Új Barázda, 1923. augusztus (5. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-02 / 172. szám
augusztus g, csfitortSk Árd 60 korona Budapest V. évf. m. szám Wjpp» sV jHH HHH IMBB; ^pBaS IS • '-Ss JafiPlSir li gliwB jSMIB jiwbiWBBwb. 'i’i^Kim3JA. /sor .ji jHMiAn j&jtginnfe I '••■•Mt j^ui '’ip* mmmsrw jm q|hbv aviqnkiQh[ . I.CS ./.ETÉSI AKIK, ..„.Kmeooo UOP., e*, .,QV\^er,^,^~,10^?.,10,-a IS seM^i.raaooo IMHT.Megjelenik hétfii kivételével mindennap fiiAi.X“vArAi;: vi. “’erdet,'-ntc« 10. «rfi» i^SEffiBlf*.£ET^ ^m^SlU^S: ^m»K, 48-49. .98-04. «U«1 140-71 Adó és fizetés A tisztviselők nyomorúságát néhány képviselő politikára használja föl. Pedig a nyomorból vámot szedni még akkor sem szabad, ha a vám politikai. Az állam végül is megmutatta, hogy a tisztviselőkön segít. Az új tisztviselői fizetések havi 133.000—800.000 koronáig terjednek. Ebből már igazán meg lehet élni. Megdöbbenéssel olvassuk és halljuk, hogy egy-két lelkiismeretlen újság még ezek ellen a fizetések ellen is lázítja a tisztviselőket. Magában a parlamentben pedig a politikai vámszedők tovább követelőznek. Minden józan ember tudja, hogy ha az állam többet kénytelen kiadni, akkor több bevételről, azaz adóról is kell gondoskodni. Tudják ezt a tisztviselők hátán nyargaló honatyák is. Ennek dacára ugyancsak ők zúdultak föl legjobban, mikor a pénzügyminiszter azzal a javaslatt jött, hogy a jövedelmi és vagyonadó mindenkinél 1922- re az 1921. évinek ötszöröse, 1923- ra pedig huszonötszöröse legyen. Magunk is azt találjuk, hogy nem lehet így egyszerűen elfogadni a miniszter javaslatát s azon okvetlenül enyhíteni kell. De mindenkinek inkább van joga az adók ellen tiltakozni, mint azoknak, akik még a fölemelt tisztviselői fizetéseket is keveslik. Végtére a pénzügyminiszternek valahonnan be kell venni azt a pénzt, amiből a tisztviselőket fizeti. A népszerűségre utazó képviselő urak azonban azt akarják, hogy ők a tisztviselők előtt is kedvesek legyenek, meg az adózók előtt is. A fizetéseket megszavazzák, de az adókat már nem. A politikai erkölcs kkt.. mindenesetre különös elfajulása az, amit itt tapasztalunk. A lármás kisebbség azt szeretné, hogy a fizetéseket ő szavazza meg s ő kapja a fáklyás meneteket a kormány által jól fizetett közalkalmazottaktól, de az adókat már nem hajlandó megszavazni, mert azért nem jár fáklyásmenet: az adókat szavazza meg a kisgazdapárt. Hát ilyen jó bolondot nem fog találni a kisgazdapártban sem a parlamenti demagógia. A Kisgazda-, Földműves- és Polgári Párt nem szavaz meg olyan adókat, amelyek aránytalanok az adózók képességeihez. Alapos revízióra szorul a jövedelmi és vagyonadókivetés, különösen a kisebb gazdáknál, úgy, hogy nem lenne méltányos egyszerűen az 1921-iki adókat alapul venni. A gazdaközönség nem zárkózik el az adófizetés kötelezettsége elől, de az igazságtalanságok kiküszöböléséhez ragaszkodik. Mérsékelni kell a 25-szörös kulcsot is és ha Kállay fedezetet akar a fizető Kocsin hordják a pénzt Berlinben sekre, emelje fel a börzeadót duplájára , mindjárt lesz elég pénze. Tiltakoznunk kell azonban a politikai frivolítás ellen, melynek jelszava: Fizessen az állam, de nem adózunk ! Végtére is az ilyen demagógia az állam teljes összeomlásához vezet. Aki fizetést követel, az szavazza meg az adókat is. Legyen azonban az adózás arányos és csapjon le legerősebben a börzei spekulációra, mely a legkönynyebben szerez nagy nyereségeket. A Ház a pénzügyi bizottság elé utalta a jövedelmi adó felemelésére vonatkozó új szakaszokat Új bevételi forrásokról csak az adók emelésével lehet gondoskodni — A miniszterelnök helytelenítette a kicsinyes vitákat — A nemzetgyűlés mai ülése — A délelőtti ülés Az elnök bejelentette, következik a szavazás Őrffy Imre előadó tegnapi indítványa felett, hogy a pénzügyminiszter két szakaszát tegyék át a pénzügyi bizottsághoz. Hegymegi Kis Pál azt indítványozta, hogy a pénzügyminiszter által beterjesztett módosítást külön törvényjavaslatban hozzák a nemzetgyűlés elé. Haller István és Ugron Gábor hasonló értelemben szólaltak fel. Eöry- Szabó Dezső azt kérte, hogy a beterjesztett pótszakaszokat utalják vissza a pénzügyminiszterhez és kérjék, hogy a létminimum megállapításánál és erősebb progresszivitás figyelembevételével készítsen törvényjavaslatot. Bethlen István gróf miniszterelnök: Itt tulajdonképen arról van szó, hogy ez a két szakasz, amit a pénzügyminiszter benyújtott, a felhatalmazási javaslathoz csatoltassék-e, vagy pedig önállóan tárgyaltassék. Ez azonban nem tartozik az egész ügy érdemére. Az elhangzott beszédekben nem lehet házszabály vitát felfedezni, hanem érdemi hozzászólást a kérdéshez. Én magam óvakodni fogok attól, hogy az ügy érdemére kiterjeszkedjek, mert akkor magam is házszabálysértést követnék el. A két új szakasz benyújtásával nem történt házszabálysértés. A felhatalmazási vita során beállott koronaesés tette szükségessé, hogy a kormány a tisztviselők fizetésének a rendezésével foglalkozzék, a kiadások mellett azonban megfelelő bevételekről is köteles gondoskodni. A kormány talán könnyebben járhatott volna el rendes viszonyok között, ha külön törvényjavaslatot terjesztett volna be, de az a körülmény, amely miatt a tisztviselők ügyét rendezni kell, szükségessé tette, hogy fedezetről is gondoskodjunk. Ez elől felelősséget viselő kormány nem térhet ki. Lehet, hogy a vita tíz-tizenöt nappal tovább tart, de akkor sem lehet a tárgyalás ilyen formájától eltérni. Ha a felhatalmazási javaslat keresztül megy, akkor azokat a határozatokat csak úgy lehet valóra váltani, ha a kormány megfelelő kereseti forrásokhoz is jut. A két új szakasz először a pénzügyi bizottság elé kerül és azután a Házban mindenki bármely szempontból hozzászólhat a dolog érdeméhez. A kormány senkit sem akar ettől a lehetőségtől elzárni. Ma olyan nehéz időket élünk, amikor nem lehet kicsinyes házszabálykérdések szempontjából gátat vinni a komoly tárgyalás elé. Csak áldozatkészséggel lehet az országot megmenteni. (Helyeslés a kisgazdapárton.) A miniszterelnök felszólalása után folytatták a házszabályvitát. amelyben Szakács Andor, Gaal Gaszton és Haller István vettek részt és mindnyájan kifogásolták az új szakaszok tárgyalását. Bethlen István gróf miniszterelnök ismét szólásra emelkedett és ezt mondta: Csaal Gaszton képviselő úr véleménye szerint ezt a két szakaszt nem tehet a felhatalmazási javaslat keretén belül tárgyalni, mert ez egészen új szellemet vinne a parlamenti gyakorlatba. Kénytelen vagyok rámutatni, hogy szoros összefüggés van a javaslat és a pótló szakaszok között. Az egyes képviselőknek is joguk van kiegészítő javaslatot tenni, tehát a kormánynak is lehet ehhez joga. Amikor Gaál Gaszton elnök volt, maga sem korlátozta sohasem a képviselőket, ha új szakaszok bekapcsolását indítványozták. A kormány cselekedeteit nem lehet mással indokolni, mint azzal, hogy, a hirtelen támadt gazdasági válság hatása alatt segíteni akart a tisztviselőkön. Meg kell állapítani, hogy még ezzel az új állami bevétellel, amelyet a két új szakasz biztosít, sincs a kérdés elintézve. Eőry Szabó Dezső visszavonta indítványát, mert a pénzügyi bizottságnak módjában lesz dönteni afelett, hogy a beadott új szakaszokat a felhatalmazási javaslat keretében tárgyalják-e, vagy pedig külön törvényjavaslatban. A Ház név szerinti szavazás után az előadó indítványát fogadta el és elhatározta, hogy a pénzügyminiszter által beterjesztett két új szakaszt a pénzügyi bizottsághoz utalja. Ezután folytatták a felhatalmazási javaslat részletes vitáját. Őrffy Imre előadó felolvasta az új hatodik szakaszt, amely arra vonatkozóan intézkedik, hogy akik nem fizetik be önként adójukat, azok a nem fizetett összeg után még tíz százalékot tartoznak fizetni. A pénzügyminiszternek jogában lesz ezt a pótlékot felemelni vagy leszállítani. A szélsőbaloldali képviselők ekkor tüntetően elhagyták az üléstermet. A Ház az új hatodik szakaszt előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasította. A régi ötödik szakasz tárgyalásánál Sándor Pál szólalt fel és a hadikölcsönkötvényeknek bankókra való becserélését indítványozza. A délutáni ülés Délután négy órakor Rupert Rezső és Nagy Ernő untatták a Házat személyes ügyeikkel. Majd folytatták a felhatalmazási javaslat részletes vitáját. Kállay Tibor pénzügyminiszter felszólalása után a Ház az ötödik szakaszt változatlanul fogadta el. A hatodik szakasznál szintén több képviselő szólalt fel. Kállay Tibor pénzügyminiszter kijelentette, hogy hajlandó a mezőgazdaság részére a nehéz benzin kincstári részesedését csökkenteni. A sajátcélú dohánytermelést csak addig engedélyezi, amíg a rendes idő nem tér vissza, mert ez az engedélyezés a fennálló törvénnyel ellentétben van és csak a háborús rendkívüli felhatalmazás keretében lehetséges. A gyújtószeradónál csak a legkisebb emelést tervezi. A hatodik szakaszt Őrffy Imre és Barthos Andor módosításával fogadták el.