Új Barázda, 1924. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1924-02-02 / 28. szám
I\ V ' I \ írtait , ... y | Az „TJj Barázda* ‘ szelvénysors játéka I ' 1934 február 3. szombat | 17 szelvény | Budapest, TI. évf. 38. szám in MBám BiairixaiiíitíiAUAii. «eByeae*r«si2 ooüüor., eBy Meirieleiiik foétfő kivételével mimtettnaa szír k ti *; vzrr o * u«:vi. n e r n i e£» “ * " * ®“ 1 f **1*1 Sitiuanru4000 üor.üBy«spílUAiiyszamara200Uo*., Xt5is.su uuuuwuilj> sauíuiok 42-49, 198-04. «Jjel J40-«i i-síHriiapokou 300 koroua. - Mtrdet«aeUet mtUI. í OAA lrni-onn JUWÍHlVATAli J1' ,#t .“*1" uitfter díjszabás szeriül vas* lal a klaüAlilvatal Ara 30U korona. Tdclon utrnoki 42-49. 198—04. «IJei 140 .1 Rossz vásár Nem azért térünk vissza a Szabó Dezső képviselő úr teheneihez, hogy vicceket fejjünk ki belőle. Ezt már megtették a képviselők, megtették az újságok ugyannyira, hogy talán még az anyósokról se halmoztak össze annyi sok rossz tréfát, mint a Szabó Dezső képviselő úr teheneiről. Akadnak azonban olyan újságok is, amelyek szörnyűséget láttatnak abban, hogy egy képviselő, aki a választásokon túlköltekezett, bizonyos szerény megtérítésben részesült azzal, hogy eladott két tehenének az árát visszakapta. Sutba vetése a parlamentarizmus magasztos gondolatának — írják — hogy a képviselőjelölt anyagi támogatásban részesül. Oh, a kis fingáskodók ! Mintha nem emlékeznének rá, hogy a régebbi boldog időkben egy-egy mandátumért egész csorda árát fizették! Mióta a parlamentarizmus fennáll, mindig voltak úgynevezett pártkasszák nemcsak nálunk, hanem világszerte, a politikai pártok választási költségeinek céljaira. Csúnya intézmény a pártkassza, de nem tudják mellőzni. Egyszer próbálta meg Tisza István, bele is bukott pártjával együtt keservesen. Azelőtt is, azóta is minden politikai párt pénzt teremt elő a választásokkal együtt járó költségek fedezésére. Mindig tagadták a pártkasszát és mindég volt. De régebben erkölcstelenebb és veszedelmesebb volt a hatása, mint most. Régebben napirenden volt a választók etetése, itatása, megvesztegetése. Egyes kerületeknek szinte szabott áruk volt. Ma már, az általános választói jog korszakában, telekvásárlásról szó sem lehet, mert Rotschildnak sincs elegendő pénze ahhoz, hogy a választók millióit megvesztegesse. Ma már a pártkassza csak a kortesközségek és a propaganda kiadások fedezésére szolgál. Ehhez is rengeteg pénz kell. Egy-egy kerület kortesszervezetének, propaganda irodájának fenntartása egész vagyont emészt fel, minélfogva szegény emberek legtöbb esetben egyáltalán nem is vállalhatnának jelöltséget, ha nem kapnának a párt részéről bizonyos pénzbe kerülő támogatást. Ha tehát valaki elfogad a pártszervezet részéről ilyen anyagi támogatást, az még nem bélyegzi mes^ ■Áfás kérdés, ha a megválasztott képviselő utólag odahagyja a pártját. Akkor bizony a párttól kapyj^ tehénkéket alighanem vissza kel hajtani a párt istállójába. " Feltéve, hogy a politikai pártol rá?"-ndelkezési alapjának eredete becsületes és nem az állam rovására kötött, üzlelekből származott, nincs ebben a do-jogban semmi olyan borzalom, amién joggal felháborodhatnának azok, akik j a multban megszokták és nem látottá tették a választóknak piacon való megvásárlását. Itt többé nincs szó a pénz destruáló hatásának alkalmazásáról. Legfeljebb arról lehet beszélni, hogy egyes pártok egyes képviselőkkel rossz vásárt csináltak, inkább maradtak volna meg a tehenek. Az indítványok tömegével húzzák a földnovella vitáját Nagyatádi Szabó István a kisebbségi képviselők eljárása ellen — Csöndes, de hosszú viták voltak ma a nemzetgyűlésen — A nemzetgyűlés mai ülése — A délelőtti ülés Az ülés elején Kiebelsrberg Kunó gróf , közoktatásügyi miniszter az Országos Testnevelési Alapról szóló Lex neien- day visszaállítására vonatkozó törvényjavaslatát terjesztette be. Ezután folytatták a földreformnovella tárgyalását A 3. szakasznál megindult vita folytatásában Folgier Elek és mások felszólalása után Jenbauer Ferenc előde a szakasz magyarázatául kijelenti, hogy a törvény szövege biz.Eszék arra, hogy tömegek ne zárassauák ki a reformból Alá hasznos és munkás tagjai a társadalomnak, a földreformból nem zárható ki. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter: Lehetetlenebbnél lehetetlenebb idítványok tömegével csak a földreformnovella a törvényre, emelését késleltetik, mert képtelenség lenne is, ezen indítványokat egymással összhangba hozni. Utal arra, hogy az ő kerületében még a munkástanács elnökét sem zárták ki az igénylőkből. A novella a reform gyorsabb végrehajtását és a jogosultság ráterjesztését fogtalja magában. (Helyeslés.) A 3. szakaszt változatlanul fogadták el. A 4. szakasznál nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter a mezőgazdasági kamarák szerepét ismerteti a földbirtokrendezésnél. A kamarák az eljárásban a törvény értelmében oly szerephez jutnak, amellyel az igénylők jogos érdekeit védhetik. Menkó Zoltán, Marthon Andor, Ostors József, Farkas Tibor és Csontos Imre felszólalása után az elnök a tanácskozzást négy óráig felfüggesztette. 1t délutáni illés A délutáni Késen változatlanul fogadták el a 4. szakaszt. Az 5. szakasz egyes bekezdéseinél hosszabb viták indultak meg. A harmadik bekezdés kivételével — amelyet Weitbauer Ferenc előadó módosításával fogadtak el — a többi bekezdés változatlanul nyert elfogadást. Neubauer Ferenc előadó a szakaszt kiegészíteni akarja azzal, hogy a földreform végrehajtásánál működő bír.korábil a menekül egyetemi és jogakadémiai tanárok is vétesse neki fel, mert ez is az eljáró bírák számát növeli. Többek felszólalása után az előadó visszavonta indítványát. A 6. szakasznál az államot illető elővásárlási jog gyakorlása körül indult meg huzamosabb vita. Elnök fél nyolc órakor a vita folytatását a legközelebbi ülésre halasztotta. Elnök felhívta Györki Imrét, hogy a nemzetgyűlés határozata értelmében, kérjen ünnepélyesen bocsánatot a Háztól, az egyik ülésen folytatott rendzavarásaiért. Ez megtörténvén, Farkas Tibor visszautasította a szocialisták és egyes más kisebbségi képviselők részéről a jegyzők ellen elhangzott támadásokat. A községi jegyzők és körjegyzők hivatásuk magaslatán állanak. A legnagyobb méltatlanság ezt a tisztes kart általánosságban támadni. (Élénk helyeslés.) Az ülés vége este nyolc órakor. A legközelebbi ülés jövő héten, kedden. A miről hallgatttak . . . Részletek a vörös pokol rémnapjaiból Az £// Barázda vasárnapi számában megkezdtük ennek a gyászos krónikának közlését, amely a vörös zsiványuralom magyar áldozatainak vértanuságait mondja f el, örök emlékeztetőül a magyar történelem legszégyenletesebb napjaira. A nemzetgyűlésben elhangzott szociáldemokrata beszédek egyetlen szóval sem emlékeztek meg ■ezekről az áldozatokról, akiket hitükés hazájuk iránti ragaszkodásuk miatt végeztetett ki: a börtönökből kiszabadít csőcselék, amely ama szégyenteljes, terhes emlékű napokban Magyarország ura volt. Hosszú, fájdalmasan hosszú a magyar vértanuk névsora, melyből ezúttal is leközlünk néhány nevet, hogy sona ne feledhessük el azt az időt, amikor golyó és bitó volt a magyar gazdaember sorsa. Az abonyi vérfürdő Mikor 1919. május 1-én az oláhok Szolnok alá értek, Abonyból is elmenekültek a vörösök. Az oláh hadsereg megállása következtében azonban már másnap visszatértek és megkezdték a hajtóvadászatot, a fehér érzelmű lakosság után, Bartik Béla 29 éves orvostanhallgatót Számuelly Tibor 5 perc alatt halálra ítélte s délután Sim Mózes , terrorcsapat politikai megbízott ,már föl is akasztotta. Barttik aneki felajánlott vörös katonai parancsnokságot viszszautasitotta s bátran halt meg. Holttestét este 10 óráin a fán hagyták s ütlegelték. Másnap Piros Jenő kereskedői és Molnár József István földmivest ugyanerre a fára akasztotta fel . Stern Mózes, amelyre előző nap az orvostanhallgatót, Piros Jenő holttestét Molnár József Istvánnal vetették le, hogy helyébe itt akaszthassák. Ugyanekkor elfogták Lajcsák István 59 éves sertéskereskedőt és Telek Fehér Mihály községi másodbírót, akiket június 6-án , Abonyban agyonlőttek. Műköödik a vörös vésztörvényszék A Petzkay-zászlóalj egy különítménye 1919 június 24-én Akasztó községbe ment az ellenforradalom elfojtására. Rögtön felállították a vészbíróságot, melynek vadbiztosa Braun Andor politikai megbízott volt s amely Merkut Antal földmivest golyó általi halálra ítélte és kivégeztette, Dobos László gazdatisztet pedig felakasztotta. Dobos a kötelet saját maga tette nyakába. Mindketten hősiesen és bátran viselkedtek. Ugyanekkor halálra ítéltek még hat embert, azokat azonban nem végezték ki. A bődi vértanuk Bőd községben 1919 május 28 án a vörösök el akarták rabolni a templom egyházi szereit, ezt azonban a lakosság megakadályozta. Erre vöröskatonák vonultak a községbe és géppuskával összelövöldözték a lakosságot. A vérengzésnek Udvardy Ferenc, Udvardy Antal, Derdák János, Pastiy Lajos, Tomka Antal, Polgár Kálmán és Farkas János földmivesek lettek az áldozatai, akik valamennyien meghaltak. A hőstelkű pap 1919. július elején a komárommegyei Császár községben elterjedt azr, hogy a kommunisták rémuralma megbukott. A község polgárai erre átvették az uralmat, megérkezett azonban Lantos Löwy Bertalan, vörös kormányzótanácsi biztos és mindenkit összefogatott, így Wohlmut Ferenc, római katolikus plébánost is. Rögtönitélő bíróságot alakított és kijelentette, hogy »a vén csukásnak meg kell halnia, mert Korvin-Klein Ottótól általános utasítása van, hogy minden papot fel kell akasztani”. A kirendelt védő, Szabó András tatai vádbiztos, a golyó általi halál helyett a »csendesebb«, kötél általi halálnem alkalmazását kérte. Löwy kijelentette, hogy aki a pap számára kegyelmet kér, vagy a kivégzésnél sír, felakasztatja. A plébános nyugodt, hősies magatartást tanúsított. Tudtára adták, hogyha megbánást mutat, s kegyelmet kér, nem hajtják végre az ítéletet. Ő azonban nem kért a kegyelemből s kivégzése előtt a néphez oly bátor, a régi rendhez ragaszkodó, emelkedett szellemű beszédet mondott s oly halálraszántan búcsúzott híveitől, hogy Löwy félbeszakította és az ítélet végrehajtását rendelte , el. Az egyik vörös katona akasztás közbenarculütötte a papot, majd holttestét a vörös katonák durva tréfálkozás közben, mind a négy világtáj felé meghimbálták. Holttestét előbb az árokba akarták elföldelni s csak nagynehezen engedték meg a tisztességes temetést. Jellemző, hogy mikor a szegény öreg plébános nevelt kisleányától elbúcsúzott s neki párezer korona kékpénzét átadta, a vörös vád biztos az árva gyerektől a kékpénzt elvette és fehér pénzzel cserélheti.