Új Barázda, 1930. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

2 dozatot és ha az anyagilag felmérhető ellentétek mellett azokat az erkölcsi előnyöket is számításba veszszük, amelyeket a megegyezés létrejövetele, nemzetközi helyzetünk szempontjából reánk nézve jelent. Nem kevésbé fontos, hogy a hágai egyezmény alapján Magyarország visszakapja pénzügyi szabad rendelkezési jogát s hogy jóvátételi követelések többé nem támaszthatók velünk szemben. Pénzügyi rendelkezési jogunk visszanyerésével egyidejűleg biztatást kaptunk Hágában nézve arra is, hogy a magyar állam a nagyhatalmak erkölcsi támogatásával rövidesen és méltányos feltételek mellett nagyobb külföldi kölcsönhöz jut, amely hivatva lesz elősegíteni gazdasági talpraállásunkat. A "magyar gazda, aki évek óta alegsúlyosabb hitelválsággal küzd, nagyon jól tudja ennek a jelentőségét értékelni. Mert, ha valóban sikerül majd olyan kölcsönt szerezni, amely nem jelent Magyarországra nézve aránytalanul súlyos és megalázó terhet, akkor azt a kölcsönt csak termelő célokra szabad igénybe vennünk és csak a mezőgazdasági válság enyhítésére szabad felhasználnunk. Ha tehát gazdasági bajaink gyógyító eszközeinek előteremtése céljából az ország újabb kölcsön terhét kénytelen a vállára venni, akkor résen kell lennünk, hogy minden fillér egy szabatosan megállapított és következetesen megvalósítandó helyes gazdasági programm szerint kizárólag csak erre a célra használtassék fel. A legnagyobb eredményt azonban a magyar gazda abban látja, hogy a miniszterelnök úr szavai szerint Hága új kapukat tárt ki a magyar jövő felé. Reméljük és hisszük, hogy ezek az új kapuk szabadabbá teszik a nemzetközi érintkezést. módot adnak eddigi politikai és gazdasági elszigeteltségünk megszüntetésére ,s rajtuk egy szebb, egy jobb gazdasági jövő éltető napfénye, vérpezsdítő levegője áramlik be. Adja Isten, hogy Hágával valóban lezáruljon a magyar történelemnek talán leggyászosabb korszaka, amelyek ..terheit még sokáig kénytelenek nyögve és verej tőkésen munkálkodva cipelni az egymást követő késői nemzedékek. — "Ha a régi szállóige szerint a háborúhoz három dolog kellett: pénz, pénz és pénz, úgy ehhez a minden háborúnál nehezebb ,újjáépítő munkához is három dolog szükséges: tervszerű gazdasági politika, következetes gazdasági politika, egészséges és kizárólagos gazdasági politika. — Ezt várják a magyar gazdák Hágától, ezt várják a kormánytól és Bethlen István gróftól s ebben akarnak a többi termelő ágakkal vállvetve közreműködni az ország jövője érdekében. Ne tekintsék tehát a vendégjoggal való visszaélésnek, ha itt a fehérasztal mellett is interpellációval fordul Bethlen István gróf miniszterelnökhöz s azt kérdi tőle: 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a magyar gazdaközönség elsősorban azért fogadta megnyugvással a hágai megegyezés hírét és azért kész az abból a magyar adófizetők vállaira háruló újabb terheket elviselni, mert a jóvátételi követelések örökös bizonytalanságának megszűnésétől és pénzügyi rendelkezési szabadságunk visszanyerésétől, nemzetközi helyzetünk megjavulásától a jelenlegi súlyos gazdasági válságból való kibontakozásunkat reméli? 2. Ha igen, úgy hajlandó-e a miniszterelnök úr ennek a célnak az elérésére alkalmas gazdasági programmot adni és az újjáépítésnek a hágai egyezménnyel megkezdett munkáját céltudatos és helyes, minden más szempontot félretevő gazdaságpolitikával befejezéshez juttatni? Bethlen István gróf miniszterelnök állott fel ezután szólásra, a köetkezőkben válaszolt az elhangzott üdvözlésekre: — Igazi hálával és megilletődöttséggel mondok köszönetet ezért a szíves vendéglátásért, amelyben engem és társaimat részesítettek. A mi szerepünk nem volt az, hogy diktáljuk a feltételeket, hanem az, hogy az adott körülmények között ezt az országot megmentsük, még áldozatok árán is. Mint száz százalékos magyarok mentünk ki és ne mondja senki az országban, hogy száz százalékosabb magyar, mint azok, akik kimentek a hágai konferenciára. De odakint száz százalékos legyőzött magyarok voltunk s e két száz százalék között kellett megvonni a határvonalat úgy, hogy megmentsük az országot nagyobb bajoktól. Nem a között volt választásunk,hogy a legjobbat válasszuk, hanem, hogy a rossz között a legkevésbbé rosszat válasszuk. — A magyar igazság, hogy egy fizikai hasonlattal éljek, parabola alakjában halad a maga útján. Az elején talán nehézséggel, mert szembetalálja magát olyan erőkkel, amelyek lehetetlenek a legyőzés szempontjából. Ha ötven százalékot elértünk a magyar igazságból, már könnyebb az út és így haladva tovább, mindig többet és többet érvényesíthetünk a magyar igazságból. De legyünk tisztában azzal, hogy a parabola vonalának az a karakterisztikuma, hogy mindig felfelé törekszik és csak a végtelenségben éri el a parabellát. A mi lehetőségeink adva voltak a fizika eme törvénye által és fokozatosan, napról-napra kifejtett munkával leszünk képesek a nemzet igazát kivívni, s akkor is messze távolban van a jövő, amikor a magyar igazság teljessége érvényesülni képes lesz. — És mégis bizalommal, reménységgel és nem kétségbeeséssel mentünk Hágába, mert az volt az érzésünk, hogy lépésről-lépésre előre haladva képesek leszünk érvényesíteni a nemzet, igazságát. Ha aha nem, úgy holnap egész bizonysággal. Ez a meggyőződés kell, hogy ezta nemzetet a maga teljességében betöltse, mert nem a kishitűség és a nem csüggedés, hanem a bizalom és optimizmus az, amely a nemzeteket naggyá és erőssé teszi.. . Ha a hágai eredményeket bírálni akarjuk, talán jó, ha megnézzük az éremnek túlsó oldalát. Mi következett volna akkor, ha nem sikerült volna Hágában megegyezni? Mi, odakint igyekeztünk fenntartani a kapcsolatot a hazai levegővel és figyelemmel kísérni a hazai megmozdulásokat. Ne higgyék, hogy elkerülte figyelmünket az, hogy akkor, amikor a tárgyalásokban majdnem szakadás fenyegetett, amikor előfordult az, hogy ellent kellett állnunk, ha a csatát némileg is csak megnyerni akarjuk, bizonyos csüggedés hangjai hallatszottak idehaza. Talán éppen azok, akik ma a kritikában a leghangosabbak, ütötték meg elsősorban azt a hangot, hogy még áldozatok árán is ki kell egyezni s hogy hibás a kormánynak az a politikája, hogy élére állítja a dolgokat. Azok, akik ma kritikát gyakorolnak, adott esetben még kevesebb kritikát gyakoroltak volna, ha a magyar kormány megszakította volna a tárgyalásokat. — Mi figyeltük ezeket a jelenségeket, ezek azonban nem befolyásoltak bennünket. Nekünk ki kellett tartanunk álláspontunk mellett, mert egy ilyen tárgyalásnál meg kell feszíteni ".a húrt a végsőkig,csak addig a ,mértékig nem, hogy elszakadjon. Mert az a tárgyaló fél, aki fél attól, hogy Betglen István, gróf miniszterelnök válasza megfeszítse a húrt, fél attól, hogy élére állítsa a kérdéseket, sohasem fogja elérni azt, amit akar. És mi következett volna be akkor, ha nem sikerülnek ezek a tárgyalások. Most nem beszélek a politikai következményekről, amelyekre már rámutattam, arról, hogy koncentrikus támadások tüzkörébe kerültünk volna. Nem erről beszélek. Ellenséges atmoszféra fejlődött volna ki Magyarország ellen az egész világon. Mert akkor, amikor Németország, Ausztria, Bulgária s úgyszólván minden legyőzött állam reparációs kérdése elintézést nyert és egyedül Magyarország az, amely a maga részéről makacs ellenállásával megegyezést kötni nem akar, vagy nem képes, kétségtelen, hogy bármennyire is igazunk lett volna, nem lettünk volna képesek ezt az igazságot a világ előtt bizonyítani. Ha elmulasztottuk volna ezt az alkalmat, kérdem, lett volna-e remény arra, hogy kedvezőbb feltételek mellett egyezhetünk meg a jövőben? Vájjon nem úgy állott-e a helyzet, hogy azért, hogy a német, bolgár, osztrák reparáció kérdését elintézzék, ezért a nagyhatalmak áldozatra voltak készek. Meggyőződésem szerint, ha ezt az alkalmat elmulasztottuk volna, a jövőben erre az áldozatkészségre csak sokkal csekélyebb mértékben lehetett volna számítani, ami annyit jelent, hogy a jövőben minden tárgyaló magyar ember ezekben a kérdésekben nem talált volna ilyen kedvező feltételeket. — Mi tehát a pozitív eredmény? A pozitív eredményt így foglalom össze: újból nagykorúak lettünk, mégpedig olyan bérmaapák jelenlétében, akik bizonyára jóindulattal fogják kisérni a jövőben a fiatal nagykorú magyar állam józan és okos cselekedetét. — Mi a nagykorúságnak igazi jellege? A józanság és a fegyelmezettség. És hány magyar ember van, akiben van ész, akiben van tehetség, fantáziakészség arra, hogy ezt a nemzetet szolgálja s milyen kevesen vannak azok, akikben van józan ítélőképesség, fegyelmezettség ahhoz, hogy olyan pillanatokban, amikor ezelőtt a nemzet előtt minden azt szolgálja, hogy itt egy olyan optimizmus kapjon lábra, amely ezt a nemzetet esetleges meggondolatlanságokra ragadtathatja, ettől a nemzetet visszatartsam. Evvel nem azt akarom mondani, hogy én pesszimizmust hirdetek. Ellenkezőleg. Én egy józan, okos judiciumú, teljesen fegyelmezett optimizmusnak vagyok a szószólója. (Lelkes éljenzés és taps.) És ha eddig is ennek voltam a szószólója, úgy a hágai megegyezés után kétszeresen vagyok ennek a szószólója. És itt válaszolok Mutschenbacher Emil interpellációjára. A- 4 magai megegyezés pénzügyi és gazdasági téren nagykorúságot hozott a nemzetnek. "De még egyet fozott és ez az, hogy most már a gazdasági élet összes faktorainak, azok erejének teljes latbavetésével együtt elkövetkezett az ideje annak, hogy egy nagystílű gazdasági politikát csináljon a magyar kormány. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Erre a munkára ajánlom fel Önöknek a magyar kormány közreműködését, mert bízom abban, hogy vállvetett munkával megoldhatjuk ezt a problémát is. A magyar gazdasági élet egészségére, virágzására és jövőjére emelem poharamat. A miniszterelnök szavait szűnni nem akaró lelkes ünneplés követte. Több felszólalás nem történt. A társaság a késő éjjeli órákig a legjobb hangulatban maradt együtt. VIBABJIIM 1930 február 1. szombat mai uniumi mimumán ndexséged fföldszíntes luxusnál ácsiparosott is emelgetnek állványodat (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Egyes esetekbenkételyek merültek fel abban a tekintetben, hogy az építőiparosok közül kik emelhetnek épületállványokat és minő magasságban. Ezeknek a kételyeknek megszüntetése céljából a hatályban lévő rendelkezések figyelembevételével, a kereskedelemügyi miniszter a következő rendeletét adta ki: Építőmesterek és ácsmesterek bárminő magasságú épületállványokat emelhetnek. Ácsiparosok csak a földszintnél nem magasabb épületállványokat emelhetnek, mégpedig az általuk végzett javítások és tatarozások céljaira bárhol, egyébként csupán kis- és nagyközségekben. A földszintnél nem magasabb épületállványokat a kőművesmesterek, a' kőfaragómesterek'és a kőmüvesiparosok is felállíthatnak, de csak az általuk végzett olyan munkák céljaira, amelyeknek végzésére jogosítva vannak. A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE Folytatják a városi törvényjavaslat általános vitáját éAz ,,Új Barázda“ tudósítójától. A képviselőház mai ülésén az elnöki bejelentések után folytatták a fővárosi törvényjavaslat vitáját. Az első felszólaló Rothenstein Mór, főleg a polgármadsterválasztás módja ellen emelt kifogást, továbbá azt kér, hogy a bizottsági ülések legyenek nyilvánosak. A javaslatot nem fogadja el. Buday Dezső, a keresztény községi párt tagja szólalt fel ezután és kijelenti, hogy halaszthatatlanul szükségesnek tartja a főváros közigazgatásának rendezését. Budapest az ország első ipari és kulturális központja és nem érdemli meg, hogy állandóan támadják. Malasits Géza nem fogadja el a javaslatot, mert Budapest fejlődését az autonómiának köszönheti, melyet s a javaslat szerinte erősen megnyirbált. Bod János kereskedelmi miniszter ezután különböző kisebb jelentéseket terjesztett a Ház elé, majd az elnök napirendi indítványt tett, mely szerint a Ház legközelebbi ülését kedden délelőtt tíz órakor tartja. Az indítványkönyvbe két indítványt jegyeztek be, Sándor Pál, a hadikölcsönkötvények valorizációjára, Peyer Károly pedig a hadirokkantak, hadiözvegyei, és hadiárvák anyagi ellátására vonatkozóan. Az ülés két órakor végződött. ‚WPMWEBSbOI»ilill,1IWWlllWII›ll l 'II' . ‹8ESES» A RáDIÓ SZfKRADEGYETEMI ELŐADÁSA A hitel és a kamat a rádióban A Rádió Szabadegyetem február 2-án, vasárnap délután 4 órakor kezdődő piti sorát a Zsasskovezky József karigazgató vezetése alatt álló Budapesti Polgári Dalkör nyitja meg Lányi, Sztojanovits és Mtíkar karszerzensényveivel. Ezután Horn János úr, felsőkereskedelmi iskolai igazgató tart előadást a hitelről és a kamatról. A máson a Dalkör fejezi be, Hoppa, Lányt ás Nesedt szerzeményeivel.