Új Barázda, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

1926 január­­, péntek OMMZM A nemzetgyűlés ünnepélyes demonstrációra készül az árvízkatasztrófa miatt Keddre hívják össze a Házat — Kisgazdapárti kép­­viselők tárgyalása Hass Józseffel, a miniszterelnök helyettesével — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — A kormány a szombati miniszter­­tanácson foglalkozik az árvízveszede­­lemmel és ezen a tanácskozáson tör­ténik döntés a károsultaknak nyúj­tandó segélyről is. A kormány most szerzi be az adatokat arra vonatko­zóan, hogy mi volt a katasztrófa köz­vetlen oka s mennyiben terheli a román köröket vétkes mulasztás. A kérdés azután a külügyi bizottság elé is kerül, ahol módot fognak ke­resni arra, hogy a jövőben hasonló veszélyeknek ne legyünk kitéve. A parlamenti pártok körében fel­merült az a kívánság, hogy a­ nem­zetgyűlést hívják össze egy napra és ezen valamennyi párt ünnepélyes de­monstrációval mutat rá azokra az okokra, amelyek a trianoni határ­­megállapítás következtében az orszá­got ért pusztulás bekövetkezését nagymértékben elősegítették. Ma délelőtt Almásy László, a Kis­gazdapárt ügyvezető alelnöke, Erdé­lyi Aladár, Marschall Ferenc és Dréhl Imre hosszasan tárgyaltak Vass József népjóléti miniszterrel, mint a miniszterelnök helyettesével a ka­tasztrófa ügyében teendő legsürgő­sebb intézkedésekről. Almásy László kifejtette a miniszter előtt, hogy a Kisgazdapártot csak egy szempont vezeti: segíteni a szerencsétleneken s ebben teljes mértékben támogatni kívánja a kormányt is. A Kisgaz­dapárt képviselői szükségesnek tart­ják a nemzetgyűlés összehívását, hogy kifejezést adjanak a nemzet együttérzésének a nagy nemzeti sze­rencsétlenség által sújtottak segítése érdekében, d­e egyúttal rá kívánnak mutatni arra is, hogy a trianoni ha­­tármegállapítás az egyik fő ok­a an­nak, hogy a mostanihoz hasonló veszedelmek érhették az országot. Bethlen István gróf miniszterelnök csütörtökön érkezett vissza Budapest­re és Scitovszky Béla, a Ház el­nöke, valamint Almásy László, a Kis­gazdapárt ügyvezető alelnöke azon­nal érintkezést kerestek vele a de­monstratív ülésre vonatkozóan. Az eddigi tervek szerint a nemzetgyű­lést január 5-ére hívják össze. A­­kér­désről egyébként végeredményben Bethlen István gróf miniszterelnök fog dönteni. Közgazdasági helyzetkép írta Temesváry Imre dr. nemzetgyűlési képviselő Ha visszagondolunk a közelmúlt esz­tendők általános gazdasági és politikai helyzetére és összehasonlítjuk azt a je­lenlegi helyzettel, nem szabad egyol­dalú nézőpontból csak a még most is fennálló bajokat szemlélni, hanem élénkbe kell idézni a múlt bűneit, mu­lasztásait és lépésről-lépésre követnünk kell azokat az erőfeszítéseket, melyekkel meg kellett küzdeni kormányzatunknak, hogy átvezessen bennünket az újjá­születés útjára. Azok a felelőtlen szóáradatok, me­lyek a szélsőbal politikai exponensei részéről állandóan elhangzanak, köny­­nyen idézhetnek elő vegyes érzelmeket még azoknak lelkében is, akik egyéb­ként nem a könnyelműen hangoztatott frázisok után indulnak, hanem tárgyi­lagos vizsgálódás alapján ítélik meg a helyzetet. Egy nemzet, amely annyi csapáson, szenvedésen ment keresztül, mint­ a magyar nemzet, ahol a terület kéthar­madának elvesztésével karöltve járt a megmaradt rész teljes kirablása és be­tetőzésül a lelkek egyensúlyának teljes megbillenésével a félrevezetett tömegek rombolása, ott az állatmélet egyensú­lyának visszaállítása minden átmenet nélkül lehetetlen. Gondoljunk arra, hogy az állam­­terület megcsonkításával minden meg­változott. Úgy a termelési, mint a ke­reseti lehetőségek teljesen új irányba terelődtek, tehát a kormányzat gazda­ságpolitikai tevékenységének hozzá kel­lett simulni a megváltozott viszonyok­hoz. Ez az átalakulás pedig megrázkód­tatással jár, különösen akkor, ha egy felbomlott államéletben küzdeni kell a lelkek harmóniájának megszűnése kö­vetkeztében, az egész gazdasági élet ellen megindult lelketlen támadással szemben, amely éveken keresztül a pénz mesterséges lerontására törekedett. és meg kellett találni az eszközöket és módot ahhoz, hogy ebből a kháoszból, mely a végleges gazdasági lezülléshez közeledett, egy hatalmas erőfeszítéssel kiragadják a nemzetet. Ezrek és ezrek tobzódtak a jólét­ben ezen szomorú évek alatt akkor, amidőn milliók nyomora kisérte ezek lelketlen spekulációját és most azok a leghangosabbak, akik a konjunktúrák megszűnésével sehogy sem tudnak meg­barátkozni azzal a gondolattal, hogy már csak­­ a becsületes és keserves munka biztosíthatja a tisztességes meg­élhetést. Épp ugy bűn lenne torzképet, mint illúziókat kelteni a lelkekben, a rideg valóságot kell vizsgálni és abból kell megítélni az elkövetkezendőket. A valóság pedig az, hogy a kül­földi kölcsönnel kapcsolatban megkon­struált újjáépítési program, minden étappeját betartva, szigorú következe­tességgel haladunk a kibontakozás, a gazdasági megújhodás felé. Ez természetszerűleg nagy áldoza­tokkal jár és az áldozatok legnagyobb részét az ország polgárságának az a rétege hozta meg most is, amely a nagy összeomlás után is legelőbb tért öntudatra és fogott hozzá a termelő munkához és amely rétegnek legkevésbé volt alkalma kihasználni a könnyű ke­reseti lehetőségeket az áldatlan kon­junktúra idejében. Az egész lezüllött gazdasági helyzet átalakulásának egyetlen legfontosabb előfeltétele volt a pénz értékének ál­landósítása, amelynek sikeres keresztül­vitele egymagában minden áldozattal felér. Ennek következménye államház­tartásunk egyensúlybahozatala és kö­vetkezménye minden szükségleti cikknek, termelési költségeknek és munkabérek­nek a normális felé való közeledése. Ez teszi lehetővé, hogy most már az állam valóságos szükségletei abszo­lút pontossággal megállapíthatók legye­nek és a valutaromlás idejének kény­szerítő hatása alatt felduzzasztott köz­terhek fokozatosan mérsékelhetők le­gyenek. De ennek a mérséklésnek is a leg­nagyobb óvatossággal kell megtörténni, nehogy a külföldi kölcsön még fel nem használt részének befektetése, a gazda­sági élet vérkeringésébe való átbocsáj­­tása után az államgépezet működésé­ben zavaró momentum következzék be. El kell ismernünk, hogy az újjáépí­tés első esztendeje rendkívül nagy meg­rázkódtatást idézett elő minden téren és dacára a közepes jó termésnek, leg­súlyosabban érintette természetszerűleg a mz­őgazdaságot. Ennek okát nem­csak abban találjuk, hogy a mezőgazda legkevésbé ért a spekulációhoz, de be­folyásolta — értékesítés szempontjából — a szomszéd államok, különösen az újonnan megnagyobbodott államok ri­deg, önző magatartása, melyet velünk szemben a gazdasági szerződések te­kintetében tanúsítottak. Ezek a körülmények,, bár rendkívül megnehezítették gazdasági helyzetünk fellendülését, de időleges jelenségek, melyek az egymásra utaltság természe­tes folyamata következtében rövidesen meg fognak szűnni. Az a kóros tünet, mely gazdasági helyzetünk reorganizációjának legna­gyobb akadálya, a hitelkérdés, szintén lassan kint közeledik a megoldás felé. A belső tőkegyűjtés, mely a betétállo­mányok folytonos növekedésében jelent­kezik, a múlt évihez mérten, megsok­szorozódott és bár még mindig nem kellő mértékben, de a vidéken is las­san kint kezd alászállani a hitelezési kamat. Az egyensúlyozott álamháztartás ké­pezvén a külföld bizalmának alappil­lérét, ennek következménye, hogy nap­nap után fokozódik a külföldi tőkések érdeklődése, piacot keresvén nálunk, fölös tőkéik elhelyezésére. A hosszúlejáratú kölcsönök szintén megindultak, de nagyobb lendületet csak akkor érnek el, ha a kamattételek arányba jönnek a föld­járadékkal. Ezek­nek eddig akadálya, hogy a külföld bizalma nehezen simul hozzá a zálog­levélben rejlő feltétlen biztonsághoz. Azok a sorozatos csődök és kény­szeregyezségek annak a megbomlott gaz­dasági rendnek következményei, amely minden előrelátás és reális megalapo­zás nélkül termelte a konjunktúrára épült új vállalkozásokat. Szomorú és kihatásaiban az egész társadalomra rendkívül káros ezeknél az a körülmény, hogy ezek a könnyelmű vállalkozások igen sok jóhiszemű egyént fosztottak meg utolsó fillérétől és sok régi vál­lalkozást rántottak magukkal. A krízisjelenségek már múlóban van­nak, a hitelélet terén a bizalom kezd megerősödni, a gazdasági élet minden részében megindult a helyes árnivellá­lódás, a reális árképződés, tehát a ma­gángazdaság lassankint beleilleszkedik a változott viszonyok által teremtett új helyzetbe és nem várja termelő mun­kájánál az állam gyámkodó irányítá­sát, hanem keresi, kutatja azokat az irányokat és módozatokat, ahol a kor­látlan gazdasági szabadság révén leg­jobban boldogulhat. Most már azonban elérkezett az ideje, hogy a nagybankok és tőkeerős takarékpénztárak is revideálják eddigi szükségszerű hitelpolitikájukat és nyúl­janak a hóna alá a mezőgazdaság, ipar és kereskedelemnek, hogy a mos­tani időleges elvértelenedésén átsegítve, megindulhasson a termelő munka és az egészséges forgalom. Nem kifogásolható a pénzintézetek óvatossága, de a túlzott óvatosság né­ha tönkreteszi az egyébként tőkeerős gazdasági egyedet is, ha kellő időben nem talál segítő kezet. Ha pénzbőség nincs is, de pénzszű­kéről sem lehet ma már beszélni, csak a hitelezési kamatokat kell a betéti kamat és a Nemzeti­ Bank kamatlábával őszintén arányba állítani. Megtalálja és meg kell találnia itt minden polgárnak a kenyerét, ha a szűkre szabott ország kereteihez fog hozzásimulni a különböző foglalkozási ágak arányszáma. Ez az átalakulás ma még nehezen megy, de céltudatos veze­téssel és az értékesítés kellő megszer­vezésével, oly termelési ágak fognak fellendülni, amelyek eddig el voltak ha­nyagolva, de amelyek kifejlesztéséhez itt minden előfeltétel adva van, de vi­szont a behozatali korlátozások idejé­ben felburjánzott különböző életképtelen gazdasági ágak el fognak tűnni, mert életképességüknek alapfeltételei hiányza­nak. A kishitűség és a pillanatnyi bajo­kon keseregni bű­n, de még nagyobb bűn felelősség nélkül a nemzetgyűlés­ből szerte hinteni az országban az elé­gedetlenség csíráját akkor, amidőn min­den tárgyilagos szemlélő megállapít­hatja, hogy a közelmúlt esztendőkkel szemben óriási lépésekkel haladunk a konszolidáció felé. Csodákat művelni nem lehet, de cso­dával határos a becsületes magyar nép­nek az a teljesítése, amellyel lehetővé tette, hogy alig egy év alatt a teljes gazdasági lezüllés útjáról az újjászü­letés útjára léphetett a nemzet. M MI IS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK Gutmann I. és Társa, VII., Rákóczi­ út 16. MI NEM HÚZUNK 3 Permetezőgépek Borsajtók borszivattyúk, bortömlök, valamint az összes szőlő- és pincegazdasági gépek legjutányosabban kaphatók. NAGY IGNÁC Budapest, VII., Károly­ körút 9. Telefon: József 115-15. KLEIN SIMON hirdető­irodája B U A L Rökk Szilárd-u.8 *U.B* K. Te­laton: József 4-21

Next