Új Barázda, 1929. május (11. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

ívzv. május 1, s-« r&» A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE „MI,­­hogy egyes kölségek nem tudják­ fizetni tisztviselőiket és nem tudják­ kielégíteni legelemibb­ségleteiket, nem nézhető tovább** mondotta Wekerle pénzsügyminiszter a Hús mai Ülésén (Az „Új Barázda“ tudósítójától.­ A képviselőhöz keddi Ülésén az elnöki előterjesztések után Gál Jenő indo­kolta meg a rehabilitációs törvényja­vaslatra vonatkozó indítványát. Gál Jenő hangoztatta, hogy a bírónak nemcsak azt a jogot kell megadni, hogy büntethessen, hanem arra is módot kell adni, hogy visszaadja a büntetett ember becsületét. Ne a kor­mányzó adja vissza a bűnösöket a Zsitvay Tibor igazságügyminiszter emelkedett szólásra és bejelentette, hogy bár nagy érdeklődéssel hallgatta Gál Jenő indítványát és annak indo­kolását sok helyütt helyeselte, magát az indítványt még­sem tartja alkal­masnak arra, hogy azt elfogadja. Maga is foglalkozott a rehabilitációs törvény gondolatával és nem nagyon távoli idő kérdése az, hogy­ a Ház elé jön a megfe­lelő javaslattal. Gál Jenőnek abban nincsen igaza, hogy ez a javaslat egyike a legsürgő­sebbeknek, mellyel a Háznak foglal­koznia kell. Az ügy érdemére vonat­kozóan kijelentette, hogy minden bí­rói ítélet két részre oszlik: fő- és mel­lékbüntetésre. Amikor valaki bizonyos idő múltával kitöltötte büntetését, jo­gilag ez az egyéniség visszatérhet a társadalomba azzal, hogy eleget tett bűneiért. A legmagasabb krisztusi felfogás értelmében kétségtelen ez. Ha valamennyien erre a magaslatra tudnánk emelkedni, megkövetelhet­nénk a társadalomtól azt, hogy meg­tért bűnösnek senki szemére ne vet­hesse bűnét. Azonban törvényes intézkedés­sel nem lehet arra kényszeríteni a társadalmat, hogy annak alap­ján alkosson véleményt az egyes emberekről. A rehabilitációval elérhetjük, hogy társadalomnak, hanem a bíró rehabi­litációja. Eseteket sorolt fel arra vo­­natkozóan, hogy öngyilkosok lettek olyanok, kiket egyszerű kihágási ügyek miatt ítéltek el és erkölcsi bizonyít­ványaikban fel volt tüntetve, hogy büntetett előéletűek. Ezután utalt a külföldön érvényben levő rehabilitá­ciós törvényekre, majd kérte a Házat, hogy javaslatával mindjárt érdemileg foglalkozzon. Kötelezzük az embereket arra, hogy ne mondják ki lesújtó véleményüket az egyes emberekről, de nem kötelez­hetjük arra, hogy az illetővel szemben meglegyen bennük a bizalom és az el­ismerés. Ötvenegy törvényünk van, amelyek az elítéltek bizonyos csoport­jaira különböző következményeket há­rítanak. Mindazonáltal behatóan kíván foglalkozni a kérdéssel és az 51 tör­vény között fog találni 20—25 olyat, amelyet a mai szempontból nem tart Most ismét Gál Jenő emelkedett szólásra és a Ház általános helyeslése közben bejelentette, hogy indítványát visszavonja. Napirend szerint ezután áttértek a föld-, jövedelem-, vagyon- és kereseti adó és a közadók kezelé­sére vonatkozó törvények, rendelke­zések módosításáról szóló törvényja­vaslat tárgyalására. Őrffy Imre elő­adó beszédében rámutatott arra, hogy a kormánynak az a törekvése, hogy az adózó közönség ter­heit enyhítse. Agrárország vagyunk, tehát az agrár­közönségnek adott kedvezmények ha­tását az egész ország fogja érezni. A Ház a javaslatot általánosságban vita nélkül fogadja el. Több felszólalás csak a 9. szakasznál hangzott el, mely arról intézkedik, hogy az állami nyug­díjasok illetményeiből a kereseti adóra levont összeget a községi ház­tartások segélyalapjára fordítják. Az első felszólaló Wolff Károly, a sza­kasz ellen beszélt s azt hozta fel, hogy az állami nyugdíjasok nagy ré­sze a fővárosban lakik, mely most a javaslat intézkedései folytán mintegy négyszázezer pengőt veszítene el. A főváros számos olyan intézményt tart fenn, például a kórházakat, mely a vi­déki közönség rendelkezésére is nyitva áll. Kérte a szakasz törlését. Bródy Ernő hasonló értelemben szólalt fel. Kisgazdak­épviselők­ a falu érdekeiért Krisztián Imre felszólalásában han­goztatta, hogy amint a városi képvi­selőknek kötelességük a városi érde­kek védelme, és úgy kötelességük a vidék által beküldött képviselőknek, hogy megvédjék a falusi nép érdekeit. Hangoztatta, hogy a négyszázezer pengőt sokszorosan visszakapja a fő­város, hiszen a falusi, ha vásárolni akar, Budapesten vásárol s egy Szent István-napi forgalom kereseti adója behozza az egész négyszázezer pengőt. Csizmadia András szerint a fővárosi kereskedők nagyon sokat keresnek a vidékieken. A községi háztartások megérdemlik, hogy rájuk gondoljanak. Kéri a szakasz elfogadását. Farkas István felszólalása után Csontos Imre beszélt a javaslat mellett és azt állí­totta, hogy a kormány az állami tisztviselők adójával nyugodtan rendelkez­hetik, abba a fővárosnak semmi beleszólása nincs, hiszen nem az ő tisztviselőiről van szó. Ezenkívül feltétlenül tekintettel kell lenni azokra a községekre, amelyek helyesnek és ezeken változtatni fog. Gál Jenő azt állította, hogy az egész világon mindenütt érvényben van a rehabilitáció, csak nálunk nincs. En­nek oka az, hogy a mi 1878-as bünte­­tő törvény­könyvünk sokkal liberálisabb szellemű, mint az akkori külföldi tör­vénykönyvek. Külföldön a mellékbün­tetések nincsenek időhatárral korlá­tozva, mint nálunk. Egyetlen vonat­kozás helyes, mely az erkölcsi bizo­nyítványok kapcsán az életet is közel­ről érinti. Ez az a vonatkozás, amely­nél Gál Jenő azt mondta, hogy ha nem kap erkölcsi bizonyítványt az illető, nem tud elhelyezkedni és munkához jutni. Ezzel teljesen egyetért, mert maga is találkozott ilyen estekkel. Végül kijelentette, hogy ha Gál Jenő hajlandó indítványát vissza­vonni, annak idején készséggel veszi igénybe az ő segítségét a benyújtandó törvényjavaslat elő­készítésénél, nem bírják fedezni saját költségeiket. Ezután Friedrich István szólalt fel a szakasz ellen, majd Wekerle Sándor pénzügyminiszter állott fel szólásra és csodálkozott, hogy ebben a csonka országban ilyen másodrendű kérdés­ben ilyen szenvedélyes vitát rendez­nek. Ezután ismertette a kérdés lé­nyegét és hivatkozott arra, hogy né­hány évvel ezelőtt másképpen igye­keztek rendbehozni az ínségbe jutott községek háztartását, azonban az ak­kori intézkedések nem bizonyultak megfelelőknek. A kérdést tulajdonkép­pen a vármegyék, városok és közsé­­ jész igazság­ügy minisz­tér sbesszébe Gál Jenő visszavonta indítvány­át .99 Az 52. közösztn­ És játékon­­célo nagyit királyi ,pállani sorsjáték­­ nyereményeinek a számát ás­­ összegét lényegesen felemelték. 17.000 nyereményt sorsolnak ki Főnyeremény 30000 pengő Nyeremények: 20.000 P, 15.000 P, azután 10 000 P,2-szer­­ 5000 P, 4-szer 2530 P, 5-ször 2000 P,­ 10-szer 1000 P stb., melyek mind készpénzben fizettet- | nek ki. Húzás június 8-án!! A sorsjegyek ára e | Egész|3 pengő | FéMszpeigi­n! Kapható minden bank- és sorsjátékü­zletben 5 dohány­tőzsdében, postahivatalokban. | Pontal rendeléseket, a pénz előzetes beküldése­­ után azonnal teljesít a Székesfiv, m. kir. pénzügyigazga­tság, Budapest, I­I.,Szalay-H. 10, és az Összes sorsjáték-főárusitét Ezen sorsjegyekkel nemcsak a szerencséjének az esélyeit szol­­­­gálja, hanem jótékonyságot is gyakorol! ­OBUUZM 3 H­AIDEKKER HUNGÁRIA fonat Ingyen árjegyzék S Haidekker Sándor Budapest, Üllői­ út 48/4. gek háztartásáról szóló törvényjavas­latban rendezik, melynek előkészítése azonban hosszabb időt vesz igénybe. Az egyes községek sorsán azonban pillanatnyilag is segíteni kell. Az, hogy egyes községek nem tudják tisztviselőiket fizetni és nem tudják a legelemibb kultúr­­szükségleteiket kielégíteni, nem nézhető tovább. Ezzel a segélyezési alappal elérhetjük, hogy egyetlen község sem lesz az or­szágban, ahol 50 százaléknál magasabb pótadót kellene fizetni. Nem tesz szemrehányást senkinek, aki a fővá­ros érdekeit védte, csupán megemlíti, hogy a szónokok szerint a főváros az ország szíve és az ország feje. Kéri tehát a képviselőket, hogy ne sajnál­ják annak a testnek, amelynek szíve és feje a főváros, vérkeringésétől ezt a négyszázezer pengőt. Kérte a sza­kasz elfogadását. A Ház ezután a tör­vényjavaslatot részleteiben elfogadta. A napirend következő pontja az Or­szágos Magyar Ipari Jelzálogintézet r­­t. adó- és illetékkedvezményről szóló törvényjavaslat tárgyalása volt. A javaslatot Orffy Imre előadó ismer­tette, majd Czettler Jenő alelnök napirendi indítványa után az ülés két órakor végetért. ELÉGETT MINISZTERI SZÉKEK Tű­z hamvasztotta el a bolgár képviselőhét üléstermét Elpusztult a volt elnökök arcképcsarnoka is Szí­fiából jelentik. Kedden hajnal­ban a bolgár parlamentnek, a Szob­­ranjénak palotája kigyulladt és óriási füsttel, az ablakokon át kitörő lángokkal égni kezdett. A tűz átterjedt a képviselőház ülés­termére is, a falakat tartó nagy ge­rendák áttüzesedtek és az ülésterem annyira megrongálódott, hogy egyha­mar ott a képviselőház nem folytat­hatja munkáját. A hatalmas tűzvész átcsapott a képviselőház elnökeinek arcképgyűjteményére is és egymásután hamvasztotta el a volt elnökök arcképét. Az ülésteremben­­nagy recsegéssel és ropogással égtek a képviselők és a miniszterek padjai és bársonyszékei. Az ülésterem belső berendezése telje­sen elpusztult. Szófiában a tűzvész nagy riadalmat keltett. A hatóságok értesítették Ljap­­csev miniszterelnököt, aki a hajnali órában azonnal felkelt és több miniszter kíséretében a tűzvészhez sietett. A miniszterelnök egészen addig ott maradt a képviselőház közelében, amíg a tüzet teljesen el nem oltották. A vizsgálat megállapította, hogy a tüzet minden valószínűség szerint rövidzárlat okozta. A bolgár tűzoltók egyébként nagysze­rűen dolgoztak az oltásnál és ennek köszönhető, hogy a képviselőház levél­tárát és könyvtárát sikerült megmen­teni. Az anyagi kár még így is óriási. Húsz nap alatt a föld körül Eckener kapitány legújabb útiterve Eckener kapitány, a diadalmas Zeppe­lin-léghajó parancsnoka elhatározta, hogy a Zeppelinnel világ-körüli útra indul. Eckener tervei szerint húsz nap alatt fogja a léghajóóriás körü­lrepülni a földet s ezzel vala­mennyi rekordot megdönt. Az útirányt eddig még csak nagy vona­lakban állapították meg, az út első része a Friedrichshafen—tokiói út lesz, ame­lyet leszállóé nélkül tesz meg a Zeppelin. Tokióból a léghajó nekivág a Csendes- óceánnak s valamelyik kaliforniai városá­ban fog kikötni, ahonnan azután néhány napos pihenő után átrepüli az Egyesült Államokat. A harmadik leszállást Newyork légikikö­tőjében Lakehurstban tervezi, Eoreene?,. Lakehurstből azután hazatérne a nagy utakat megtett léghajó

Next