Új Barázda, 1928. augusztus (10. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-01 / 173. szám

U­J BARÁZDA VILÁGFÜRDŐ A BÜKKBEN Fokozott erővel folytatják Lillafüreden a mélyfúrásokat Mayer János földmivelésügyi miniszter teljesen megelé­gedett az eddigi eredményekkel (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Megírtuk, hogy Mayer János földmi­­velésügyi miniszter szombaton reggel Lillafüredre utazott. Utazását rész­ben azok a támadások tették szüksé­gessé, amelyek az utóbbi napokban néhány baloldali lapban megjelentek és alaptalan hírekkel nyugtalanították a közönséget. Az Új Barázda tudósítójának alkal­ma volt Miskolcon a visszatérő föld­­mivelésügyi miniszterrel beszélge­tést folytatni s ez alkalommal Mayer János miniszter következőképpen nyi­latkozott a lillafüredi építkezésekről és a fürdő ünnepélyes megnyitásáról: — Noha nem azért jöttem Lillafü­redre, hogy a nyilvánosság számára adjak nyilatkozatot, mert tisztán hi­vatalomból folyó kötelességemnek tet­tem eleget, amidőn megtekintettem a Lillafüreden folyó állami munkálato­kat, mégis szívesen közlöm, hogy a látottak alapján minden a legnagyobb rendben van. Az építkezés és a sokat emlegetett mélyfúrás az előre megállapított tervek sze­rint halad előre s reméljük, hogy mielőbb befejezhetjük azo­kat. A fürdő kiépítése jövőre minden eset­re teljesen készen lesz, úgy, hogy jövő nyáron ünnepélyesen átadjuk a nyil­vánosságnak Magyarország legszebb üdülőhelyét.­­ A sajtónak egyik kisebb része érthetetlenül a legnagyobb ellenszenv­vel kíséri a Lillafüreden folyó mun­­­­kálatokat. Milliárdos túlkiadások és hiteltúllépések hírét kelti. Mindez ter­mészetesen alaptalan föltevés. Tény az, hogy Lillafüred jövője szempont­jából sokat várunk a mélyfúrástól, de most, amikor a fúró még csak 500 méterig ju­tott el, a szakvélemény szerint pedig a melegvizet 800 méter mélységben várjuk, igazán sem­mi okunk sincs arra, hogy elve­szítsük a további munkától a kedvünket. Ezt annál inkább mondhatom, mert hiszen eddig semmiféle túlkiadás nem történt s azok a befektetések, amelye­ket Lillafüredre áldoztunk, mind a­­ magyar munkások és a magyar ipa­r támogatását jelentik. Éppen ezért az eddigiek alapján folytatjuk a befek­tetéseket, mert azok feltétlenül meg­hozzák kamataikat. Olyan üdülőt és fürdőt építünk, amely nemcsak Ma­gyarországon, hanem európai viszony-­­atban is első helyen áll. Munkánk alkotómunka s így jog­gal számítunk a sajtó támogatá­sára. A földmivelésügyi miniszter nyi­latkozata véglegesen lezárja a Lilla­füred körül folyó harcokat, melyekben az Új Barázda a magyar gazda és a magyar munkásság érdekében szembe­szállóit a konkolyhintőkkel. A sajtó­nak az a része azonban, amelyik egyik oldalon munkaalkalmakért ostromolja a kormányt, a másik oldalon pedig­­ akkor, amikor a földmivelésügyi mi­niszter munkaalkalmakat teremt, túl­feszített összegek rémhírével ostro­molja a közvéleményt, most sem akar megnyugodni, hanem ahhoz a föld­rajztudósunkhoz jut segítségért, aki­nek földtani tudományát általában úgy lehetne jellemezni, hogy mindig az ellenkezőjét kell csinálni annak, amit ő javasol. Ha tehát ő azt java­solja, hogy a fúrást be kell szüntetni, ajánlatos a fúrást fokozottabb erővel folytatni. Hála Istennek, így is lesz. A miniszter nyilatkozatával az ügy eldőlt s a gyanús szakvéleményen ala­puló, méltánytalan sajtóhadjárat osz- Tit­ulescus azért mondott le, mert kudarctól fél ak optaans­ perhesa (Az „Új Barázda" tudósítójától.) Titulescu oláh külügyminiszter hirte­len bekövetkezett lemondása azokat is meglepte, akik az oláh k­­ül­ügyek leg­főbb őrének egészségi állapotáról hosz­­szú idő óta következetesen terjesztett rossz hírek folytán erre a lemondásra már régen el voltak készülve. Meg­lepő ez csakugyan éppen most, amikor a Kellog-féle háborúellenes paktumot aláíró hatalmak között ott szerepel Románia is és amikor közeledik a Népszövetség szeptemberi ülésszaka, amelyen egész bizonyosan újra ott fog szerepelni a tengerikígyóvá da­gadt optánsper, amelyben eddig olyan harcias és — valljuk be, — nem kis eredménnyel vagdalkozott a betegsége ellenére is fürge Titulescu. Vájjon miért m­ond le? — találgat­ják a párisi lapok, amelyek a legkü­lönbözőbb feltevésekkel kísérik Titu­lescu visszavonulását. Az egyik azt mondja, hogy rövid visszavonulás után, mint pártonkívüli politikus akar újra fellépni, mert így­­ reménye le­het a miniszterelnökségre. Egy másik lap szer­int nézeteltérések merültek fel közte és Duca helyettes külügyminisz­ter között. A legérdekesebb azonban a Journal véleménye, amely szerint Titulescu azért vonult vissza, mert nem akar résztvenni a Népszövetség szeptemberi ülésszakán, amelyen Ma­gyarország újabb, offenzívát indít Ro­mánia ellen az optionsperben és amely per kimenetele Románia szempontjá­ból nagyon is kétesértékűnek látszik. Ekék, ekcalfeatressek, boronák, kapálócsék, fűkaszárik, marokrakó és k­övek&Új aratógépek, ló garas i­y­ék, k­ví­z Hárflan­gos-, motoros- és gőzcséplótuszb cik­k, szecskavágósi, rénavágók, morzsolok s rntnüan egyéb gazdattőgl gép­e és szerszám a­­ “HANGYA" : m­ezőgazdasági géposztályánál ez a zsnksick Ija Icainitegosabban 1 Tartalak,áazsk Jsga'.SnyBsobben mlai óraclő.es vagy £olyfimi Amla’ner›S!«k­ a Hangya kSapontnAl gyfim 3 Scii 3zrail,es 0k. i M kisgasila­lyasvark szűk esztendeje Makó, Nagykörös, Szentes, Karcag és a filk­bl agrár város­i fejlődése zsák álcáb­a körüli (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) A törvény értelmében a városok veze­tősége most állítja össze az 1929. évi költségvetést, amelytől függ a város fejlődése és haladása és ezzel kapcso­latban a polgárok egyéni jóléte is egy egész esztendőn keresztül. Ez a körül­mény ismét rátereli a figyelmet arra a sajnálatos körülményre, mely öt év óta sorvasztja az agrár­városokat és rombadönti Makó, Nagykőrös, Szentes, Kiskunhalas, Karcag, Mezőtúr, Jászberény és a többi agrár­város vezetőségének min­den tervét. A baj eredete egész 1924-ig nyúlik vissza. Ebben az időben a kormány segíteni akart a városokon és e célból azoknak átengedte az általános kere­seti adót és a forgalmi adó egy részét. Ez az intézkedés azonban csak az ipari és kereskedelmi jellegű városo­kon segített, ahol nagy a forgalom és sok a kereseti adót fizető iparos és kereskedő. Ezzel szemben a kis­gazda városok hat év óta állandóan a pénzügyi válság szélén lebegnek. 3 A helyzet jellemzésére párhuzamba állítjuk a kisgazda jellegű Nagykő­röst az élénk forgalmú Szolnok váro­sával, mely két városnak lélekszáma körülbelül egyforma. Nagykőrös város bevétele kere­seti adóból és forgalmi adó ré­szesedésből 1928-ban 139.000 pengő. Ugyanebben az évben Szolnok városa ugyanezen két adóból 518.000 pengőt vett be. A pótadó bevétel mindkét városban egyformán 156.000 pengő. Ilyen körülmények között az agrár­városok jövő évi költségvetése szo­morú képet mutat. Közegészségügyü­ket nem fejleszthetik. Nem építhetnek utakat. Építkezésekről, beruházások­ról nem is álmodhatnak. Iparukat, ke­reskedelmüket közmunkákkal nem fog­lalkoztathatják és így egész fejlődé­sük megakad. A városok költségvetését legfelsőbb fokon a belügyminiszter vizsgálja fe­lül. Lehetetlen, hogy a belügyminisz­térium észrevétlenül haladjon el az agrár­városok szomorú költ­ségvetése mellett, ugyanakkor, amidőn az ipari és ke­reskedelmi jellegű városok az általá­nos kereseti adóból palotasorokat és valóságos luxusberuházásokat létesít­­hetnek. Állítólag a pénzügyminiszté­rium már dolgozott ki egy tervezetet, amely szerint az összes városok évi jövedelmüknek bizonyos százalékát egy közös kasszába fizetnék be, ami­ből aztán a kevesebb jövedelmű váro­sok­ költségvetéseit kiegyenlítenék. Ez­­ is egyik mód volna az agrár­városok­­ szanálására, amelyeknek a legégetőbb a kívánsága, hogy ezen a téren ne csak­­ tervek, de tettek is szülessenek. Nagy Lajos. Nobileék a olasz földön (Az „Új Barázda" tudósítójától.) Nobie tábornok és az Italia többi ha­jótöröttje oly hosszú távollét után, immár ismét hazájában van. A sark­vidéki dráma, hőseit, akiket a fascista­­ellenes sajtó oly hitványul rágalma­zott napokon keresztül, hazafelé ve­zető útjukon mindenütt meleg szere­tettel és lelkesedéssel ünnepelték, csu­pán a nürnbergi pályaudvaron tünte­tett ellenük néhány kommunista su­hanó. Olasz földön azonban már való­ságos diadalmenet volt Nobileék útja. Már a brenneri határállomáson, ahová Nobileék hálókocsija hajnali négy óra­kor érkezett meg a müncheni gyorssal, nagy tömeg várta a hajótörötteket s virág esővel borította el kocsijukat. Az ünnepi fogadtatás ezután minden ál­lomáson megismétlődött. Olaszország forró szeretettel és mély megindulás­sal ölelte szivére szörnyű szenvedése­ken keresztülment fiait. Eozenben a katonai és polgári hatóságok képvise­lői üdvözölték őket s a pályaudvarra sereglett hatalmas tömeg lelkesedése nem ismert határt. A legviharosabb ünneplés a trienti pályaudvaron várta az Italia hőseit. Olyan nagy volt a tömeg, hogy csendőröknek kordont kellett vonni. Mindenki látni akarta Nobilet és társait s ez az ünneplés Veronában is megismétlődött, ahol a tömeg a fascista himnusszal és virágesővel fogadta a hajótö­rötteket. Az olasz lapok vezércikkekben üdvöz­­lik a hazájuk földjére érkezett sark­vidéki kutatókat, akik csak­ otthon, az olasz föld forró arany napsugarában fogják teljesen kipihenni a jégsiva­tagban elszenvedett szörnyű gyötrel­­­­meiket. •r ryTTTr*,,‘”'‘v­ , p «enderi ui* ^|j ~%RAZAT 1 házi-, piparessappan és I sósbor szesz.v ki V ! I rui ww’.r*1 ■ -v— -s«y*r ywn wu WH<tww vem.ywgiW^—uyiuiiHiewfTWWffrw. \ '• k

Next