Új Barázda, 1925. november (7. évfolyam, 247-271. szám)
1925-11-01 / 247. szám
mm-1. #) uf r/óáL ^ r ''T ## raovegmiber 1, vasárnap _Ara 8500 korona' Budapest, Vgl. évi. 2%7. sg. in MBlian EMl AfitAHI egész évre SIZO 000 kor., II. Kerület, (D-utea ill. *»v.üiu fél évre 110.000 kor., medert évre 58.000 kor., e^j Mpiriéléllli hétfi kiváÉAi^VAl liilldenniaD Telefon szériok: 42-49, 198—04, éjjel 140—70 hónapra 20.000 kor. Ehhez példény éra 1000 kor., illegyeseHlán. USUU HIVeteiCliduaueuitttp nvAnrtMiVATAv . vi A in vasárnapokon 1500 Korona. Hirdetéseket mllll. KIADOHIVATAI. VI. kerület, Ontea 10. széni snéter díjszab és szerlm ven fel a kiadóhivatal. Telefon szérnok 42—49, 198—04, éjjel 140—71 Hősi halottak előtt hódolt Budapest Kisgazdákat forgatott ki vagyonukból egy hitközségi elnök Új fillér Hát csak visszajön a fillér. Semmi sincs új a nap alatt. Megint a fillér járja új esztendő után. Egy pengő száz fillér lesz. Hogy visszajön e vele a régi jó világ, az megint más kérdés. — Letettem a garast! — szokták mondani annak idején. Sokan már nem is tudják, honnan ered ez a mondás. Elmondjuk. Régen divatos volt lakodalomban a rostatánc. Mikor éjfél után bekötötték a menyasszony fejét piros babos kendővel, akkor következett a rostatánc, vagy menyecsketánc. Mindenki táncolhatott az új menyecskével, aki garast dobott a rostába. Sietett kiki letenni a garast, hogy táncolhasson a friss menyecskével. És ami a rostában öszszejött, az volt a menyasszony első keresete. Megbecsülték a garast. Megbecsülték a fillért is. Takarékos világ járta. Igaz, hogy a régi fillér valamivel többet ért, mint az uj. De minden jel arra vall, hogy az új fillért is többre becsüljük majd, mint a kétnullás papírpénzt. Mert bizony a százkoronásnak nincs annyi becsülete már régóta, mint amennyi megilletné. A papírpénz elszaporodásával együtt járt a pénz lebecsülése. Ez megint pazarlást és drágulást hozott magával. Ha különös olcsóbbodást nem is hoz a fillér, de azzal az előnnyel mégis fog járni, hogy megbecsülik az emberek megint az aprópénzt. Sokan kérdik, hogy az új pénz nem hoz-e drágaságot. Megnyugtatunk mindenkit, hogy nem hoz a fillér drágaságot. Garasoskodnifogunk. Senki se tartson tőle, hogy veszít a pénzéből az uj pénzre való áttéréssel. Nem történik itt semmi baj. Elhagyjuk a nullákat. Nem sírunk utánuk. Elég sok keserűséget okoztak. Az uj pénz a békeidők felé való közeledést jelenti. Hiába károgtak annyit a politikai nullák, mégis csak sikerült a pénzt és a drágulást megállítani. S az új pénz azt jelenti, hogy végleg állandósult a pénzünk értéke. Bízhatunk most már a pénzben. Visszatér az ércpénz is. Elővehetjük a régi aprópénzes bugyellárist. Lesz ezüstpengőnk, nemcsak egy-, hanem öt- és tízpengős is. Aztán a fillérből is lesz egyes, kettes, tizes, meg húszfilléres ércpénz. A bugyellárist is szívesen látjuk viszont. Csak azt kívánjuk, hogy minden becsületes embernek, aki dolgozik, legyen tele a bugyellárisa. Majd csak megegyezünk a finánccal is, hogy igazítsa helyre az aránytalanságokat. Ha aztán a bolti portéka ára is igazodik a gazda terményáraihoz, még jobb világot is hozhat a fillér. Zarándokút Erdöcsokonyára — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától —■ A vezér sírjához zarándokol halálának évfordulóján a sereg. Elviszi a sirhalomhoz a párt mocsoktalan lobogóját, hogy lelki szemeivel hadd lássa a vezér: a párt híven követi azt a programmot, amelyet ő megszabott. A vezérhez minden tekintetben méltó utód vezeti a gyászoló sereget. Az a vezér, aki immár kezdi valóra váltani azokat a terveket, amelyeknek megelevenítését az ország mostoha sorsa nem engedte meg a boldogultnak. Ezt lehet ma elmondani annak, aki látta a Mayer János vezetésével nagyatádi Szabó István sírjához induló kisgazdaképviselőket. Nemcsak ők, akik közel állottak az elhunythoz, de az egész ország gazdatársadalma érzi és tudja, hogy vele mérhetően érték pihen az erdőcsokonyai temetőben. De viszont nem csak ők, akik közel állanak Mayer Jánoshoz, hanem az egész ország gazdatársadalma érzi és tudja, hogy az agrárlobogó méltó kezekben, jó kezekben, munkáskezekben van. Az elhunyt vezérrel szemben alig tudunk nagyobb kegyeletsértést elképzelni, mint azt, amit az elvakult pártszenvedély elkövet, hogy az ő sírjáról felszedett hantokkal akarja megdobálni, az ő elveinek cserbenhagyásával akarja éppen ma megvádolni a kisgazdaképviselőket. Vissza kell utasítanunk azt a politikát, amely tiltakozni már nem tudó néma halottakat akar kisajátítani céljaira. Amilyen csúnya játék Kossuth Lajos eszméinek és nevének politikai cégéről való kifüggesztése, olyan csúnya és ízléstelen ma a nagyatádi Szabó István nevével való korteskedés azok részéről, akik életében nem egyszer igyekeztek őt kíméletlenül elgáncsolni, mikor nem volt hajlandó egyéniségének súlyát tőle idegen politika mérlegeléséhez kölcsönadni. Meg vagyunk azonban győződve róla, hogy ez a kegyeletsértés egyetlen egy virágot sem fog elhervasztani, amelyet Mayer János keze hint az erdőcsokonyai sírra. A nemzetgyűlés áldozott Tisza, Návay és a hősi halottak emlékének tiz ünnepi ülés után leleplezték a háború hőseinek és a forradalmak mártírjainak emlékművét Scitovszky elnök, Huszár és Zsitvay alelnökök beszédei — Az UJ BARÁZDA tudósítójától — A nemzetgyűlés ma gyászünnepet tartott. Ünnepelte Tisza István gróf és Návay Lajos volt képviselőházi elnökök emlékét, akiket forradalmár orgyilkosok végeztek ki és ünnepelte a Ház hőseinek emlékét, akik a világháborúban estek el. Az ünneplésben csak a szociáldemokraták nem vettek részt. Kínos feltűnést keltett, hogy velük együtt a fajvédők is hiányoztak a gyászünnepségről, csak Eckhardt Tibor mutatkozott, azonban a többi feketébe öltözött képviselő között különösen tűnt fel világosszürke ruhája. A karzatokon megjelentek a volt országgyűlés és főrendiház tagjai közül számosan, úgyszintén képviseltették magukat a Tisza- és Návay-családok. Az ülésen Bethlen István gróf miniszterelnökkel élén részt vettek a kormány összes tagjai és a képviselők is nagy számban. Scitovszky Béla elnök méltatta a nap jelentőségét. Halottak napja küszöbén halottak emlékének szenteljük mai ülésünket — mondotta többek között. — Hősök és vértanuk emlékének áldozunk. Ma van hetedik évfordulója a gyászos emlékű napnak, amelyet kitörölni szeretnénk történelmünkből, ha eseményeinek sötét háttere nem ragyogtatná felénk nemzetünk egyik leghűbb és legnagyobb fiának mártirkoszorus alakját. Tisza István gróf egyénisége nagy harcok füzében forrott össze Magyarország utolsó 25 esztendejének történetével. Ha sejtették volna elvetemült gyilkosai, hogy a szivébe fúródott golyóval avatták igazi hatalommá, leeresztették volna fegyverüket. De nekik a halott Tisza István kellett, mert féltek tőle, hogy a felszabadult szenvedélyek uralmát megdöntheti. Így követte Tisza Istvánt a vértanuságban közvetlen elődje a képviselőház elnöki székében Návay Lajos. Őrizzük emléküket azzal a kegyelettel és a hazánk iránti kötelességeknek azzal a teljesítésével, amellyel az ő áldozatukkal is megszentelt múltunknak és jövőnknek tartozunk. A képviselők és a karzatok közönsége állva hallgatták végig az elnök beszédét. Ezután a képviselők és a karzatok közönsége átvonultak a Ház delegációs folyosójára az emléktáblák leleplezésére. A budai dalárda elénekelte a nemzeti Hiszekegyet, majd Huszár Károly alelnök lelkes szavakkal emlékezett meg a parlament hősi halottairól: Eszterházy Pál gróf főrendről, Deésy Zoltán és Dahintet Ernő képviselőkről, Nagy Sándor könyvtártisztről, Hugopnay Viktor grófról, Takács Lászlóról, Szilágyi Lajos Györgyről, Dőry Sándorról, Fábián Vilmosról, Skultéti Józsefről, Kiss Gáborról, Takács Ferencről és Gubányi Pálról, a Ház tisztviselőiről és munkásairól. Lendületes beszédét ezzel fejezte be Huszár Károly: — Dicsőség, tildás és tisztesség a hősöknek, akik meghaltak azért, hogy éljen a nemzet, éljen a hon. Közben lehullott a lepel az emléktábláról, amely a hősök neveit jegyzi fel. Ezután a forradalom két mártírjának emlékét leplezték le. Zsitvay Tibor alelnök mondott itt igen nagyhatású, beszédet. Méltatta Tisza Istvánt, az erőskezű, nemzetéért meghalni is kész, bátor államférfit és Návay Lajost, a melegszívű és a közjó érdekében dolgozó kiváló politikust. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: 1 . •— E falak között, ahol egykor ,TI*