Új Barázda, 1930. július (12. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-02 / 147. szám

előfizetési Arak » m. a* findmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelent szak* kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások* címü főzetekkel együtt. Egész évre 1? pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 60 fillér. Egyes példány ára 6 f* vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint Tesz fel a tdadóhivataL -rtJ­­~­?\ f/Yr^ 1930 .IMI. 7 A ^ 1930 juliut 2, txerda Ara 6 fillér FŐSZERKESZTŐ­­ SCHANDL KÁROLY dr. 1 / Budapest, XII. 4vf. 147. sa, SZERKESZTŐSÉG GS KIAdóHIVATAL: Budapest VII. kerület, József TeSrút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőd: József ♦68-07. József 468-08.­­ Éjszaka: Automata 140—7. Kiadóhivatal: József 463-09. LEVEL­­EM: Budapest 4. mim. Fiókbérlő. MEGJELENTS HÉTFŐ KIVÉTELÉVE! MINDENNAP A gabonajegy A képviselőház megkezdte a gabo­najegyekről szóló törvényjavaslat vi­táját. Azt hisszük, hogy ez a vita nem lesz hosszadalmas. A tőzsde és a spekulációt védők utolsó fellángolása nem fogja felégetni azt a védővárat, amelyet a kormány a mezőgazdaság részére épít. Mert, hogy itt ilyen vé­­dővárról van szó, azt ma már senki nem tagadhatja, aki az előadó beszé­dét hallotta. És azzal is tisztában le­het mindenki, hogy olyan intézkedések foganatosításáról van szó, amelyek­hez a dolog természete szerint a kor­mány nem ragaszkodik mereven. Ha arról lesz szó, hogy az épülő védővár falairól itt-ott lepattog és hullik a vakolat, akkor következik az, aminek következnie kell: — a tatarozás. Mert nagyon helyesen mondotta a javaslat előadója, hogy ez nem politi­kai, hanem tisztán gazdasági jellegű törvényjavaslat. Akármennyire igye­kezzenek is egyesek politikát csinálni belőle, ez a tervük az érdekelt társa­dalom tisztánlátásán fog hajótörést szenvedni. És mert a közmondás szerint is minden csoda három napig tart, a közvélemény már régen napirendre tért azok felett az erőfeszítések fe­lett, amelyekkel a gabonajegyekből országos politikai megmozdulást akar­tak csinálni, akiknek mozgató erejéről tudjuk, hogy hol gyökerezik és mi­lyen érdekek a forrása. Az érdekelt termelő és fogyasztó közönség látja, hogy az egész világon folyik a gabo­nacsata és látja, hogy éppen annyiba kerül, ha nem többe, minden egyébi szükségleti cikk, mint ha a búza har­minc pengő lenne. Látja tehát, hogy a gazdasági igazságtalanság egyol­dalú lévén, a sürgős segítség is csak a veszélyeztetett oldalon szükséges. Egyebekben pedig a gabonajegye­ken túl és azokon kívül mindenki más fronton várja az olcsósági hullámot. Azon a fronton, ahol az árak mai na­pig mozdulatlanok és ahol eddig nem vettek tudomást a gabonaárak csök­kenéséről. A társadalom érzi, hogy komoly lépések előtt áll, amelyeknek célja a magánháztartások szanálása és nyugodtan várja ezeket a lépése­ket, amelyeket a kormány már meg­ígért. Nem politikai, gazdasági javaslatról van s­zó! — Nem­ politikai, hanem gazda­sági javaslatról van szó, — mon­dotta, — amelyet a ma­gyar mezőgazdaság elesettségé­­nek parancsszava hozott létre. A magyar mezőgazdaságon segíteni annyi, mint az országon segíteni. Vég­zetes hiba lett volna, ha a kormány nem nyúl hozzá ehhez a kérdéshez, vagy sokáig várt volna a segítéssel. Külföldi példákra hivatkozva, hangsú­lyozza, hogy úgyszólván minden országban történtek mélyreható intézkedések a gabo­natermelés biztosítására és a mezőgazdaság felsegítésére. ölhetett kézzel mi sem nézhetjük te­hát, hogy a mezőgazdaság katasztró­f Az „Új Barázda" tudósítójától.) Almásy László elnök ma tíz órakor nyitotta meg a parlament ülését és néhány apróbb javaslat harmadszori olvasása után szavazásra bocsátotta Podmaniczky Endre bárónak a nyolc­órás ülésekre vonatkozó indítványát. A Ház kimondta, hogy a gabonaje­gyekről szóló törvényt nyolcórás ülé­seken tárgyalja. A szocialisták szégyenletes lármá­val fogadták a sürgősség megszavazá­sát és állandó zajongással kísérték az ülést mindaddig, amíg csak Berky Gyula számszerű adatokkal fejükre nem olvasta, hogy a javaslat a gabonaüzérek és tőzsdespeku­lánsok gazdálkodásainak meg-fába kerüljön és meglazuljon az a fundamentum, amelyen a magyar gazdasági élet nyugszik.­­ A mezőgazdasági termelés a hi­telkamaton múlik. A legjobban be­rendezett gazdaság nem képes 5 szá­zaléknál nagyobb jövedelmet elérni, 14—15 százalékos kamtozású kölcsön­pénzzel gazdálkodni pedig egyenesen lehetetlenség. A földadó elengedése nem segítene. Ez 32 millió bevételi veszteséget jelentene az államnak anélkül, hogy a terményárak emelked­nének. Az ipar csak a mezőgazdaság életképességén keresztül boldo­gulhat és ebből a szempontból kell a kor­mánynak a vámpolitika­ is csinálni, akadályozására szolgál. Berky súlyos adatainak pörölycsapásai alatt aztán alábbhagyott a lárma; a sarokba szorított szocialisták lassan­ kint kisompolyogtak a folyosóra. Vass József népjóléti miniszter az Országos Társadalombiztosító Inté­zet pénzügyi rendezéséről terjesztett be törvényjavaslatot, majd Temesváry Imre a honvédség és egyéb fegyveres testületek tagjainak pótdíjára vonatkozó bizottsági jelen­tést terjesztette be. Szilágyi Lajos napirend előtt a finnországi atléták budapesti mérkő­zésére hívta fel a figyelmet, majd Marschall Ferenc lépett az előadó emelvényre, jutott csődbe és velük együtt a kis­ipar, kiskereskedelem is válságba ke­rült a nehéz gazdasági viszonyok miatt. A mezőgazdasági birtokok 1240 millió pengő kölcsönnel vannak megterhelve, minek a fele közép- és kisbirtokokra esik. Ez a javaslat egyet céloz: a me­zőgazdaság megsegítését és ezt el is érjük vele. Hagyjanak fel a szocialisták már az izgatással, mert a falusi társadalom­nak elég volt a forradalomból.­­ Ha a kormány elengedné a föld­­adót, akkor tényleg osztálypolitikát csinálna, így azonban a búza és a rozs árának feljavításával tényleg az ere­­deti szándékot szolgálja. A közraktári hitelek és a zöldhitel bevezetése alkal­mas a kisbirtokosság érdekeinek meg­­védésére. Ezután az egész Ház osztatlan fel­háborodása mellett pontos adatokkal ismerteti azo­kat a lehetetlen árakat, amelye­ken a gazdák kénytelenek voltak termékeiket értékesíteni. A javaslat a kisember­­ek érdekeit szolgálja . Ki merné azt itt­ követelni, —• folytatta Berky Gyula — hogy né­hány uzsorás kedvéért áldozzuk fel a gazdák millióit? (Élénk helyeslés a jobboldalon). Ennek a javaslatnak egyetlen rendelkezésével évi 5 millió pengőt mentünk meg a gazdáknak. A gabonajegy alkalmas a gabona és liszt között mutatkozó árkülönbözet meg­szüntetésére. Ha tényleg a szívükön fekszik baloldali képviselőtársaimnak a fogyasztók érdekeinek megvédése, úgy csak helyeselhetnek ennek a ja­vaslatnak. Kénytelen a javaslat meg­­torlási lehetőségeket is felsorolni a kenyérárak felemelése ellen, mert a spekuláció ma már mohóságában nem ismer határt. Hiába akarják a balol­dalról kenyérdrágítás jelszavával megbolygatni a tájékozatlan közvéle­ményt, at kormány biztosítja, hogy ke­­nyérdrágítás nem lesz. Statisztikát ismertet, melyből kide­rül, hogy a 20 millió mázsa búzater­mésből 17 millió a kisbirtokon terem, nyilvánvaló tehát ebből, hogy a ja­vaslat a kisemberek érdekében ké­szült. A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE Berky Gyula hiteles adatokkal bizonyította, hogy a gabonajegyek­­ről szóló törvény megakadályozza a zöldhiteluzsorát és megjavítja a gabona árát Hitelhez jutnak, a gazdák Ezután a javaslat egyes részleteit ismerteti, majd rámutatván arra, hogy a javaslat törvényerőre emelke­dése után a gazdák rövidle­járatú hi­telhez juthatnak, így fejezte be be­szédét! Nem várhatjuk ölhetett kezek­kel a búzaár kialakulását, a kor­mánynak segíteni kell a mező­­gazdaságon, mert biztos ráfizetéssel mégsem le­het a kenyérgabona termelést foly­tatni. A taps és éljenzéssel fogadott elő­adói beszéd után, régi szokás szerint Kéthly Anna mondotta el a szocialista párt észrevételeit, bízva abban, hogy mint nő igényt tarthat a többség ré­széről elnéző lovagiasságra. Berky Gyula a következő szónok, aki megbélyegzi a szocialista képvi­selőnő felszólalását, majd így foly­tatja: Megdönthetetlen számadatok ! Ez a javaslat a társadalom úyitj­t venni, hogy 945 ezer hold föld eladó galmát célozza. Tessék tudomásul ! az országban, 10 ezer törpebirtokos

Next