Új Barázda, 1925. december (7. évfolyam, 272-295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

■w ^ ^ 0 ?®53ít-1. V). • 1925 —<*<***mhor I, l<P(l(l Ára 1000 korona Bodapewf, TH. évf. 272 sz. |SB| lf T§pí TSrij TiSi TP|§r ysHy ■bhii^ j HBIéH?^ Hl BK Ml mm ffw%lk Kjig 1, %m§ HTHl jayaMk aMTal^ Jmr 8 |H B2SSSSESSS^SZIZ:^SSSSSSSSSESS!SSESSE2ZSSSSSE23 H OtlZKIKOI ARAK «(«<> írre 220 000 kor., IIEBKESMÍSÉ6 TI. kerOlel, Ó-ntea 10. H«m. íéléTre 110.000 kor., ..eiryefl évre 58.000 uor.. eKy __ , ...» _j_j«____ Teleíon lilmok: 42-40, 108-04, éjjel 140-71. hó .,apra 20 000 kor. Ksryre péld «y Ara lOOOkoe, Megjelenik hétfő kivéte * Tel minuennsp KIADÓHIVATAL: TI. kerület, Ó-ntea 10. scAm. Ta«íir apohon laOO korono. - Hirdetéseket vnllll- .A n méter díjszabás szériát vesz fel a kiadóhivatal. Telefon ■■Aoiok : 42-49, 198 -04, éjjel 140-71. 1 tábornok ur! (V. B. Gy.) Megszoktuk már^ a fenyegetéseket, megszoktuk a két ég­beesett lépeseket. Minekünk már semmi sem uj a nap alatt. Olyan életiskolát jártunk ki az utolsó év­tizedben, amely hozzászoktatta a ma­gyart a szenvedéshez, hozzászoktat­ta ahhoz, hogy sokszor azok támad­nak ellene, akik pedig az ő verej­tékéből élnek, táplálkoznak. Ezekre a megjegyzésekre az al­kalmat az a gyűlés adja, amelvet a nyugdíjasok szervezetei tartottak vasárnap délelőtt a régi képviselő­házban, hogy nehéz heh zetüket meg­tárgyalják, hogy egységes á lá'eont- ra helyezkedjenek a követendő el­járás tekintetében. Sietünk kijelen­teni. hogy minden rokonszenvünk a nyugdíjasoké, hogy szüks g snek ta t­juk helyzetük rendezését. Azonban ab­ból sem csinálunk titkot, hogy il en sulvos természetű pénzügyi kérdést csak a legnagyobb körültekintéssel lehet és szabad dűlőre vinni. E'is- merjük azt is, hogy a gyűlésnek le­folyása csaknem teljes égés él en méltóságcs, tiszteletreméltó vol , de viszont m g otránkozá sál vei ü : tu­domásul, hogy akadt egy nyugdíjas tábornok, aki fel mert állam, aki azt az indítványt merte megtenni, hogy a nyugdíjasok csatlakozzanak a szo­ciáldemokrata párthoz! Nem tudjuk, mit csodáljunk job­ban a tábornok urnái, a feledékeny- %égét-e, vagy a könnyenhivőségét, vagy mindenekelőtt a nemzeti esz­métől való eltávolodását? Hát el tuid- ta felejteni azt a korszakot, mikor a tisztek csillagait letépték, mikor a kardjukat elvették, mikor mindenkit »elvtárssá« degradáltak? El tudta fe­lejteni, hogy akkor, mikor ez ék tör­téntek, az a szociáldemokrata párt ragadta magához a hatalmat, amely­hez most a nyugdíjasokat c atlakoz- tatni szeretné. Nem tudjuk, hogy ezek után a tapasztalatok után ko­molyan hiszi-e, hogy' a nyugdíja­sok helyzetének javítását egyedül és kizárólag a szociáldemokratáktól le­het remélni és várni? Komolyan hi­szi-e, hogy ez az irány összeegyez­tethető-e a nemzeti eszmékén való lelkesedéssel? A kérdésekre nyitva hagyjuk a fele'etet, de csak annyit jegyzőnk meg, hogy a tábornok ur nyugdija bizonyára jóval több, mint igen sok rokkantnak, hadiözvegynek, hadiárvának a járuléka és azoknak mégsem jut eszébe azzal fenyege­tőzni, hogy a szociáldemokratákhoz csatlakoznak. Nem jut pedig azért, mert tisztában vannak azzal, hogy a nemzet érzi az ő adósságát, fizeti is amennyire erejétől te’ik, de ön­magát nem teheti tönkre lehetetlen terhek vál'alásával. Az édesanya éle­tét ment:k az orvosok, ha veszélyes szülés eiőtt áll, a gyermeket igen sokszor feláldozzák! Édesanyánk a .nemzet, ha azt pusztulni hagyjuk, elptisztulunk mindannyian. A nyugdíjasoknak pedig azt ü én­jük, hogy örömmel és büszkeséggel vettük a tábornok urnák adott vála­szokat:1 »Mi magyarok vagyunk, szé­gyene magáik »Ha koplafni keli to- váhhra is, ’egalább nemzeti alapon koplalunk!« Büszkék vagyunk az ilyen nyugdíjasokra és az ilyenekkel szemben rajta is vagyunk, hogy min­den telhetőt elkövessen az állam helyzetük javítására. Nehéz, súlyos, verejtékes munkából fakad az adó- fillér és jaj, sok gond előzi meg, mig annyit összekuporgat a ma­gyar, hogy eleget tudjon tenni kö­telezettségének. De ha még olyan garmadával állana is a pénz az ál­lamkincstárba, ha még olyan könnyű volna is az adót ki’izetni a munkás, szorgalmas társadalomnak, akkor is azt mondanánk, azt hirdetnénk, hogy egy fillérje sincs ennek a nemzet­nek azok számára, akik a hozzá való hűséget, ragaszkodást egy tál len­cséért odaadják, akik készek a nem szeretem napokban feledni mindent, eddig élvezett jókat, rangot, méltó­ságot s készek feláldozni, cserben­hagyni nehéz napjaiban a nemzetet. Tábornok ur, mikor Ön még tény­leges szolgálatban volt, mit csinált volna azzal a katonájával, aki így izgatta volna társait? V^gy talán már akkor is igy gondolkozott? fl karmán? kötelessége, hogy megállítsa a politikai ingát Migyaromágiiak elsősorban a mezőgazdasággal szemben vannak kötelességei — 1 nemzeti fei- lóngolnsnak fogjuk köszönhetni, ka újabb ezredév múlva itt él ez a nemzet — Haboeszky ivén beilipiniszler beszámolója Nyíregyházán Az Uf BARÁZDA kiküldött tudósítójától — Rakovszky Iván belügyminiszter va­sárnap tartotta meg beszámoló beszédét nyíregyházi választói előtt. A miniszter kíséretében voltak Pesthy Pál igazság­ügyminiszter, Teleki Pál gróf, Szibó Zoltán, Barabás Samu, F. Szabó Géza Illés József, Erdőhegyi Lajos, Mczer Ernő', Herczegh Béla, Nánássy Andor, Kaas Albert báró és Fráter Pál nem-, zetgyiilési képviselők. A beszámoló a Bethlen-utcai Gazda­otthon nagytermében volt, melyet a vá- lasztóküzönség zsúfolásig megtiltott. A beszámoló gyűlést SasSi Szabó László pártelnök nyitotta meg, majd Rakov­szky Iván belügyminiszter emelkedett szólásra. liaffouszhy Iván beszámolója A miniszter rámutatott mindenekelőtt arra, hogy a kormány biztosította a köz­rendet és helyreállította az államház­tartás egyensúlyát. A jelen munkája és jelen feladata a gazdasági rekon­strukció. — Magyarország agrár ország s ezért elsősorban a mez "g zdasággai szemben vannak kötelességei. Meg kell szervezni és újítani a mezőgazdasági hitelt. Hi­tel nélkül a mezőgazdasági élet fej­lődni nem tud. A másik kérdés, amely a mezőgazdaság boldogulásához szintén nagy mértékben szükséges, az, hogy fe­jezzük. be gyorsan a földbirtokrefor­mot. 9 nem ifi fellángolást erősíteni bel! Belügyi kérdésekre áttérve, ezeket mondotta a belügyminiszter: Azt kivá ják egy s k. hogy ad­junk sz bad kéz t, biztosit útik sz .bad mozgást a remzTeller.es irányoknak, is­merjük el a kommunista mozgalmakat törvényesnek. Erre nem vállalkoztunk soha. Ml megtettük azt, hogy megte­remtettük a rendet ebben az országban, de a nemzeti jellángolást nem ellen­súlyoz ti akarjuk, Hanem erősíteni, mert ennek a nemzeti fellángolásnak kö­szönhetjük, hogy élünk és vagyunk még és ennek a fellángolásnak fogjuk köszönhetni, hogy ha újabb ezredév múlva itt ét et a nemzet a Maga tel­jes erejében. — Nem vagyok hajlandó a jobbol­dali kilengés után helytadni a balol­dali kilengésnek. A kormánynak az « kötelessége, hogy megállítsa a politi­kai ingát, a mérleget az egyensúly- ponton s a kormány tisztában van az e téren mutatkozó kötelességeivel. Az októbristák azt mondják, — folytatta Rakovszky Iván — hogy ők vol­tak azok, akik legelőször akarták meg­valósítani a blrtókreformot. Lássuk, ho­gyan valósították ezt meg. Zászlók alatt ünnepélyesen levonultak az akkori mi­niszterelnök, Károlyi Mihály hevesme­gyei birtokára azzal a szándékkal, hogy ezt a birtokot felfogják osztani. Fel is osztottak a százezer hold birtokból ti­zenhat holdat. A közvélemény azon­ban azt hitte, hogy a birtokot valóban odaadták a népnek. És mi történik most. Amikor az államkincstár rá akarja tenni a kezét erre a birtokra, amelyet egyszer a nemzetnek ajándékoztak, az ügyvédek egész serege vonul fel, hogy megvé­delmezze Károlyi Mihály birtokát és nemzetközi fórum elé akarják vinni azt a birtokot, melyet ő már a nemzet­nek ajándékozott. Pesthy Pál beszéde A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Pesthy Pál igazságügyminiszter szólalt fel, aki az osztályok és felekeze­tek közötti egyetértés szükségességét hangoztatta. — Ennek a nemzetnek — mondotta — és a kormánynak politikája agrár ala­pon nyugszik. Ennek meg van a maga tárgyi indoka. A főértéket nekünk a föld szolgáltatja. Minden erőnket arra kell fordítani, hogy ebből a földből mi­nél többet hozzunk ki, mert ennek a földnek a termése nemcsak a földmive- lők egzisztenciáját biztosítja, de bizto­sítja az iparosnak, a kereskedőnek, a tisztviselőnek a megélhetését is egyaránt. —r A társadalmi osztályok között meg kell teremteni az egyetértést. A külön­böző felekezetüek legyenek türelemmel egymással szemben, mert mindannyian ennek a szerencsétlenségbe döntött ha- zának vagyunk a fiai. Bethlen István grófot a hűhóid is nogyrabecsiili Teleki Pál gróf külföldi tapasztala­tairól számolt be. Meggyőződött arról odakünn, hogy a mi konszolidációnkat Bethlen István nevéhez fűzik. Bethlen István gróf egyéniségét a külföld is tiszteli és nagyrabecsüli, aki bizalmat keltett nemcsak barátaiban, hanem _ el­lenségeiben is. Támogassuk munkánk­kal a férfit, aki kifelé., -oly ki**** lóan képviselte ezt az országot. (Hosz- szantartó lelkes éljenzés.) Barabás Samu volt a következő fel­szólaló, aki méltatta Bethlen István gróf államférfiul kiválóságát. Beszide végén a Kisgazdapárt vezérét a párt hűségéről biztosította. A gyűlés után a Korona-szállodában három sz í zíerit ékes bankett volt, ame­lyen Kállay Miklós főispán a kormány­zóra, Rakovszky Iván belügyminiszter a város polgáraira, Pesthy Pál igaz- ságügymindsz er a választókozKínségre ürítette poharát. ^ Kállay Tibor díszpolgárrá avatása Nagykanizsán — Az UJ BARAZDA tudósítójától — Kállay Tibor nemzetgyűlési képvi­selő, volt pénzügyminiszter, ^ akit Nagykanizsa városa díszpolgárává választott, szombaton Nagyban z ara utazott, hogy. átvegye a díszpolgári oklevelet. Kíséretében voltak L>a- basi Halász Móric, Dréhr Imre, Put- noki Sándor, Kovács Nagy Sándor Dinich Ödön, Maclay Gyula kisgaz­dapárti képviselők. * Vasárnap dél-lőtt a városháza dísz­termében nyitotta meg Sabján pol-, gármester a díszközgyűlést. A pol­gármester megnyitó szavai után Or- ley György hatalmas beszédben mej-j tátta Kállay Tibor érdemeit. Myjd Sabján polgármester átny újtotta Kal- lay Tibornak a diszpolgííri oklevelet. Ezután Kállay Tibor szólalt fej, aj ki meghatott 'szavakban köszönte meg azJ őt ért megtiszteltetést. Mint a város uj polgára — mondotta — j arra fog törekedni — aunint arra tö­rekedett eddig is - hogy a polgár­ság becsülettel kivivőit: pozíciója ne; veszélyeztessék. Ennek, alapteltétele• ugyanaz, ami a társadalmi élet alap- feltétele: azaz ne fegyverkezzünk egy­más ellen. Délután a Nő egylet: rendezett tea- délutánt a vendégek tiszteletére, » melyen ezer ember vett részt.

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents