Új Barázda, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

1935 szeptember 1. kedd Mégis csak vakmerőek a liberális újságok. Olyan vakmerőek, hogy a falu és a földmivelő nép hivatott pártfogójának, nemes és önzetlen barátjának merik magukat nevezni, mikor ez nekik nem kerül semmibe. Hasznukra azonban lehet. Hanem amikor a földmivelő nép kiállítást rendez Cegléden és erre a kiállításra az államfő is elmegy, akkor a legliberálisabb és legradikálisabb újságok vagy apró hírt írnak erről az eseményről, vagy egészen agyonhallgatják. Nem is beszélünk arról, hogy az államfőnek egy kiállításon való megjelenése olyan esemény, amelyről minden újságnak kötelessége olvasóit értesíteni, arról sem szólunk, hogy az általuk unalomig emlegetett nyugati sajtóban az ilyen agyonhallgatás a köteles tisztelet szempontjából is súlyos elbírálás alá esik, csak azt állapítjuk meg, hogy nem lehet a földmíves nép barátja az olyan újság, amely ilyen eseményeket szóra sem méltat. De tanulhat belőle a falu népe is. Megtanulhatja, melyek azok az újságok, amelyeknek megvásárlása annyit tesz, mintha saját maga alatt vágná a fát. Csak egy vigasztal. Az, hogy Cegléden a gazdák körében amúgy sem lehetnek valami nagyon kapósak a liberális lapok, mert ellenkező esetben a jól felfogott üzleti érdek is tiltaná az agyonhallgatást. Hát tizen felépítik a katolikus tanítók szanatóriumát Ez lesz a második jelentős szociális intézményük A katolikus tanítók szövetségének Van egy igen szépen működő szociális intézménye, üdülőháza Balatonlellén. Az üdülőházban az idén mintegy 200 tanító nyaralt napi 35—40 ezer koronáért. A szövetség most elhatározta, hogy felépítteti régen tervezett szanatóriumát Hévízen. Ez ügyben országos gyűjtést indítanak és hiszik, hogy a jövő év nyarán az intézményt átadhatják rendeltetésének. A társadalmi önsegítésnek szép példáját adják a katolikus tanítók, amikor saját anyagi erejükre támaszkodva, immár a második szociális intézményüket építik fel. A református lelkészek kisvárdai értekezlete Kisvárdáról jelentik. A kisvárdai református belmissziói értekezlet folyamán idősebb Viktor János a keresztény ifjúsági munkákról, Forgács Gyula sárospataki lelkész a gyülekezet tervszerű kormányzásáról, Cray Sándor debreceni lelkész a konfirmációs oktatásról értekezett. Vas? Vince pápai teológiai igazgató, a falusi gyülekezetek lelki igozidózisát, idősebb Viktor János a vasárnapi iskola tananyagát és módszereit, Harsányi Pál esperes az elveszettek megmentésének módját ismertette. A felszólalásokból az az általános meggyőződés alakult ki, hogy az evangéliumi szellemű új nemzedék nevelése érdekében minél szélesebb körben kell megszervezni az ifjúsági munkát. Az értekezlet hálaadó istentisztelettel és úr- Vacsoraosztással végződött. 1-11.11 filé r .... i. i i. ' sofferiskolája melyet tói is felelősség mellett ajánlhatunk, csak a „Visctoria” asanáná SiaSai vezetésében van, mert itt gépészmérnökök modern autókon szakszerüleg kiképezik műhelygyakorlattal egybekötve, hatóság előtt sikeresen levizsgáztatják. Mielőtt bárhova menne, saját érdekében okvetlen érdeklődjék. Tandíj bármilyen lisztetekben fizethető. „Viktória11 autószakisíkolában VI., UBrasmariy utca ötvenhárom Telefon 13 30 I ^--------.---fífus II- iHM.ii.iwi.il. .un II_____________m---- | m ||*| ,» rjwm&'im « hb * Vonatokat indított el és borított fel a vihar Szatmár környékén több faluban házakat döntött romba — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától . Az elmúlt hét utolsó napjain az ország déli és keleti részein óriási vihar dühöngött, amely szinte felbecsülhetetlen károkat okozott. Az orkán pusztításairól eddig csak rövid távirati jelentések számoltak be s ma érkezett az első hír, amely részletesen beszámol a történtekről. A trianoni magyar-román határon, Szatmár és Halmi környékén rettenetes erejű vihar pusztított a péntekre virradó éjszaka. Több faluban házakat döntött romba, hatalmas fákat csavart ki tövestől és kitörte az öszszes telefonpóznákat. Szinérváralján húsz kocsiból álló, mozdonyra váró vonatot indított útnak a szélvihar. Aranyosmedgyes környékén is nagy pusztítást vitt véghez a vihar. Az egyik tehervonatot, amely élő állatokat szállított Aranyosmedgyes és Apa között, a vihar oldalba kapta és felborította. Kilenc kocsi pózdarjává tört. A földmivelésügyi minisztérium a borértékesítés előmozdításáért A külföldi piacokon keresik a magyar bort — A bortermelés védelme szociális szempontból is fontos — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — A liberális lapok a kormány beruházási programmját erős kritika tárgyává teszik. Különösen azt kifogásolják, hogy a beruházási kölcsönből az építőipar kis százaléka részesül. Abban teljesen igazuk van, hogy ennek az iparágnak erőteljesebb foglalkoztatású egész sereg más iparágat munkához juttat. Azonban nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy jelenlegi szegénységünk medere elsősorban olyan beruházásokat szabad csak eszközölni, amelyek jövedelmezőségüknél fogva biztosítják a beruházási kölcsön kamatait. Inproduktív befektetésekre az ország ma még nem elég erős. Az köztudomású dolog, hogy az építkezés ma még nem olyan jövedelmező, hogy a beléje helyezett tőkének kamatait meghozza. Tehát az építkezési programra összeállításánál figyelemmel kellett lenni ezen körülményekre is. Véleményünk szerint a kormány helytelenül járt volna el akkor, ha ezen a téren oly nagyarányú beruházást eszközölt volna,amelyek terheit később nagy nehézségekkel viselhettük volna csak el. Az építkezéseket elsősorban azért szorgalmazzák, hogy munkaalkalmakat teremtsenek. Mta a kormány által nyilvánosságra hozott beruházásokat alaposan vizsgáljuk, úgy azt látjuk, hogy ezt a szempontot nem hagyták figyelmen kívül. Ha csak a földmivelésügyi minisztérium által eszközlendő és bennünket legjobban érdeklő beruházásokat vesszük figyelembe, úgy meg kell állapítani, hogy a földmivelésügyi kormány a legnagyobb bölcsességgel járt el, olyan intézkedéseket valósít meg, amelyek sok százezer kéznek fogják a megélhetését biztosítani. A földművelésügyi kormány beruházási programmjának minden egyes pontjával külön-külön óhajtunk foglalkozni. Jelenleg a borértékesítés előmozdításának fontosságát óhajtjuk megvilágítani. Köztudomású dolog, hogy bortermelésünk a legnagyobb válság előtt áll, azért, mert az értékesítés nagy nehézségbe ütközik. A minisztériumnak tehát gondoskodnia kellett arról, hogy az értékesítés lehetőségét előmozdítsa. Szakemberek véleménye és tapasztalata szerint a külföldi piacokon az állandó védjeggyel ellátott magyar borok könnyen felveszik a versenyt más országok olcsóbb boraival. Hogy miért keresik a külföldi borkereskedők a márkázott borokat, annak is megvan a magyarázata. Sajnos, a borkereskedelem igen gyakran viszszaél a védjeggyel el nem látott borok forgalombahozatalával és ezáltal bizalmatlanságot keltett a szolid, borkereskedelemmel szemben is. A földmivelésügyi minisztérium ezen a bajon is akar segíteni akkor, amikor régi nagy piacai gócpontjaiban állami borpincéket állít fel, ezek segítségével akarja a magyar bor jó hírnevét helyreállítani és versenyképességét fokozni. Minden gazda csak örömmel üdvözölheti a földművelésügyi minisztérium ezen terveit, mert tisztában van azzal, hogy mit jelent nemzetgazdasági, szempontból és szociális szempontból az, ha a bortermelést jelenlegi válságos helyzetéből kiemeljük. A liberális lapok cikkíróitól, mint városi emberektől, nem is vehetjük rossz néven, ha a beruházási programra ezen tételét nem méltányolják kellőképen, ha nem tudják megérteni azt, hogy a szőlőtermelés megmentésével hány százezer munkáscsaládnak adunk kenyeret. Csak az látja be ennek a kérdésnek szociális horderejét, aki ismeri a szőlőmivelés minden apró részletét, aki tisztában van azzal, hogy mennyi munkát igényel a szőlőtermelés fentartása. Viszont az, aki ismeri a magyar bortermelés költséges voltát és ismeri a külföldi, különösen az olasz szőlőmivelés olcsóságát, tisztában van azzal, hogy a termelési költségek közti különbség oly nagy, hogy ez a magyar borok versenyképességét nagyon ,erősen próbára teszi. És épp ez a nagy termelési különbség teszi indokolttá azt, hogy költségek nem kímélésével jobb minőséget állítsunk elő és ezzel vegyük fel a versenyt az olcsóbb termelési költséggel előállított külföldi borokkal. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy itt szónoklatok és gyülésezések már nem használnak és hogy elérkezett a tizenkettedik órája annak, hogy tettekkel siessünk a borvidékek segítségére, örömmel látjuk, hogy Mayer János földmivelésügyi miniszter hasonlóképpen gondolkodik és fáradságot nem kímélve, erős harcotfolytatva, felvétette a beruházási programmba az állami borpincék felállításához szükséges összeget és reméljük, hogy további bölcs működésével is igazolni fogja, hogy az agrártársadalom benne méltó vezérre talált. Minden újságárustól követelte az „ÚJ BARÁZDÁ“-t. A hortobágyi visszhang Ezt a derűs kis történetet még nem vonta be az idők soha. Az időtájt történt, midőn a külföldi tanulmányújából hazatért és már első költeménykötetével tüneményes sikert aratott Szabolcska Mihály. Széll István kántor uram, a reformátusok öblös és érces torkú kántora és néhányan elhatározták: — Gyerünk! Nézzük meg már egyszer a Hortobágyot is. A vonaton hamar elrepült az idő. A kalász zsenditő tavaszi nappalra gyönyörűséges holdfényes éjszaka következett. A szemét senkinek sem fogta az álom. Darabideig nemzetes Szabó urammal — a csaplárossal évődtünk, noha közben a Juliska leányzónak is jutott ki némely csintalan szó... Akik a hortobágyi csárda régibb látogatói közül emlékeznek még Szabó uramra, bizonyítják, olyan volt, mint egy született kirgiz herceg a kisázsiai pusztáról. Arcáról a szőrt letarolta a gyermekkori himlő. Jobbról-balról néhány szőrszálból állott a bajusza. Szemöldöke is hiányzott, ellenben sárga szemei kínai fekvésű szemek voltak. Dacára az enyhe időnek, birkabőr kucsmája, térdig érő birkabőr ködmeve volt és gyürke szárú cseréppipájából meggondoltan fújta orrunk alá a füstöt Kurtán odavetett szavait megmosolyogtuk ... Erősen belemelegedtünk a nagy éjszakába. Szabolcska Mihály a tornácról álmodozva nézte a holdfénytől beragyogott mélységes pusztát... Felbuzdult benne a poéta. Indítványozta: — Menjünk át a hídon! Sétáljunk egyet a Hortobágy partján. Mint ezüst pántlika úgy villogott a Hortobágy folyó... Szabó uram pillanatig szünetet tartott a pipafüst szívásban ... — Ha már által mennek, hallgassák meg a hortobágyi visszhangot is. — Még olyan is van? — ingerkedett az öreggel Széll Pista. — Találtatik itt minden! — vágta vissza nagy büszkén a délibábos pusztaság főcsaplárosa. Egyidejűleg meg is magyarázta, hogy a hídon túl menve, szemben az »állással«, a Hortobágypartján, ha valami »jótorkú legény" elkurjantja magát, az »állás« faláról többszörösen verődik vissza az emberi szózat. — Ha csak jó torok kell, itt vagyok én ja! Máris reszelte torkát Széll Pista. Álmodozva ballagtunk át a hídon. A szent érzésektől elnémult minden csacska szó... A mélységes csendben még, a Hortobágy vizéből felvetődő halak csobbanását is hallottuk!... Az ezüstös fényektől beragyogott kékessötét pusztába csodás ámulattal és szeretettel mélyedt bele tekintetünk. Már ott állottunk az »állással« szemben és Széll Pista torkából felzudult a hatalmas szózat: — Ó, Tihanynak riadó bátya!... ... Meg is kaptuk a választ! Nem ugyan a felidézett szellemtől! Hanem a Szabó uram nyakörves, borjutnyi kutyáitól, melyek a Széli Pista szózatának hallatára — ijedtükben — oly vonyitással, ugatással törtek ki, hogy mi ugyan nem hallottunk más egyéb hangot a feldühödött kutyák vonyitásán kívül. Kacagva forgattuk meg Széll Pistát... Hanem akinek az élete kedves, ma is csak lő távolból kérdezze meg a híres debreceni kántortól: — Kántor uram, hogy is szólott az a hortobágyi visszhang? , Móricn Fái.