Új Barázda, 1923. augusztus (5. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-02 / 172. szám

augusztus g, csfitortSk Árd 60 korona Bu­dapest V. évf. m. szám Wjpp» sV jHH HHH IMBB; ^pBaS IS • '-Ss JafiPlSir li gliwB jSMIB jiwbiWBBwb. 'i’i^Kim3JA. /sor .ji jHMiAn j&jtginnfe I '••■•Mt j^ui '’ip* mmmsrw jm q|hbv av­iqnkiQh[ . I.CS ./.ETÉSI AKIK, ..„.Kmeooo UOP., e*, .,QV\^er,^,^­~,10^?.,10,-a­ IS seM^i.raaooo IMHT.Megjelenik hétfii kivételével mindennap fiiAi.X“vArAi;: vi. “’erd­et,­­­'-ntc« 10. «rfi» i^SEffiBlf*.£ET^ ^m­^SlU^S: ^m»K, 48-49. .98-04. «U«1 140-71 Adó és fizetés A tisztviselők nyomorúságát néhány képviselő politikára használja föl. Pedig a nyomorból vámot szedni még akkor sem szabad, ha a vám politikai. Az állam végül is megmutatta, hogy a tisztviselőkön segít. Az új tisztviselői fizetések havi 133.000—800.000 koro­náig terjednek. Ebből már igazán meg lehet élni. Megdöbbenéssel olvassuk és halljuk, hogy egy-két lelkiismeretlen újság még ezek ellen a fizetések ellen is lázítja a tisztviselőket. Magában a parlamentben pedig a politikai vám­szedők tovább követelőznek. Minden józan ember tudja, hogy ha az állam többet kénytelen kiadni, akkor több bevételről, azaz adóról is kell gondoskodni. Tudják ezt a tiszt­viselők hátán nyargaló honatyák is. Ennek dacára ugyancsak ők zúdultak föl legjobban, mikor a pénzügymi­niszter azzal a javaslatt jött, hogy a jövedelmi és vagyonadó mindenkinél 1922- re az 1921. évinek ötszöröse, 1923- ra pedig huszonötszöröse legyen. Magunk is azt­ találjuk, hogy nem lehet így egyszerűen elfogadni a mi­niszter javaslatát s azon okvetlenül enyhíteni kell. De mindenkinek inkább van joga az adók ellen tiltakozni, mint azoknak, akik még a fölemelt tisztviselői fizetéseket is keveslik. Vég­tére a pénzügyminiszternek valahonnan be kell venni azt a pénzt, amiből a tisztviselőket fizeti. A népszerűségre utazó képviselő urak azonban azt akarják, hogy ők a tisztviselők előtt is kedvesek legyenek, meg az adózók előtt is. A fizetéseket megszavazzák, de az adókat már nem. A politikai erkölcs kkt.. mindenesetre különös elfajulása az, amit itt tapasz­talunk. A lármás kisebbség azt sze­retné, hogy a fizetéseket ő szavazza meg s ő kapja a fáklyás meneteket a kormány által jól fizetett közalkalma­zottaktól, de az adókat már nem haj­landó megszavazni, mert azért nem jár fáklyásmenet: az adókat szavazza meg a kisgazdapárt. Hát ilyen jó bolondot nem fog ta­lálni a kisgazdapártban sem a par­lamenti demagógia. A Kisgazda-, Földműves- és Polgári Párt nem sza­vaz meg olyan adókat, amelyek arány­talanok az adózók képességeihez. Ala­pos revízióra szorul a jövedelmi és vagyonadókivetés, különösen a kisebb gazdáknál, úgy, hogy nem lenne mél­tányos egyszerűen az 1921-iki adókat alapul venni. A gazdaközönség nem zárkózik el az adófizetés kötelezett­sége elől, de az igazságtalanságok ki­küszöböléséhez ragaszkodik. Mérsé­kelni kell a 25-szörös kulcsot is és ha Kállay fedezetet akar a fizető­ K­ocsin hordják a pénzt Berlinben sekre, emelje fel a börzeadót duplá­jára , mindjárt lesz elég pénze. Tiltakoznunk kell azonban a poli­tikai frivolítás ellen, melynek jelszava: Fizessen az állam, de nem adózunk ! Végtére is az ilyen demagógia az ál­lam teljes összeomlásához vezet. Aki fizetést követel, az szavazza meg az adókat is. Legyen azonban az adózás arányos és csapjon le legerősebben a börzei spekulációra, mely a legköny­­nyebben szerez nagy nyereségeket. A Ház a pénzügyi bizottság elé utalta a jövedelmi adó felemelésére vonat­kozó új szakaszokat Új bevételi forrásokról csak az adók emelésével lehet gondoskodni — A miniszterelnök helytelení­tette a kicsinyes vitákat — A nemzetgyűlés mai ülése — A délelőtti ülés Az elnök bejelentette, következik a sza­vazás Őrffy Imre előadó tegnapi indít­ványa felett, hogy a pénzügyminiszter két szakaszát tegyék át a pénzügyi bizott­sághoz. Hegymegi Kis Pál azt indítványozta, hogy a pénzügyminiszter által beterjesztett módosítást külön törvényjavaslatban hoz­zák a nemzetgyűlés elé. Haller István és Ugron Gábor ha­sonló értelemben szólaltak fel. Eöry- Szabó Dezső azt kérte, hogy a beterjesz­tett pótszakaszokat utalják vissza a pénz­ügyminiszterhez és kérjék, hogy a létmi­nimum megállapításánál és erősebb pro­gresszivitás figyelembevételével készítsen törvényjavaslatot. Bethlen István gróf miniszterelnök: Itt tulajdonképen arról van szó, hogy ez a két szakasz, amit a pénzügymi­niszter benyújtott, a felhatalmazási ja­vaslathoz csatoltassék-e, vagy pedig ön­állóan tárgyaltassék. Ez azonban nem tartozik az egész ügy érdemére. Az el­hangzott beszédekben nem lehet ház­szabály vitát felfedezni, hanem érdemi hozzászólást a kérdéshez. Én magam óvakodni fogok attól, hogy az ügy érdemére kiterjeszkedjek, mert akkor magam is házszabálysértést követnék el. A két új szakasz benyújtásával nem történt házszabálysértés. A felhatalmazási vita során beál­lott koronaesés tette szükségessé, hogy a kormány a tisztviselők fize­tésének a rendezésével foglalkoz­zék, a kiadások mellett azonban megfelelő bevételekről is köteles gondoskodni. A kormány talán könnyebben járhatott volna el rendes viszonyok között, ha külön törvényjavaslatot terjesztett vol­na be, de az a körülmény, amely miatt a tisztviselők ügyét rendezni kell, szükségessé tette, hogy fedezetről is gondoskodjunk. Ez elől felelősséget viselő kormány nem térhet ki. Le­het, hogy a vita tíz-tizenöt nappal to­vább tart, de akkor sem lehet a tár­gyalás ilyen formájától eltérni. Ha a felhatalmazási javaslat keresztül megy, akkor azokat a határozatokat csak úgy lehet valóra váltani, ha a kormány megfelelő kereseti forrásokhoz is jut. A két új szakasz először a pénzügyi bizottság elé kerül és azután a Ház­ban mindenki bármely szempontból hozzászólhat a dolog érdeméhez. A kor­mány senkit sem akar ettől a lehető­ségtől elzárni. Ma olyan nehéz időket élünk, amikor nem lehet kicsinyes ház­szabálykérdések szempontjából gátat vin­­ni a komoly tárgyalás elé. Csak ál­dozatkészséggel lehet az országot meg­menteni. (Helyeslés a kisgazdapárton.) A miniszterelnök felszólalása után folytatták a házszabályvitát. amelyben Szakács Andor, Gaal Gasz­­ton és Haller István vettek részt és mindnyájan kifogásolták az új szaka­szok tárgyalását. Bethlen István gróf miniszterelnök ismét szólásra emelkedett és ezt mondta: Csaal Gaszton képviselő úr véleménye szerint ezt a két szakaszt nem tehet a felhatalmazási javaslat keretén belül tár­gyalni, mert ez egészen új szellemet vinne a parlamenti gyakorlatba. Kény­­telen vagyok rámutatni, hogy szoros összefüggés van a javaslat és a pótló szakaszok között. Az egyes képviselőknek is joguk van kiegészítő javaslatot tenni, tehát a kormánynak is lehet ehhez joga. Amikor Gaál Gaszton elnök volt, maga sem korlátozta sohasem a képviselőket, ha új szakaszok bekapcsolását indítvá­­nyozták. A kormány cselekedeteit nem lehet mással indokolni, mint azzal, hogy, a hirtelen támadt gazdasági válság ha­tása alatt segíteni akart a tisztviselő­kön. Meg kell állapítani, hogy még ezzel az új állami bevétellel, amelyet a két új szakasz biztosít, sincs a kér­­dés elintézve. Eőry Szabó Dezső visszavonta indít­ványát, mert a pénzügyi bizottságnak módjában lesz dönteni afelett, hogy a beadott új szakaszokat a felhatalma­­­zási javaslat keretében tárgyalják-e, vagy pedig külön törvényjavaslatban. A Ház név szerinti szavazás után az előadó indítványát fogadta el és elhatározta, hogy a pénzügy­­miniszter által beterjesztett két új szakaszt a pénzügyi bizottsághoz utalja. Ezután folytatták a felhatalmazási ja­vaslat részletes vitáját. Őrffy Imre előadó felolvasta az új hatodik szakaszt, amely arra vonatkozóan intézkedik, hogy akik nem fizetik be önként adó­jukat, azok a nem fizetett összeg után még tíz százalékot tartoznak fizetni. A pénzügyminiszternek jogában lesz ezt a pótlékot felemelni vagy leszállítani. A szélsőbaloldali képviselők ekkor tüntetően elhagyták az üléstermet. A Ház az új hatodik szakaszt előze­tes tárgyalás végett a pénzügyi bizott­sághoz utasította. A régi ötödik szakasz tárgyalásánál Sándor Pál szólalt fel és a hadi­­kölcsönkötvényeknek bankókra való be­cserélését indítványozza. A délutáni ülés Délután négy órakor Rupert Rezső és Nagy Ernő untatták a Házat személyes ügyeikkel. Majd folytatták a felhatalma­zási javaslat részletes vitáját. Kállay Tibor pénzügyminiszter felszó­lalása után a Ház az ötödik szakaszt vál­tozatlanul fogadta­ el. A hatodik szakasznál szintén több kép­viselő szólalt fel. Kállay Tibor pénzügyminiszter kije­lentette, hogy hajlandó a mezőgazdaság részére a nehéz benzin kincstári részese­dését csökkenteni. A sajátcélú dohánytermelést csak addig engedélyezi, amíg a rendes idő nem tér vissza, mert ez az engedélyezés a fennálló törvénnyel ellentétben van és csak a há­borús rendkívüli felhatalmazás keretében lehetséges. A gyújtószeradónál csak a leg­kisebb emelést tervezi. A hatodik szakaszt Őrffy Imre és Barthos Andor módosításával fogad­ták el.

Next