Új Barázda, 1934. január (16. évfolyam, 1-4. szám)

1934-01-07 / 1. szám

2 nem tesz eleget és az elmaradt összegeket felszólítás ellenére nem pótolja, a részlet­fizetésre és a kamatkedvezményre való jogát elveszti és tőle az egész tartozást — a szabályszerű késedelmi kamatokkal együtt — azonnal be kell hajtani. 3. 2. A fennálló törvényes elsőbbség azoknál a törvényes elsőbbséggel bíró köztartozásokkal, amelyekre az L §. alapján részletfizetési kedvezmény ada­tott, épségben marad, figyelem nélkül arra, hogy a tartozások kivetése és ese­dékessége óta mennyi idő telt el és te­kintet nélkül arra, hogy az 1933. évi december 81. napja után esedékessé vált törvényes elsőbbséggel bíró köztartozá­sokból mennyi esik előnyös sorozás alá. II. fejezet, 4. §. 1. Az engedélyezett fi­zetési kedvezmények nem szolgálhatnak indokul arra, hogy a fizetési kedvezmé­nyek engedélyezését megelőzően letiltott és a kedvezmény tartama alatt befolyt követelések a zár alól feloldassanak, a köztartozások bármely ellen lekötött­­jövedelmek igénybe ne vétessenek és hogy a kincstárt és a helyhatóságokat megillető visszatartási jog ne gyakorol­tassák. A pénzügyigazgatóság azonban jogosult — ha ez a kincstár érdekeit nem veszélyezteti — a lefoglalt követelé­seket, illetőleg a lekötött jövedelmeket egészben vagy részben mentesíteni, ille­tőleg a visszatartási jog gyakorlását meg­felelően korlátozni. 2. A pénzügyigazgató­ság az engedélyezett fizetési kedvezmé­nyeket felülvizsgálhatja és határozattal módosíthatja, avagy teljes egészében ha­tálytalaníthatja, h­a a hátralékos körül­ményeiben oly változás állott be, amely az adott kedvezmény további fenntartá­sát indokolatlanná teszi, avagy ha meg­­állapíttatnék, hogy a hátralékos adófize­tési kedvezményre nem szorul. 3. A fi­zetési kedvezmények iránt előterjesztett kérvények, ha a hátralékok összege 500 pengőnél nem több, illetékmentesek. Eg­y másik rendelet az OTI- és MABI- hátralékokra ugyanazt a kedvezményt tartalmazza, mint amelyet az egyéb köz­adók hátralékainak fizetésére vonatkozó rendelet biztosít. Lényeges különbség csak az, hogy ez az utóbbi rendelet a tár­sulati adó fizetésére kötelezetteknek is megadja a kedvezményt. A kamatmen­­tességet ez a rendelet is a 250 pengős adóösszegig biztosítja. Mindkét rendelet a „Budapesti Közlöny" december 28-iki számában jelent meg. Megalakult a fakartel Három nagybankunk, a Kereske­delmi Bank, Hitelbank és Angol-Ma­gyar Bank közös finanszírozásában megalakult az Erdőbirtokosok és Fa­­kereskedők Forgalmi Részvénytár­sasága, amelyben a fakereskedők ré­széről az Egyesült Fabehozatali Rt. és a Pán Fakereskedelmi Rt. vesz részt, s ez az új alakulat jelenti a fa­­kartelt. A kartel megalakulását rendkívül hosszadalmas tárgyalások előzték meg, s ennek oka az volt, hogy a külföldi fabehozatalra monopolisz­­tikus koncessziót Bottlik István ka­pott. Tekintve, hogy Magyarország er­dőit nyolcvan százalékban elvette a trianoni szerződés, hazánk nagy­mennyiségű külföldi fát kénytelen behozni, s így a behozatali koncesszió óriási üzleti lehetőségeket tartalmaz. A Bottlik-csoport könnyen válogatott a nagy bankok ajánlataiban, kik szí­vesen vesznek részt az ilyen zsíros üzletekben. Magyarország három leg­nagyobb bankja osztozik tehát ebben a többmilliós haszonnal kecsegtető üzletben, melynek évi forgalmát 75 millió pengőre becsülik. Kérdés már most, hogy a jól szer­vezett fakartel hatalmát nem-e fogja a közönség a saját bőrén érezni, mert, sajnos, tapasztalatunk azt bi­zonyítja, hogy minden kartel csak drágulást hozott. Szépirodalmi, gazdasági szakmunkák A mindennemű irodalmi mű legolcsób­ban beszerezhető az „Új Barázda" könyv­kiadó osztályánál: Budapest, VI., Eötvös­­utca 15. szám. Kedvező fizetési feltételek! ________IBMBSim___________ 1934 január 7. vasárnap EnmMBHMMon A gyapjúk fixpon Úgy gazdakörökben, mint a gyapjúke­­reskedelem körében élénk megbeszélés tárgyát képezi, hogy olyan hírek kerültek forgalomba, amely szerint már a közel­jövőben a gyapjúértékesítés céljából egy úgynevezett értékesítő központ lenne felállítva. Kétségtelen, hogy a gyapjutermelő gaz­dák érdekeinek megvédése szempontjá­ból helyes és szükséges is lenne egy olyan szerv létesítése, mely az egységes és magasabb áron való értékesítést ered­ményesen tudná keresztülvinni, anélkül azonban, hogy ez tetemes költségbe ke­rülne a gyapjutermelő gazdának. Sajnos azonban, tapasztalataink azt mutatják, hogy a központosított értékesítő szervek általában nem váltják be a működésük­höz fűzött reményeket. Ennek oka első­sorban az, hogy amint egy ilyen új szerv létesül, annak élére nagyon magas fize­téssel valamely volt közéleti hatalmassá­got állítanak, melléje beosztanak egy pár kisebb hatalmasságot ugyancsak ki­tűnő fizetéssel, egy csomó egyéb tisztvi­selőt, beállítanak néhány személyautót, amely nemcsak az elnökigazgató és ve­zérigazgató, h­anem még azok családjai és cselédei is utazgatnak, pazarul beren­dezett párnázott ajtajú irodahelyisége­ket építtetnek, s aztán végre megindul az értékesítési művelet, melynek vége az szokott lenni, hogy az állam által a mű­ködés megkezdésére kölcsönbocsátott összeget soha nem tudja visszafizetni az ilyen központ. Természetesen az ilyen költséges admi­nisztrációval működő értékesítő szerv — hogy fenntarthassa magát — kénytelen nagyon magas közvetítési jutalékot fel­számítani magának. Ezt a magánkeres­kedők is látják és tudják, s a jövőben ők is magasabb haszonra dolgoznak, mert ők nem akarnak komoly verseny kifej­lesztésével károsodni. A központ pedig éppen költséges adminisztrációjánál fogva nem képes a magánkereskedelem­nél magasabb árakat fizetni a termelők­nek. Lapunk legutóbbi számában már írtunk a gyapjúközpont tervéről, megírtuk azt is, hogy ennek az Intézménynek — ha lé­tesül — vezetését csakis önzetlen gazda­kezekbe szabad tenni, ez az intézmény nem lehet olyan hely, hova a protekciós elemeket elhelyezik. Csakis a hozzáértés, gyakorlat lehet az ajánlólevél az ily he­lyeken való alkalmazás vállaláshoz. Gya­korlati szempontból pedig ismételten csak azt ajánlhatjuk, hogy úgynevezett „Gyapjútárház"'. rendszer alapján legyen ez a kérdés megoldva. A tárházba­ szálló-, főtt gyapjúra adjon megfelelő előleget a tárház pénztára, h­ogy a gazda ennek az előlegnek birtokában bevárhassa az eset­leges későbbi jobb értékesítési lehetősé­get. Tapasztalatból tudjuk, hogy eléggé gyakoriak a júniusi és októberi árak kö­zött a 100 százalékos különbözetek. At­tól nem kell tartani, hogy a szövetárakat a fogyasztóközönség kárára fogja befo­lyásolni a megszervezett értékesítés, mert ez ellen védekezni módjában áll a kormányzatnak. A külföldi textilgyárak termelési költségei magasabbak, ami érthető is, mert munkásaikat jobban fi­zetik, magasabb adóterheket viselnek és ennek dacára mégis olcsóbban hozzák forgalomba gyártmányaikat, mint az it­teni gyárak. Ha a magyar gyárak indo­kolatlan áremeléssel akarnak felelni a gyapjútermelő gazdák szervezkedésére, úgy csak egy rövid időre is, de meg kell nyitni a vámhatárokat a külföldi textí­liák előtt — esetleg kompenzációs felté­telek mellett s bizonyos, hogy elmegy a kedvük a textilgyárosoknak az ilyen meg­torlásoktól. A textilgyárosok amúgy is nagyon megtalálják számításaikat, tehát méltá­nyos, hogy a bajbajutott gazdák gyapjú­­termelésüknél szintén megtalálhassák számításaikat. Ezt azonban csak egy ki­fejezetten olcsó adminisztrációja, al­truista intézmény keretében találhatják meg. Magyarország külkereskedelme 1932. évben A M. kir. Központi Statisztikai Hiva­tal szerkesztésében megjelenő Magyar Statisztikai Közlemények Uj Sorozatá­nak 84. kötete most hagyta el a sajtót. A kötet Magyarország 1932. évi külkeres­kedelmi forgalmának végleges adatait tartalmazza. A kötet első része a külkereskedelmi statisztikai adatgyűjtés és értékmegál­­lapítás mai rendszerének ismertetésével foglalkozik, valamint a főbb táblázatokat közli. A külkereskedelmi forgalom fő­­eredményei részint az 1920., részint pe­dig a­s 1928. évig visszamenőleg foglalnak itt helyet a következő összeállításokban: a külkereskedelmi forgalom megoszlása a szállítás módjai szerint, a külkereske­delmi forgalom alakulása a származási és rendeltetési országok feltüntetésével, a forgalom megoszlása nyersanyagok, félgyártmányok és gyártmányok, majd gazdasági ágak és rendeltetés szerint; a legfontosabb behozatali és kiviteli áruk forgalma a külkereskedelmi forgalomban szereplő összes származási és rendelte­tési országokkal; a külkereskedelmi for­galom adatai a brüsszeli nemzetközi áru­lajstrom csoportosításában, végül a ne­mesfémek, ércpénzek és más értékek for­galma. A második rész a részletes kimutatáso­kat foglalja magában. Itt találjuk a kül­kereskedelmi forgalomnak 37 tarifaosz­tályba sorozott adatait származási és rendeltetési országonként és szállítási intézményenként. Ezt követi a 37 tarifa­­osztály csoportosításában az összes vám­tarifatételek külkereskedelmi adatainak felsorolása származási és rendeltetési országok szerint. Ezután a nyersanya­gok, félgyártmányok és gyártmányok, to­vábbá gazdasági ágak és rendeltetés sze­rint összeállított teljesen részletes adatok következnek. Végül ez a rész közli a ki­készítési, javítási és átviteli forgalom adatait, valamint az előjegyzési raktárak forgalmára vonatkozó kimutatásokat is. A harmadik rész a betű­soros tárgymu­tatót tartalmazza, amely rendkívül meg­könnyíti a kötet használatát. A kötet magyar és francia szöveggel került kiadásra s nemcsak az ismertetés, hanem a táblázatok szövege is magyar és francia nyelvű. A kötet ára 13 pengő. Megrendelhető a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal­ban (II., Keleti Károly­ u. 5. szám). A kender­termelés fokozása Az elmúlt évben közel 1 millió 400 ezer pengő értékű olasz és jugoszláv kender in kenderáru jött be Magyar­­országba. Sajnos, a közelmúlt tapaszta­latai azt mutatják, hogy bár Magyar­­országon minden termő adottság meg­van a kenderterméshez, mégis a kender­­termelés jövedelmezősége egyre csökken. A gazdák nem tudták oly áron értéke­síteni termésüket, hogy a kendertermés fokozottabbá és rentábilissá lehessen. A termés irányítására, és az értékesí­tés megszervezésére vonatkozó mozgalom során legújabban a kendertermés kérdése is napirendre ker­ül! Az Ipari Növény­­term­ést Irányító Bizottság segítségére van a kendertermelő gazdáknak azzal, hogy a termési szerződések megkötésénél a gazdaérdekeket a lehetőség szerint megvédelmezi. Az illetékes körök azzal a tervvel fog­lalkoznak, hogy a kender és a kenderáru behozatalát megnehezítsék s ezáltal a kender átvételi árának emelését is lehe­tővé tegyék. Az illetékesek úgy vélik, hogy ez volna az egyedüli megoldás, amely mellett a kendert feldolgozó ipar és a termelők is megtalálhatják számí­tásaikat. Félő azonban, hogy egy ilyirá­­nyú intézkedés a kötél, és más kender­­áru áremelését is magával hozná. A jegyzők magánokirat szerkesztési joga Egyik legutóbbi ügyvédi gyűlésen Nagy Emil volt igazságügyminiszter, ügyvéd, jelenleg is országgyűlési képvi­selő, élesen kifakadt a jegyzők magánok­irat szerkesztési joga ellen és azt kí­vánja, hogy a községi jegyző a falu la­kosságának ne készíthessen magánokira­tot, szerződést, h­anem ezen munkákat kizárólag ügyvéd, vagy közjegyző készít­hesse el. Lapunk hasábjain már ismételten fog­lalkoztunk ezzel a kérdéssel és rámutat­tunk, hogy éppen a falu népének érdeké­ben meg kell hagyni a jegyzők okirat­szerkesztési jogát, mert a falusi nőj­ a mai nyomorúságos helyzetében nem képes arra, hogy a sokszorosan magasabb ügyvédi díjszabás szerinti áron készít­tesse el esetleg szükséges okiratait. Elvégre az ügyvédi nyomort amúgy sem oldaná meg, ha el is vennék a jegyző okiratszerkesztési jogát, mert a legtöbb helyen az adásvételi ügyleteket saját ma­guk készíttette írásba foglalnák a szer­ződő felek, hogy megmeneküljenek az azonnali tetemes kiadásoktól, melyet a szerződés elkészítéséért az ügyvédnek fizetni kellene. De az is kérdés, hogy ok­­iratkészíttetés céljából várjon az ügy­védhez mennének-e a szerződő falusiak? Hátha inkább a közjegyzőt keresnék fel emiatt? Akkor ismét csak nem keresné­nek az ügyvédek. Már­pedig a közjegy­zői stallumok olyan jól jövedelmeznek ma is, hogy akármelyi ezerholdas bir­tokos szívesen elcserélné jövedelmét egy­­egy közjegyző jövedelmével. Természetesen Nagy Emil volt minisz­ter is úgy képzelné, hogy a jegyzőt vala­mivel kárpótolni kellene azért, mert ma­­gánmunkálatai jövedelmétől elesik. Ezt pedig csak úg­y lehet, ha a fizetését, mely a községi pótadóból lesz fizetve, megfelelően felemelik. Ezt a felemelést a falu népe fizetné meg, a falunak az a népe, melyet okiratszerkesztési munká­jával a sokkal drágábban dolgozó ügy­védhez kényszerítene Nagy Emil. Az ügyvédi nyomor nem egyedülálló ma. Nyomorog az ügyvédeken kívül még más is. Nyomorog különösen a falu népe,­­akinek zsebére Nagy Emil ügyvéd és kép­viselő úr, meg akarja oldani az ügyvédi nyomor kérdését A Faluszövetség decemberi kongresz­­szusán egy nógrádmegyei fiatal földmű­ves gazda jelentette be a falusi nép til­takozását a jegyző okiratszerkesztési jo­gának elvonása ellen. Az elnöklő F. Szabó Géza képviselő kijelentette, hogy a falu népének és a jegyzőnek ezt az ősi jogát nem fogja sem elvenni, sem meg­nyirbálni a kormány. Mi bízunk abban, hogy így is lesz. De ezt Nagy Emilnek is tudni kell. Ha pedig tudja, úgy a jegy­zők elleni kirohanás csak ügyvédi körök­ben való hangulatkeltés akart lenni. 82.000 védett birtok .Most már véglegesen kialakult a védett birtokok száma. Az igazságügy­­minisztérium szerdai megállapítása sze­rint kereken 82.000 ingatlantulajdonos fordult azzal a kéréssel a hatóságokhoz, hogy birtokát védetté nyilvánítsák. A vé­dett birtokok között szerepel a hitbizot­mányok egy része és az egyéb mágnástu­­lajdonban levő nagybirtokok­­jelentős há­nyada. A budapesti bíróságokat 200 olyan kérvény foglalkoztatja, amelyekben budapestkörnyéki földtulajdonosok a rendelet alapján védelmet kérnek. Ez a hét fontos időpont a gazdatársadalom szempontjából, mert kedd óta a védett birtokosok általában csak négyszázalé­kos kamatot kötelesek fizetni tartozásaik után. A gazdarendelet életbeléptetésekor 6,6 százalékban állapították meg a gaz­daadózók kamatterhét, amely a rendelet értelmében most automatikusan 4 száza­lékra csökkent. Érdekes, hogy az ingat­lantulajdonosok között, akik védelmet kérnek a gazdarendelet alapján, villatu­­lajdonosok is szerepelnek és a rendelet ezt számjukra lehetővé teszi. Máris meg­történt az igazságügym­inisztériumban a döntés abban az irányban, hogy a villa­­tulajdonosok, h­a más jövedelmük nincs, szintén kérhetik, hogy ingatlanukat vé­detté nyilvánítsák.

Next