Új Barázda, 1934. április (16. évfolyam, 13-17. szám)
1934-04-01 / 13. szám
4 (jUHRim WWt.1 IffiHflMN—''1WIW 1~ W 1931 április 1. vasárnap Új organizáció kell a gyümölcstermelésnek legalább három hűtőházat kell építeni "A magyar gyümölcstermelés fejlesztésének és értékesítésének egyik legfontosabb feltétele, hogy az ország különböző gócpontjain hűtőházak létesüljenek. Földrajzilag és a gyakorlatban három gyümölcstermelő körzet alakult ki az ország területén. Az egyik a felső Tisza, meléké, ahol nagyszerű téli alma terem; a másik a Duna.A Tisza-közének főleg alsó része, ahonnan a nyári gyümölcsök tömege kerül ki; végül a harmadik körzet a Dunántúlon található, részben Pécs környékén, részint Zala megye elhanyagolt, de nagyon értékes gyümölcsvidékein. Természetes, hogy mindezeknek a termelőhelyeknek a központja, Budapest, szintén figyelembe veendő gyümölcstermelésünk és értékesítésünk átszervezése alkalmával. Tízében a körzeteken okvetlenül és minél előbb hűtőházakat kell létesíteni, amelyek lehetővé teszik a gyümölcskínálat egyenletesebb eloszlását. A magyar gyümölcskultúra még nem fejlődött odáig, hogy olyan fákkal szabályozza mesterségesen a kínálatot, amelyek nem egyszerre, hanem időről-időre, egymásután érnek is. Csak az őszibaracktermelésnél tudunk róla, hogy Nagytétényben, a modern barack termelők úgy fejlesztik az újabb telepítéseket, hogy azok ne egyszerre, hanem hétről-hétre fokozatosan beérő gyümölcsöt szolgáltassanak a piacban, így el tudják érni azt, hogy nem egyszerre, egy tömegben árasztja el a termés a piacot, hanem a beérés sorrendjében. Ugyanezt az eredményt lehet elérni a hűtőházi rendszerrel is, ami az összes gyümölcsöknél több héttel terjesztheti ki az értékesítés időszakát. De a hűtőház fontossága abban is van, hogy az őszi gyümölcstermelés értékesítésének idejét így le lehet tolni a késői tavaszi időszakra is. Legfontosabb ez a téli alma szempontjából s miután számítanunk kell rá, hogy a közeli években az almatermés erősen növekedni fog, a hűtőházak országos hálózatának kiépítése nélkül zavar, sőt, válság volna a mai szervezetlen állapot következménye. Olaszország gyümölcstermelésének a legutóbbi években tapasztalt sikere a hűtőházak rendszerén alapul. Milánóban, Rómában és más fontos pontokon alakultak hatalmas hűtőüzemek, amelyek nemcsak az őszibarack eltartását, hanem osztályozását, piaci előkészítését és csomagolását is végzik. Ezek a hiltoházak az olasz gyümölcstermelés központjaivá váltak és hatásuk alatt lényegesen növekedett Olaszország exportja, főleg az északi államok felé. Olaszország ezzel a rendszerrel ma 5000—0000 vagon őszibarackot értékesít a külföldön, míg például Magyarország külföldi őszibarackértékesítése összesen — 10 vagonra rúgott! Ment ugyan egy-egy kísérleti vagon Németországba, sőt Angliába is, de az egyenletes, az áruküldemények jó előkészítéséhez a gyümölcsök előhűtése és megfelelő kezelése nélkülözhetetlen. Szükséges volna tehát, ha nálunk is megindulna a hűtőipari mozgalom. Ezt azonban nem tudjuk elképzelni a gazdák túlnyomó befolyása nélkül! Akié a hűtőház, azé lesz az értékesítés haszna! A „termelői11 ár, amely a hütőházon innen alakul ki, továbbá az „értékesítési11 ár, amely a hűtőházon túl jön létre, akkora spaumuugot mutat ma, ami százezreket és milliókat tesz ki, de nem a termelő javára. Nagysikerűnek ígérkezik a Nemzetközi Vásár 22 állam látogatói részesülnek utazási kedvezményben Tapasztalati tény, hogy a siker egyetlen biztosítéka a gondos előkészítés. Ezt vallja a Budapesti Nemzetközi Vásár vezetősége is, amely — függetlenül attól, hogy a gazdasági életben itt-ott már a javulás jelei mutatkoznak — ez évben még az eddigieknél is nagyobb figyelemmel ügyel a vásárrendezés minden részletének gondos előkészítésére. Az első helyen áll e munkában a vásárigazolvány-rendszer további fejlesztésének. Ezek az igazolványok Magyarországon kívül ma már 22 állam 56 közlekedési vállalatnál biztosítanak minden vásárlátogatónak 25-75 százalékig terjedő utazási kedvezményt, melynek érvénye ez évben április 28-tól a pünkösdöt követő keddi napig tart. A vásár kezdeményezésére ezentúl az idén hét ország 21 városából összesen 14 nemzetközi vásárvonatot is szerveznek. Bitosítottnak látszik tehát hogy a kiállító cégeket nagyszámú és komoly külföldi vévűközönség fogja felkeresni. Hasonló gondossággal járt el a vezetőség terén. A rendelkezésre álló számos könynyítés sorából megemlítjük, hogy a kiállítók a vásáron bemutatott mintaárukat díjmentesen szállíthatják vissza az elindulási állomásra. A vásáron kötött üzletekből eredő áruszállítmányokat viszont 10 százalékos fuvardíjkedvezménnyel vállalja a MÁV. A budapesti, vidéki, triesti és fiumei raktárházak lényegesen leszállított díjtétellel vállalják ezeknek az áruknak raktározását. Magát az üzletkötést pedig elősegítik azok a vásár látogatottságának biztosítása. E célra a vezetőség még az eddigi kereteken túl is, kiépítette a vásár vidéki és mind az öt világrészre kiterjedő külföldi tb. képviseleteinek hálózatát. Ezek munkáját a fő nyelven kiadott és négymillió példányban szétszórt propagandanyomtatvány, valamint ma már közel 1500 külföldi és belföldi sajtóorgánum támogatja. Nagy fontosságot tulajdonítottak továbbá amelyeknek részleteit most tárgyalja a Nemzeti Bank mellett működő Tárcaközi Bizottság. Tudatában van a vásár annak is, hogy a gyors üzleti tájékozódás biztosítása egymagában is félsikert jelent az exportra törekvő kiállítók szempontjából. Szakmai találkozók elősegítése, „Treffpunktok" létesítése, gyári képviseletek közvetítése, gazdaság-statisztikai kirendeltség felállítása ezért épúgy hozzá tartozik az idei vásárrendezéshez, mint ahogyan gondoskodás történt arról, hogy a magyar pénzintézeteken kívül rendelkezésre álljon a Nemzeti Bank és a Külkereskedelmi Hivatal közös vásári kirendeltsége. 29 éve áll fenn a vásár. 20 éve rendezi azt a kamara és 10 éve annak, hogy a magyar árumintavásár nemzetközi vásárrá alakult. Kritikus gazdasági helyzetben indult a vásár e 10-ik évforduló elé. A változott helyzet és a gondos előkészítés ma mégis biztosítéka annak, hogy a 10. nemzetközi vásár komoly üzleti eredményt fog jelenteni résztvevő a vásáron való üzletkötés elősegítése a kiállítók számára. a devizakedvezmények. Elfogták a Mátra filrtje át betyárját Paládon elfogtak egy 13 év óta körözött rablógyilkost, akit a Mátra környékén az utolsó betyárnak tartottak. Takács János a neve a rablógyilkosnak, akit 1920 óta hajszolt egész Heves vármegye csendőrsége. Kétszer már elfogták, de a hatalmas termetű rablónak mind a kétszer sikerült a csendőrök kezéből megszökni. Takács 1930-ban betyárbandájától kirabolta az abasári bírót. A betyárok revolvert szegeztek a bíró köznépére és az egész lakást kifosztották, az istállóból a lovakat is elkötötték. A bíró egy csomó falubeli gazdával a betyárok üldözésére indult. Veresmart határában az üldözők utolérték a betyárokat, akik lövöldözni kezdtek és agyonlőtték az egyik gazdát. Ettől a naptól kezdve Takács rettegésben tartotta a környéket. Kgy msután rabolta ki a falusi szövetkezeteket, borosa pincéket, istállókat, fosztogatta az országutak járókelőit. A betyárbanda hol itt tűnt fel, hol ott, jó búvóhely volt a Mátra rengetege. 1929-ben a banda szétoszlott s ettől kezdve Takács egyedül betyárkodott tovább. A csendőrségi nyomozás szerint SJ betörés és rablás, egy rablógyilkosság és rengeteg útonállás terhelte a betyár lelkét. Takács 1931-ben cseh területre szökött, ahonnan most, március 24-én visszajött. Párádon felismerték, itthon tartózkodását jelentették a csendőrségnek, mire elfogatására kiszállt a gyöngyösi csendőrörs négy járőre. A betyár és a csendőrök között valóságos tűzharc fejlődött, végül Takács kénytelen volt megadni magát. Erősen megbilincselve behozták Gyöngyösre, ahol kihallgatása során beismerte minden bűnét. Pénz lehet kevés... sok... de elég, sohasem! A múlt században csekély összeggel, gond nélkül és jól lehetett élni, de most, amikor a földmivelés és az ipar túltermelést produkál, miáltal minden szükséges áru fölöslegesen áll rendelkezésre, minden cikk mégis nagyon drága. A kávét a tengerbe öntik, a disznókat búzával etetik, kukoricával sűtenek, de legtöbb embernek még a legszükségesebbre sem telik, mert nincs kereset és pénzhiány van mindenütt A sok kongresszus, a végnélküli konferenciák dacára hiányzik az igazi. Megváltó, aki a borzalmas háború és a rettenetes béke által előidézett súlyos helyzetnek véget vessen. A gazdasági válság most jóformán minden más témát kiszorított az érdeklődés köréből, a jövőt illetőleg igen nehéz kérdéseket tár az ezer bajoktól gyötört emberiség elé. Ilyen körülmények között a szokottnál is inkább kell megszerezni azokat a lehetőségeket, melyek révén a helyzet enyhítésére mód kínálkozik és bizalmat, reménységet visz az emberek lelkébe. Nem csoda, hogy a m. kir. osztálysorsjáték, mint a jobb jövő előidézésére alkalmas lehetőség, népszerűvé vált, ami természetes is, mert az osztálysorsjegyek révén nagyszerű alkalom kínálkozik arra, hogy a nyomasztó helyzetűek enyhítését a leghatásosabb módon megkíséreljék. Már az a körülmény, hogy meglehetősen csekély összeggel óriási összegeket lehet nyerni — a nyeremények összege több, mint 15 millió pengő évenként alkalmas arra, hogy az emberekbe kedvet és reményt öntsön. A legkisebb nyeremény is javulást hoz és módot nyújt sürgős kötelezettségek elintézésére, De még azok is, kik két-három húzáson nem nyernek, reményekben regerősödötten, hitükben megedzetten, feltétlenül több és értékesebb munkát tudnak végezni, mint azok, akik az osztálysorsjérték révén kínálkozó lehetőségeket nem veszik figyelembe. Ha tehát az osztálysorsjáték vásárlása semmi másra nem volna alkalmas, mint arra, hogy jóleső reménységet idézzen elő, hogy az ember hitét megszilárdítsa, a dolgozók önbizalmát fokozza, már akkor is örömmel kell azt fogadni és mindenképen támogatni, mint a gazdasági fejlődésnek olyan eszközét, melyre szükség van és nagyon sok ember boldogulását mozdítja elő. Köztudomású, hogy az osztálysorsjáték feltétlen bizalomnak örvend, állandó állami felügyelet és ellenőrzés alatt áll, több, mint 2 millió pengőt jövedelmez évente az államnak és sok munkát, keresetet nyújt rengeteg tisztviselőnek, a sajtónak, a nyomdáknak, a postának, sors vállalatnak, stb. Azoktól pedig, akik nyernek, feltétlenül hasznuk van a kereskedőknek, iparosoknak és az egész gazdasági életnek. Ezért van régóta elterjedve majdnem minden országban. Legutóbb Franciaországban is bevezették. Érdekes az is, hogy minden sorsjegy- tulajdonos úgy beszél a hatalmas nyereményekről, mintha már a zsebében volna, a jóleső reménység mindenkiben feléled. A pénztárcában, vagy fiókban megőrzött sorsjegy rádium módjára sugározza ki a szebb jövő és boldogság fényét. Különösen azok részére jelent a sorsjegy sokat, akik reggeltől estig dolgoznak és munkájukkal csak annyit tudnak keresni, hogy abból a legszükségesebbre teljék. Az osztálysorsjegyek nyújtják ma a legnagyobb reményt a váratlan szerencsére és senki sem tagadhatja, hogy bizony a reménység az emberi haladás legerősebb rugója. Hát nem szerencsétől és reménységtől függ életünk legfőbb eseménye? Kétségtelen, hogy az osztálysorsjáték intézménye a legbecsületesebb számos spekuláció és játék között, anélkül, hogy veszélyt rejtene magában. Az osztálysorsjáték esélyei egyformák minden résztvevőre, minden egyes sorsjegynek egyenlő az ára és mindenkinek foglalkozásra, nemre, korra, rangra, vagyonra való tekintet nélkül egyenlő a joga és nyerési esélye. Amikor ellenvetésül azt hozzák fel, hogy mindezek ellenére sokan csalódnak az osztálysorsjátékban is, azt felelem, hogy a csalódás csak azokat érheti, akik a reménységet a bizonyossággal tévesztik össze. Ha osztálysorsjegyet vásárolunk, szenvedély nélkül játszunk, — mindig csak a viszonyainkhoz képest befektetett csekély összeggel — a játék érdekel bennünket. Ha a húzás napján, amikor esetleg csak mások szerencséjéről értesülünk, nyugodt egykedvűséggel állapítjuk meg: a szerencse vak és véletlen, útjai és szeszélyei kiszámíthatatlanok. Mindenesetre azonban mi sem áll útjában annak, hogy a szerencse ma vagy holnap ne kopogtasson a mi ajtónkon is! De a szerencsét is keresni kell és nem szabad az alkalmat elszalasztani senkinek, mert a szerencse forgandó, akkor is odajön, amikor és ahol a gond, a baj, a szükség a legnagyobb. Hinni, bízni, remélni kell tántorthatalanul. Sőt azt is tartsuk szemünk előtt: pénz lehet kevés, pénz lehet sok, de elég sohasem! Leopold Gyula. Régen dalolta ezt a költő, ha most feltámadna, újból elmondhatná ezt a verset a visszatérő gólyamadaraknak. Megjöttek vándorútjukról és meg is érkeztek Dombóvár környékére. Körülrepdesték a régi fészket, vidám kelepeléssel üdvözölték a tavalyi otthont. Pedig messze jártak, sok világot láttak, de a hazai táj visszahúzta a szívüket. Visszajöttek, pedig nekik két hazát, több hazát adott a végzetük, de ez a magyar tájék mégis csak a kedvesebb. Visszajöttek, mert hisznek, bíznak ők is ebben a hazai fészekben. Hisznek abban, hogy egyszer csak megenyhül a tájék és indul a határ — akármilyen szomorú is mostanában. Megjöttek a gólyák... Hála Istennek, megjött a tavasz is! „Megenyhült a jég, indul a határ és te újra itt vagy jó gólyamadár. Az ócska fészket megigazgatod, hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod" — így dalolt a magyar költő, Tompa Mihály. Az igaz, hogy akkoriban törvénybe is fogták a verséért és amikor végre megkegyelmeztek neki, a lelkére kötötték, hogy ezentúl kisebb madarakról énekeljen. A vers végén ugyanis azt is megemlítette a költő: „Hogy neked két hazát adott végzeted, nekünk csak egy volt, az is elveszett."