Új Barázda, 1923. szeptember (5. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-02 / 197. szám

S harnis apostolok Ott látni és nagyon jól hallani őket a pesti minden rendű és nevű nép­­gyűléseken, vidéki piacokon, a köz­ségháza sarkán, ahol felháborodva tárgyalják a "helyzetet­, a nép sor­sát, fejcsóválva és látnoki hanggal mondják: ennek nem jó vége lesz, valaminek történnie kell, valami a vál­­tozásnak­, ez így nem mehet sokáig. A nép rongyos, éhezik és munka nélkül van. És sokban igazuk is van, de ép­pen az a lázító a dologban, hogy mindennek az okát szándékosan, go­nosz­ számítással azokra hárítják, a­kik ma dolgoznak és nem érnek rá a piacon naphosszait gyanúsítani, szidni, a »vezetőket«, a »hivatalokat,­ és mindenkit, aki kénytelen szeren­csétlenségére ma valahol a köz szol­gálatában van. Láttuk már ezeket az arcokat. Én jól emlékszem rájuk. Ott láttam őket éltetni a háborút, de ők itthon ma­radtak, gazdagodtak, de mivel na­gyon jó szivük van, hát nem saj­nálták néhány cigarettával segíteni a rokkantakat s ezt emlegetik majd az unokáiknak is. Itthon rek­virálni jártak s a cse­heknél is kurvábbul viselkedtek ilyen­kor. S hogy nekik mindig, »hiányuk« v­olt, az itthonmaradt asszonyok fé­lelemből, gyámoltalanságból, az itt­hon bujkáló férfiak pedig, hogy fel ne jelentsék őket, hozzájuk hordták az árpát, kukoricát. Hizlalták a tö­mérdek disznói — másnak nem volt szabad — csupa jószívűségből, hogy a :­szegénységnek legyen eladni való zsírjuk. A komm­ün alatt bizalmial­, vol­tak. A román megszálláskor csupa jó­szívűségből­­közvetítettek köztünk és a nénány katona közt, ha vitás volt, kell-e behajtani a pusztáról a tinó­kat, az ökröket. Ma is ők segítenének leginkább a »népen«. De csak a máséval szeret­nének segíteni.­Ha rongyos a nép — csak leg­alább egyetlenegy szegény gyereket ruháznának fel. Ha éhezik ,­ adjanak földjükből egy-egy részt felesbe, adják ki részre a gabona learatását és ne a cseléd­del arattass­ák le. Vagy ha részes­sel, ne raboltassanak velük ezért, ha­nem mással végeztessék el a többi munkát. Kereskedő, iparos ne az ina­sokkal végeztesse a napszámos dol­­gát. Higgyék el, ha nem szájjal segí­tenének és nem a másokéval akarná­nak segíteni, hanem mindenki tehet­sége és kötelessége szerint segítene is, nem lenne kinek izgatni a rongy­­gy­al, éhséggel, nyomorúsággal. Csakhogy éppen azt a kötelessé­güket felejtették el az emberek, hogy a megszorultakon segíteni kell, illetve nem felejtették el. Vannak még, akik éhesen, rongyosan is tud­nak a Köz javára és a köz érde­kében dolgozni — és éppen ezek és éppen ezért maradtak éhesen, ron­gyosan,, szegényen. Mert ma az ma­rad szegény, aki becsületes. De a mindenfelé hemzsegő a­ népbarátok miatt, akik akadékoskodnak, gyanú­sítanak, lármáznak, botrányt kiáltanak, hogy az ő viselt dolgaik így fele­désbe menjenek, hogy­ ezek miatt nem tudnak olyan állapotot teremteni egyéb okokon kívül, amely legalább a békebelit megközelítené — napi­renden vannak a méltatlan meghur­­colások, nő az elfojtott indulat, elé­gedetlenség­, az elszántság­ valami gyanús »változásra«. Ezt készítik elő hamis próféták. Nem a nép élére, ha­nem ebrudra valók. Bauity József ít fel­ az összes '»aMOr»| I gyártmányokat a vilighirti w­­­p f.. . .. W­pj | Mialmi butvásár­­vitelben, a legjutt­nyosabb arak m­ellett bostorozhatói: Budapest, VI., Andrássyrirt 52 " **“­­Bejtrist as Entvas-o.t CoWI.") * V 1023. szeptember 2. vasárnap 10 milliárddal haladta meg az idén a kivitelünket a behozatal A borból nyolcadannyit vittünk ki, mint tavaly — Vágó és igásállatból vittünk ki legtöbbet — Emelkedett a cukorexport Ma tette közzé Szaboky Alajos dr. h. államtitkár, a m. kir. központi statisztikai hivatal igazgatója Magyar­­ország 1923. év első felének kül­kereskedelmi mérlegét. Az adatok szerint a behozatal 215.9, a kivitel 137.0 milliárd koronát tett, a beho­zatali többlet tehát 78.9 milliárd ko­rona volt. A kivitel visszaesése 17.3, a be­hozatal emelkedése pedig 37.9 millió aranykoronával növelte a behozatali többletet. A behozatal értékének emelkedéséből 7.5 millió jut az ipari nyersanyagokra, főleg nyers pamutra és fára, 6.7 millió a vas félgyártmá­nyokra és 16.5 millió a tűzifára és szénre. 5.4 millió aranykoronával fi­zettünk többet a külföldnek ásvány­olajokért, mert a finomítványok na­gyobbik részét tették importunknak és 4,5 millió korona többletet jelent a disznózsír megnövekedett importja. A kivitel általános visszaesése mel­lett a szarvasmarha- és sertésárak je­lentős emelkedése tudta ellensúlyozni, hogy a kivitel értéke nem csökkent erősebben. A behozatalban a legfontosabb áruk a pamutszövetek 28.6, nyers és megmunkált fa 23.6, szén 22.4, gyapjúszövetek 10.8, pamutfonál és cérna 10.1, ásványolaj 8.7, papiros és papirosáruk 8.0, nyers fémek 7.6, gépek és készülékek 6.1, kikészített bőrök 6.3, vasáruk 5.4, vas félgyárt­mányok 4.7, nyers- és ócskavas 4.4 milliárd koronával. A behozatali tilalom kiterjesztése folytán az előző év megfelelő idő­szakához képest 10 százalékkal kiseb­bedett a behozott pamutszövetek mennyisége, csökkent a gyapjúszö­vetek importja is. Az­ előző évi né­met és francia szén helyett ebben a félévben főleg lengyel és cseh sze­net szereztünk be. A hazai textilipar fejlődését mutatja a pamut szövő­fonalak fokozott importja. A knyersanyagok és további fel­dolgozásra szolgáló félgyártmányok közül a vasfélgyártmányok, a nyers- és ócskavas, a nyers pamut és a nyers fémek importja emelkedett. Mintegy 20 százalékkal csökkent a papiros és papirosáruk behozatala, erős visszaesést mutat a kikészített bőr és cipő importja. A kivitelben a vágó- és igásálla­­tok 23,3, a liszt 16,6, friss és el­készített hús 8.7, villamosgépek és készülékek 8.5, gépek és készülékek 6.6, cukor 5.2, pamutszövetek 4.6, vasáruk 4.6, műselyem 3.4, toll 3.4, zab 2.6, kőszén 2.5, vasfélgyártmá­nyok 2.3 és a tojás,2.1 milliárd­ ko­ronával szerepelnek. Kivitelünk tehát sokkal jobban megoszlott ebben az évben fontosabb exportcikkek között, mint az előző évben. Különösen ki kell emelnünk a bor­exportban mutatkozó rohamos visszaesést 690 ezer métermázsáról 79 ezer métermázsára. Kivitelünkben a magas árak foly­tán a­­ vágó- és igásállatok foglal­ják el az­ első helyet, bár a kivitel hanyatlott. Az előző évi kedvezőtlen termésnek tudható be lisztkivételünk nagy csökkenése. Friss és elkészí­tett húsfélékből és szalámiból való kivitelünk is kisebb volt.­­A gépek­nél és készülékeknél az előző évi szép export hatalmas visszaesését­ lát­juk. A visszaesés főleg a mezőgaz­dasági gépeknél feltűnő. Gazdasági életünk összeomlása után az idén volt először jelentősebb cukorexportunk, melynek fele angol piacokra irányult. A külkereskedelmi eredményeket származási­ és rendeltetési országok szerint vizsgálva a lényeges eltolódás nem mutatkozik. A behozatalban csökkent a német és cseh-szlovák import, növekedett Románia és Len­gyelország részesedése, a kivitelnél Németország részesedésének rová­sára emelkedett a román és olasz export. A fővárosban erősen meg­­növekedett a ¦&&&z£®gyásiztá® Akik pálinkát és leort ebédelnek — Éretten gyerekek töltik meg a szessmérő helyisé­geket — A termelőknek nem érdeke a bor­­fogyasztás növekedése Magyarországon az utolsó hat hó­nap alatt, az elmúlt év hat hónapjá­hoz viszonyítva, háromszoroséra emelke­dett a szeszfogyasztás. Ez a jelenség kizárólag annak tudható be, hogy a borárak még ma is mélyen alatta ál­lanak a m­ás élelmi és egyéb cikkek drágulási arányának. A szeszfogyasz­­tás emelkedése nem általános, mert a sörben például sokkal kisebb mennyi­ség fogy el, mint akár csak az elmúlt hónapban is. Ez viszont a sörárak foly­tonos emelésének tudható be. Különösen a fővárosban szaporodott az alkoholfogyasztás száma s ezen a téren igen szomorú jelenségek, a szo­ciális és pénzügyi helyzet megrendítő kinövései tapasztalhatók. Hány italmérő helyiség van Budapesten ? A fővárosban meglehetős sok olyan helyiség van, ahol szeszesitalt mérnek. Ezek ma csaknem állandóan zsúfolva vannak. Szesz kimérésére engedélye van Bu­dapesten 1415 kávéháznak és mulató­helynek, 183 kávémérésnek, 2500 ven­déglőnek és korcsmának, 183 pálinka­mérőnek, 970 szatócsnak, szövetkezet­nek, csemegekereskedőnek, drogériának, 157 klubnak, kaszinónak, gyári kanlin­­nak, 3 saját borát kimérő vállalatnak és néhány hajónak. Meglehetős nagy tehát ezeknek a helyiségeknek a száma. Sajnos azon­ban, a fővárosban nem gondolhatunk a borfogyasztás, sörgyártás gazdasági előnyeire, mert ennek itt egészen más következményei vannak, melyek a gazda­sági értéket hátraszorítják s előtérbe hozzák a megrendítő­­ erkölcsi ha­tást. Kik fogyasztanak szeszt? A pénzügyi helyzet a legszegényebb napszámosokat sújtja leginkább s azo­kat, akik alkalmi munkával tengetik éle­tüket. Ezeknek a munkáját csak garas­sal fizetik meg, amiből rendesen még megebédelni sem lehet. A kiskorcsmák, a pálinkamérések dél­tájban zsúfolva vannak ilyen nyomorult emberekkel, ak­i egy darab kenyér mellé egy kupica pálinkát, v­agy egy fröccsöt, félliter bort isznak meg — ebéd he­lyett. Nekik csak erre az ebédre telik. Viszont esténként a zenés kávéházak és mulatóhelyek zsúfolva vannak éret­len fiatalemberekkel, akik a tőzsdei spe­kuláció, vagy jó elhelyezkedés folytán soha nem remélt jövedelemhez jutot­tak. Ezek a gyerekek ma urakat játsza­nak s reggelig tartó pezsgőzések, bo­rozgatások között élik életüket. Itt, tehát a szeszfogyasztás gazdasági jelentősége eltörpül a borzalmas er­kölcsi károkozás mellett. Mennyi szesz fogy el a fővárosban? A szeszfogyasztás mennyisége ponto­san nem állapítható meg, csak hozzá­vetőleges számokat lehet nyerni az ital­adók számából nyert számításokkal. Ezek szerint Budapesten az 1921. év kétszázezer hektoliteres borfogyasztásá­val szemben az 1922. évben ennek kö­rülbelül a kétszerese, az 1923. év eddigi hónapjaiban pedig a múlt évi mennyi­ség háromszorosa fogyott el. Vagyis­, az idén kerek számra az egymillió kétszázezer hektoliter bor fogyott el. Ebben azon­ban benne van az a mennyiség is, amit elraktároztak, vidékre, vagy külföldre szállítottak. Pontos számadatokat semmi­lyen hivatal sem állít össze a háború óta a tényleges szeszfogyasztás­ról. A sörfogyasztás az elmúlt évhez vi­szonyítva, több, mint a harmadára csök­kent, növekedett azonban a pálinka­fé­lék és a pezsgők fogyasztása. ■ . Az állam csak hosszú idő után emelte fel a szesztermelési adót, a boritat­­adót, a söradót, úgy, hogy ebből még a háború utáni első évben is alig volt bevétele. Később különösen a­­.Gradó annyira emelkedett, hogy evvel a sör kiszorult a versenyből. A bor csak úgy tudott a jelenlegi mennyiséggel megmaradni ,s izgalomban, hogy a ter­melőknek adott árat leszorították, vi­szont azonban a fővárosi eladási ár ma már nem sokkal marad mögötte minden más cikk drágulásának. Ez már a spekuláció műve s így a ter­me­lőknek nincs hasznuk abból, hogy a fő­városban sok szesz fogy. Viszont a mai élvezethajhászás azt mutatja, hogy a fo­gyasztóknak sincs belőle hasznuk. A fővá­rosnak éppen a szeszfogyasztás csökken­tésére kellene törekednie, mert evvel sok embert mentene meg az eszüléstől. Főleg az új nemzedék testi és szellemi erejének megóvása érdekében volna szükség arra, hogy az italmérő helyiségek számát korlá­tozzák, vagy szigorúbban ellenőrizzék. Élelmiszerárak — Szeptember 1-én — A miniszterelnökség sajtóosztálya közli: Szeptember elsején a köz­ponti vásárcsarnokban a közvetlen fogyasztók részére történt eladásnál kialakult átlagárak a következők: Marhahúsok: pecsenyehús 8600, le­­veshús elsőrendű 7800, másodrendű 5600, gulyáshús 4000, borjul­isok há­tulja 9600, eleje 7800, pörkölt 4000, sertéshúsok: comb, lapocka 9400, zsír, háj 12000, olvasztani való sza­lonna 10.000, tej literenként 750, tömb­vaj kilogrammonként 15.000, tejfel li­terenként 2400, tehéntúró kilogram­monként 1200, tojás darabonkint 350, burgonya kilogrammonkint: fehér 180, rózsa 240, tök 240, görögdinnye 300, vöröshagyma 320, káposzta 350, paprika darabonkint 30, paradicsom kilogrammonkint 900, alma 760, körte 1000, kenyér: félbarna, viszontelárusí­tóknál 1040, péknél 1000, rozskenyér viszontelárusítóknál 890, péknél 860, zsemle viszontelárusítóknál 86, pék­nél 82 korona. | Tuf—-FOTO­CIKKEK IV.f Kigyó-u* 4. Főüziet: Vll,Királya 69 •­,­­ ■■■■­ .......................

Next