Új Barázda, 1934. május (16. évfolyam, 18-21. szám)

1934-05-06 / 18. szám

1934 május 6. vasárnap DIMRAZM A hét politikai eseményei A költségvetés tárgyalása — Az Alföld problémái A falu sorsa Május 1. A képviselőház keddi ülésén elsőnek Csikvándy Ernő szólalt fel, aki a telepí­tésnek, mint a nemzeti munkaterv sarka­latos pontjának a sürgős megvalósítását kérte. A földreformmal kapcsolatosan nem ■lkerült a telepítés, mert a földhözjutotta­­­kat csak a gazdavédelmi rendelkezésekkel lehetett megmenteni. A telepeket a fővá­ros és a nagyvárosok közelébe kell elhe­lyezni és ha ott nincs megfelelő birtok, akkor fel kell cserélni másutt felajánlott birtokokkal. Állami kézbe kell venni a te­lepítést, mert a bankok nagy haszonnal dolgoznak, az altruista intézmények pedig nagy költségeket számolnak a parcellázá­soknál. A telepeseket egyébként a telepítés után sem szabad magukra hagyni és adó­mentességgel és adótürelemmel kell támo­gatni. A telepítésre most a legalkalma­sabb az idő, mert alacsonyak a földárak. Ezek után a kötelező állami tűz- és jég­­kárbiztosítást sürgette. Külföldi mintára kényszeríteni kell a biztosítókat — mon­dotta —, hogy ne csak kaszavágásig le­gyenek felelősek a kárért, hanem utána még tíz napig. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­t belügyminiszter a­ népegészségügyi kérdésekkel foglalkozott ezután és azt mondta, hogy a debreceni Neubauer Ede professzornak a gyermekek egészségügyi állapotának vizsgálatára indított akció­ját az egész országra ki kellene terjesz­teni, mert csak így lehet a népbetegségek pusztítását, megakadályozni. Másfélezer megvizsgált gyerek közül 36 vérbajos, még ennél is több a lappangó venereós beteg, 312 gyermeknél tüdővészes folya­m­a­t­ észlelhető, a gyerekek négy és fél­­szézaléka tü­dőbajos. Felhívta a Ház figyelmét a Stefánia Csecsemővédő Egyesület működésére, ame­lyet statisztikai adatokkal támasztott alá. Ennek a munkásságnak az ered­ménye, hogy az ő megyéjében a csecse­mőhalandóság ötven százalékkal csökkent. A községi közigazgatásról szólva, azt kérte, hogy a jegyzők fizetését rendszere­sen folyósítsák. Milotay István a revízió kérdéséről be­szélt. A belső szervezkedést külső politi­kai eszközökkel kell kibővíteni és az olasz barátság fenntartása mellett meg kell ta­lálni az utat Németország és Lengyel­­ország felé. Helytelen bizonyos magyar­­országi köröknek a magatartása, amellyel a német rendszert rossz beállításban igyekszenek feltüntetni. A történelem ta­nulsága szerint nem lehet békés eszkö­zökkel megszerezni, amit elvesztett egy ország. Ezt bizonyítja Lengyelország pél­dája is. Apponyi szerint a békének leg­nagyobb veszedelme a lefegyverzett Ma­gyarország, mert a körülötte levő felfegy­­verze­tt államok egyre jobban éreztetik fö­lényüket és erőszakoskodásukat. Bárczy János, a tornanádaskai kerület új képviselője mondta el ezután szűzbeszé­­dét. A gazdasági válság okai felfogása ter általános érdeklődés közben válaszolt Klein Antalnak, aki a múlt ülés napirendi vitájában bejelentette, hogy Tolna megye közgyű­lésén nem adták meg neki a szót és nem mondhatta el az inerpellációját. A belügyminiszter a megindított vizsgálat eredményeként közölte, hogy az interpellá­ciót azért nem vették fel, mert annak az anyaga nem az alispánra, hanem a belügy­miniszter hatáskörébe tartozik. Ezt a tör­vényesség szempontjából kifogásolni nem lehet. Azt is mondta Klein Antal, hogy a patikajogok kiadásánál illetéktelen befo­lyások érvényesülnek. Ez nem áll — mondta erélyesen a miniszter — és ehhez a presztízsemet kötöm. Konkrét adatokra hivatkozott a képviselő úr, felszólítom, hogy tessék a konkrét adatokkal a nyil­vánosság előtt előhozakodni. Ezt kívánja a közérdek. Erőd­-Harrach Tihamér felfogása sze­rint a parlamentarizmus válságáról csak azok beszélnek, akik nem vehetnek részt a parlament életében. A parlament tükör­képe a nemzet életének és örömmel álla­pította meg, hogy ily magasnívójű költ­ségvetési vita, amióta öt képviselő, még nem volt. szerint a világháború előtti időkig nyúl­nak vissza és részben ezek az okok idéz­ték fel magát a világháborút is. A vál­ság kimélyülésében nagy szerepet játsza­nak a békeszerződések, amelyek gazdasági egységeket romboltak­ szét. Szükségesnek tartja a termelés irányítását. Szabjon meg a kormány bizonyos irányelveket, hogy miből milyen mennyiséget és hol kell termelni, mert csak így lehet az ag­­rárterményeket előnyösen elhelyezni. Arra kéri a pénzügyminisztert, hogy a pénzügyi kormányzat adjon haladékot a bajbajutott gazdák kamatterheinek fize­tésére addig, amig az új termést áruba tudják bocsátani. Somssich Antal gróf a gazdabajokat és a vidék panaszait sorolta fel és élesen tá­madta a karteleket, amelyek az ipari cikkek megdrágításával lehetetlenné te­szik a mezőgazdasági termelés rentabi­litását. Május 2. A képviselőház szerdai ülésének első szónoka, Molnár Imre hivatkozott Ottó­nak a nyilatkozatára, amely szerint a ki­rályfi nem látja megvalósíthatónak régi módon a restaurációt. A Tiszántúl nem legitimista érzelmű, de ha a restauráció vitális érdek és az ország restaurációját is jelenti, akkor meghajlik a közérdek követelménye előtt. A választójog kérdé­sében maga és pártja aggodalom nélkül várja a titkosság bevezetését. Rámuta­tott a nagybankok és az altruista intéze­tek helytelen eljárására, amelyet a védett birtokokkal szemben tanúsítanak és amely ellen orvoslást sürget. A zöldhitel kérdésében kiegyenlítő rendelkezéseket kér a kormánytól, mert a különböző inté­zetek eltérően kezelik a kérdést. jogi cikkek árának emelkedése is. A bú­zát legalább 15 pengős áron kell értéke­síteni a gazdának. Ha a balettát el is törlik, a többi kedvezményt fenn kell tar­tani. Azoknál a nyugdíjasoknál, akiknek a megélhetése biztosítva van, egyébként is a nyugdíjakat progresszíven kell csök­kenteni. 50 millió a költségvetési megtakarítás Pa­­r Hugó felfogása szerint a kormány­nak nemcsak az a feladata, hogy dicsérje a kormány tevékenységét, hanem vele együtt munkálkodva a bajok megállapí­tása után a segítés módjait is keresni kell. A tavalyi költségvetéssel szemben a megtakarítás ötven millió, ami részben a személyi járandóságok csökkentésével, részben pedig a valutáris differenciából származik. Két nagy probléma van: az állami és önkormányzati túlméretezett testületeknek a lebontása és a munkanél­küliség. Az előbbi a telepítéssel kapcso­latosan volna megoldható, az utóbbi meg­oldására pedig a gazdasági élet fellendíté­sére szolgáló különböző eszközöket kell felhasználni. Le kell szállítani a közszolgáltatások árát. Az útadó helyett a benzinadót kell bevezetni, amivel igen sok embernek a kenyerét biztosítaná a kormány. Befejezésül a választójogi reformmal foglalkozott Payr Hugó. Híve a titkosság­nak, azonban az ajánlási rendszer helyett az angol rendszert kell elfogadni, amely szerint kauciót kell letenni annak, aki indul a válsztáson és ha nem kap meg bi­zonyos minimális szvazatot, akkor a kau­ció elvesz. Ezzel meg lehet akadályozni, hogy a kispártok és az önjelöltek fellép­hessenek. Illi szerint, mondta Payr Hugó, a kormány rendeleti úton akarja életbe­léptetni a választójogi reformot és kéri a miniszterelnököt, hogy miután ezt a fontos kérdést ilyen módon nem lehet megfogni, nyugtassa meg ebben a tekin­tetben a közvéleményt. Május 3. A képviselőház csütörtöki ülését dél­után négy órakor nyitotta meg Aknásy László elnök. Bánó Iván, a költségvetés vitájának szónoka felszólalásában a reá­lis problémák egész halmazát sorolta fel, elsősorban a h­adikölcsönsegélyezés mód­jának a megváltoztatását kérte. Bánó Iván ezután a tűzbiztosításnak az államosítását, a községi alkalmazottak, a jegyzők és a tanítók fizetésügyének rende­zését, artézi kutak fúrását, a visszaeső állatkivitel fokozását, a kopár területek fásítását, a megváltott és kiosztott földek árának értékelését, a falusi kisiparosság segélyezését és oktatását és az útépítés folytatását sürgette. Lázár Miklós a költségvetésről szólva, megállapította, hogy 65—70 pengő a fej­kvóta a nyugdíjterhek terén. Csonka­­magyarországnak nyolcszor akkora a nyugdíjterhe, mint Nagy-Magyarországé volt. Mezey Lajos rámutatott a telepítés fontosságára és arra a szükséges birtok­­politikára, amelynek az alapja a kötött birtokok felszabadítása lenne. Ismertette a Duna—Tisza-csatorna lassanként két­százéves terheit, kifejtette, hogy a mező­­gazdasági munkanélküliség enyhítése szempontjából a csatorna megvalósítása döntő jelentőségű volna. Felszólította a parlamentet, hogy pártkülönbség nélkül fogjanak össze a Nagy Magyar Alföld égetően fontos rendezésére. Befejezésül a revízióról szólt, mint ami nemcsak a kö­zépeurópai problémáknak került a közép­pontjába, hanem egész Európa békéjének biztosítéka is. Sok a beteg, gyermek Magyarországon mindent a kormánytól várnak Esterházy Móric gróf előbb gazdasági, majd politikai kérdésekkel foglalkozott. Nem akarja lekicsinyelni a kormánynak a kivitel terén szerzett érdemeit, de fi­gyelembe kell venni, hogy a kivitel befa­gyott pengő ellenében történt. Az irányí­tott gazdálkodás eszméjét nagyobb rokon­­szenvvel nézi, mint tavaly, csak attól tart, hogy az ország veszedelmére válik, hogy lassanként mindent a kománytól várnak Magyarországon. Sürgette a választójogi reformot, szükségesnek tartja a titkos vá­lasztójogot, de nem híve semmilyen radi­kális választójognak és szerinte is véde­kezni kell az esetleges szélsőséges kinövé­sek ellen. A restaurációról szólva, kifej­tette, hogy nem gondol olyan restaurá­cióra, amely az abszolút királyi hatalom megalkotását tűzi ki céljául, mert az de­­navuálná a múltat és kompromittálná a jelent. Sigray álláspontját teszi magáévá, amely szerint a királyt csak a nemzet közakarata hozhatja vissza. Surbán Gáspár báró elismerését fejezte ki a pénzügyminiszternek a költségvetés lelkiismeretes és világos összeállításáért, majd a világgazdaság helyzetéről festett adatokkal alátámasztott képet és azt a következtetést vonta le, hogy a kormány érdeme, hogy a válság hullámai nem csaptak át a trianoni határokon. Nálunk, a százszázalékos jogállamban teljes élet- és vagyonbiztonság van, öntudatosan ál­lunk őrt a Duna-medencéjében. Jogunk van optimizmussal nézni a jövőbe s en­nek legfőbb oka a római egyezményben rejlik. Emelkedett a kivitelünk, javult a fizetési mérlegünk, csökkent a munkanél­küliek száma, elhelyezték az állástalan diplomásokat, megkezdődött a mezőgazda­ Brógly József adóreformot kér Farkas Géza felszólalásában azt han­goztatta, hogy állítólag erőszakkal szerve­zik a nemzeti egységet, amit azonban Brógly József, a következő szónok, legha­­tározotabban visszautasított, mert éppen az ellenkezője igaz, az ellenzék fejt ki féktelen agitációt a vidéken. Ettől a múló incidenstől eltekintve azonban, — állapí­totta meg Brogly József — nyugodt a politikai atmoszféra, értékes felszólalások hangzottak el a vitában és úgy látja, hogy nagy gondolatok megvalósítása terén­zez abban a bizalmi légkörben él, amelyet Gömbös Gyula rádiószózata teremtett meg és amivel sikerült a nemzet akarat­erejét megerősíteni. A falu őszinte biza­lommal kíséri a kormány működését, pe­dig a lakosság igen nyomasztó helyzetben él. Elsősorban az államháztartás érdeké­ben szükséges volna egy átfogó adó­reform, amely a létminimum adómentes­ségét biztosítaná. Egyszerűsíteni kell az adóügyi igazgatást, hogy az egyszerű em­berek is eligazodjanak rajta, az együ­ttmunkálkodás lehetséges. A neru- Segíteni kell a községi tisztviselőkön A jegyzők szomorú helyzetével foglal­kozott ezután részletesen és alapos tárgyi ismeretek birtokában. Szükség van a köz­ségi közigazgatás reformjára. Csak az, h­ogy a jegyzők számát redukálják, vi­szont egyre több feladatot rónak rájuk, feltétlenül csődhöz vezet. A falu jegyző­jétől, a jegyzőtől, azt várjuk, hogy te­remtse meg a falu nyugalmát, legyen ve­zére a népnek, harcosa a nemzeti gondo­latnak, ebben azonban nincs más fegy­vere, mint a lelkiereje és a falu szere­­tete, de nem bírják már a túlfeszített munkát. Vannak községek, ahol hónapok óta nem kaptak a jegyzők fizetést. És éhezik az a községi tisztviselő a család­jával együtt, aki nyolc hónapja nem ka­pott egy fillért sem. A pénzügyminiszternek, ha másként nem, hitelművelettel kell segíteni ezen az értékes nemzetfenntartó rétegen. Farkas Gyula beszédében azt hangoz­tatta, hogy szükség van a titkos válasz­tójogra, de Ugyanúgy, mint ahogy Eck­­h­ardt Tibor és Milotay István is hangoz­tatta a szélsőségek ellen bizonyos garan­ciákra van szükség. A költségvetés szűk keretek közé van szorítva. Az egyik olda­lon lefaraghatatlanok a kiadások, a má­sik oldalon pedig fokozh­atatlanok a bevé­telek. a súlyos nyugdíjterhek enyhítésére alkalmas eszköz, ha azoknak a nyugdíját elvonják, akiknek másután a polgári jólé­tet biztosító jövedelmük van, általában a nyugdíjterheket hitelművelet útján 50 esz­tendőre fel kellene szabadítani. Szavai vé­geztével a teremben lévő külügyminiszter figyelmét hívta fel a határmenti lakos­ság nehéz helyzetére. 3 Agyonlőtték az oláh összeesküvés leleplezőjét A Precoup-féle oláh királyellenes ösz­­szeesküvést egy Tzanu nevű kolozsvári őrmester leplezte le, akit az összeeskü­vők azzal bíztak meg, hogy szállítson gránátokat Bukarestbe. Az őrmesternek feltűnt ez a megbízatás és jelentést tett feletteseinek, akik azt mondták neki, hogy vállaljon mindent és kutassa ki, hogy mi a gránátküldők szándéka. Ilyen módon derült ki, hogy Precouk és tiszt­­társai merényleteiket terveztek a királyi család ellen. Az összeesküvőket fegyház­büntetésre és lefokozásra ítélték. Tranut pedig a király alhadnaggyá léptette elő.­­ Ezt a kitüntetést azonban nem soká él­vezhette, mert az összeesküvők szabadlá­bon lévő hívei megfenyegették, hogy áru­lásáért el fogja venni büntetését és most ezt a fenyegetést­­be is váltották, am­eny­­nyiben megközelítették és egy lövéssel leterítették. A golyó a szivét fúrta ke­resztül. A szinajai királyi kastély közvetlen közelében rejtélyes erdőtűz ütött ki. A fenyőerdő kigyulladt és egy ezredet kel­lett kivezényelni, hogy megmentsék a királyi kastélyt, amelyet a hömpölygő lángtenger megsemmisítéssel fenyegetett.

Next