Új Barázda, 1926. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

4 A nagybeteg spanyol trónörökös Már régóta tudott dolog, hogy a spa­nyol király legidősebb fia nem a leg­jobb egészségnek örvend, ami méltán aggodalommal tölti el a spanyol királyi családot. A trónörökös, aki a büszke­­ Astoria hercegei címet viseli, 1907 má­jus 10-én született és rövid 19 évével máris számtalan betegségen esett ke­resztül. A trónörökös jelenleg Párisban tartózkodik és a legutóbbi híradás sze­rint, ismét súlyos betegen fekszik egy Szajna menti szanatóriumban. tíz egyiptomi konzul átnyújtotta Mayer János miniszternek az egyiptomi királyi gazdasági egyesület díszoklevelét Sourour Mohamed bej, Egyiptom bu­dapesti konzulja, ma délután teát adott Vass József helyettes miniszterelnök, valamint Mayer János földmivelésügyi miniszter tiszteletére. A fogadáson első­nek Fouad Abaza­bej, az egyiptomi ki­rályi gazdasági egyesület igazgatója üd­vözölte a minisztereket, rámutatva Ma­gyarországnak a kiállításon való sze­replésére, amely a szakkörökben világ­szerte nagy elismerést keltett , megte­remtette a kapcsolatot Egyiptom és Ma­gyarország között. Ezután Sourour Mo­hamed bej, Egyiptom budapesti kon­zulja, átnyújtotta Mayer János földmi­velésügyi miniszternek a kairói kiállí­tás emlékére vett emlékérmet és a dísz­oklevelet, hangsúlyozva a két ország gazdasági összeköttetéseinek nagy fon­tosságát s kifejezve azt a reményét hogy azokból a kezdő lépésekből, amelyeket a két állam összekötte­tése tekintetében a kairói kiállítással kapcsolatosan megtettek, élénk és sze­retetteljes viszony fejlődik a jövőben.­­Mayer János földmivelésügyi miniszter m­eleg szavakban mondott köszönetet az egyiptomiak elismeréséért és barátságá­ért, amellyel a kiállítás egész tartama ■alatt s azóta is lépten-nyomon találko­zott s biztosította a konzult, hogy a magyar kormány mindent megtesz a gazdasági összeköttetés minél élénkebbé tételére és a két ország közötti barátsá­gos viszony fejlesztésére. A meghitt ünnepség után Sourour Mohamed bej­teát adottt a megjelen­teknek. Szeptemberben folytatjuk a pénzügyi tárgyalásokat a jugoszlávokkal A prágai magyar delegáció a hét végén visszatér Buda­pestre A prágai magyar delegáció a hét végén visszatér­t Budapestre, hogy rész­letesen beszámoljon a legutóbbi­ tár­gyaláson a végleges tarifális szerződés ügyében kialakult helyzetről és újabb utasításokat kérjen. A delegáció veze­tője szeptember első heteiben a ma­gyar kormány képviseletében valószínű­leg más természetű fontos diplomáciai meg­bízat­ásnak kénytelen megfelelni és ezért csak szeptember második felében vehet ismét részt a magyar-cseh tár­gyalásokon. Ugyancsak szeptember végén tervezik a magyar és jugoszláv pénzügyi­­ ter­mészetű tárgyalások lefolytatását. Eze­ken a tárgyalásokon intézik el a még hátralévő pénzügyi kérdéseket. gÍJ BABÁDBA 1926 szeptember 1. szerdát Furcsa fegyver, amelyik visszatér gazdájához és a pajzs mögé bújt ellenfelet hátulról találja el A csodálatos bumeráng, a legújabb sporteszköz — Mivel mulatnak az angol ifjak — Még a feketebőrűektől is lehet tanulni Különös fegyver, vagyis inkább sport­eszköz kapható legújabban minden an­gol sportkereskedőnél. A­­bumerang­ ez a furcsa fegyver, az angol ifjúság mulatságának legfrissebb eszköze. Lát­szólag nem egyéb az egész furcsaság, mint lapos, középen kissé vastagodó, sarlóalakú falap. Hanem ha valaki érti a forgatását és kidobja, akkor ez elá­­mult néző különös dolgot lát. A sarló­forma bumeráng hirtelen harminc mé­ter magasságra felszökken, aztán egyet­­kettőt fordulva, még száz méter ma­gasságig lendül, hogy végül a felre­püléssel ellenkező irányban visszafelé szállva, a kidobó elé térjen vissza és ott essék le engedelmesen. Ez hát a csodafegyver, amiről már a régiek beszéltek, aminek párját köl­tötte a magyar nép is a hüvelyből pa­rancsszóra kiugró és küzdelem után parancsszóra visszatérő kardról. Csak­hogy a bumeráng valóság és feltalálói nem műveit emberek, hanem a messzi Ausztrália fekete bennszülöttei, akik­nél az angol gyarmatosítások először látták használatban ezt a furcsa hadi­eszközt. Ott ez a nemzeti fegyver és ahogy régebben Európaszerte vitézi tornákat rendeztek, úgy versenyeznek Ausztrália bennszülöttei a bumeráng-dobásban, még­pedig a díj rendszerint egy kövér disznó és azé lesz, aki eltalálja. Általá­ban minden ünnepély fénypontja a bu­meráng-verseny és ebben mesterek is a versenyzők. Kidobják a bumerángot úgy, hogy a föld felett vízszintesen halad, közben érinti is a talajt , egyszer, vagy többször és csak aztán emelkedik a magasba. A visszatérés is igen válto­zatos lehet. Legegyszerűbb eset, hogy a bumeráng visszaesik a kidobó lábához. De kis kört is irhat le a kidobó feje körül, csak azután esik le előtte, vagy a kis kör után ellenkező irányban újra nekilendül, hatalmas ívben felszáll és azután kerül vissza a kiindulási pontra. De a bumeráng igazi célja a harc és a harci bumeráng széthajló formájával az ütést, sértést szolgálja, ilyen főként a szarv-bumeráng, amelyet felfelé hajló nyúlványa miatt neveznek így, minthogy a védekező ellen pajzsáról visszapattan és nyúlványával hátulról találja el . Az első európai megfigyelők valóság­­gal „lelkes fegyvernek” mondták a bume­rángot, mert csodát láttak benne. Pedig egyszeri­ természeti törvény okozza mű­ködését. A bumeráng csavart lapja a le­vegőben olyan sajátságosan tér el útjából, mint például ha egy papírlapot hajítunk el. A bennszülöttek meg is magyarázták, hogy a bumeráng sajátságos alakját még ősapáik lesték el, akik megfigyelték, hogy az eukaliptusz-fa lehulló levele milyen kü­lönös módon száll a lomb körül. Ezért utánozták a levél alakját és így keletke­zett a bumeráng a természet ujjmutatása szerint, nem pedig csodaképen. Egyébként a növényvilágban nem egy­szer látunk csavarszerűen elhajlott leve­leket, a növénymagokon pedig valóságos csavarszárnyakat és ezek mintául szolgál­hattak az ausztráliai bennszülötteknek a bumeránghoz o­rozott anyarozs megromlik. Száraz években a mi gyógyszerészeink az anyarozsszükségletüket külföldről kény­telenek beszerezni, mert akkor nálunk nem terem. De az idén az országban annyi termett, hogy külföldről való behozatalra semmi szükség nincs. Minthogy a lisztbe vagy korpába el­keverő anyarozs emberre, illetőleg ál­latra nézve mérges, azért az idén a szokottnál sokkal gondosabban kell a rozsot megrostálni. Arra kell ügyelni, hogy semmi­­féle sötét szürkeszínű, belül fehér szem vagy töredék ne maradjon, mert az nem egyszerűen föld­­rögöcske, hanem anyarozs. Felvilágosításul szolgáljon, hogy az anyarozs tulajdonképen száraz gomba, amely az erdő­mezőn termő kalapos­gombánál persze lényegesen kisebb és alakra nézve is egészen más, de az­ért van olyan mérges, mint akárme­lyik nagytermetű »bolond gomba«. Ré­gebbi időkben a rozs alapos kirostálá­sával keveset törődtek az emberek. Az­ért nedves években, amikor sok anya­rozs termett és keveredett el a lisztbe, járványszerű betegségek támadtak. A történelem tanúsága szerint így tör­tént pl. 1577-ben Németországban, 1588- ban Sziléziában, 1761-ben Svédország­ban, 1855-ben Németország egyes vi­dékein. Egy alkalommal valamely ta­lpban százhuszan betegedtek meg tőle és közülök száztizenöten meg is haltak. A betegség első jelei gyanánt kezdetben a kéz és a láb ujjai­­ban kellemetlen, majd igen fáj­dalmas bizsergés érezhető, ami utóbb az egész testre átterjed, végül kínos görcsökben szenved a beteg. Hogy a betegséget valóban az anya­rozs okozza, az tudományosan minden kétséget kizárólag meg van állapítva. A lisztben vagy a korpában az anya­rozs jelenléte, tudományos módszerek­kel, kémiailag is, meg mikroszkóppal is, a legpontosabban kideríthető. Mik­roszkóppal egy gyüszünyi vagy egy kés­­hegy­i lisztben vagy korpában is szem­mel láthatólag kimutatható. Egyébiránt mai nap a nagy gőzmalmokban a ga­bonát őrlés előtt külön arra a célra szolgáló gépekkel jól megrostálják és megtisztítják, úgy, hogy a jóféle lisztbe anyarozs alig kerülhet bele. De már az olcsóbb lisztre és a korpára nézve több okunk van gyanúperrel élni, mert néha bizony lelkiismeretlenül járnak el és a rostaalját is beleőrlik az olcsóbb áron adandó lisztbe és korpába. Bernátsky. Ne felejtsük el, hogy az anyarozs mérges! A gazdák, az orvosok és a gyógy­szerészek régóta ismerik az anyarozsot. Azaz a magyar gazdák nem mifjd is­merik, mert nálunk ritka. Száraz évek­ben nyoma sem akad. Amikor azon­ban rendkívül­­ hosszantartó nedves idő­járás uralkodik, mint az idén volt, akkor minden rozstáblában bőven található. Némely vidéken varjúkörömnek is ne­vezik. Arról ismerhető fel, hogy a ka­lászban a rendes szem helyett, jóval nagyobb, a kalászból feltűnően kiemel­kedő, néha 2—3 cm. hosszúságot is el­érő szem fejlődik, amely kívül sötét­szürkés szinti, némi ibolyaszinü árnya­lattal, de belül fehér mint a mész. A kalászból könnyen kihull, cséplés alkal­mával össze is törik. Gondatlan gazda alig veszi észre. De aki alaposan kö­­rülnéz, az élő rozstáblán hamar fel­ismeri s cséplés után a töredékeit a rozsszemek között is meglelt. Az idén nagyon sok anyarozs formáit. Már­pedig az anyarozs emberre ipeg házi állatra nézve is mérges. A lisztbe vagy a korpába keveredő­ anyarozstól már nagyon sokan súlyosan megbete­gedtek, sőt bele is haltak és nagyon sok házi állat elhullott, amiről kétség­telenül bebizonyított adatok vannak. Némely esetben az orvosok or­vosságnak írják elő. Természetesen csak pontosan lemért, csekély adagokban és csak akkor, ha bizonyos baj ellen szükségesnek lát­ják. De minden, ami helyesen és kis mértékben alkalmazva orvosság, az egészséges emberre nézve és nagyobb mennyiségben huzamosabb időn át fo­gyasztva, méreg. A gyógyszerészek és drogkereskedők a gazdáktól vagy az anyarozs gyűjtésével foglalkozó embe­rektől vásárolják össze az anyarozsot. Még pedig minden évben friss árut tartoznak beszerezni s azt gondosan, igen száraz helyen kötelesek raktározni, mert a régóta álló vagy hibásan rakta­ Négy kiránduló gombatmérg­ezése A budai hegyek­ben­ gombát szedtek és megmérgezték magukat.Eszméletlen álla­­potban találtak rájuk Vincze János városi altiszt, Nagy Imre szabómester, Nagy Imréné és ifj. Nagy Imre tanuló kirándulni vol­tak a budai hegyekben, ahol gombát szedtek. Hazatérve, Nagy Imréné el­készítette Vincze lakásán a gombát és azt vacsorára elfogyasztották. Va­csora után mind a négyen rosszul lettek, mérgezési tünetek közben megbetegedtek. Másnap eszméletlen állapotban találtak rájuk és kórház­ba szállították őket. Már túl vannak a veszélyen és eszméletüket is vissza­nyerték. A szántóföld helyes mivelése Irta: Gyárfás József.______Ara 37.800 K Szántóföldi szálastakarmány termelés Irta: Konkoly Thegs Sándor. Ara 95.000 K bérmentve, utánvételes küldés­sel a könyvek ára 4000 K-val drágább. Megrendelhető kiadóhivatalunk köönyvosztálys útján. Budapest, VI. ker., O­nton 10. sk

Next