Új Barázda, 1922. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-02 / 147. szám

Iass. július­­, vasárnap vilmuszna Korgó gyomra pestiek Mit esznek a szegény pestiek ? — Zsír nélküli leves, rínu­s nélküli főzelék, liszt nélküli tészta — Róbert bácsi a teát kifőzőj­e — Az ÚN BARÁZDA tudósításától -A békeidőben szinte elképzelhetetlen nyomor, amely a vesztett háború, for­radalmak, oláh megszállás miatt egyre feketébben borul szerencsétlen hazánkra, Budapesten ölti a legszörnyűbb mérete­ket. A főváros nyomorgói immár nyolc éve a szó szoros értelmében állandóan éhesek, várragadt, erőtlen testüket ron­gyokkal födik s állatnak való vagonok­ban, vagy dohos, penészes, vizes pince­­lakásokban laknak nyolcad-, tized-, hu­­szad-magukkal egyetlen szűk odúban... Nincs toll, amely e szerencsétlen száz­ezrek pokoli szenvedését élethűen le tudná irni... A napokban körsétát tettünk, hogy megtapasztaljuk: mit esznek Budapest szegényei, milyen ételekből szereznek maguknak erőt a mai élet szinte el­viselhetetlen harcához? Először az »uri« étkezőket kerestük fel. A Vámház­ körút egyik bérházának kapuján kis tábla szerénykedik. Reform-étterem A tábla alatt egy cédula csalogatja a vékonypénzű éheseket: egy ebéd: 20 korona. Az ebéd: leves, főzelék, tészta. Fölmegyünk az x étteremé-be, amely mindössze két kicsiny szobából áll. Alig tudunk helyet szorítani magunknak: minden asztalnál sok vendég ül, egy­más mellé préselve, mint a heringek. A vendégeken első pillantásra meglát­szik, hogy ne­m mindig ilyen tömeg­étkezőben kosztoltak, valamikor jobb napokat láttak, urak voltak. Leülünk, várjuk az ebédet, amelyet fehérbóbitás kiszolgálóleány tesz elénk. Leves, spé­s­zelék, tészta. Mikor mind a három »fo­­gás«-t megettük, érezzük, hogy annyi tápereje sincs a három tányér ételnek, mint egy pohár falusi tejnek. A Re­form-étterem vendégei, a tanárok, bírák, tisztviselők vértanú-szomorúsággal fo­gyasztják el ezt az ebédfélét, s kopott, többször kifordított ruhájukban mennek újra dolgozni, dolgozni összeroska­­dásig... A Királyi Pál­ utcában van a másik kuria étkező, az Alkoholmentes étte­rem. Itt csak 17 korona egy leves, főzelék, tésztából álló ebéd, kenyér nélkül. De itt már sokkal rosszabb a koszt, mint a Reform­ban. A levesben egy csöpp zsír sincs,, a főzeléket rán­tás helyett s­ehabarták­, a tészta pe­dig — Istenem, a tészta liszt nélkül készült. Talán bablisztből, vagy gipsz­ből gyúrták — a jó isten tudja!... Mikor mi az Alkoholmentesben ebé­deltünk, a főzelék sárgaborsó volt. Úgy hatott ez a főzelék, mintha mák­kal szórták volna tele. Szomszédom — egy menekült erdélyi tanító — felvi­lágosított, hogy a főzelékben sűrűsö­dő fekete gömböcskék ne­m máksze­mek, hanem zsizsikek. Undorral toltam félre a főzeléket is, meg a többi ételt is ... A Reformhoz és az Alkoholmentes­hez hasonló helyeken az­­uri­ közön­ség étkezik, a külvárosi utcákon pedig a legszegényebbek: a munkanélküli munkások, koldusok, s egyéb elesett­jei a rettenetes Etetnek. A Mátyás­ téren és a Dob­ utcában Róbert bácsi gondoskodik a szegé­nyekről, Róbert bácsi egy dúsgazdag öreg úr, aki már hosszú évek óta min­den pénzét és idejét a szegényeknek áldozza fel. Ő alapította meg az ön­gyilkosok irodáját is, ahová a rendőr­ség azokat viszi be, akik nyomoruk, munkanélküliségük miatt akarták el­dobni maguktól az életet. Róbert bácsi itt pénzsegélyt ad az öngyilkosjelöltek­nek, 1ót­ fut, állást szerez nekik, szóval visszaadja őket az életnek, a becsü­letes munkának. Mint mondottuk: Róbert bácsi "a Mátyás­ téren és a Dob­ utcában »utcai kifőzőt« tart fenn a legszegényebbek­nek. Hatalmas káderokban főzik itt a levest és a­­főzeléket, s mindenki kap egy jó tányérral, aki Róbert bácsi elé járul. Nem kell sem szegénységi bi­zonyítvány, sem más hatósági irat, elég, ha az illető szerencsétlen azt mondja: — Róbert bácsi, éhes vagyok!... Mert hiszen a Róbert bácsi embereiről lezokog a szörnyű nyomor... Zörgő csontnak, majd összeesnek az éhségtől, rongyosak, testük kilátszik rongyaik alól, hajléktalanok, ezer gonddal, kínnal meg­vertek ... Ki hitte volna 1914 előtt, hogy Nagy­­magyarországon valaha ilyen Végtelen nyomot tegyen? De azt hisszük, hogy újra boldogok teszünk, ha ismét Nagy­­magyarország lesz a hazánk! A debreceni csizmadia-ipar válsága „Csonka-Magyar­ország nem ország" Debrecen, június. Miskolc 999 csizmadiája mellett a csizmadia-ipartiak, a csizmadiamesterek­nek ősidő óta egyik nevezetes, jelen­tős fészke Debrecen. A csizmadia-céh Debrecenben szintén sok száz, ezernyi kemény magyar mesterrel, legénnyel, inassal dolgozott századok óta, sőt a céh-renszer idő előtti megdöntése után is, amely pedig sok ősi, eredeti magyar iparágunkra sorvasztólag, megsemmisí­­tőleg hatott az inkább a szabados ipari versennyel és fejebb szállította a tisz­tes magyar ipari termelésnek szintjét és mestererkölcseit, csodálatosképpen a színmagyar debreceni csizmadiák erős, egészséges, összetartó szervezetére alig hatott. Bár most már a modern, csalóka kön­tösű ipartársulat neve alatt szervezeté­ben kevesebb az együttartó erő, a deb­receni csizmadiák élete, felfogása, tiszta magyar erkölcse, műhelye, remek mun­kája az újabb időkig alighán változik. A minden kipróbált régit felforgató, áruba bocsátó Bécsnek s minden káros idegen dívásnak sunyin behódoló zsidó­­szabadelvű politikával szemben a füg­getlenségi eszményeknek, az ősihez ra­gaszkodó rendíthetetlen magyarságnak leghívebb katonái a kemény öklű, ke­mény fejű debreceni csizmadiák. Egy­­egy választás alkalmával a közelmúlt­ban zárkózva vonultak fel az ország függetlenségének tépett zászlója alatt. A társulatokban is fenntartják a céh hagyományait hatalmas m­éretű, fehér­meszelt áruházak, a­ csizmadia-szín dongó árupadjaival ott a Nagycsapó­ utca tor­kában, egy-egy keddi­­hetivásári nap avagy a hetekig tartó négy országos vásár alkalmával, midőn a debreceni nagyszabadságra az­ egész országból összecsődültek a százezernyi vásáros tö­megek, még mintha a régi híres csiz­madia-céh derék magyar alakjait, jó­ízű jeleneteit varázsolná elénk A dél­ceg legények, fürge inasok, komoly mesterei, pirospozsgás arcú mesterasz­­szonyok kíséretében válladzós rudakon szállítják a színbe a kis és nagy csiz­mák díszes, friss bőrszagú párjait... Ám­ a látszat csal!! Nem beszélek a portékák higanyként változékony ár­hul­lámzásairól, sem a »mivek« minémységeit, új divatjait sem nézem, csak az össze­tartozás meglazulását teszem szóvá. Sok újabb mesternek már nincs helye a csizmadiaszínben; mintha a nemzeti érzés, a­­ függetlenségi eszmények­­ megfakultak volna fergetegektől pacá­kok telkeikben? A közelebbi képviselő­választásokon sok debreceni csizmadia már a szociáldemokrata és egyéb zsidó­­párt nemzetközi jelöltjeire szavazott... Szóval megtévelyedtek, tévelyegnek már a rendíthetetlen magyar hírű deb­receni csizmadiák is,­­de támadtak na­gyobb bajok is, melyek létalapját alá­ásták a hajdan virágzó, hatalmas deb­receni csizmadia iparnak. A debreceni csizmadiák ugyanis, mint nekem­­ott lent a helyszínen panaszolták, saját helyzetüik napról-napra elnehezedésével kezdenek ráeszmélni a csontig vágó szomorú valóságra, miszerint: Csonka- Magyarország nem országi... mióta drága hazánkat a legbecstelenebb árulás és gyávaságunk miatt feldarabolták, a debreceni országos vásárok jelentősége mélyen aláhanyatlott. Bihar, Szabolcs, Szatmár, Szilágy, Zemplén, Ung, Ugo­­csa, Sereg, Máramaros megyék elsza­kított részeiből nem jöhetnek Debrecen­­be a vásárosok, ekhós szekereken, vasalt portékás ládákkal a debreceni csizma­diák karavánjai sem járhatják az el­lenségektől megszállott országrészek nevezetes, jövedelmező vásárjait... — Ha nem vívjuk vissza a régi országhatárokat — jajongja könnyüs szemmel vastag bajuszu öreg csizma­dia barátom — ez a mi sok százados ősi iparunk is észrevétlenül elsorvad, semmivé válik. Mórica Pál. A holttest titka Az „Akarat" szövetter­set igaz­gatójának­ rejtélyes halála Uray Sánt­orné feljelentést tett a rend­­­­őrségen, hogy férje, Urais Sándor, az O­ffecrate­ Szövetkezet igazgatója, három napja eltűnt. Tegnap a Dunából egy férfi holttestet fogtak ki, akiben felismerték az eltűnt igazgatót. Uray néhány nappal ez­előtt Szegeden járt, ahol nagyobb bevá­sárlásokat eszközölt. Innen visszatérve, szerdán a London-szállodába ment, ahol állítólag megbeszélései voltak egy erdélyi fakereskedővel. Erről a találkozásáról nem tért többé vissza. A rendőrség megindította a nyomozást annak megállapítására, hogy az igazgató kivel érintkezett utoljára és hogy gyilkosság vagy öngyilkosság tör­tént-e. Holttestét hétfőn boncolják fel s a boncolás fogja a nyomozás további útját meghatározni. horganyzott kivitelben. 50 kg. Űrtartalommal kaphatók RADÓEMIL, EIRÍLI-V.3 (Reichenfeld-víg helyisígéten) Telefon József 123-M 3T Ha szép akar tenni SS ”erém hasmáb­en O EBÉ KB ff Poudsri ,.18 8 S 5 S# 1 szappant fi községi elöljáróságok figyelsnérts! C1IXON ' MÉREGMENTES F­A,fMÍI¥IKfé BIZTOSAK ŐK­! Ch­IXOJJI GYÓGYSZER- ÉS VEGY. TEKE. GYÁRA R.-T. C3**E­ST. HÍREK Újabb sztrájkok nyomor­­gatják Németországot A keresztény munkások szózata Berlinből táviratozzék. A német ke­resztény szakszervezeti szövetség fel­hívja a keresztény munkásokat, alkal­mazottakat és tisztviselőket, hogy ne vegyenek részt a jövő kedden a szo­ciáldemokrata szakszervezetek és pár­tok által elrendelt sztrájkban. E fel­hívásukat azzal indokolják, hogy a szakszervezeti hatalmi eszközökkel való az a visszaélés, amely e tüntető­­sztrájk elrendelésében megnyilvánul, még csak növeli a nyomort és az al­kotmány védelmének, valamint a jog­­biztonságnak sem tesz szolgálatot. Felkérjük azon előfizetőin­ket, kiknek előfizetése f. é. június 30-án lejárt, hogy elő­fizetésüket a csatolt befizetési lapon megújítani szívesked­jenek, nehogy az előfizetési díj hiánya miatt a lap küldé­sében fennakadás álljon be. 3 — Melegebb lesz. Hazánkban is­mét sok helyütt volt eső, számottevőbb csupán Budapesten, Kecskeméten, Ha­láson, Orosházán, Ercsin, Pakson és Szentesen. A hőmérséklet általánosan sülyedt, a szél észak-északnyugati. Idő­­jóslat: túlnyomóan száraz idő várható lassú hőemelkedéssel. — Pedlow kapitány végleg elhagyta Magyarországot. Pedlow kapitány szom­baton délután hat órakor az Eötvös­rén­ hajóállomásról búcsúzott el vég­kép Budapest közönségétől. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvény­társaság egyik nagy hajója ameri­kai és magyar lobogókkal feldíszítve, a postások zenekarával várta Pedlow ka­pitányt, aki az amerikai himnusz hangjai mellett érkezett meg. Majd Aoponyi Al­bert gróf lépett Pedlow kapitány elé és angol nyelven­’ meleg szavakkal bú­csúzott el a budapesti szegények arany­szívű jótevőjétől. Ezután Pedlow kapi­tány az összes társadalmi egyesületek megbízottjaitól külön-külön búcsúzott el, m­ajd­ a »Hiszek egy« című­ irredenta dal hangjai mellett a hajófedélzetre vonult. Pedlow kapitány mélyen meg­hatva búcsúzott el a jelenlévőktől és­ hat óra után egy pár perccel a magyar Himnusz hangjai mellett Budapest sze­gényeinek gyámolítója elindult Amerika felé. — Esküvő. Csernyus László mérnök július elsején vezette oltárhoz Szabóky Juliska polgári iskolai tanárnőt a lipót­városi Bazilikában. — A „Vasárnap" e heti száma nagyszerű fényképeket közöl a mikófalvai passiójáté­kokról, a nemzetgyűlés ünnepélyes meg­nyitásáról, a Ludovika Akadémián rende­zett harcijátékokról, az Ébredő Magyarok székháza ellen elkövetett bombamerénylet­ről stb. A mezőgazdasági rovatban Szabó István dr. tanulmánya foglal helyet, amely kitűnően ismerteti a növények táplálkozási módját. Rajta kívül több mezőgazdasági kép és apróság szolgál a tanulni vágyók okulására. Móricz Pál gyönyörű magyar elbeszélése: A böszörményi veszedelem, ebben a számban ér véget. A Vasárnap egyes számának ára 5 korona. Kapható minden elárusítónknál és a Hangya­szövetkezetekben. — Ügyvédi irodamegnyitás. Jaczko­­vits Iván ny. miniszteri tanácsos ügyvédi irodáját IX., Üllői­ ut 11/13., 1. emelet 21. szám alatt megnyitotta. — Borzalmas felhőszakadás Erdély­ben. Mint Brassóból jelentik, az elmúlt héten Erdélyben órási felhőszakadás vo­nult végig, mely sok helyen jelentékeny pusztítást okozott. Besztercenaszód me­gyében, Naszód községet a hirtelen kere­kedett orkán egy negyed óra alatt teljesen elpusztította. A község mellett folyó hegyi­patak hirtelen néhány méter mély zuha­­taggá dagadt, az ár mázsás köveket gör­getett magával, házakat döntve romba. A viharnak harminc áldozata van. A kár sok millió korona.

Next