Új Barázda, 1934. április (16. évfolyam, 13-17. szám)

1934-04-01 / 13. szám

4 (jUHRim WWt.1 IffiHflMN­—''1WIW 1~ W 1931 április 1. vasárnap Új organizáció kell a gyümölcstermelésnek legalább három hűtőházat kell építeni "A magyar gyümölcstermelés fejleszté­sének és értékesítésének egyik legfonto­sabb feltétele, hogy az ország különböző gócpontjain hű­tőházak létesüljenek. Föld­rajzilag és a gyakorlatban három gyümölcstermelő körzet ala­kult ki az ország területén. Az egyik a felső Tisza, meléké, ahol nagyszerű téli alma terem; a másik a Duna.A Tisza-közének főleg alsó része, ahonnan a nyári gyümölcsök tömege ke­rül ki; végül a harmadik körzet a Du­nántúlon található, részben Pécs környé­kén, részint Zala megye elhanyagolt, de nagyon értékes gyümölcsvidékein. Ter­mészetes, hogy mindezeknek a termelőhe­lyeknek a központja, Budapest, szintén figyelembe veendő gyümölcstermelésünk és értékesítésünk átszervezése alkalmá­val. Tízében a körzeteken okvetlenül és mi­nél előbb hű­tőházakat kell létesíteni, amelyek lehetővé teszik a gyü­mölcskíná­­lat egyenletesebb eloszlását. A magyar gyümölcskultúra még nem fejlődött odáig, hogy olyan fákkal szabályozza mesterségesen a kínálatot, amelyek nem egyszerre, hanem időről-időre, egymás­után érnek is. Csak az őszibarackterme­­lésnél tudunk róla, hogy Nagytétényben, a modern barack termelők úgy fejlesztik az újabb telepítéseket, hogy azok ne egy­szerre, hanem h­étről-hétre fokozatosan beérő gyümölcsöt szolgáltassanak a piac­­ban, így el tudják érni azt, hogy nem egyszerre, egy tömegben árasztja el a termés a piacot, hanem a be­­érés sorrendjében. Ugyanezt az eredményt lehet elérni a hűtőházi rendszerrel is, ami az összes gyümölcsöknél több héttel terjesztheti ki az értékesítés időszakát. De a hű­tőház fontossága abban is van, hogy az őszi gyümölcstermelés értéke­sítésének idejét így le lehet tolni a késői tavaszi időszakra is. Legfontosabb ez a téli alma szempont­jából s miután számítanunk kell rá, hogy a közeli években az alma­termés erősen növekedni fog, a hűtőházak országos há­lózatának kiépítése nélkül zavar, sőt, válság volna a mai szervezetlen állapot következménye. Olaszország gyümölcstermelésének a legutóbbi években tapasztalt sikere a hű­­tőházak rendszerén alapul. Milánóban, Róm­ában és más fontos pontokon alakul­tak hatalmas hűtőüzemek, amelyek nem­csak az őszibarack eltartását, hanem osz­tályozását, piaci előkészítését és csoma­golását is végzik. Ezek a hiltoh­ázak az olasz gyümölcstermelés központjaivá vál­tak és hatásuk alatt lényegesen növeke­dett Olaszország exportja, főleg az északi államok felé. Olaszország ezzel a rend­szerrel ma 5000—0000 vagon őszibarac­kot értékesít a külföldön, míg például Magyarország külföldi őszibarackér­­tékesítése összesen — 10 vagonra rúgott! Ment ugyan egy-egy kísérleti vagon Né­metországba, sőt Angliába is, de az egyen­letes, az áruküldemények jó előkészítésé­hez a gyümölcsök előh­­űtése és megfelelő kezelése nélkülözhetetlen. Szükséges volna tehát, ha nálunk is megindulna a hűtőipari mozgalom. Ezt azonban nem tudjuk elképzelni a gazdák túlnyomó befolyása nélkül! Akié a hű­tő­­h­áz, azé lesz az értékesítés haszna! A „termelői11 ár, amely a h­ütőházon innen alakul ki, továbbá az „értékesítési11 ár, amely a hűtőh­ázon túl jön létre, akkora spaumuugot mutat ma, ami százezreket és milliókat tesz ki,­­ de nem a termelő javára. Nagysikerűnek ígérkezik a Nemzetközi Vásár 22 állam látogatói részesülnek utazási kedvezményben Tapasztalati tény, hogy a siker egyet­len biztosítéka a gondos előkészítés. Ezt vallja a Budapesti Nemzetközi Vásár ve­zetősége is, amely — függetlenül attól, hogy a gazdasági életben itt-ott már a ja­vulás jelei mutatkoznak — ez évben még az eddigieknél is nagyobb figyelemmel ügyel a vásárrend­ezés minden részletének gondos előkészítésére. Az első helyen áll e munkában a vásárigazolvány-rendszer további fejlesztésének. Ezek az igazolványok Magyarországon kívül ma már 22 állam 56 közlekedési vállalatnál biztosítanak minden vásárlá­togatónak 25-75 százalékig terjedő uta­zási kedvezményt, melynek érvénye ez évben április 28-tól a pünkösdöt követő keddi napig tart. A vásár kezdeményezé­sére ezentúl az idén hét ország 21 váro­sából összesen 14 nemzetközi vásárvonatot is szer­veznek. Bitosítottnak látszik tehát hogy a kiál­lító cégeket nagyszámú és komoly külföldi vévűközönség fogja felkeresni. Hasonló gondossággal járt el a vezetőség terén. A rendelkezésre álló számos köny­­nyítés sorából megemlítjük, hogy a kiál­lítók a vásáron bemutatott mintaárukat díjmentesen szállíthatják vissza az elin­dulási állomásra. A vásáron kötött üzle­tekből eredő áruszállítmányokat viszont 10 százalékos fuvardíjkedvezménnyel vállalja a MÁV. A budapesti, vidéki, triesti és fiumei raktárházak lényegesen leszállított díjtétellel vállalják ezeknek az áruknak raktározását. Magát az üzlet­kötést pedig elősegítik azok a vásár látogatottságának biztosí­tása. E célra a vezetőség még az eddigi kere­teken túl is, kiépítette a vásár vidéki és mind az öt világrészre kiterjedő külföldi tb. képviseleteinek hálózatát. Ezek mun­káját a fő nyelven kiadott és négymillió példányban szétszórt propagandanyom­­tatvány, valamint ma már közel 1500 külföldi és belföldi sajtóorgánum támo­gatja. Nagy fontosságot tulajdonítottak továbbá amelyeknek részleteit most tárgyalja a Nemzeti Bank mellett működő Tárcaközi Bizottság. Tudatában van a vásár annak is, hogy a gyors üzleti tájékozódás biztosítása egymagában is félsikert jelent az ex­portra törekvő kiállítók szempontjából. Szakmai találkozók elősegítése, „Treff­­punktok" létesítése, gyári képviseletek közvetítése, gazdaság-statisztikai kiren­deltség felállítása ezért épúgy hozzá tar­tozik az idei vásárrendezéshez, mint aho­gyan gondoskodás történt arról, hogy a magyar pénzintézeteken kívü­l rendelke­zésre álljon a Nemzeti Bank és a Külkereskedelmi Hivatal közös vásári kirendeltsége. 29 éve áll fenn a vásár. 20 éve rendezi azt a kamara és 10 éve annak, hogy a magyar árumintavásár nemzetközi vá­sárrá alakult. Kritikus gazdasági hely­zetben indult a vásár e 10-ik évforduló elé. A változott helyzet és a gondos elő­készítés ma mégis biztosítéka annak, hogy a 10. nemzetközi vásár komoly üz­leti eredményt fog jelenteni résztvevő a vásáron való üzletkötés elősegítése a kiállítók számára. a devizakedvezmények. Elfogták­ a Mátra filrtje át betyárját Paládon elfogtak egy 13 év óta körö­zött rablógyilkost, akit a Mátra környé­kén az utolsó betyárnak tartottak. Ta­kács János a neve a rablógyilkosnak, akit 1920 óta hajszolt egész Heves vármegye csendőrsége. Kétszer már elfogták, de a hatalmas termetű rablónak mind a két­szer sikerült a csendőrök kezéből meg­szökni. Takács 1930-ban betyárbandájától ki­rabolta az abasári bírót. A betyárok re­volvert szegeztek a bíró köznépére és az egész lakást kifosztották, az istállóból a lovakat is elkötötték. A bíró egy csomó falubeli gazdával a betyárok üldözésére indult. Veresmart határában az üldözők utolérték a betyárokat, akik lövöldözni kezdtek és agyonlőtték az egyik gazdát. Ettől a naptól kezdve Takács rettegés­ben tartotta a környéket. Kgy­ m­­­sután rabolta ki a falusi szövetkezeteket, borosa pincéket, istállókat, fosztogatta az or­szágutak járókelőit. A betyárbanda hol itt tűnt fel, hol ott, jó búvóhely volt a Mátra rengetege. 1­929-ben a banda szét­oszlott s ettől kezdve Takács egyedül be­­tyárkodott tovább. A csendőrségi nyomozás szerint SJ be­­törés és rablás, egy rablógyilkosság és rengeteg útonállás terhelte a betyár lel­két. Takács 1931-ben cseh területre szö­kött, ahonnan most, március 24-én vis­szajött. Párádon felismerték, itthon tar­tóz­kodását jelentették a csendőrségnek, mire elfogatására kiszállt a gyöngyösi csendőrörs négy járőre. A betyár és a csendőrök között valóságos tűzharc fejlő­dött, végül Takács kénytelen volt meg­adni magát. Erősen megbilincselve be­hozták Gyöngyösre, ahol kihallgatása so­rán beismerte minden bűnét. Pénz lehet kevés... sok... de elég­, sohasem! A mú­lt században csekély összeggel, gond nélkül és jól lehetett élni, de most, amikor a földmivelés és az ipar túlterme­lést produkál, miáltal m­inden szükséges áru fölöslegesen áll rendelkezésre, min­­den cikk mégis nagyon drága. A kávét a tengerbe öntik, a disznókat búzával ete­tik, kukoricával sűtenek, de legtöbb em­bernek még a legszükségesebbre sem te­lik, mert nincs kereset és pénzhiány van mindenütt A sok kongresszus, a végnél­küli konferenciák dacára hiányzik az igazi. Megváltó, aki a borzalmas háború és a rettenetes béke által előidézett súlyos helyzetnek véget vessen. A gazdasági válság most jóformán min­den más témát kiszorított az érdeklődés köréből, a jövőt illetőleg igen nehéz kér­déseket tár az ezer bajoktól gyötört em­beriség elé. Ilyen körülmények között a szokottnál is inkább kell megszerezni azo­kat a lehetőségeket, melyek révén a hely­zet enyhítésére mód kínálkozik és bizal­mat, reménységet visz az emberek lel­kébe. Nem csoda, hogy a m. kir. osztálysors­­játék, mint a jobb jövő előidézésére al­kalmas lehetőség, népszerűvé vált, ami természetes is, mert az osztálysorsjegyek révén nagyszerű alkalom kínálkozik arra, hogy a nyomasztó helyzetűek enyhítését a leghatásosabb módon megkíséreljék. Már az a körülmény, hogy meglehetősen csekély összeggel óriási összegeket lehet nyerni — a nyeremények összege több, mint 15 millió pengő évenként­­ alkal­mas arra, hogy az emberekbe kedvet és reményt öntsön. A legkisebb nyeremény is javulást hoz és módot nyújt sürgős kötelezettségek elintézésére, D­e még azok is, kik két-h­árom húzáson nem nyernek, reményekben r­egerősödötten, hitükben megedzetten, feltétlenül több és értéke­sebb munkát tudnak végezni, mint azok, akik az osztálysorsjérték révén kínálkozó lehetőségeket nem veszik figyelembe. Ha tehát az osztálysorsjáték vásárlása semmi másra nem volna alkalmas, mint arra, hogy jóleső reménységet idézzen elő, hogy az ember hitét megszilárdítsa, a dolgozók önbizalmát fokozza, már akkor is örömmel kell azt fogadni és minden­­képen támogatni, mint a gazdasági fejlő­désnek olyan eszközét, melyre szükség van és nagyon sok ember boldogulását mozdítja elő. Köztudomású, hogy az osztálysorsjáték feltétlen bizalomnak örvend, állandó ál­lami felügyelet és ellenőrzés alatt áll, több, mint 2 millió pengőt jövedelmez évente az államnak és sok munkát, kere­setet nyújt rengeteg tisztviselőnek, a saj­tónak, a nyomdáknak, a postának, sors vállalatnak, stb. Azoktól pedig, akik nyernek, feltétlenül hasznuk van a kereskedőknek, iparosok­nak és az egész gazdasági életnek. Ezért van régóta elterjedve majdnem minden országban. Legutóbb Franciaországban is bevezették. Érdekes az is, hogy minden sorsjegy- tulajdonos úgy b­eszél a hatalmas nyere­ményekről, mintha már a zsebében volna, a jóleső reménység mindenkiben feléled. A pénztárcában, vagy fiókban megőrzött sorsjegy rádium módjára sugározza ki a szebb jövő és boldogság fényét. Különösen azok részére jelent a sorsjegy sokat, akik reggeltől estig dolgoznak és munkájukkal csak annyit tudnak keresni, hogy abból a legszükségesebbre teljék. Az osztálysorsjegyek nyújtják ma a­ legnagyobb reményt a váratlan szeren­csére és senki sem tagadhatja, hogy bi­zony a reménység az emberi haladás leg­erősebb rugója. Hát nem szerencsétől és reménységtől függ életünk legfőbb ese­ménye? Kétségtelen, hogy az osztálysorsjáték­ intézménye a legbecsületesebb számos spekuláció és játék között, anélkül, hogy veszélyt rejtene magában. Az osztály­sorsjáték esélyei egyformák minden részt­vevőre, minden egyes sorsjegynek egyenlő az ára és mindenkinek foglalkozásra, nemre, korra, rangra, vagyonra való te­kintet nélkül egyenlő a joga és nyerési esélye. Amikor ellenvetésül azt hozzák fel, hogy mindezek ellenére sokan csalód­nak az osztálysorsjátékban is, azt fele­lem, hogy a csalódás csak azokat érheti, akik a reménységet a bizonyossággal té­vesztik össze. Ha osztálysorsjegyet vásárolunk, szen­vedély nélkül játszunk, — mindig csak a viszonyainkhoz képest befektetett csekély összeggel — a játék érdekel bennünket. Ha a húzás napján, amikor esetleg csak mások szerencséjéről értesülünk, nyugodt egykedvűséggel állapítjuk meg: a sze­rencse vak és véletlen, útjai és szeszélyei kiszámíthatatlanok. Mindenesetre azon­ban mi sem áll útjában annak, hogy a szerencse ma vagy holnap ne kopogtas­son a mi ajtónkon is! De a szerencsét is keresni kell és nem szabad az alkalmat elszalasztani senkinek, mert­ a szerencse f­organdó, akkor is odajön, amikor és ahol a gond, a baj, a szükség a legnagyobb. Hinni, bízni, remélni kell tántor­th­atala­­nul. Sőt azt is tartsuk szemünk előtt: pénz lehet kevés, pénz lehet sok, de elég sohasem! Leopold Gyula. Régen dalolta ezt a költő, ha most feltámadna, újból elmondhatná ezt a verset a visszatérő gólyamadaraknak. Megjöttek vándorútjukról és meg is érkeztek Dombóvár környékére. Kö­­rü­lrepdesték a­ régi fészket, vidám ke­lepeléssel üdvözölték a tavalyi ott­hont. Pedig messze jártak, sok világot láttak, de a hazai táj visszahúzta a szívüket. Visszajöttek, pedig nekik két hazát, több hazát adott a végzetük, de ez a magyar tájék mégis csak a kedvesebb. Visszajöttek, mert hisznek, bíznak ők is ebben a hazai fészekben. Hisznek abban, hogy egyszer csak megenyhül a tájék és indul a határ — akármilyen szomorú is mostanában. Megjöttek a gólyák... Hála Istennek, megjött a tavasz is! „Megenyhült a jég, indul a határ és te újra itt vagy jó gólyamadár. Az ócska fészket megigazgatod, hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod" — így dalolt a magyar költő, Tompa Mihály. Az igaz, hogy akkoriban törvénybe is fogták a verséért és amikor végre megkegyelmeztek neki, a lelkére kötöt­ték, hogy ezentúl kisebb madarakról énekeljen. A vers végén ugyanis azt is megemlítette a költő: „Hogy neked két hazát adott végzeted, nekünk csak egy volt, az is elveszett."

Next