Új Barázda, 1933. május (15. évfolyam, 19-22. szám)
1933-05-07 / 19. szám
2 Talán árvíz szánt rajta végig, de ha az épületeket el is sodorja a víz, a visszamaradó iszap megtermékenyíti a földet. A magyar jövőbe vetett sziklaszilárd hittel hiszek abban, hogy a magyar föld válsága is csak átmeneti jelenség, aminthogy minden válság az. S ha elfut majd az árvíz és eltűnik a válság, húsaiban termő, adakozó, éltető lesz újra a mi drága anyaföldünk. Amerikai mérges árpa sertéseknek takarmányárpával való etetéskor 1928 őszén betegségtünetek léptek fel Északnyugat-Németországban. A megbetegedett sertéseken fellépett betegségtünetek között különösen egy volt jellegzetes, és pedig a táplálék felvétele után rövidesen fellépő erős hányás. Az árpa — amint a Természettudományi Közlönyben olvassuk — az Egyesült Államok közepén fekvő területekről származott és felületes megtekintésre a rendesen takarmányozási célokra használt árpától, az úgynevezett „Barley II“-től nem mutatott lényegesen eltérő tulajdonságokat. Közelebbi vizsgálat révén azonban kisült, hogy az árpaszemeket különböző mérges gombák lepték el. E gomba tiszta tenyészetei nem mutatkoztak mérgeseknek és kifogástalan árpát sem sikerült mesterségesen, a gombával való fertőzés útján, mérges árpává átváltoztatni. Az amerikai kutatók vizsgálataival megegyező , Németországban végzett kémiai vizsgálatok azonban kimutatták, hogy az árpaszem összetétele megváltozott. A szénhidrátokon kívül elsősorban a fehérjék voltak azok, amelyek részben megbomlottak. A kérdéses árpa kérődzőknek nem ártott, a baromfi azonban szintén megbetegedett tőle. Minthogy a keletkezett mérges anyagok vízben oldódnak, az árpa vízzel ártalmatlanná tehető, nagy árpamennyiségek mellett azonban az eljárás gazdaságilag nem vihető keresztül. Kismennyiségű mérges árpának kifogástalan árpával való keverése sem vezet célhoz; hátrányos hatása a sertések csökkent súlynövekedésében mutatkozott. Az amerikai árpa növekedése alatt fertőződik meg, különösen csapadékban dús őszök idején; előmozdítja a fertőzést az is, hogy az Amerikában gyakran a szántóföldön maradó rothadó szalma a legkedvezőbb táptalaja a gombának. Alkalomadtán európai gabona is megfertőződhetik, de mérgessé, úgy látszik, ezáltal nem válik, előfordult azonban, hogy a fertőzött rozs szemképződése elmaradt. Gereg bácsi nevelése írta KÁNYA TECA — Julis, vidd el a késeket megtenni, mert holnap leöljük a hízót, — mondta a tanítónő asszony ebéd után. — A vén Geregért ne szóljak be? — Eljön az hivás nélkül is, ha megérzi a perzselt szalonnabőr szagát. Az öreget már úgyis csak vízhordásra meg favágásra lehet használni. Üzentem már az uradért, hogy jöjjön el leszúrni a disznót. Julis arca lángvörös lett. — Az uramért? — kérdezte. — Azért hát, — mondta a tanítónő, aztán még hozzátette: — Más nem igen ért hozzá a faluban. Julis bement a konyhába és nagy buzgalommal sikálni kezdte az asztalt. Anynyira dörzsölte, hogy még a vér is kiserkedt a tenyerén. Az ura. Hát eljön ide holnap. Szól-e majd valamit, ha meglátja? őhozzá ugyan ne is szóljon, ha meg tudta ütni. El tudta verni két hónapi házasélet után, úgyhogy falu csúfjára éjszaka idején szaladt el a háztól. Még szerencse, hogy a tanítónő asszony felfogadta szolgálónak, különben el is emészthette volna magát. Hát megérdemelte ő azt? Nem volt-e ő mindig szerető, dolgos felesége, nem tartotta-e rendben a háza táját, nem várta-e a kapunál minden este? A töredezett zománcú lúgos lavórba sűrán potyogtak Julis könnyei. Az asztal egyik sarkát majdhogy le nem törte a nagy erős munkában. Azért, mert akkor este egy kicsit jobban kinyitotta a száját, azért nem kellett mindjárt megütni, ő se azért szólt, mintha sajnálta volna azt az egy-két pohár pálinkát az urától, de hát a falu mindjárt szájára veszi az embert, hogy no, a Julis ura, még csak kéthónapos házas, oszt már is az Abron zsidónál ül minden este ... De azért megütni mindjárt nem kellett volna . . . őmiatta ugyan idejöhet az az ember, meg se látja, hogy ott van. Ha két hétig nem nézett feléje, megél ő már ezentúl is nélküle. Hanem azért a piros fejkendőjét szépen kivasalja még ma este, nehogy azt higyje róla Péter, talán a fejét is búnak eresztette miatta. Azt már bizony nem teszi. Sírni is csak azért sír, mert még mindig fáj neki az az ütés, ha rágondol ... Másnap korán reggel talpon volt Julis. A faluból még két menyecske jött el segédkezni a tekintetes asszonynak a disznóöléshez. A vén Gereg is ott ténfergett a ház körül, úgyis tudta, hogy nélküle nem mehet végbe egy ilyen nevezetes családi ünnepély. Péter harmadmagával cipelte be a konyhára a hatalmas állatot. Gereg bácsi fontoskodva szaladgált hol előttük, hol a hátuk mögött, mint a cirkuszban a bohóc, mikor a szolgák hajtogatják össze a szőnyeget. Félrelökte az uszonyokat, mikor pedig az asztalra emelték a másfél mázsás hústömeget, ő vezényelt hozzá a leghangosabban: — Hórukk! Péter adjon Isten , jó reggelt köszönt, mikor bejött a konyhába, azontúl aztán nem is igen lehetett szavát hallani. Szépen széjjeltrancsírozta az állatot, azután maga is segített húst vágni, darálni, hurkát és kolbászt tölteni. Az asszonyfélék szalonnát vágtak, zsírt olvasztottak. Beszélgetésre csak akkor került sor, amikor már megcsendesedett kicsit a munka. A vén Szerbináé indította el a szót— Volt-e már itthon a menyecskelányod, Mari, mióta férhezment? — kérdezte Zolócsiknét szalonnavagdalás közben. — Volt bizony kétszer is, — sóhajtotta Zolacsikné, — nehezen szokja meg, hogy olyan messzire került mitőlünk. Nem mondom, hisz idelátni a tornyát, de mégis csak más falu az lelkem. — Nem jó pedig a, ha a menyecske sokat kódorog, mert egyszer aztán majd itthon tanul maradni, — vélte Szerbiané, jelentős pillantást vetve Julis felé. — Amimen aztán tisztán a neveléstől függ, hogy otthon marad-e, — szólt, közbe hunyorítva Gereg. Ott van az én lányom esete mindjárt, persze timán nem emlékezhettek arra, van annak negyven esztendeje is tán, hogy félhezment. — Az is hazament? — kérdezte most csendesen Péter. Julis árnyékban állt, de úgy is meglátszott, hogy sötétpiros lett az arca. Olyan apróra vágta már a szalonnát, hogy darálni se lehetett volna kisebbre. — Mesélje már kendi, látja, hogy hallgatjuk, — lökte meg most az öreget Zolócsikné. Gereg a biztatásra hamar lerakta a vödröket. — Hát hiszen nincs azon valami sok mesélnivaló. Tizenhat se volt talán még a Borka, mikor félhezvették- Szép nagy faluba vitte az ura, még a masina is járt arra. Nem volt annak semmi kívánnivalója, ami egyszeribe ne teljesült volna... Oszt mégis rájött egyszer a bolondóra... — Hazajött egy este, én bent ültem a konyhában, oszt hallom, hogy siránkozik, nyavalyog az anyjának a pitvarban. Mutatja a kék foltokat a nyakán, hátán, hogy megverte az ura, és bizony nem megy többé vissza hozzá, inkább itt haljon meg mindjárt. Erre már a vén Szerbináé is letette a kést. — Oszt mégis hazament? — Mondom, nevelés dolga az egész, — lökte oda büszkén Gereg. — Én csak üldögéltem szép csendben, nem szóltam egy szót se. Mikor aztán jól kirítták magukat, az anyjával együtt, bementem a kamarába, oszt elővettem egy jó vastag kötelet, azt végig bemártottam a vízbe. Suhintottam vele egyet-kettőt, aztán megkérdeztem Borkát: — No lányom, hazamegy-e mindjárt? — Haza is ment az urához azonmód s huszonnyóc esztendeig éltek egyfolytában boldog házaséletet. Mert kérem, nevelés dolga az egész . . . Sok mindent tudott volna még mesélni az öreg, dehát éppen bejött a tekintetes asszony és elakadt a szó. Hamarosan be is fejezték azután a munkát, hisz öreg este lett már. Kiki szedte össze a cukmókját és vitte haza a jó darab szalonnát, friss hurkát, amit a tanítóné asszony kiosztott köztük. Péter is kapott egy nagy tányér friss tepertőt. — Megköszönöm szépen a tekintetes asszonynak, de nem tudom én azt hazavinni. Nem hoztam semmit magammal, —mondta Péter. Julis odatolta a kosarát és szégyenkezve szólalt meg: — Majd hazaviszem én, amit ad a tekintetes asszony . . az enyémmel . . . Péternek meleg lett a tekintete. — Hát hazajösz Julis? — Haza, — mondta csendesen Julis. Összebújva indultak el a sötétedő faluban. UB4RÍZM 1933 május 7. vasárnap A halliszt a hússertés egyik kitűnő tápláléka Öreg balatonparti emberek ma is emlegetik, hogy régente, ha egyik-másik falu halászbérlőjének kedvezett a szerencse és száz-kétszáz mázsa keszeget vagy gazdát hozott a háló egyszerre felszínre, ennek a nagy tömegnek sokszor a negyedrésze sem kelt el frissen, még sózva is csak kisebbik része, úgyhogy a megmaradt halnak tisztulni kellett a raktárból és — nem lévén hűtőház, ahol napokig eltarthatták volna — bizony jókora mennyiség került a keszegből, a gazdából a telep melletti kopár rét földjébe. A téli és tavaszi hónapokban egész kiszámíthatatlanul, sokszor a legrosszabb piaci napokon jelentkező tömeges takarmányhalfogások feleslegeinek értékesítésére a mostani halásztársaság kénytelen volt a konzerválásnak egy újabb módjához, a karsztgyártáshoz folyamodni. Az Északi és Keleti tenger partjain az angolok, dánok és norvégek már évtizedekkel ezelőtt ilyen formában hasznosították a tengeri halászat halfeleslegeit és a konzervgyártás hulladékait. Eleinte nehezen ment a tengeri halliszt és halgyánő elhelyezése. De az utolsó két évtized nagy változást hozott ezen a téren is. A hússertéstenyésztés fokozódó elterjedése következtében a német gyárak termelése alig elég a német szükséglet ellátására — írja Lukács Károly dr. a Természettudományi Közlönyben — és mind több tengerihallisztet importálnak Norvégiából és Angliából is. Jut ebből a külföldi halipari termékből Ausztriába, sőt Magyarországba is. A német birodalmi mezőgazdasági és élelmezési minisztérium kiadásában néhány hónap előtt megjelent 1928. évi halászati évi jelentés adatai szerint Ausztriába H.500 g, Magyarországba pedig 6340 tengerihallisztet vittek ki Németországból még 1928-ban is Az utóbbi években azonban — a hússertéstenyésztés hazai fellendülése ellenére is — ez a behozatal csökkenést mutat, mert 1924 óta a Balaton gazda- és keszegfogásainak feleslegéből készített „balatoni halliszt" mindinkább utat talált a hazai hússertés- és baromfitenyésztő uradalmakhoz, épúgy, mint a rohamosan szaporodó kistenyésztők százaihoz. Német szakemberek állapították meg először, hogy a balatoni halliszt, melynek világos színe és enyhe halszaga már külsőleg is feltűnően elütött a német hallisztekétől, az utóbbiakat értékben jóval felülmúlja. A hallisztgyárba kerülő nyershal minősége is időszakonként változó, néha gazda kerül több a szárítóba, máskor keszeg és télen más ezeknek a halaknak a tápláltsága, zsírossága, mint nyáron. Az emészthető tartalom is eszerint váltakozik. A balatoni hallisztben — mivel nyersanyagát édesvízi halak alkotják —■ csakis annyi a sótartalom, amennyi az édesvízi halakban természettől adva van és amennyi a tenyészállatok normális életszükségletének megfelel, míg ellenben a külföldi, tengerihalakból s ezeknek bőséges sózással mesterségesen konzervált hulladékaiból készült import hallisztekből utólag kell körülményes kémiai eljárással a sótartalom nem kívánatos, sőt ártalmas többletet eltávolítani. Tudósok megállapítása szerint ami hozzánk eddig haltakarmányliszt néven külföldről eljutott, nagyon erős halszaga volt. Ennek oka az, hogy főleg erősszagú heringet és kabellahalat, valamint ezeknek hulladékait használták fel halliszt készítésére. Ezzel szemben igen nagy előnye a Fonyódon gyártott hallisztnek, hogy halszaga jóval gyengébb, ezért szívesebben eszik az állatok s könnyebben is szoktathatók elfogyasztásához. Az élő szervezet szabályszerű fejlődéséhez nélkülözhetetlen vitaminokat is tartalmazni kell a takarmánynak. Az állati eredetű takarmányokban általában alig van vitamin. A balatoni halliszt talán az egyedüli állati takarmány, mely ennek a fontos követelménynek is megfelel. Ausztriában betiltják a kommunista pártot Néhány reggeli lap jelentése szerint az egész Ausztriában egyébként nyugodtan eltelt május elsején csak Alzheim felsőausztriai községben történt véres események következtében a kormány súlyos intézkedésekre készül, amelyeknek célja a kommunista párt betiltása Ausztriában és az egyenruhás nemzeti szocialista csoportok feloszlatása. A kormánynak erre a fellépésére a két említett szélsőséges párttal szemben a legközelebbi jövőben lehet számítani.’ Bankzárlat óta 452*6 millió val apadtak a bankbetétek A belföldi tőkeképződés alakulásának szemmeltartása céljából a Pénzintézeti Központ rendszeres kimutatást készít a pénzintézetek által kezelt betétekről és az ezeknél jelentkező eltolódásokról. A kimutatás legújabb adatai szerint a bankzárlat óta február végéig a pénzintézetek által kezelt, betétek összege 1.902 millió pengőről li-hú.lt millióra csökkent. A betétek apadása tehát az eltelt húsz hónap alatt 452,6 millió pengőre rúg. Ha elkülönítjük a fővárosi és a vidék intézetek betéteit s ezen belül a takarék, valamint folyószámlabetéteket, akkor megállapítható, hogy a fővárosi intézetek, takarékbetétállománya a fenti idő alatt 090.9 millióról 2011.11 millióval 180.5 millió pengőre ment vissza, a folyószámlabetéteknél pedig 58.5 millió pengős csökkenés mutatkozik, mert itt a bankzárlat 765.3 milliós állomány 706.8 millióra csökkent. A vidéki Intézetek takarékbetétei 380.9 millióról 166.11 millióval 23.11 millióra estek vissza, a folyószámlabetétek pedig 64.8 millióról 23.2 millióval 41.6 millió pengőre csökkentek. Az a kérdés, hogy mi történt az elvont betétekkel. Az adatok arra engednek következtetni, hogy egyik részükkel fennálló tartozások nyertek kiegyenlítést, ingatlan- és házvásárlások által. Ez megfigyelhető a pénzintézeti kihelyezésekben jelentkező eltolódásokból. Másik részét a betéteknek azonban felélték. A romló kereseti viszonyok folytán mind többen kényszerültek arra, hogy tőkéikből fedezzék a napi szükségleteiket. Vagyont érő ékszerek kerültek elő a földből A főkapitányságra jelentés érkezett hogy Ajak község határában néhány nappal ezelőtt a földmunkások ásás közben nagyértékű ékszereket találtak. Egy darab 160 centiméteres vastag női aranylánc, egy arany medália, egy 53 centiméteres vastag férfi óralánc, ötágú koronával ellátott több ezüst kanál, egy ezüst cigarettatárca és egy egynegyed kilogramm ékszerkészítéshez használatos arckő került elő a földből. Valószínű, hogy az ékszerek betörésből vagy rablásból származnak és a betörő itt rejtette el zsákmányát. Az ajaki csendőrőrs értesítése alapján a budapesti rendőrség is megindította a nyomozást.