Új Barázda, 1923. november (5. évfolyam, 247-271. szám)
1923-11-04 / 248. szám
3■■'11 I ■rilllíllllMII^III Wyfc JVMIM.Mlll WMIlllllllllll lószinti, hogy a közeli napokban Dimiek Ödönnek követői lesznek. Nagy Emil igazságügyminiszter azok ellen, akik október 31-én a Royal-szálló éttermében Károlyi Mihályt és az októberi forradalmat dicsőítették, az eljárást az ügyészség útján megindíttatta. Az ügyészségen Miskolczy Ágost dr. királyi ügyésznek adták az ügyet, aki most készíti elő a tényállást. Hétfőn megkeresést intéz a rendőrséghez, hogy hallgassa ki mindazokat, akik a vacsorán részt vettek és állapítsa meg, kik azok, akik Károlyit és az októberi forradalmat dicsőítő beszédet tartottak, továbbá, melyek voltak ezek a kijelentések. Ha a rendőrség lefolytatta a kihallgatásokat, az iratok átkerülnek az--ügyészségre s ekkor fog az ügyész dönteni afelől, hogy milyen címen emeljen vádat az ünneplő októbristák ellen. ■ Rendaloím össze nem férő állásokról írz önkormányzati tisztviselőknek és alkalmazottaknak be kell jelenteniük mellékfoglalkozásukat A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány az állami és az államvasúti tisztviselők és egyéb alkalmazottak állásával össze nem férő foglalkozások ügyében rendeletet adott ki. A rendelet kifejti, hogy a hivatali állás tekintélyéhez, a közigazgatás elfogulatlanságához, a közszolgálat rendjéhez és annak pontosságához fűződő nagy fontosságú állami érdekek, valamint az egyenlő elbánás elve szükségessé teszik az összeférhetetlenség kérdésének a főispánok valamint az önkormányzati tisztviselők és egyéb alkalmazottak szempontjából való hasonló szabályozását. A belügyminiszter kötelességévé teszi ennélfogva a törvényhatósági bizottságoknak és a községi képviselőtestületeknek, hogy az önkormányzati tisztviselők és egyéb alkalmazottak által eddig elvállalt mellékfoglalkozásokat haladéktalanul bírálás alá vegyék, a főispánokat pedig felhívja, hogy mellékfoglalkozásaikat neki haladéktalanul jelentsék be. Akik a már elvállalt mellékfoglalkozás folytatására engedélyt nem kapnak, az erre vonatkozó határozat jogerőre emelkedésével attól azonnal megválni kötelesek. fi Polgáriskolai Tanáregyesület nagygyűlése — Az III. BARÁZDA tudósítójától — Az Országos Polgáriskolai Tanáregyesület szombaton délelőtt tartotta a régi képviselőházban országos nagygyűlését, amiielyek az ország különböző vidékeiről nagyszámban jelentek meg a polgáriskolák tantestületeinek kiküldöttei. A nagygyűlés a tárgysorozat letárgyalása után a következő határozati javaslatot hozta: A polgáriskolai tanárok követelik: 1. A szolgálati időnek teljes beszámítását; 2. a hadiszolgálatból származó hátrányok megszüntetését; 3. a helyettes tanároknak a X. fizetési osztályba való kinevezését egy év után; 4. a szenioros rangsorrendszer bevezetését oly módon, hogy a IX. fizetési osztályból 31 évi szolgálat után a VI. fizetési osztályba lehessen bejutni; 5. a polgáriskolai igazgatóknál, külön csoportban leendő rangsorozását; 6. az ötödéves pótlékok visszaállítását- 7. a nem állami tanároknak az államiakéhoz hasonló elbánásban való részesítését. VISZKETEÁS túrüíresség,sömör ellen használja rég bevág és kiváló .iUi.foiaea.bint, magyar neve : Kiphati minden nyógyszertárban — Gyíttja: Sáp.3 m 4.oheuifa *84. BtU Upsit, VII., Dsmeiasky-ntc* 4. szám. UIM111M 1923. november 4. vasárnap — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Ma délelőtt a cukorrépatermelő gazdák és cukorgyárosok együttes bizottsága a Köztelek székházában ülést tartott. Az ülésnek egyetlen tárgya a cukorrépa átvételi árának megállapítása volt. A cukorrépatermelő gazdák nagy részének nincsen , a cukorgyárakkal szerződése és így még most, a cukorrépa szállítása idején, sincsenek tájékozva afelől, hogy mit fognak cukorrépájukért kapni. A gyűlésen Fabricius Endre előadó ismertette a Cukorrépatermelő Gazdák Országos Szövetségének a legutóbb tartott gyűlésén elfogadott álláspontját, mely szerint a gazdák, tekintve a jelenlegi viszonyokat, a szokásos mellékszolgáltatásokon kívül a cukorrépa métermázsájáért hat kilogramm cukrot, illetve annak ellenértékét kérik. Ez az ár megfelelne a termelési költségeknek és a termelő gazdák körülbelül ugyanezt az árat kapják a cukorrépáért Ausztriában, Csehországban és Romániában is. A cukorgyárak azonban nem hajlandók a gazdák jogos és méltányos kívánságait teljesíteni és a cukorrépa métermázsájáért körülbelül 10.500 koronát hajlandók adni és ezt az ajánlatot emelni nem akarják. Természetesen a gazdák, miután ez az ár nem felel meg és nem fedi a termelési költségeket, nem fogadták el a cukorgyárak megbízottainak ajánlatát, így az ülés megegyezés nélkül véget ért és a gazdák még most is bizonytalanságban vannak afelől, hogy a cukorgyárak mit fognak a cukorrépáért fizetni. A cukorgyárak rideg és elutasító álláspontja természetesen befolyással lesz az ország jövendőbeli cukortermelésére, mert a gazdák, látva, hogy a cukor-, gyárak dacára nagy jövedelmüknek, méltányos árat fizetni nem hajlandók, cukorrépatermelésüket a jövőben csökkenteni fogják, ami az ország közgazdaságának jelentékeny kárt fog okozni. Még mindig nincs megállapítva a cukorrépa átvételi ára A cukorgyárak nem teljesítik a cukorrépatermelő gazdák méltányos kívánságait A Széchenyi-szövetségek nemzetépítő munkája Váradi József igazgatói jelentése a II. Szövetségtanácsi Kongresszuson, Szegeden, ez év október 28-án Az 1922. évi október hó 29. napján tartott 1. Szövetségtanácsi Kongresszusunk megbízta az elnökséget, hogy az Országos Népfőiskolai Széchenyi Szövetség alapszabálytervezetén — a kongresszuson elhangzott kívánságoknak megfelelően — foganatosítsa a célszerűnek ítélt módosításokat, az így kiegészített tervezetet terjessze a most összeült kongresszus elé és — a szabályszerű letárgyalás után — terjessze fel a m. kir. belügyminiszterhez láttamozás végett. E megbízásnak könnyen eleget tehettünk volna, ha csupán fogalmazási munkát látnánk benne. Hiszen az alapszabálytervezet annyira kiforrt és részleteiben is megvitatott, hogy az bármikor a plénum elé hozható. Mégis azt kérjük a Szt.-től, halassza el az ONSzSz végleges megalakulásának kimondását legalább egy esztendőre. E javaslatunkat indokolja az a jogos reménység, hogy ezen idő alatt még több helyen tömörülnek majd Sz.Szövetségbe a népfőiskola hallgatói és barátai s így az országos szervezet nemcsak realitásban nyer, de belső ereje is gyarapodik. Széchenyi szelleme, mely az ország minden részéből immár másodszor hoz öszsze bennünket, nemcsak az egyesek tudatában, de szövetségeink életében is állandósul majd és így adva lesz szövetségeink országos egysége. Azt a vonzóerőt, amely bennünket ma is összehozott, a legmesteribb alapszabály sem pótolhatja. Szövetségünk éltető lelke a közös célra való és áldozatoktól sem visszariadó törekvés. Enélkül az alapszabály szánalmas elmeszülemény, szövetségünk pedig halvaszületett alakulás lenne. Mi, minden igyekezetünkkel e szövetségünket , éltető erőt, kívánjuk fokozni, hogy Széchenyi szelleme mihamarabb áthathassa az egész országot. Ez teszi majd az ONSzSz-et a magyar kulturéletnek mindenkitől ismert és elismert tényezőjévé. A mai nappal lezárulószövetségi évben elért eredmények biztató útjelzői a célfelé való előbbrejutásunknak. Szegedi , anyaszövetségünk működését az imént lefolyt diszes közgyűlésen mindannyian megfigyelhettük. (Múlt keddi számunkban beszámoltunk róla. Szerk.) Csongrádi és békéssámsoni testvérszövetségünk az elmúlt esztendőben intenzív belterjes munkát fejtett ki. Vértesacsai testvérszövetségünk mintaszerűen és példaadóan tett eleget rendeltetésének akkor, amikor nemcsak előkészítette a néplelket a népfőiskola befogadására, hanem azt fel is állította és e hó 14-én ünnepélyesen megnyitotta. Ez az örvendetes tény is igazolja, hogy gazda- és földműves népünkből nem hiányzik a fogékonyság, képes a kultúráért pénzt és időt is áldozni, csak legyen olyan társadalmi nevelési tényező, mely a benne esetleg csak lappangva élő kulturösztönt — megfelelt határozott célkitűzéssel — fölemelkedési vággyá erősíti és önművelési akarattá nemesíti. Ilyen társadalmi kultúrtényező a mi szövetségünk mind helyi, mind pedig országos szempontból. Mikor a népfőiskolának a néppel való megkedveltetését tűzte ki feladatául, akkor a népfőiskolát nemcsak a legtökéletesebb, de legszükségesebb népművelő intézménnyé avatta. Tette ezt azért, mert társadalmunknak emberibb emberekre, hazánknak magyarabb magyarokra van szüksége. Az önmagát ismerő, vagyis tudatosan élő ember minden dolgát alaposabban végzi s ha nemzetét is ismeri, vagyis öntudatos hazafi, munkaerejét és ügyi buzgalmát a hazaszeretetévé megsokszorozza. A népfőiskolai nevelés szükségességének és -fontosságának elismerésével határozottan igényljük, helyeseljük és támogatjuk azt a kultúrpolitikát,amely egyedüli tápláló kútfejére, a magyar népre alapozza szellemi életünket, vagyis iskolaszervezetünket a megerősítendő és a népfőiskolával betetőzendő népiskolából tornyosítja a magasba. .. szervesen egységes iskolaszervezet feltétele és végelemzésben egyedüli biztosítéka a nemzeti egységnek. Ennek megteremtése reánk nézve annál is inkább életkérdés, mert hiszen minden reánk zúdult csapás azért érhetett bennünket, mert közvetlen elődeink megfeledkeztek a nemzeti egység biztosításáról. Vértesacsai testvérszövetségünk példát szolgáltat az egész országnak, miképen visz Széchenyi szelleme nem magyar ajkuakat is nemzetemelő munkába. Sváb férfiakat a szinmagyar népfőiskolába önkéntes jelentkezésre serkentett ott, hol az elemi népiskola tannyelve körül elkeseredett a, b, c*per dúlta a kedélyeket. Ebből az a tanulság, hogy: ahol Széchenyi, szelleme érintkezik a nép lelkivel, ott nem hajlik a magyarellenes hangokra, mert egynek érzi magát velünk, honának tudja e hazát. E csodálatos hatásnak az a magyarázata, hogy Széchenyi tanítása a közérdekben józan önérdekünket ismerteti fel velünk s ezzel az ember természetes önzését a köz javának szolgálására irányítja, azaz önzetlenséggé nemesíti. De lehet-e e nélkül szolidaritás? S nem a szolidaritás az egészséges társadalmi élet feltétele? A helyesen értelmezett és mindenek előtt a köznevelésben érvényesítendő demokratizmus következőleg nemcsak a’ társadalom békéjét biztosítja, de elősegíti' a nemzet egységesülését és megerősödését is. ' Nemzetünk egységesítésére „irányuló, szerény, de serény buzgolkodásunkban, — gazda- és földműves testvéreink mellett — nem feledkezhettünk meg ipari'munkástestvéreinkről sem. Egész szövetségi életünk célja tévesztett lenne, ha nem sikerülne bevonni a magyar kui- túrközösségbe a munkásságot is. A nevelésben általában, felnőttek nevelésében meg különösen szó sem lehet erőszakról. A szavakkal való megszédítés sem nem fegyverünk, sem nem kenyerünk. Az ilyen »szédület« — amint azt napról-napra tapasztalhatjuk — különben sem tartós, következőleg a jellemnevelés szempontjából teljességgel hasznavehetetlen és értéktelen. Mi nem akarjuk legyőzni az embereket, még ha ellenfeleink is, hanem meggyőzzük őket a Legnagyobb Magyar tanításának abszolút igazságáról, hogy — velünk szövetkezve — segítsenek a magyar igazság érvényesítésében, a magyar álom megvalósításában. E tekintetben fontos nap volt ez év júniusának 3-ik napja. Ekkor alapították meg székesfővárosi népfőiskolai tanfolyamaink munkáshallgatói a Budapesti Népfőiskolai Széchenyi Szövetséget. Az az időt, fáradságot és pénzt is bőkezűen áldozó készség, amit fővárosi munkástagtársainknál napról-napra tapasztalunk, bizonyítja, hogy székesfővárosunk gyorslüktetésű ereit is magyar vér járja át. Ha úgy a faluban, mind a városban képesek vagyunk a nemzeti egység tényét, az együvétartozás érzését és az egymásra utaltság gondolatát tudatosítani, akkor hamarosan egymásra talál a falu és a város, mint ma itt Szegeden. Egyengessük szívós kitartással e nagy lelki találkozás útját! Tegye meg a maga munkahelyén mindegyikünk a magáét, de mindenünnen a közös egy célra törekedve. Így diadalmaskodni fog a magyar igazság nemcsak befelé, de elleneinkkel szemben is és Corvin Mátyás óta álmodni sem mert életlehetőségekhez segítjük társadalmunkat. A nagykőrösi tanítóképző igazgatójának emléke Díszes síremléket állítanak az elhunytnak Nagykőrösről jelentik: Kegyeletes ünnepség keretében leplezték le október 31-én a tanítóképzőintézet nagyérdemű Volt igazgatójának, hegymegi Kiss Kálmánnak arcképét, halála tizedik évfordulója napján. A kegyeletes célra megható áldozatkészséggel küldték el adományaikat az ország minden részéből különösen a tanítók, a volt hálás tanítványok, de tekintélyes adománnyal járult ahhoz Nagykőrös városa, és hegymegi Kiss Kálmán tisztelői a város társadalmának minden rétegéből. Az ünnepség a főgimnázium tornacsarnokában ment végbe, amelyet ez alkalomból zsúfolásig megtöltött a közönség. A tanítóképzőintézet énekkara, Vargha József ének- és zenetanár vezetésével, alkalmi énekszámokat adott elő. Patonay Dezső református lelkész, az emlékbizottság elnöke, mély hatást keltő emlékbeszédében rajzolta meg hegymegi Kiss Kálmán jellemét. Horváth József főgimnáziumi tanár alkalmi ódáját szavalta el, majd Joó Imre dr. nyugalmazott főgimnáziumi tanár , tolmácsolta a rokonság, a hegymegi Kiss és a munkácsi Joó-családok hálás köszönetét az emlékbizottságnak, a hálás tanítványoknak és az elhunyt tisztelőinek. Az arckép Dienes István rajztanár és festőművész kitűnően sikerült alkotása. A gyűjtésből fenmaradt pénzből az emlékbizottság a folytatólagos gyűjtés várható eredményéhez képest síremléket állít hegymegi Kiss Kálmán sírja felé. Budapesten az újságárusbódékban kapható az „ÚJ BAROM"