Új Barázda, 1929. május (11. évfolyam, 98-120. szám)
1929-05-01 / 98. szám
ívzv. május 1, s-« r&» A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE „MI,hogy egyes kölségek nem tudják fizetni tisztviselőiket és nem tudják kielégíteni legelemibbségleteiket, nem nézhető tovább** mondotta Wekerle pénzsügyminiszter a Hús mai Ülésén (Az „Új Barázda“ tudósítójától. A képviselőhöz keddi Ülésén az elnöki előterjesztések után Gál Jenő indokolta meg a rehabilitációs törvényjavaslatra vonatkozó indítványát. Gál Jenő hangoztatta, hogy a bírónak nemcsak azt a jogot kell megadni, hogy büntethessen, hanem arra is módot kell adni, hogy visszaadja a büntetett ember becsületét. Ne a kormányzó adja vissza a bűnösöket a Zsitvay Tibor igazságügyminiszter emelkedett szólásra és bejelentette, hogy bár nagy érdeklődéssel hallgatta Gál Jenő indítványát és annak indokolását sok helyütt helyeselte, magát az indítványt mégsem tartja alkalmasnak arra, hogy azt elfogadja. Maga is foglalkozott a rehabilitációs törvény gondolatával és nem nagyon távoli idő kérdése az, hogy a Ház elé jön a megfelelő javaslattal. Gál Jenőnek abban nincsen igaza, hogy ez a javaslat egyike a legsürgősebbeknek, mellyel a Háznak foglalkoznia kell. Az ügy érdemére vonatkozóan kijelentette, hogy minden bírói ítélet két részre oszlik: fő- és mellékbüntetésre. Amikor valaki bizonyos idő múltával kitöltötte büntetését, jogilag ez az egyéniség visszatérhet a társadalomba azzal, hogy eleget tett bűneiért. A legmagasabb krisztusi felfogás értelmében kétségtelen ez. Ha valamennyien erre a magaslatra tudnánk emelkedni, megkövetelhetnénk a társadalomtól azt, hogy megtért bűnösnek senki szemére ne vethesse bűnét. Azonban törvényes intézkedéssel nem lehet arra kényszeríteni a társadalmat, hogy annak alapján alkosson véleményt az egyes emberekről. A rehabilitációval elérhetjük, hogy társadalomnak, hanem a bíró rehabilitációja. Eseteket sorolt fel arra vonatkozóan, hogy öngyilkosok lettek olyanok, kiket egyszerű kihágási ügyek miatt ítéltek el és erkölcsi bizonyítványaikban fel volt tüntetve, hogy büntetett előéletűek. Ezután utalt a külföldön érvényben levő rehabilitációs törvényekre, majd kérte a Házat, hogy javaslatával mindjárt érdemileg foglalkozzon. Kötelezzük az embereket arra, hogy ne mondják ki lesújtó véleményüket az egyes emberekről, de nem kötelezhetjük arra, hogy az illetővel szemben meglegyen bennük a bizalom és az elismerés. Ötvenegy törvényünk van, amelyek az elítéltek bizonyos csoportjaira különböző következményeket hárítanak. Mindazonáltal behatóan kíván foglalkozni a kérdéssel és az 51 törvény között fog találni 20—25 olyat, amelyet a mai szempontból nem tart Most ismét Gál Jenő emelkedett szólásra és a Ház általános helyeslése közben bejelentette, hogy indítványát visszavonja. Napirend szerint ezután áttértek a föld-, jövedelem-, vagyon- és kereseti adó és a közadók kezelésére vonatkozó törvények, rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Őrffy Imre előadó beszédében rámutatott arra, hogy a kormánynak az a törekvése, hogy az adózó közönség terheit enyhítse. Agrárország vagyunk, tehát az agrárközönségnek adott kedvezmények hatását az egész ország fogja érezni. A Ház a javaslatot általánosságban vita nélkül fogadja el. Több felszólalás csak a 9. szakasznál hangzott el, mely arról intézkedik, hogy az állami nyugdíjasok illetményeiből a kereseti adóra levont összeget a községi háztartások segélyalapjára fordítják. Az első felszólaló Wolff Károly, a szakasz ellen beszélt s azt hozta fel, hogy az állami nyugdíjasok nagy része a fővárosban lakik, mely most a javaslat intézkedései folytán mintegy négyszázezer pengőt veszítene el. A főváros számos olyan intézményt tart fenn, például a kórházakat, mely a vidéki közönség rendelkezésére is nyitva áll. Kérte a szakasz törlését. Bródy Ernő hasonló értelemben szólalt fel. Kisgazdaképviselők a falu érdekeiért Krisztián Imre felszólalásában hangoztatta, hogy amint a városi képviselőknek kötelességük a városi érdekek védelme, és úgy kötelességük a vidék által beküldött képviselőknek, hogy megvédjék a falusi nép érdekeit. Hangoztatta, hogy a négyszázezer pengőt sokszorosan visszakapja a főváros, hiszen a falusi, ha vásárolni akar, Budapesten vásárol s egy Szent István-napi forgalom kereseti adója behozza az egész négyszázezer pengőt. Csizmadia András szerint a fővárosi kereskedők nagyon sokat keresnek a vidékieken. A községi háztartások megérdemlik, hogy rájuk gondoljanak. Kéri a szakasz elfogadását. Farkas István felszólalása után Csontos Imre beszélt a javaslat mellett és azt állította, hogy a kormány az állami tisztviselők adójával nyugodtan rendelkezhetik, abba a fővárosnak semmi beleszólása nincs, hiszen nem az ő tisztviselőiről van szó. Ezenkívül feltétlenül tekintettel kell lenni azokra a községekre, amelyek helyesnek és ezeken változtatni fog. Gál Jenő azt állította, hogy az egész világon mindenütt érvényben van a rehabilitáció, csak nálunk nincs. Ennek oka az, hogy a mi 1878-as büntető törvénykönyvünk sokkal liberálisabb szellemű, mint az akkori külföldi törvénykönyvek. Külföldön a mellékbüntetések nincsenek időhatárral korlátozva, mint nálunk. Egyetlen vonatkozás helyes, mely az erkölcsi bizonyítványok kapcsán az életet is közelről érinti. Ez az a vonatkozás, amelynél Gál Jenő azt mondta, hogy ha nem kap erkölcsi bizonyítványt az illető, nem tud elhelyezkedni és munkához jutni. Ezzel teljesen egyetért, mert maga is találkozott ilyen estekkel. Végül kijelentette, hogy ha Gál Jenő hajlandó indítványát visszavonni, annak idején készséggel veszi igénybe az ő segítségét a benyújtandó törvényjavaslat előkészítésénél, nem bírják fedezni saját költségeiket. Ezután Friedrich István szólalt fel a szakasz ellen, majd Wekerle Sándor pénzügyminiszter állott fel szólásra és csodálkozott, hogy ebben a csonka országban ilyen másodrendű kérdésben ilyen szenvedélyes vitát rendeznek. Ezután ismertette a kérdés lényegét és hivatkozott arra, hogy néhány évvel ezelőtt másképpen igyekeztek rendbehozni az ínségbe jutott községek háztartását, azonban az akkori intézkedések nem bizonyultak megfelelőknek. A kérdést tulajdonképpen a vármegyék, városok és közsé jész igazságügy minisztér sbesszébe Gál Jenő visszavonta indítványát .99 Az 52. közösztn És játékoncélo nagyit királyi ,pállani sorsjáték nyereményeinek a számát ás összegét lényegesen felemelték. 17.000 nyereményt sorsolnak ki Főnyeremény 30000 pengő Nyeremények: 20.000 P, 15.000 P, azután 10 000 P,2-szer 5000 P, 4-szer 2530 P, 5-ször 2000 P, 10-szer 1000 P stb., melyek mind készpénzben fizettet- | nek ki. Húzás június 8-án!! A sorsjegyek ára e | Egész|3 pengő | FéMszpeigin! Kapható minden bank- és sorsjátéküzletben 5 dohánytőzsdében, postahivatalokban. | Pontal rendeléseket, a pénz előzetes beküldése után azonnal teljesít a Székesfiv, m. kir. pénzügyigazgatság, Budapest, II.,Szalay-H. 10, és az Összes sorsjáték-főárusitét Ezen sorsjegyekkel nemcsak a szerencséjének az esélyeit szolgálja, hanem jótékonyságot is gyakorol! OBUUZM 3 HAIDEKKER HUNGÁRIA fonat Ingyen árjegyzék S Haidekker Sándor Budapest, Üllői út 48/4. gek háztartásáról szóló törvényjavaslatban rendezik, melynek előkészítése azonban hosszabb időt vesz igénybe. Az egyes községek sorsán azonban pillanatnyilag is segíteni kell. Az, hogy egyes községek nem tudják tisztviselőiket fizetni és nem tudják a legelemibb kultúrszükségleteiket kielégíteni, nem nézhető tovább. Ezzel a segélyezési alappal elérhetjük, hogy egyetlen község sem lesz az országban, ahol 50 százaléknál magasabb pótadót kellene fizetni. Nem tesz szemrehányást senkinek, aki a főváros érdekeit védte, csupán megemlíti, hogy a szónokok szerint a főváros az ország szíve és az ország feje. Kéri tehát a képviselőket, hogy ne sajnálják annak a testnek, amelynek szíve és feje a főváros, vérkeringésétől ezt a négyszázezer pengőt. Kérte a szakasz elfogadását. A Ház ezután a törvényjavaslatot részleteiben elfogadta. A napirend következő pontja az Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet rt. adó- és illetékkedvezményről szóló törvényjavaslat tárgyalása volt. A javaslatot Orffy Imre előadó ismertette, majd Czettler Jenő alelnök napirendi indítványa után az ülés két órakor végetért. ELÉGETT MINISZTERI SZÉKEK Tűz hamvasztotta el a bolgár képviselőhét üléstermét Elpusztult a volt elnökök arcképcsarnoka is Szífiából jelentik. Kedden hajnalban a bolgár parlamentnek, a Szobranjénak palotája kigyulladt és óriási füsttel, az ablakokon át kitörő lángokkal égni kezdett. A tűz átterjedt a képviselőház üléstermére is, a falakat tartó nagy gerendák áttüzesedtek és az ülésterem annyira megrongálódott, hogy egyhamar ott a képviselőház nem folytathatja munkáját. A hatalmas tűzvész átcsapott a képviselőház elnökeinek arcképgyűjteményére is és egymásután hamvasztotta el a volt elnökök arcképét. Az ülésterembennagy recsegéssel és ropogással égtek a képviselők és a miniszterek padjai és bársonyszékei. Az ülésterem belső berendezése teljesen elpusztult. Szófiában a tűzvész nagy riadalmat keltett. A hatóságok értesítették Ljapcsev miniszterelnököt, aki a hajnali órában azonnal felkelt és több miniszter kíséretében a tűzvészhez sietett. A miniszterelnök egészen addig ott maradt a képviselőház közelében, amíg a tüzet teljesen el nem oltották. A vizsgálat megállapította, hogy a tüzet minden valószínűség szerint rövidzárlat okozta. A bolgár tűzoltók egyébként nagyszerűen dolgoztak az oltásnál és ennek köszönhető, hogy a képviselőház levéltárát és könyvtárát sikerült megmenteni. Az anyagi kár még így is óriási. Húsz nap alatt a föld körül Eckener kapitány legújabb útiterve Eckener kapitány, a diadalmas Zeppelin-léghajó parancsnoka elhatározta, hogy a Zeppelinnel világ-körüli útra indul. Eckener tervei szerint húsz nap alatt fogja a léghajóóriás körülrepülni a földet s ezzel valamennyi rekordot megdönt. Az útirányt eddig még csak nagy vonalakban állapították meg, az út első része a Friedrichshafen—tokiói út lesz, amelyet leszállóé nélkül tesz meg a Zeppelin. Tokióból a léghajó nekivág a Csendes- óceánnak s valamelyik kaliforniai városában fog kikötni, ahonnan azután néhány napos pihenő után átrepüli az Egyesült Államokat. A harmadik leszállást Newyork légikikötőjében Lakehurstban tervezi, Eoreene?,. Lakehurstből azután hazatérne a nagy utakat megtett léghajó