Új Barázda, 1929. november (11. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-01 / 249. szám

6 Emlékezés halottak napján Egyszer régen, még egészen kicsiny leányka koromban, jó édes anyám egy napon, mikor hangos nótaszóval altat­tam szőke babámat, ölébe vont és igy szólt: „Kis dalos madaram, ma na­gyon szomorú nap van, fogadj szót és ma ne énekelj." Bár erősen megfogadtam, biz ez sehogysem akart sikerülni. S nem egyszer azon kaptam rajta magamat, hogy a fogadalmat meg-megszegtem. Erős szégyenkezés fogott el, de hiába! Gondtalan, mit sem sejtő, csapongó gyermeki elmém akkor még a szomorú fogalmával sehogy sem tudott meg­birkózni. Ez a nap a halottak napja volt! Este elmentünk a temetőbe. Rop­pantul tetszettek a kigyuló lobogó lán­gocskák, a rengeteg sok-sok virág, a sok ismerősseli találkozás. Akárcsak a tündérmesék kertje, gondoltam. S végre, mikor kis párnámra hajtottam fáradt, boldog gyermeki fejemet, fél­álomban még felcsillant előttem a ra­gyogó tündérkert. Nekünk ekkor még nem volt halottunk! S máskor soha­sem voltam még a temetőben. Hej azóta, de megváltozott minden! Most már nem találom oly szépnek a temetőt és mégis gyakran járok a sí­­rok között. Most már nem siklik el a szemem közömbösen a betűk felett, ó most már ércem. Ez apa volt, ez anya, ez meg éppen gyermek s ez test­vér, az kedves. S mikor oda érek az én szerettem sírjához, ekkor tenye­rembe szorítok egy sírján nőtt virá­got s addig-addig szorítom, mig megérzem benne az apai kezet. S­ok mennyi kérdés, mennyi panasz. Hát erről tudsz-e, hát arról?! — S úgy érzem, tud mindent a síron túl is, ve­lünk örül és­ bánkódik sorsunk felett. S mikor végül eleresztem a kis virá­got s csókot lehelek drága fejfájára, megnyugodva távozom onnan ... Mindszentek, halottak napja, Iste­nem, mennyit mond ez a két szó. Kö­teteket írnak róla. Elmélyedni a hit, az emberi gyengeség, a mélység és magasság, a megfejthetetlen és örök titok felett, amelyet néha oly kézzel­foghatónak, máskor meg felmérhetet­­lennek tartunk. Ősz van. Sejtelmes, fehérpárás, halk ősz. Érzem a krizantém nehéz, külö­nös illatát, amely illatban az elmúlás­ból is van valami. S amely illat már nem a nyár virágainak könnyed édes illata, lábam alatt haldokló falevél törren. Esteledik ... megcsendül a lélekha­rang, benépesedik a temetőkert.­­ Ki­­gyúlnak, lobognak a lángok. Megtelnek a sírok virággal, a szemek könnyel, a szivek az emlékezés nehéz bánatával. Sóhajokat, imákat kap fel szárnyára a kósza szél. Nem, nem a régi tündér­kert ez. Haza megyek! Máma nehéz szivem nem deríti semmi. Álomra is hiába hajtom fejem, csak nagy sokára jön, mintha ő is virrasztani akarna a lobogó lángokkal. (Nagycsepely) Rácz Jánosné. 1 JMiÉI­M hangszer­t legolcsóbban,­ a legjobb minő-Reményinél a Zenem­űvészeti Főiskola szállító­jánál, Budapest, VI., Király­ U. 58—60. Minden hangszerről külön árjegyzék díjmentesen. Tanaka báró japán mi­niszterelnököt ősrégi ja­pán szertartások szerint temették el Tokióban­ .A temetési gyás­zü­­nnep­s­ég előkészületei nem keve­sebb, mint két h­étg tar­tottak. cjsh­ihazi­a 1929 november 1. péntefc maá—t^saa—wgwaay-t»«, íwaawa A POLITIKA HÍREI Ös­szefoirtate a fe­lső&ász Külügyi Ibis&on­ságátt A legutóbb f­emerült nagy fontos­ságú külpolitikai eseményekre való te­kintettel Wlassics Gyula báró, a felső­ház elnöke és Walkó Lajos külügymi­niszter között megállapodás történt a felsőház külügyi bizottságának egybe­­hívására nézve. Miután Berzeviczy Albert, a felsőház külügyi bizottságá­nak elnöke, külföldön tartózkodik, a bizottság ülését Wlassics Gyula báró hívta egybe november 6-án, szerdán délelőtt fél tizenegy órára. Tárgy: A Spanyolországgal és Bulgáriával kö­tött békéltető eljárási és választott bírósági szerződések becikkelyezésé­ről szóló törvényjavaslatok, továbbá az aktuális politikai kérdések meg­vitatása. Meg­cialt Zoltán Béla volt igazság­ügy miniszter Csepei Zoltán Béla volt igazságügy­miniszter, aki mint az annak idején Nevalyben székelt magyar békedele­gáció jogi szakértője részt vett a béke­­szerződés előkészítő munkálataiban, később pedig a magyar-angol, ma­gyar-jugoszláv, magyar-francia, ma­gyar-görög és magyar belga döntőbí­róságokban Magyarország döntő­bí­rája volt, tegnap este kilenc órakor szívszélhűdésben meghalt. Se fiánál Károly dr. kitüntetése A Társadalmi Egyesületek Szövet­sége népes küldöttségben kereste fel Schandl Károly dr. ny. államtitkárt, az Országos Központi Hitelszövetke­zet alelnök-vezérigazgatóját, hogy átnyújtsa neki a TESz tíz éves évfor­dulóján alapított érdemkeresztet és díszoklevelet. Szontagh Tamás meleg szavakkal üdvözölte Schandl Károly dr.-t, kér­ve, hogy munkásságával továbbra is támogassa a TESz törekvéseit, át­nyújtotta az érdemkeresztet és dísz­oklevelet. Schandl Károly dr. kereset­len szavakkal mondott köszönetet. Hangoztatta, hogy a társadalom szer­vezetlensége volt az oka annak a sú­lyos csapásnak, mely az országot érte, s hogy ez meg ne ismétlődhessék, arra garancia a TESz nemes célja és mű­ködése. Ott, ahol a kormányban van bátorság, ott nem lesz gyáva a társa­dalom sem, s meggyőződése, hogy ha elhangzik a hívó szó, akkor a magyar társadalom, mint egy ember áll majd a TESz mögött. A maga részéről ipar­kodni fog, lelki és fizikai erejével a TESz újjáépítő munkájában közre­működni és ehhez a munkához a Fa­­luszövetség és a szövetkezetek támo­gatását is biztosítja. . . . Életfogytiglani f­egy Inasra ítélték a soroksárpéteri feleség gyilkos f­öldrül­vést Megölelte, megcsókolta az asszonyt, azután rásü­­tötte revolverét - a vádlott Ittassággal védekezett, de bebizonyosodott, hogy előre készült a gyilkosságra Mészáros István soroksárpéteri föld­­mű­ves 1927-ben feleségül vette Gál Er­zsébetet, akire anyja ápolásának jutal­mául ráíratta szobakonyhás falusi házát. Esküvő után azonban a házastársak civa­kodni kezdtek és az örökös perpatvarmi­­ éppen a kis ház volt a főoka, amelyet a férj visszakövetelt feleségétől, az asszony azonban erre semmiképpen sem volt haj­landó, sőt még azt sem engedte meg fér­jének, hogy a házra kölcsönt vegyen fel. A veszekedés, majd a verekedés napi­renden volt a házasfelek között és Mészá­ros egyre brutálisabban bánt a feleséggé­vel. A helyzetet még jobban elmérgesí­­tette, hogy az asszony évek óta két le­­lencfiut tartott, akik időközben tizennyolc­­tizenkilenc éves legények lettek és felkel­tették az öregedő férj féltékenységét. Mészárosné 1928 február 15-én egy vasvillás, véres verekedés után meg­unta férje bántalmazását és a két le­­lencfiúval együtt az Alsónémedi köz­séghez tartozó Pakonypusztára költö­­­­zött, sőt férje ellen megindította a válópert is. Mészáros hasztalan rimánkodott az ász­ szonynak, aki sem a visszatérésre, sem a ház tulajdonjogáról való lemondásra nem volt hajlandó. 1928 ápr­ilis 11-én a különélő házas­­társak a­ pestvidéki törvényszéken talál­­koztak válóperük tárgyalásán. A sikerte­len békítési kísérletek után Mészáros Ist­ván nyomban hazautazott Soroksárpéte­­ribe, magához vette pisztolyát, felhajtott egy pár fröccsöt, kiment a vasútállomásra és felszállt arra a vonatra, amelyen a felesége Pakonypuszta felé utazott. Együtt, egy vonaton érkeztek meg, de az asszony csak az országúton vette észre férjét, aki a leszállás után mésze­szb­ól követte. Mészárosné ijedten bemenekült egy közeli csőszkunyhóba, de Mészáros István oda is Utánament és a csősz felesége jelen­létében újra kérlelni kezdte, az asszonyt, akit a nagyobb nyomaték kedvéért meg­ölelt és megcsókolt, majd gyöngéd erőszak­kal kezénél fogva kihúzta a kunyhóból. A bizalmatlankodó asszony megnyugtatására Mészáros a botját is elhajította, majd együtt megindultak ketten az erdő felé. Mészáros István az erdőben előkapta pisztolyát és hátulról, közvetlen közel­ből kétszer felesége fejébe lőtt. Gál Erzsébet nyomban meghalt. A feleséggyilkos földmívesnek a pestvi­­déki törvényszék előtt kellett számot ad­nia szörnyű cselekedetéről. A vádlott a főtárgyaláson beismerte bűnösségét, de ittasságával védekezett. A bíróság szán­dékos emberölés bűntettében mondatta ki bűnösnek és ezért tizenöt évi fegyházra és tíz évi hivatalvesztésre ítélte. A tábla az ügyészi felebbezésnek meg­felelően gyilkosság bűntettében mondta ki bűnösnek Mészáros Istvánt, akit életfogytiglani fegy­házra és tíz évi hi­vatalvesztésre ítélt, azzal a megoko­­lással, hogy a vádlott tettét nagy kö­rültekintéssel követte el, szándékát előre megfontolta és a legnagyobb nyugalommal végre is hajtotta. A csekély mennyiségben fogyasztott sze­szesitaltól esetleges ittassága az öntudat­lanságig nem fokozódhatott. A királyi Kúria mai tárgyalásán a táb­lai ítéletet helybenhagyta, amely így jog­erős. «——■——m*mmannmn— ii mfi i.-awa. mmijjLju-nyjaa-ai Most jelent meg. A rffeumás bajok fiúsai kezelése Írta : Dr. Engländer Árpád Rheumás betegeknek nélkülözhetetlen Kapható az ÚJ BARÁZDA kiadóhivatalánál, Budapest, ViIi. kerület, József­ körút 5. szám. Ara: a pénz előzetes beküldése ellenében P 2.40, utánvéttel P 3.—

Next