Új Barázda, 1933. augusztus (15. évfolyam, 32-35. szám)

1933-08-06 / 32. szám

Hogyan lett a jobbágy** fiúból iparosinas? Az inasságra kívánkozó ifjú lehet akár­­mely törvényesen bevett vallásu, anélkül, hogy az őt a kitűzött mesterségnek tanu­lásában gátolhassa, — intézkedik a múlt század elején a helytartóság. Mielőtt valakit a céhmester tudtával és a fertály esztendei gyűlés alkalmával inasnak annak rendje és módja szerint felvennének és az inasok lajstromába be­iktatnának, tartozik előbb­ annál a mes­ternél, akinél inaskodni akar, a hatheti próbát kiállani és csak ezután, ha a mes­ter őt mindenkép alkalmasnak találja és ő is keresztelevelét vagy a születéséről szóló más bizonysági leveleit valamint, ha jobbágy volna, földesurának beleegyezésé­ről kapott oklevelét is előmutatni, vétet­hetik fel, a céhláda nyitva létekor való­ságos inasnak, mely esetben keresztleve­lét vagy származásáról és elbocsáttatásá­­ról szóló bizonyságát a céhládába letenni és Inasnak felvételeséért 1 forint 30 krajcárt fizetni tartozik. Azon iparágaknál, melyeknél eddig szo­kásban volt, hogy az inas bizonyos kau­ciót (kezesi pénzt) tegyen le, ott egy mesterembert sem lehet kényszeríteni azon pénz letétele nélkül inas félfogadá­sára, de az is elégséges, ha érte valame­lyik polgár jótáll és ha ilyen polgárra se tehetné az alkalmatos inas szert, a céh­nek komissziárusa, vagy mestere azon le­gyen, hogy olyanhoz szerezze be őt, ki tőle kauciót nem kiván. Az inas a kenyérsütőknél, ácsoknál, kötélgyártóknál, bábsütőknél, fazekasok­nál két, a szűcsöknél, aranyműveseknél, kőfaragóknál és órásoknál négy, más mes­terembereknél pedig különbség nélkül három esztendeig egyfolytában tanuljon és ne merészelje mesterét akármely szín alatt is elhagyni, vagy éjjelente kimarad­ni és csavarogni, hanem tisztességes és szófogadó ifjúhoz illő módon viselje ma­gát hív, szorgalmatos és engedelmes le­gyen, a mester pedig jó móddal bánjék vele és többet a házi munkára, mintsem a mesterség tanulására ne fogja, hanem mint jó háziatya és jó tanítómester a hit­nek, jó erkölcsöknek és a mesterségnek vagy mesterségének fundamentumaira szorgalmatosan oktassa őket. Az inasokat egy perccel se tartóztassák fel a felszabadulásra kiszabott határidőn túl, kivéve, ha némely, a céh és céhbeli biztos által megvizsgálandó körülmények javallatták ezen határidőnek meghosszab­bítását vagy, megró vidráét. Valamint ma, mester, úgy a legények és a cselédek is az inassal emberségesen bánjanak. Ha megtörténnék az, hogy az inas a tanítómesterétől elszöknék és a céhmes­ternek elégséges okát adni nem tudván, két három és több napig is elmaradna, azonban kevés idő múlva ismét vissza­térne és jobbulágának jelét adná, ezen esetben büntetésül minden elmulasztott napért egy héttel tovább tartozik vias­kodni, mindazonáltal az érte jótállók sem­mi további elégtételre se kötelesek. Ha pedig igaz ok nélkül tovább maradna el, úgy, hogy jobbulását remélni nem lehet­ne, vagy magát illetlenül viselné, vagy éppen hűtlenségéről vádolhatnék és vét­kesnek találtatnék, tehát a céhből való kirekesztést megérdemelné, akkor a céh­mesternek, ezáltal pedig a helybeli tanács­nak vagy bárkinek adattassék fel, hogy ezek megítélhessék, váljon a céhből való kitiltást megérdemli-e vagy sem? Ha pedig az ihasnak oka volna tanító­­mesterét elhagyni, ezt anélkül, hogy el­szökne, a céhmesternek, vagy kommisszá­­riusna­k akár maga, akár az érte jótálló útján bejelentheti, kiknek kötelességük­ben fog állni azt annak rendje szerint megvizsgálni és a panasztevőt, ha ügye megvalósulna, más tanítómesterhez rendel­ek írissét,bátralévá inasidejét,kitölthesse. Ha a mester elhalálozván, oly inast hagyna maga után, ki még inasesztendeit egészen ki nem töltötte, a céh tartozik azonnal megvizsgálni és fontolóra venni, ha várjon az özvegynél hagyják-e, vagy pedig m­ás valamelyik mesterhez adattas­sék. Az ilyen inasok azon özvegynél, ki­­nek a mesterséghez jól értő legénye van, megh­agyattatnak ugyan, de mégis inasko­dásuk végzése előtt a már bevett szo­kás szerint 14 napig, vagy négy hétig, vagy egy fertály esztendeig is a céhmes­ternél vagy más mesternél inasságuknak kitöltéséül szolgálni tartoznak, azonban az inasbér egészen az özvegynek enged­tessék. Ha az inas a kiszabott inasi esztendeit kitöltötte és semmi helyes kifogás ellenes nem volna, nemcsak felszabadítható, ha­nem tartozik a céh­ez, lefizetvén felsza­badítása taksáját, felszabadítani, maga szárnyára bocsátani és céhládának nyitva­­létekor, felolvasván előtte az őt illető rendszabályokat és törvényeket, mester­legénnyé kinevezni. E felszabadítás a céh­ jegyzőkönyvébe irattassék be, az ujo­­nan kinevezett legénynek felszabadításá­ról bizonyságlevél készíttessék és az a maga eredeti valóságában a céhládában helyeztessék el. ­­ seknek és a többgyermekes család­apáknak. Nagy lépésekkel vittük elő­re a gazdaadósságok ügyét, amely probléma végleges megoldása szá­mára előkészítettük a talajt. Meg­állítottuk az indítóok nélküli gazda­­árveréseket , a dollár értékében bekövetkezett eltoló­dás konzekvenciáját érvényesítettük az adósok igen sok és igen széles kategóriája számára. Az egyre sorvadó gazdasági élet nekilendítésére jelentős beruházá­sokat eszközöltünk, amelyek szétosztása terén szem előtt tartottunk minden ter­melési ág érdekeit. Tető alá hoztuk a rokkanttörvényt, szigorú ellenőrzés alá helyeztük a közér­­dekeltségi vállalatokat, rendeztük a szo­ciális biztosítás függő kérdéseit, átszer­veztük a Külkereskedelmi Hivatalt, meg­kezdtük a Balaton-probléma megoldását, hozzáfogtunk közigazgatási szerveze­tünk racionalizálásához. Újjászerveztük a kartel- és a árelemző-bizottságot. Ezek a körvonalak a külpolitikai akti­vitás terén sem a célok,'­sem pedig a ke­resztülvitel módszere tekintetében nem követelnek elhajlást külpolitikánk eddigi céljától és az annak megvalósítására szol­gáló eddigi módszerektől. A magyar kül­politika célja feláthátó ideig, *— mind­addig, míg a nemzetünkkel elkövetett tör­ténelmi igazságtalanság jóvá nem létetik — nem lehet más, mint ez igazságtalanság ■megszüntetése, az egyenjogúság és a reví­zió. E cél elérése — békés elérése — ér­dekében vetjük latba ezentúl is a nemzet minden morális erejét. Ily irányú munkánk az elkövetkező jövőben már kedvezőbb körülmények kö­zött fog kialakulni. Nem azért, mert a nemzetközi közvéleményben egyre jobban terjed az a belátás, hogy a világ összes mai bajainak oka az elhibázott és elhamarkodott békeszer­ződésekben rejlik,­­ hogy addig rend, nyugalom, munka, konszolidáció nem lesz Európában, míg az elhibázott és elhamarkodott szerződé­seket nem alakítják át az élet követelmé­nyeinek megfelelően; de azért is, mert a nemzet nagy külpolitikai céljainak munkálásában ma már nem áll egye­dül, de hatalmas segítőtársakkal az oldalán. Azt a világtörténelmi szere­pet, amelyet az olaszok hatalmas du­­ceja az európai béke megteremtése, , a nemzetközi nyugalom és alkotómun­ka biztosítása terén az elmúlt idők­ben kifejtett, nemcsak a történelem­­ fogja méltányolni, de már a mai kor­társak is méltányolják. Mi, magyarok, csak büszkék lehetünk arra, hogy az ő segítőtársai, vagyunk ebben a grandiózus történelmi munká­ban, amely végső kifejlődésében az euró­pai és az emberi érdekek megmentését és több kartelt feloszlattunk s a siker reményében kezdtük meg szé­ksen meginduló idegenforgalmunk meg­szervezését és kiépítését. Magyar Testvéreim! Mikor mind­ezekre az itt futólag érintett tényekre hivatkozók, ezt nem azért teszem, mintha azt akarnám veletek elhitetni, hogy a kor­mány nem áll még mindig ma­­is nagy feladatok, nagy munka előtt. Ellenkezően. Nagy feladatok, nagy munka elő­estéjén állunk s mindaz, amit a kormány eddig végzett és teljesített, csak az első és előkészítő stádiuma volt annak az alkotó és újjá­építő tevékenységnek, amelynek célja: kifelé a magyarság nagy központi cél­­gondolatának, az egyenjogúságnak és a revíziónak elérése, befelé pedig olyan független, öncélű nemzetállam kiépítése, amely egyforma boldogu­lást, egyforma igazságot és egyforma anyagi és erkölcsi jólétet biztosít a nemzet minden dolgozó fiának, ezekkel párhuzamban a magyar jogok ér­vényesülését is fogja eredményezni. Belpolitikai reformok Belpolitikai teendőink mérvét és inten­­zivitását a vázolt külpolitikai feladatok szabják meg. Mert ezeket a nagy külpoli­tikai célkitűzéseket, amelyek nyilvánva­lóan igénybe veszik a nemzet összes szá­mottevő erőit,­­ csakis nyugodt, békés, kiegyensúlyozott belpolitikai atmoszférá­ban lehet szolgálni. Olaszország példája cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy nagy kül­politikai akciókat, amelyek valóban elő­­relendítik egy-egy nemzet sorsát, csak a töretlen egységes nemzeti erők támogatá­sával lehet megvalósítani. Törekvésem tehát odairányul, hogy egyrészt olyan nyugodt, kiegyensúlyozott belpolitikai at­moszférát, igazságos és egészséges szo­ciális viszonyokat teremtsek, amelyek le­hetővé teszik a nemzet öszes népi erői­nek kifejlesztését és érvényesülését, más­részt pedig, hogy távoltartsam a közélet­től azokat a problémákat, amelyeket megoldani amúgy sem vagyunk képesek, de amelyek forszírozása megbontaná a mindenekfölött kívánatos nemzeti egysé­get és harmóniát. E végből ki akarom kü­szöbölni a közéletből mindazokat a za­varó momentumokat, amelyek a normális, nyugodt, organikus politikai fejlődés ke­rékkötői. Meg fogjuk alkotni a titkos választó­jogot, de vigyázni fogunk arra, hogy e nagyfon­­tosságú alkotmányreform ne járjon a nemzeti érdekek csorbulásával ! Át fog­juk szervezni a központi és helyi közigaz­gatást a modern közigazgatási és nép­gondozási elveknek megfelelően, e köz­igazgatás teljes politikai pártatlanságá­nak biztosításával. A magyar igazság és Mussolini UJ BARÁZDA 1933 augusztus 3. vasárnap wiigin Tiiinn­r nr­."r.:aa»nW Intézményesen biztosítani akarjuk és fogjuk a közéleti tisztaságot. Megszüntetjük mindazokat a visszássá­gokat, amelyek egyes állások és jövedel­mek aránytalan megoszlása miatt jogo­san hívják ki a közvéleményt, különösen pedig a nehéz sorssal küzdő fiatalság kritikáját. Ami a fiatalság kérdését illeti, hangsúlyoznom kell, hogy minden kormányzati akciónk mélyén az a szán­­dék rejlik, hogy biztosítsuk e fiatalság számára mind a közigazgatási élet, mint pedig az államvezetés terén azt a szere­­pet, amely őt méltán megilleti s amely a nyugateurópai országokban oly széles ,m oly biztos bázist ad a modern kormány­­politikának. Gazdaadósságok rendezése, agrárolló megszüntetése, telepítés Gazdasági és szociális tekintetben is lépést kívánunk tartani azokkal a köve­telményekkel, amelyeket a mai nehéz vi­szonyok rónak a kormány vállaira. Ezen a téren kétirányúak a feladataink: egy­részt napról-napra rugalmasan alkalmaz­kodni a gazdasági válság által felvetett problémákhoz, konzerválni és a jobb idők­re átmenteni a nemzetgazdaság és a nem­zeti társadalom egészséges erőit, más­részt már most lefektetni az alapjait a nemzet jövő kiegyensúlyozott, harmonikus gazdasági és szociális struktúrájának. E célok érdekében rendezni fogjuk a gazdaadósságokat, de az erre irányuló törekvésünkben szi­gorú figyelemmel leszünk arra, hogy ez a rendezés ne érintse az ország egészsé­ges hitelszervezetének teljesítőképességét és épségét. Egyensúlyt akarunk teremteni az ipari és a mezőgazdasági áruk között. Ügyelni a kartelek árpolitikájára, annak az elvnek szem előtt tartásával, hogy a modern gazdasági élet alakulatai ne ke­rékkötői, de előmozdítói legyenek a gaz­dasági élet prosperitásának. Tovább épít­jük külkereskedelmi kapcsolatainkat és áldozatokra is hajlandók vagyunk, hogy terményeinknek piacokat szerezzünk. Tö­rekszünk külföldi adósságaink becsületes rendezésére, de a nemzet életerőinek ve­szélyeztetése nélkül. Megkezdjük a telepítés nagy problé­májának megoldását, hogy ezáltal a birtokviszonyokat egészsé­gesebbé tegyük és megerősítsük a nem­zetfenntartó földművesosztályt. Gazda­sági törvényhozásunk és az ennek kereté­ben alkotandó törvényeink alapgondolatát két törekvés fogja áthatni: egyrészt, hogy igazságosan arányosítsuk a nemzeti jöve­delem megoszlását az egyes termelési ágak és termelő egyedek között, másrészt, hogy a termelés terheit egyensúlyba hoz­zuk annak eredményeivel. Jelszavunk ma­rad a régi: a munka, a becsületes munka megbecsülése és megvédése. ,,Ebben hiszek alázatos ke­­resztény magyar lélekkel" Magyar Testvérem! Az elmondottak­kal két célt akartam szolgálni: az egyik: fenntartani és megszilárdítani azt a köz­vetlen és benső kapcsolatot, amelyet kor­­mányralépésem óta oly nagy gonddal ápoltam köztem és közöttetek és amely közvetlen és benső kapcsolat nélkül nem lehetnék egyetlen eredményes lépést sem előre. A másik célom pedig az, hogy a a múlt és a jövő, a végzett munka és az el­végzendő feladatok, a bajok és a nehézsé­gek, de ugyanakkor a lehetőségek és a reménységek őszinte feltárásával megszi­lárdítsam bennetek a hitet és a bizalmat magatok és a nemzet jobb jövője iránt Eddigi kormányzati munkásságunk meg­erősítette bennem azt a hitet, amelyet kormányralépésem első napjaiban ugyan­­csak e mikrofon segítségével, a villamos szikra szárnyain küldtem hozzátok: azt a hitet, hogy önfegyelemmel, szervezetten, hősi akarattal, nemzeti öntudattal átha­tott kötelességteljesítéssel nemcsak feltét­­lenül leküzdjük az elénk tornyosuló ne­ kézségeket, de megnyitjuk az utat a ma­ gyar érdekek igazságos és méltányos ér­vényesülése elé. Ebben hiszek alázatos keresztény magyar lélekkel! »•••••••••••••••••••••••• Egy leány, aki kiesik az ablakon Vasárnap reggel 9 órakor a Dob­ utcSE 21. számú ház első emeletének egyik ablakából egy meztelen leány zuhant ki az utcára és véresen terült el a kövezeten. A fiatal leány minden ruházata egy szál harisnya volt. A járókelők rémülten siet­tek rendőrért, majd a mentőkért telefo­náltak. A mentők a fiatal leányt, akinek a lába eltört és súlyos zúzódásokat szenvedett, a Rókus-kórházba vitték. A VII. kerületi kapitányság a Rókus-kór­­házban kihallgatta a sebesült leányt A leány elmondotta, hogy Végvári Bo­riska a neve és 23 éves varróleány. Most modellje volt Riesz Elemér szobrásznak és nála is lakott mint albérlő. Elmondotta­ még, hogy egy hónappal ezelőtt ismerke­dett meg a szobrásszal, aki modellként alkalmazta. Oda is költözött a szobrász lakásába. Később odaköltözött még ii húga, Végvári Judit is. — A szobrász — mondotta tovább —, rosszul bánt velük, ütötte, verte őket. Vasárnap reggel is összevesztek. Végvári , Boriska ekkor el akart menni, mire a szobrász rátámadt, leszaggatta ruháját és vé­gül kidobta az ablakon. Riesz Elemér a rendőrségen kétségbe­­esetten tiltakozott a gyanúsítás ellen és kijelentette, hogy semmi köze sincs ahhoz, hogy Végvári Boriska kizuhant az ablak­ból.

Next