Új Barázda, 1932. április (14. évfolyam, 79-83. szám)

1932-04-14 / 79. szám

4 A h­ollandusok­ nagyon szeretik­ a a magyar gyerekeket A háború, a forradalmak után az egész világ részvéttel volt a magyar nemzet nyomorúsága iránt. Itt állot­tunk megcsonkítva, letiporva, ki­fosztva. Akkor különös szeretettel fordultak felénk a hollandusok, akik ezer meg ezer magyar gyereket láttak vendégül és annyira megszerették a magyar gyerekeket, hogy még ma is kivitet­nek egyes családok magyar gyereke­ket, akikről gondoskodtak, sok künn marad, felnevelték, fiuknak kenye­ret szereztek, lányokat férjhez ad­­tak. Egy holland gyárosnál nevelke­dett egy magyar kislány, akit annyira megszerettek, hogy vissza sem küld­ték. Egy angol előkelő iskolában taní­tották és később férjhez adták. A kislány leveleket kapott Budapest­ről édesanyjától, aki megírta, hogy súlyos helyzetbe került, mert állását elvesztette és most nyomorog. A holland család, amikor erről tu­domást szerzett, Hollandiában állást szerzett az asszonynak és saját költségén kivitette. Egy másik holland családban egy négyéves gyerek nevelkedett, akinek időközben édesanyja Budapesten meg­halt. Az apja már akkor sem élt, ami­kor a gyerek Hollandiába került. A holland család kijelentette, hogy a gyereket nem küldi vissza Magyaror­szágba, hanem fölneveli. A kislány nagyanyja azonban az árvaszékhez fordult és visszakövetelte unokáját. A hollandusok magyar ügyvédet bíztak meg a nagyanya körülményei­nek ki­nyomozására. Az ügyvéd kide­rítette, hogy a nagyanya igen nehéz vi­szonyok között él és azért akar­ja visszakapni az időközben fel­­nőtt gyereket, hogy pesztonká­­nak adja és a keresetét elvegye tőle.­­A holland család megbízottja erről ér­tesítette az árvaszéket, amely erre úgy rendelkezett, hogy a gyerek kint maradjon Hollandiában, ahol gondos nevelésben részesítik. Egy gazdag holland agglegény any­­anyira szívén viseli a magyar gyerekek sorsát, hogy állandóan nyilvántartja azokat a családokat, amelyek hajlan­dók magyar gyerekeket még ma is el­fogadni, sőt azon dolgozik Hollan­diában, hogy minél több magyar gye­reket helyezhessen el. Azután a kö­vetség útján érintkezésbe lép az ille­­­tékes magyar körökkel, hogy a gyere­kek kiszállítása elől minden akadályt elhárítson. Miklós Elemér dr., az Idegenfor­galmi Tanács ügyvezető főtitkára, aki­­most járt kint Hollandiában és ott előadásokat tartott, előadásában rá­mutatott arra a meleg barátságra, amely a gyermekakció révén a két országot egymással összeköti és el­mondta, hogy Hollandia ugyan mes­­­sze van Magyarországtól, de a hollan­dok, mint híres hídépítők, szeretetük­­­kel láthatatlan hidat vertek Magyar­­ország és Hollandia között. — Magyarország a milánói állatkiállí­­táson. T­gy volt, hogy különböző nehéz­ségek miatt Magyarország valószínűleg nem vesz részt az április 24-től 27-ig tar­tandó milánói kiállításon. A napokban azonban a nehézségeket sikerült kiküszö­bölni és így Magyarország a milánói állat­­kiállításon részt vesz. A magyar kiállítók 120 yorkshirei tenyész sertéssel és 250 da­rab hízott marhával fognak szerepelni a kiállításon és valószínűleg ismét biztosít­ják azt a fölényt, amelyet Magyarország étetrendű­ állatanyagával hosszú évek során eddig a milánói állatkiállításon ki­vívott magának. MBABAZM 1933 április 14. csütörtök Genfben tovább tanácskoznak a leszerelésről Apponyi Albert gróf és Tánczos Gábor tábornok is részt vesz az értekezleten Több mint háromheti szünetelés után újra megkezdődött a leszere­lési konferencia tanácskozása Genf­ben. Henderson után Gibson amerikai delegátus határo­zati javaslatot terjesztett elő a tan­kok, a nehéz mozgóü­regek és a mér­ges gázok használatának megszünte­téséről. Az amerikai javaslat kétség­telenül súlyos áldozatokat kíván, de az Északamerikai Egyesült Államok­nak sem könnyű vasúti­ ütegeiről és nagyon kifejlett tank­ felszereléséről lemondani. Tardieu francia minisz­terelnök kijelentette, hogy Francia­­ország rokonszenvel és érdeklődés­sel viseltetik az amerikai javaslat iránt, de nem tartja kielégítőnek, mert nem gondoskodik ellenőrzésé­ről és szankciókról. Magyarország részéről Apponyi Albert gróf és Táncsos Gábor lovas­sági tábornok vesz részt a leszerelési értekezleten. Tíz esztendős kis­gyermekek között próbálja már elhinteni a konkolyt a kommunista propaganda A rendőrség feleplezte a kommunista pionér-iskolát A főkapitányság politikai osztálya újabb kommunista szervezkedést lep­lezett le: ezúttal a kommunisták moszkvai utasításra elvakultságukban kisgyermekek lelkét akarták megmé­telyezni. • Amikor a rendőrség az újabb kom­munista akcióról értesült, Hetényi Imre főkapitányhelyettes irányításá­val akcióba léptek a politikai nyomozó főcsoport detektívjei és hetekig tartó bizalmas megfigyelés után furcsa dol­gok derültek ki. Kiderült, hogy néhány budapesti is­kola körül gyanús férfiak és nők szok­tak ácsorogni, akik megszólítják az iskolából kijövő gyermekeket, szép szóval, cukorkával magaikhoz édesgetik őket és azután fel-alá sétálnak velük az utcákon, végü­l pedig a gyermekeket elviszik a Práter­ utca 110. számú ház egyik lakásába. A detektívek megállapították, hogy ott lelketlen kommunista munka fo­lyik. Az iskolában bemutatott képeken látható, amint Moszkvában kis gyermekek cigarettázva sé­tálnak, a nagyobbak pedig nők társaságában szórakoznak: ezt az életmódot állítot­Moszkvában kiadták az utasítást, hogy M­agyar­országon is­ kommunista „pio­­néreket“ kell nevelni. A kommunista pionériskola vezetői Erdős Józsefné, született Farkas Irén iparművésznő és Riesner Ella magánhivatalnoknő let­tek. Moszkvából a tankönyvet, fali­térképet és táblákat kaptak. Egy ma­gyar kommunista szökevény Moszkvá­ban magyar nyelvű mesekönyvet irt és ezt osztogatták itt a kis gyermekek­­között. A Práter­ utcában Halassy Kálmán­ná szül. Balázsi Julianna lakásán tar­tották meg a kommunista oktatásokat. A nyomozás adatai szerint segítsé­gükre voltak a munkában Sz. Erzsébet 17 éves kalaposnő, Erdős László szabó­segéd és egy Paulik nevű műszerész. A szervezkedés tulajdonképeni lelke és vezetője egy fiatalember volt, aki­ről csak annyit sikerült megállapítani, hogy Vili a keresztneve és ezen a né­ven szerepelt, a pionériskolában. Ezt ■még nem sikerült a rendőrségnek kézrekeríteni. ták oda, a pesti munkásgyermekek elé, mint csábító példát és azzal di­csérték Oroszországot, hogy ott nem­csak a felnőtteknek, hanem a gyermekeknek is minden sza­bad. A „pionér-iskolában“ cigarettázni tanítják a gyermekeket Rajtaütnek a kommunista piánér-iskolái. Ezenkívül arra oktatták a kisgyer­mekeket, hogy kommunista összeüt­közések során hogyan kell titokban ta­lálkozni és érintkezni társaikkal anél­kül, hogy a rendőrség valamit meg­sejthetne. A politikai osztály detektívjei, ami­kor elegendő adat volt a kezükben, rajtaütöttek a Práter­ utcai pio­­nér-iskolán és egymásután fog­ták el a mozgalomban részes em­bereket. A főkapitányságra került Erdős Jó­­zsefné, Riesner Ella, Erdős László, w­wannmiiiiiiwinii Pav.Uk Béla, F. Erzsébet és Halasi Kálmánná. Az utolsó kommunista iskolaórán hét gyermeket találtak. Ezek közül az egyik első polgárista, a többi hat azonban negyedik elemibe jár. Valamennyien tíz esztendős kis­gyermekek. A félrevezetett gyermekeket átadták szüleiknek. Erdős Józsefnét és Riesner Ellát a rendőrség őrizetbe vette. A többieket elbocsátották a főkapitányságról, de valamennyi ellen megindult az eljárás. Faragó László fővárosi tejkereskedő és felesége közös elhatározással öngyilkosságot követett el A férj levágta a kötélről feleségét, holttestét behintette tavaszi ibolyával s aztán ő is felakasztotta magát Hétfőn este a főkapitányság köz­ponti ügyeletén megjelent Luk­e és Társa tejkereskedelmi R­­t. tisztvise­lője és közölte, hogy a vállalat levelet kapott egyik üzletfelétől, Faragó László tejkereskedőtől, aki levelében bejelentette, hogy feleségével együtt öngyilkos lesz. A bejelentőhivatalból megállapították, hogy Faragó, aki 61 esztendős, 50 éves feleségével együtt a Dembinszky­­utca 41. számú házban lakik. Azonnal detektív ment a Dembinszky­ utcai házba és becsöngetett Faragóék laká­sába, de nem kapott választ. Érdeklő­ dött a házmesternél, aki azt mondta, hogy vasárnap este óta nem látta Fa­­ragóékat. A detektív erre értesítette a VII. kerületi kapitányságot, ahonnan rövidesen rendőri bizottság érkezett és kinyitotta a lakás bezárt ajtaját. Amikor a bizotság tagjai beléptek a lakásba, megdöbbentő látvány fo­gadta őket. Az ablakkilincsre fölakasztva, holtan találták Faragó Lászlót, a felesége pedig ugyancsak holtan a szoba közepén feküdt, selyem­­kendővel letakarva. A holttestet föléje szórt ibolyacsokrok borí­tották be. Az asztalon több búcsúlevelet talál­tak. Ezekből a búcsúlevelekből kide­rült, hogyan és miért történt a kettős öngyilkosság. Faragó László egyik bú­csúlevelében részletesen megírta, hogy a Damjanich­ utca 42. számú házban lévő tejkereskedés az utóbbi időben rosszul ment, adósságokba keveredett, váltótartozásai voltak, amelyeket nem tudott rendezni, anyagilag teljesen összeomlott. Ezen annyira elkesere­dett, hogy feleségével együtt öngyil­kosságra szánta magát. Vasárnap este elmentek egy közeli vendéglőbe, ott megvacsoráztak, bort ittak és éjféltájban hazamentek. Az volt a szándékuk, hogy megmérgezik magukat. Nagyobb adag laminált sze­reztek és a megbeszélt terv szerint először az asszony vette be a mérget, amely elkábította. Az ura ekkor leült, hogy megírja a búcsúleveleket, de köz­ben elaludt. Hajnalban ébredt föl és már holtan találta feleségét. Az történt ugyanis, hogy Faragóné csak kisebb adag mér­get vett be és nemsokára magá­hoz tért a bódulatból. Miközben az ura aludt, ő felakasztotta ma­gát. Faragó, amikor észrevette, hogy a fe­lesége felakasztotta magát, levágta a kötélről, leterítette a szelyemkendővel, a vendéglőben vásárolt tavaszi ibolyát a holttestre szórta, majd befejezte a búcsúlevelet s ő is felakasztotta ma­gát ugyanarra az ablakra, ahonnan feleségét levágta. A tragikus véget ért­ házaspár holt­testét a törvényszéki orvostani inté­zetbe szállították. Hortobágyi juhokat vittek a müncheni állatkertbe Három szép magyar juhot indítot­tak el a héten a müncheni állatkertbe. Gyönyörű, fenálló, hegyes szarvú, sárga képű, göndör gyapjújú állatok. Igazi magyar fajta juhcsalád volt. A kos 2 és féléves gyönyörű jószág, az anyajuh 3 éves, a nagyobbik báránya 1 éves, a kisebbik alig egyhetes. A müncheni állatkert ajándékba jut e pompás állatokhoz. A Hirsch Albertné Hatvany Irén báróné megtudta, hogy Bajorország legnagyobb állatkertjé­ben nincs ilyen igazi magyar jószág és ezt elmondta Káplár Miklós festő­művésznek, akiről tudta, hogy a Hor­tobágy pusztán él. Káplár Miklós vál­lalkozott arra, hogy a Hortobágy pusz­tán ő majd kerti. Sok nézegetés után Csiszár István debreceni gazda nyájá­ban talált megfelelő példányokat s erről értesítette Hirsch Albertnét. Az áldozatkész úrinő megszerezte a ma­gyar juhcsaládot, vállalta és fedezte a szállítási tetemes költségeket is s igy Káplár Miklós elindította a héten a gyönyörű magyar juh példányokat uj hazájukba. Ládába csomagolva, gyors­áruként először a bécsi állatkertbe vi­szik s innen alkalomadtán átrepitik Münchenbe. A jókedvű bajorok bizo­nyára megcsodálják e pompás magyar állatot, mint a régi világnak egyik itt maradt emlékét.

Next