Új Barázda, 1923. szeptember (5. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-02 / 197. szám
S harnis apostolok Ott látni és nagyon jól hallani őket a pesti minden rendű és nevű népgyűléseken, vidéki piacokon, a községháza sarkán, ahol felháborodva tárgyalják a "helyzetet, a nép sorsát, fejcsóválva és látnoki hanggal mondják: ennek nem jó vége lesz, valaminek történnie kell, valami a változásnak, ez így nem mehet sokáig. A nép rongyos, éhezik és munka nélkül van. És sokban igazuk is van, de éppen az a lázító a dologban, hogy mindennek az okát szándékosan, gonosz számítással azokra hárítják, akik ma dolgoznak és nem érnek rá a piacon naphosszait gyanúsítani, szidni, a »vezetőket«, a »hivatalokat, és mindenkit, aki kénytelen szerencsétlenségére ma valahol a köz szolgálatában van. Láttuk már ezeket az arcokat. Én jól emlékszem rájuk. Ott láttam őket éltetni a háborút, de ők itthon maradtak, gazdagodtak, de mivel nagyon jó szivük van, hát nem sajnálták néhány cigarettával segíteni a rokkantakat s ezt emlegetik majd az unokáiknak is. Itthon rekvirálni jártak s a cseheknél is kurvábbul viselkedtek ilyenkor. S hogy nekik mindig, »hiányuk« volt, az itthonmaradt asszonyok félelemből, gyámoltalanságból, az itthon bujkáló férfiak pedig, hogy fel ne jelentsék őket, hozzájuk hordták az árpát, kukoricát. Hizlalták a tömérdek disznói — másnak nem volt szabad — csupa jószívűségből, hogy a :szegénységnek legyen eladni való zsírjuk. A kommün alatt bizalmial, voltak. A román megszálláskor csupa jószívűségbőlközvetítettek köztünk és a nénány katona közt, ha vitás volt, kell-e behajtani a pusztáról a tinókat, az ökröket. Ma is ők segítenének leginkább a »népen«. De csak a máséval szeretnének segíteni.Ha rongyos a nép — csak legalább egyetlenegy szegény gyereket ruháznának fel. Ha éhezik , adjanak földjükből egy-egy részt felesbe, adják ki részre a gabona learatását és ne a cseléddel arattassák le. Vagy ha részessel, ne raboltassanak velük ezért, hanem mással végeztessék el a többi munkát. Kereskedő, iparos ne az inasokkal végeztesse a napszámos dolgát. Higgyék el, ha nem szájjal segítenének és nem a másokéval akarnának segíteni, hanem mindenki tehetsége és kötelessége szerint segítene is, nem lenne kinek izgatni a rongygyal, éhséggel, nyomorúsággal. Csakhogy éppen azt a kötelességüket felejtették el az emberek, hogy a megszorultakon segíteni kell, illetve nem felejtették el. Vannak még, akik éhesen, rongyosan is tudnak a Köz javára és a köz érdekében dolgozni — és éppen ezek és éppen ezért maradtak éhesen, rongyosan,, szegényen. Mert ma az marad szegény, aki becsületes. De a mindenfelé hemzsegő a népbarátok miatt, akik akadékoskodnak, gyanúsítanak, lármáznak, botrányt kiáltanak, hogy az ő viselt dolgaik így feledésbe menjenek, hogy ezek miatt nem tudnak olyan állapotot teremteni egyéb okokon kívül, amely legalább a békebelit megközelítené — napirenden vannak a méltatlan meghurcolások, nő az elfojtott indulat, elégedetlenség, az elszántság valami gyanús »változásra«. Ezt készítik elő hamis próféták. Nem a nép élére, hanem ebrudra valók. Bauity József ít fel az összes '»aMOr»| I gyártmányokat a vilighirti wp f.. . .. Wpj | Mialmi butvásárvitelben, a legjuttnyosabb arak mellett bostorozhatói: Budapest, VI., Andrássyrirt 52 " **“Bejtrist as Entvas-o.t CoWI.") * V 1023. szeptember 2. vasárnap 10 milliárddal haladta meg az idén a kivitelünket a behozatal A borból nyolcadannyit vittünk ki, mint tavaly — Vágó és igásállatból vittünk ki legtöbbet — Emelkedett a cukorexport Ma tette közzé Szaboky Alajos dr. h. államtitkár, a m. kir. központi statisztikai hivatal igazgatója Magyarország 1923. év első felének külkereskedelmi mérlegét. Az adatok szerint a behozatal 215.9, a kivitel 137.0 milliárd koronát tett, a behozatali többlet tehát 78.9 milliárd korona volt. A kivitel visszaesése 17.3, a behozatal emelkedése pedig 37.9 millió aranykoronával növelte a behozatali többletet. A behozatal értékének emelkedéséből 7.5 millió jut az ipari nyersanyagokra, főleg nyers pamutra és fára, 6.7 millió a vas félgyártmányokra és 16.5 millió a tűzifára és szénre. 5.4 millió aranykoronával fizettünk többet a külföldnek ásványolajokért, mert a finomítványok nagyobbik részét tették importunknak és 4,5 millió korona többletet jelent a disznózsír megnövekedett importja. A kivitel általános visszaesése mellett a szarvasmarha- és sertésárak jelentős emelkedése tudta ellensúlyozni, hogy a kivitel értéke nem csökkent erősebben. A behozatalban a legfontosabb áruk a pamutszövetek 28.6, nyers és megmunkált fa 23.6, szén 22.4, gyapjúszövetek 10.8, pamutfonál és cérna 10.1, ásványolaj 8.7, papiros és papirosáruk 8.0, nyers fémek 7.6, gépek és készülékek 6.1, kikészített bőrök 6.3, vasáruk 5.4, vas félgyártmányok 4.7, nyers- és ócskavas 4.4 milliárd koronával. A behozatali tilalom kiterjesztése folytán az előző év megfelelő időszakához képest 10 százalékkal kisebbedett a behozott pamutszövetek mennyisége, csökkent a gyapjúszövetek importja is. Az előző évi német és francia szén helyett ebben a félévben főleg lengyel és cseh szenet szereztünk be. A hazai textilipar fejlődését mutatja a pamut szövőfonalak fokozott importja. A knyersanyagok és további feldolgozásra szolgáló félgyártmányok közül a vasfélgyártmányok, a nyers- és ócskavas, a nyers pamut és a nyers fémek importja emelkedett. Mintegy 20 százalékkal csökkent a papiros és papirosáruk behozatala, erős visszaesést mutat a kikészített bőr és cipő importja. A kivitelben a vágó- és igásállatok 23,3, a liszt 16,6, friss és elkészített hús 8.7, villamosgépek és készülékek 8.5, gépek és készülékek 6.6, cukor 5.2, pamutszövetek 4.6, vasáruk 4.6, műselyem 3.4, toll 3.4, zab 2.6, kőszén 2.5, vasfélgyártmányok 2.3 és a tojás,2.1 milliárd koronával szerepelnek. Kivitelünk tehát sokkal jobban megoszlott ebben az évben fontosabb exportcikkek között, mint az előző évben. Különösen ki kell emelnünk a borexportban mutatkozó rohamos visszaesést 690 ezer métermázsáról 79 ezer métermázsára. Kivitelünkben a magas árak folytán a vágó- és igásállatok foglalják el az első helyet, bár a kivitel hanyatlott. Az előző évi kedvezőtlen termésnek tudható be lisztkivételünk nagy csökkenése. Friss és elkészített húsfélékből és szalámiból való kivitelünk is kisebb volt.A gépeknél és készülékeknél az előző évi szép export hatalmas visszaesését látjuk. A visszaesés főleg a mezőgazdasági gépeknél feltűnő. Gazdasági életünk összeomlása után az idén volt először jelentősebb cukorexportunk, melynek fele angol piacokra irányult. A külkereskedelmi eredményeket származási és rendeltetési országok szerint vizsgálva a lényeges eltolódás nem mutatkozik. A behozatalban csökkent a német és cseh-szlovák import, növekedett Románia és Lengyelország részesedése, a kivitelnél Németország részesedésének rovására emelkedett a román és olasz export. A fővárosban erősen megnövekedett a ¦&&&z£®gyásiztá® Akik pálinkát és leort ebédelnek — Éretten gyerekek töltik meg a szessmérő helyiségeket — A termelőknek nem érdeke a borfogyasztás növekedése Magyarországon az utolsó hat hónap alatt, az elmúlt év hat hónapjához viszonyítva, háromszoroséra emelkedett a szeszfogyasztás. Ez a jelenség kizárólag annak tudható be, hogy a borárak még ma is mélyen alatta állanak a más élelmi és egyéb cikkek drágulási arányának. A szeszfogyasztás emelkedése nem általános, mert a sörben például sokkal kisebb mennyiség fogy el, mint akár csak az elmúlt hónapban is. Ez viszont a sörárak folytonos emelésének tudható be. Különösen a fővárosban szaporodott az alkoholfogyasztás száma s ezen a téren igen szomorú jelenségek, a szociális és pénzügyi helyzet megrendítő kinövései tapasztalhatók. Hány italmérő helyiség van Budapesten ? A fővárosban meglehetős sok olyan helyiség van, ahol szeszesitalt mérnek. Ezek ma csaknem állandóan zsúfolva vannak. Szesz kimérésére engedélye van Budapesten 1415 kávéháznak és mulatóhelynek, 183 kávémérésnek, 2500 vendéglőnek és korcsmának, 183 pálinkamérőnek, 970 szatócsnak, szövetkezetnek, csemegekereskedőnek, drogériának, 157 klubnak, kaszinónak, gyári kanlinnak, 3 saját borát kimérő vállalatnak és néhány hajónak. Meglehetős nagy tehát ezeknek a helyiségeknek a száma. Sajnos azonban, a fővárosban nem gondolhatunk a borfogyasztás, sörgyártás gazdasági előnyeire, mert ennek itt egészen más következményei vannak, melyek a gazdasági értéket hátraszorítják s előtérbe hozzák a megrendítő erkölcsi hatást. Kik fogyasztanak szeszt? A pénzügyi helyzet a legszegényebb napszámosokat sújtja leginkább s azokat, akik alkalmi munkával tengetik életüket. Ezeknek a munkáját csak garassal fizetik meg, amiből rendesen még megebédelni sem lehet. A kiskorcsmák, a pálinkamérések déltájban zsúfolva vannak ilyen nyomorult emberekkel, aki egy darab kenyér mellé egy kupica pálinkát, vagy egy fröccsöt, félliter bort isznak meg — ebéd helyett. Nekik csak erre az ebédre telik. Viszont esténként a zenés kávéházak és mulatóhelyek zsúfolva vannak éretlen fiatalemberekkel, akik a tőzsdei spekuláció, vagy jó elhelyezkedés folytán soha nem remélt jövedelemhez jutottak. Ezek a gyerekek ma urakat játszanak s reggelig tartó pezsgőzések, borozgatások között élik életüket. Itt, tehát a szeszfogyasztás gazdasági jelentősége eltörpül a borzalmas erkölcsi károkozás mellett. Mennyi szesz fogy el a fővárosban? A szeszfogyasztás mennyisége pontosan nem állapítható meg, csak hozzávetőleges számokat lehet nyerni az italadók számából nyert számításokkal. Ezek szerint Budapesten az 1921. év kétszázezer hektoliteres borfogyasztásával szemben az 1922. évben ennek körülbelül a kétszerese, az 1923. év eddigi hónapjaiban pedig a múlt évi mennyiség háromszorosa fogyott el. Vagyis, az idén kerek számra az egymillió kétszázezer hektoliter bor fogyott el. Ebben azonban benne van az a mennyiség is, amit elraktároztak, vidékre, vagy külföldre szállítottak. Pontos számadatokat semmilyen hivatal sem állít össze a háború óta a tényleges szeszfogyasztásról. A sörfogyasztás az elmúlt évhez viszonyítva, több, mint a harmadára csökkent, növekedett azonban a pálinkafélék és a pezsgők fogyasztása. ■ . Az állam csak hosszú idő után emelte fel a szesztermelési adót, a boritatadót, a söradót, úgy, hogy ebből még a háború utáni első évben is alig volt bevétele. Később különösen a.Gradó annyira emelkedett, hogy evvel a sör kiszorult a versenyből. A bor csak úgy tudott a jelenlegi mennyiséggel megmaradni ,s izgalomban, hogy a termelőknek adott árat leszorították, viszont azonban a fővárosi eladási ár ma már nem sokkal marad mögötte minden más cikk drágulásának. Ez már a spekuláció műve s így a termelőknek nincs hasznuk abból, hogy a fővárosban sok szesz fogy. Viszont a mai élvezethajhászás azt mutatja, hogy a fogyasztóknak sincs belőle hasznuk. A fővárosnak éppen a szeszfogyasztás csökkentésére kellene törekednie, mert evvel sok embert mentene meg az eszüléstől. Főleg az új nemzedék testi és szellemi erejének megóvása érdekében volna szükség arra, hogy az italmérő helyiségek számát korlátozzák, vagy szigorúbban ellenőrizzék. Élelmiszerárak — Szeptember 1-én — A miniszterelnökség sajtóosztálya közli: Szeptember elsején a központi vásárcsarnokban a közvetlen fogyasztók részére történt eladásnál kialakult átlagárak a következők: Marhahúsok: pecsenyehús 8600, leveshús elsőrendű 7800, másodrendű 5600, gulyáshús 4000, borjulisok hátulja 9600, eleje 7800, pörkölt 4000, sertéshúsok: comb, lapocka 9400, zsír, háj 12000, olvasztani való szalonna 10.000, tej literenként 750, tömbvaj kilogrammonként 15.000, tejfel literenként 2400, tehéntúró kilogrammonként 1200, tojás darabonkint 350, burgonya kilogrammonkint: fehér 180, rózsa 240, tök 240, görögdinnye 300, vöröshagyma 320, káposzta 350, paprika darabonkint 30, paradicsom kilogrammonkint 900, alma 760, körte 1000, kenyér: félbarna, viszontelárusítóknál 1040, péknél 1000, rozskenyér viszontelárusítóknál 890, péknél 860, zsemle viszontelárusítóknál 86, péknél 82 korona. | Tuf—-FOTOCIKKEK IV.f Kigyó-u* 4. Főüziet: Vll,Királya 69 •, ■■■■ .......................