Új Barázda, 1929. július (11. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

1929 julius 2, kedd mmBEAzpa. caE^a-3ssit.jsaBS!2aE­ aw A viharos tengeren megtalálták az eltűnt spanyol óceánrepü­lőket Egy Miig hánykódtak, míg végre as­g®5 repülök meg­­mentették Franc© őrnagyoka­t — Spanyolország öröm­mámorban úszik Egész Spanyolország örömmámorban úszik: vasárnap megérkezett a hír, hogy a tíz nappal ezelőtt eltűnt repülőket, akik után angol, olasz, spanyol, por­tugál és francia hajók és repülőgé­pek kutattak már napok óta, az an­gol Eagle repülőgépanyahajó két hidroplánja megtalálta az Azoci szi­getcsoporthoz tartozó egyik kis sziget közelében. Az örvendetes hír arról is beszámolt, hogy a repülők jól érzik magukat, sértetlenek , s épségben van gépük, a Numancia is. A hir leírhatatlan lelkesedést keltett egész Spanyolországban, amelynek népe már elveszettnek hitte s meggyászolta Franco őrnagyot és három társát. Madrid lobogódíszt öltött, a harangok megkondultak s hatalmas tömeg vo­nult az angol nagykövetség elé s ott nagy tüntetést rendezett az angolok mellett. Primo de Rivera személyesen fejezte ki a követ előtt háláját a repülők megmen­téséért, a Londonban tartózkodó Alfonz király ugyancsak személyesen mondott­­köszönetet György angol királynak. * A megmentett aviatikusokat az Eagle hajó felvette és Gibraltárba szállítja, ahová kedden este érkezik meg. Franco őrnagy részletesen beszámolt a Numancia hányatott útjáról. A repülőgép heves északkeleti szél­ következtében kénytelen volt leszállás nélkül elhaladni az Azori­­szigetek felett. Június 22-én hajnalban a Numancia leereszkedett a tengerre, mert már fogytán volt a benzinje. A vihar délnek sodorta a repülőgépet, amely egy héten keresztül ide-oda hányó­dott a tajtékzó hullámokon. A repülők már-már reménytelennek tartották helyzetüket, amikor az angolok rájuk akadtak­­nek, hogy szebb és jobb búzater­mést érjenek el. Az elismerő oklevelek és a jutalmak ösztönzően hatnak a gazdákra, néhol pedig valósággal szép gondolatokat váltanak ki egyes gazdákból. Illich Mihály gyulai kisgazda, aki tavaly gyönyörű ezüstórát kapott jutalmazásul az „Új Ba­rázda” szerkesztőségétől, idén nemcsak arra törekedett, hogy magának minél jobb termése le­gyen, hanem gazdatársait is ösz­tönözni próbálta arra, hogy földjeiket műtrágya használata által javítsák. Illich gazda ezt a törekvését szép gon­dolattal érte el. Földjében a búzatábla közepén három óriási betűt rajzolt olyképpen, hogy ennek a há­rom betűnek a területén nem alkal­mazta a talajjavító segédeszközöket és így a búzatáblán mindhárom betű szembetűnően kiolvasható az aranyló termésen, ugyanis a három betű helyén a búza nö­vése és minősége feltűnően visz­­szamaradt. Az érdekes gondolatot még feltűnőbbé teszi az, hogy a derék gazdaember a következő betűket véste a búzatáblá­jára: — „I—R—N” — ami annyit jelent: Istenáldás. Revízió. Nagymagyar­or­szág. A kitüntetett gazdák Egésznapi kocsizás után a bizottsá­gok délután öt órakor egymásután ér­keztek be a gyulagyürkehelyi olvasó­kör udvarára. A négy bizottság tag­jai értekezletre ültek össze, amelyen beszámoltak egymásnak a látottak­ról és megállapították a kitüntetésre legérdemesebb gazdák neveit. A bizottság általában arra a véle­ményre jutott, hogy Gyula környékén a súlyos téli fagy után mégis jó kö­zepes a búzatermés. Ez csak az átlaga a gyulakörnyéki eredményeknek, mert egyes tanyákon a bizottságok gyönyörű búzatermést találtak és éppen ezeknek az eredmé­nyeknek alapján ítélte oda a bi­zottság a díjakat is­ A kitüntetett gazdák névsorát az alábbiakban közöljük. Gyula város elismerő oklevelét kap­ták: Kempf József és Baksa István. A békésvármegyei gazdasági egye­sület elismerő oklevelét kapták: Ko­vács András és Flinta József. A Faluszövetség elismerő oklevelét kapták: Illich Mihály, Illich József, Steigerwald János, Fáskerty György, Schriffert András, Csomós Péter, Gróh Mihály, ifj. Papp György és Kern József. Szép könyvjutalomban részesültek: Sebestyén György Metz József, Schrif­fert József, M. Kempf József, Béres Imre, Exner József, Góg András, ifj. Geszner István, Haász József és Csőke György. Miután a bizottság a jutalmazáso­kat megállapította, ünnepi ülés kezdő­dött, amelyen a bizottsági tagokat és Gyula környékének gazdáin kívül je­len volt Varga Gyula dr., Gyula város polgármestere, Mazurek Ferenc igaz­gató és Járo­y József, a „Kőrösvidék” szerkesztője. A polgármester szép beszéd kí­séretében nyújtotta át a kitünte­tetteknek az elismerő oklevelet és a jutalomkönyvet. A díszgyűlést vacsora követte, ame­lyen Varga Gyula polgármester első­nek a kormányzót köszöntötte fel, Góg András földbirtokos a gazdák nevében mondott köszönetét és hazafias­sza­ Kenessey Péter hírlapíró az Uj Barázda szerkesztőségének elis­merését és üdvözletét tolmá­csolta. A kétszázfőnyi közönség zajosan megéljenezte az Új Ba­rázdát. Radnóti István, a Faluszövetség tit­kára a város kitűnő polgármesterére mondott köszöntőt. A társasvacsoráit nagy együttérzéssel ünnepelték a je­lenlévők a jól sikerült vetésbejárás eredményeit. A Nurmcia A FEJLŐDŐ GYULAI MEZŐGAZDASÁG Huszonnégy gazdát tüntettek ki gyönyörű búzaterméséért a gyulakörnyéki, vetésbejárására Péter-Pál napján a sárgálló búzatáblákon — Az Uj Barázda munkatársa résztvett a vetés­be­járáson — Kik kaptak oklevelet és jutalmat? (Az „Uj Barázda“ tudósítójától.) Néhány évvel ezelőtt a Gyulagyürke­­helyi Földmivelők Olvasóköre, a több- és jobbtermelés javára, Konrád Jenő taní­tó kezdeményezése alapján érdekes mezőgazdasági szokást valósított meg: a vetésbejárást, amelyet minden esztendőben , Péter- Péd napján tartanak meg a Gyula kör­nyékén lévő tanyaföldeken. Ennek a mezőgazdasági ünnepségnek évről­­évre fokozódik a jelentősége, a vetés­bejárás alkalmával a legszebb és leg­jobb búzát termelő gazdákat elismerő oklevéllel tüntetik ki, jutalomban ré­szesítik és így az ottani gazdatársadalmat több termelésre, a föld jobb meg­munkálására, talaj­javítási kísér­letekre és szebb vetés elérésére serkentik. Idén is Péter-Pál napján tartották meg a gyulakörnyéki vetésbejárást, amelynek nagyszerű eredményeiről az Új Barázda szerkesztősége­­ kikül­dött munkatársának jelentése alapján — személyesen győződött meg. Megalakulnak a Másolt­ságok Reggel kilenc órakor a gyulai város­házán Góg András földbirtokos el­nöklete mellett ültek össze azok a szak­emberek, akik ebben az évben­ a vetés­­eredmények elbírálására hivatottak voltak. Konrád Jenőnek, a gyulagyür­­kehelyi olvasókör ügyvezető igazgató­jának javaslatára az értekezlet négy bizottsággá alakult át. Mindegyik bizottság egy-egy tanya­­körzetet vett át elbírálásra. A bizott­ságok a következőképpen alakultak: 1. Szeregyháza: Haász Márton városi intéző, ifj. Papp György, a gyula­­gyürkehelyi olvasókör alelnöke, Gróh Mihály kisgazda. 2. Farkashalom, Jó­­zsefbenedek, Reichardt Béla várme­gyei gazdasági felügyelő, Góg János városgazda és Illich Mihály kisgazda. 3. Szentbenedek, Szabadka-puszta, vitéz Molnár Mihály, a tiszántúli Me­zőgazdasági Kamara kiküldöttje, Góg András földbirtokos és Kenessey Pé­ter hírlapíró, az Új Barázda kiküldött munkatársa. 1. Gyürkehely: Benedek Pál, a békéscsabai földmivesiskola igazgatója, Radnóti István, a Faluszö­vetség kiküldött titkára, Konrád Jenő, a gyürkehelyi olvasókör igaz­gatója, továbbá Csomós Péter, Rács Péter, Csőke György, Demkó István és Stefanovits Jakab kisgazdák. Az első szemle A bizottságok a megalakulás után kocsira ültek és a kijelölés szerint ne­kivágtak a határnak, ahol a sárguló termés, az éréshez közeledő búzatáb­lák mutatják azokat az eredményeket, amelyek a gazdák évi munkálkodását kisérik. Az Új Barázda munkatársa a harmadik bizottsággal járta a határt. Sebestyén Mátyás szentbenedeki gazda búzaföldje előtt áll meg először a ko­csi. A gazda már ott áll. — Mit vár a terméstől, gazdáram? — kérdi a bizottság egyik tagja. — Nem olyan sű­rű, mint tavaly, nem lesz annyi! — hangzik a válasz. — Az volt a baj, kérem, hogy nagyon kihányta a fagy. Sebestyén gazda jól ismeri a ter­mését, a bizottság tagjai egymásra néznek és már tényleg kialakul a vé­lemény, hogy szép kalászos ez a búza, de kissé ritka. — Honnan való a szem? — Tisza István birtokáról. Szé­­kácsbuza. A bizottság tagjai folytatják az utat. Sora kerülnek a többiek, Berek András, Steigerwald István, Kovács András és sok más gazda búzaföldjei. Illicsh Mihály kisgazda szép gondolata Eléggé megkésett a búza érése Gyula környékén is, július 10—14 előtt nem igen le­het aratni. „Csak addig meg ne szoruljon a szem!” — hangzik mindenütt. Az el­múlt esztendők vetésjárásának ered­ményei nagyon szépen bontakoznak ki a bizottságok előtt. Gyula hatalmas­­kiterjedésű tanya környékén nagyon sok a szikes föld, amelynek ugyancsak nagy hasznára válik az a javítómunka, amelyet a gaz­dák évről-évre jobban bevezet­ 3

Next