Új Barázda, 1934. június (16. évfolyam, 22-25. szám)

1934-06-03 / 22. szám

1934 június 3. vasárnap UJ BARAZM A hét politikai eseményei A felhatalmazási javaslat tárgyalása — Az 1932—33. évi számadások — Az Alföld öntözése — Interpellációk Május 28 A költségvetés elfogadása után a kép­viselőház hétfőn a felhatalmazási javas­latot kezdte tárgyalni. Délután négy óra­kor nyitotta meg az ülést Alm­ásy László elnök. A javaslatot Temesváry Imre elő­adó ismertette. Rámutatott arra, hogy egész költségvetésünkön keresztül vonul a gazdasági helyzet változásaihoz simuló takarékossági irányzat. A költségvetés összeállításában a halasztható kiadásokat a kormány későbbi időkre igyekezett tolni, hogy a mai terheket könnyítse. Meg kell teremteni a bizalom és a biztonság érzését, amelynek állandó fokozódásával alakulhat ki egy egészséges hitelélet. Zichy János gróf dicsérte a pénzügymi­niszter erélyes és céltudatos munkássá­gát. Felhívta a figyelmet arra, hogy bár a horogkeresztes mozgalomnak nálunk nem jósol nagy jövőt, de veszélyessé vál­t házik, mert az elégedetlen tömegekre tá­maszkodik. Niamessny Mihály megállapította, hogy a pénzérték állandóságának biztosítása és a pénzügyi egyensúly megteremtése te­rén a pénzügyminiszter helyes úton járt és az idő igazolja a pénzügyminiszter el­gondolásának helyességét. Ezért sikerült A pénzügyminiszter­nál Imrédy Béla pénzügyminiszter emelke­dett ezután száljára és visszautasította Rassay Károlynak azt a kijelentését, mintha a kormány tagjai közül csak ő egyedül állítaná komoly valóságában nyil­­vánosság elé a tényeket. Ez ellen óvást emel. A kormány tagjai közül senki sem kendőzte sohasem az igazságot. A felolva­sott idézettel is azt akarta dokumentálni Rassay Károly, mintha közte és a minisz­terelnök között felfogásbeli különbségek lennének. — Megnyugtatom Ralsay képviselőtár­samat, — mondta energikus hangon Im­­rédy Béla — hogy ebben a kérdésben is teljesen egyetértünk. A kormány kapita­lista alapon áll, a kapitalizmus azonban nem áll szemben a szolidaritás gondolatá­val, maga a szolidarizmus is, mint köz­­gazdasági tan, a kapitalizmusnak egyik alfaja. A kettő igenis összegyeztethető, mert ha ezt nem tennék, akkor kizárólag a történelmi masteralizmus alapjára kel­lene helyezkedni. Már­pedig én, aki a gazdasági élet mezejéről jöttem ide, hir­detem, hirdetni fogom ezentúl is, hogy az erkölcsi értékeknek a hatását el kell is­mernünk. Ezután Éber Antal szólalt fel, majd Weltner Jakab után Csizmadia András a gazdavédelmi rendeletek előnyeit méltatta és azt kérte, hogy a kormány a bérlőkre is terjessze ki a­­védelmet. Túri Béla a Habsburg-restauráció tör­vényes előkészítését sürgette, majd Meskó az egész ország közvéleményét megnyerni pénzügyi politikája számára. Helyes, hogy a pénzügyminiszter tíz millióval emelte a beruházásokra szánt összeget, amelyből munkaalkalmat teremtenek az ország legszegényebb rétege, a földmun­kásság számára. Helyes volt a gazdaárve­rések megakadályozása, mert ezzel óriási tőkéket sikerült megmenteni. Rassay Károly felszólalása következett ezután, aki megállapította, hogy a parla­menti pártok közeledése terén a jelenben javulás mutatkozik. Nehéz az ellenzéknek kritikát gyakorolni, mert a kormányzat­nak nem a jó és a rossz között, hanem a­ rossz és a kevésbé rossz között lehet csak választania. A pénzügyminiszter — talán egyedül a kormány tagjai közül — komor és hideg színekkel festi meg mindig a valódi helyzetet. Kifogásolta, hogy a ró­mai egyezményről nem tájékoztatták a külügyi bizottságot. Hangsúlyozta, hogy le kell rombolni a válaszfalakat és hivat­kozott Wolff Károly beszédére, aki sze­rint a politika bázisává a szerzetet kell tenni. Elismerését fejezte ki a miniszter­elnök iránt, aki felekezeti téren is békére törekszik és békés nyilatkozatot tett a ki­rálykérdésben is. Isza Rassay Károlynak holtan és Kabók Lajos szólaltak fel a vi­tában. Május 29 A képviselőház keddi ülését délután négy órakor nyitotta meg Almásy László elnök, aki kegyeletes szavakkal emléke­zett meg Barabás Béláról. Szavait a kép­viselők állva hallgatták végig. Az elnök szavai után megkezdődött a felhatalmazási javaslat vitája. Vázsonyi János felszólalásában azt kérte, hogy küldjön ki a Ház egy bizottságot, amely­be a jogtudósokat is vonják bele, a vá­lasztójogi törvény kidolgozására. Beck Lajos az államvasúti beruházáso­kat sürgette, majd arra mutatott rá, hogy termelésünket úgy kell berendezni, hogy minél könnyebben találjunk fogyasztókra. Ezután Dési Géza, a közjogi bizottság előadója benyújtotta a Szent Korona két őrének megválasztásáról szóló javaslatot. Mojzes János megdöbbentő adatokat so­rolt fel a dunántúli egyke pusztításairól, aminek, felfogása szerint a túltengő nagy­birtokrendszer az oka. Strusz István a racionalizálási és a létszámapasztás to­vábbi lépéseit sürgette. Elismerését fe­jezte ki Gömbös Gyula miniszterelnöknek a király kérdésben tett deklarációjáért, amelynek nyomán külföldön és a belföl­dön is erősödik a jogfolytonosság felvéte­lére irányuló akció. A felhatalmazási ja­vaslatot elfogadta. Gömbös Gyula miniszterelnök beterjesz­tette a 33-as bizottság működésének meg­hosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat ismét egy évvel hosszabbítja meg a törvény érvényét. A letárgyalt törvényjavaslatokra bi­zottsági jelentéseket nyújtottak be ez­után és pedig Váry Albert a kémkedési törvényjavaslatról, Téglássy Béla pedig a gyógyfürdőjavaslatról szóló bizottsági je­lentéseket Az 1932—33. évi zárszámadás Az 1932—1933. évi zárszámadás, nem­különben az állami számszék jelentésének tárgyalása került most sorra. A zár­Bródy Ernő az Alföld öntözési tervei­nek költségeit tette szóvá. Ruttkai Udo barcelonai tb. főkonzul még a Bethlen-kor­mány alatt megbízást kapott a tervek el­készítésére. A Károlyi-kormány a­­megbí­zást visszavonta és az ügy a Gömbös-kor­­mány alatt került likvidálásra. Hogyan lehetett ilyen nagy munkát,pályázat nél­kül kiadni? A zárszámadás szerint Rutt­­kay tiszteletdíját 305.000 pengőben állapí­tották meg, amiből 295.000 pengőt kifizet­tek. A főkonzul nyilatkozata szerint vi­szont 900.000 pengőt állapított meg ré­szére a választott bíróság, ebből 600.000 pengőt megkapott, a többi részletekben fi­zetendő. A nyilatkozat és a jelentés kö­zött tehát különbség van. A 600.000 pen­gőt sehol sem számolják el. Hol van ez a tétel? Miért kellett az ügyet a választott bíróság elé utalni, mikor rendelkezésre áll a rendes bíróság? Azt sem tudjuk, hogy a minisztertanács megbízást adott-e a tervek végrehajtására és a miniszter­számadási bizottság jelentését Nánássy Andor előadó ismertette részletesen. Esterházy Móric gróf bírálat tárgyává tette, hogy a forgótőkekölcsönök, a legkü­lönbözőbb tételekből összeállítva 11 mil­lióra szaporodtak. A vagyonváltságalapról szólva, rámutatott arra, hogy az 1982— 1933. évi költségvetésben a LEBOSz cél­jaira fölvett 3 millió pengőt nem erre a célra fordították. Kérdi, hogy az állami követeléseknél miért írtak le egy három milliós tételt? Az állami mező- és erdő­gazdaság jövedelem- és vagyonadómente­sen is nagyon keveset jövedelmez, majd részletesen ismerteti az állami üzemek tartozásait, amelyeket 450 millióra be­csül. A legfőbb állami számvevőszék elnö­kének a helyszíni ellenőrzés új rendsze­rére vonatkozó iniciatíváját örömmel nyugtatja. Azt hiszi, hogy e rendszernek az ellenőrzés tekintetében igen szép ered­ményei lesznek, tanács utalta-e az ügyet választott bíró­ság elé. Hogyan fizethet a magyar állam 900.000 pengőt végrehajthatatlan terve­kért? A törvényhozás joggal kiváncsi, hogy a 305.000 pengőn felül mi van a 600.000 pengővel. Som­ssich Antal gróf: Azt is jó volna tudni, hogy keresett-e még más is ezen az ügyön. Strausz István szerint a zárszámadás­ból kitűnik, hogy a kormány csak addig a mértékig lépte túl a költségvetés hatá­rait, amíg az állam érdeke parancsolólag követelte. A zárszámadással kapcsolatban kívánságot terjeszt elő, amelyeknek figye­lembevételét kéri a következő zárszám­adásnál. Kívánatos volna, hogy a szám­szék a jelentés bevezető részében általá­nos beszámolót adjon és külön tüntesse fel az állam hitelügyeit és adósságait. Ki­fogásolta a helyszíni szemléket és az a meggyőződése, hogy a régi rendszer sze­rint több eredményt lehet elérni. Az Alföld öntözése Sokat változott a külpolitikai helyzet Wolff Károly aggodalommal nézi a kül­politikai helyzetet, amelyet túlbonyolult­­nak lát. Számbeli kicsiségünknél fogva fontos a nemzeti egység megalkotása. Ak­tív, ügyes külpolitika jól kihasználhatja a jelenlegi adottságokat. Benes már nem az az úr, aki régen volt. Román, szerb és cseh viszonylatban egyaránt megváltozott a helyzet. Nem felekezeti kérdést akar érinteni, de a magyar külpolitikának szá­molnia kell a katolicizmus erkölcsi ere­jével. A prostestánsok is elismerik, hogy a katolicizmus nagy erkölcsi érték, amely­nek alapján még összefoghat Lengyelor­szág, a felvidéki tótság, a magyarság és a horvátság. Vitéz Zsilinszky Endre a következő szó­nok, hangsúlyozta, mint protestáns em­ber, hogy teljesen egyetért azzal, amit Wolff Károly a katolicizmus erkölcsi erejének a nemzet javára való felhaszná­lásáról mondott. Komoly földbirtokreform nélkül nem le­het szó a telepítés megvalósításáról. He­lyesli a titkos választójogot, de ellene van a választók apasztásának. Reisinger Fe­­j renc a vasárnapi munkaszünetet sürgette. Ezután Rakovszky Tibor a titkos válasz­tójog kérdéséről beszélt. Hegymegi-Kiss Pál a kartelek ellen to­vábbi intézkedéseket sürgetett, valamint a titkos választójog törvénybe iktatását kérte. Ezután általánosságban és részleteiben is elfogadta a Ház a felhatalmazási ja­vaslatot. A Ház legközelebbi ülését szerdán dél­után öt órakor tartja. Napirendjén a fel­hatalmazási javaslat harmadszori olva­sása, az 1932—33. évi zárszámadásról, va­lamint a koronaőrök megválasztásáról szóló javaslat szerepel, utána pedig men­telmi ügyeket tárgyalnak. A napirendhez Propper Sándor szocia­lista szólt hozzá és az ülés féltizenkettő­­kor véget ért. Május 30 A képviselőház szerdai ülését délután 5 órakor nyitotta meg Almásy László el­nök. Az ülés elején Imrédy pénzügyminiszter válasza Imrédy Béla pénzügyminiszter válaszolt ezután a felszólalásokra. Eszterházy szó­­vátette, hogy a zárszámadások felépítése nem ad kellő felvilágosítást. Az új ellen­őrzési rendszertől jó eredményeket vár. Ami a vízügyi beruházásokat illeti, ez, a kérdés világosan áll azok előtt, akik az érdekelt tb. főkonzul nyilatkozatait olvas­ták, ezenkívül az 1933—1934. költségvetési év első félévi hiteleltéréseiről benyújtott kimutatásban az ügylet bőséges megoko­­lása található 1929-ben az akkori kor­,­mány megbízást adott Ruttkay Udo­tb. fő­konzulnak arra, hogy az Alföld öntözését tanulmányozza és megfelelő terveket ké­szítsen. Hogy az előző kormány cseleke­dete mennyire volt megokolt, erre választ adnak azok a szomorú események, ame­lyeket a Tiszántúl egyes részein a mos­tani szárazságban tapasztalunk. Hogy a tanulmányozást egy bevált szakértőre bíz­tuk és nem versenytárgyalás után adtuk ki a megbízást, ez érthető és természetes, hogy az óriási munka elvégzése nagy iro­dát igényel és tetemes költséggel jár. A tb. főkonzul, miután 1931 októberében a munkálatokat az akkori gazdasági hely­zetben beszüntette, bizonyos igényeket tá­masztott, amelyekkel szemben úgy az előző, mint a mostani kormány kifogáso­kat emelt. Ezért került bíróság elé az ügy s az összes körülmények mérlegelésével a kormány úgy találta, hogy a választott­­bírósági eljárás a leghelyesebb. A válasz­tott bíróság 1933 januárjában hozott vég­ítéletében előfordulnak a négy évig tartó tanulmányozási, tervezési munkálatok, a személyzet kiadásával kapcsolatos kész­kiadások megtérítése. Az ítélet 900.000 pengő tiszteletdíjat állapított meg, amely után 1931 októberétől 5 százalékos kamat jár. Az 1931—32. évben előlegképpen ki­fizettetett 150.000 pengő, 1932—33-ban 80.000 pengő s azonkívül a választottbíró­­sági költség fejében 11.991 pengő. A most benyújtott hiteleltérési kimutatásokban szerepel 306.000 pengő és még 340.000 pengő kerül kiutalásra havi 40.000 pengős részletekben az 1933—34-ik költségvetési év második felében. A hátralékos 205.000 pengő, amivel az egész megítélt követelés kiegyenlítést nyer, az 1934—35. évi költ­ségvetésbe van iktatva. A konszolidáció előhaladását mutatja az a tény, hogy a túlkiadások arányszáma lényegesen csök­kent. Végül köszönetét fejezte ki az ál­lami számvevőszék tisztviselői karának fáradhatatlan munkásságáért és kérte a jelentés elfogadását. A Ház a zárszámadást elfogadta és a felmentvényt a kormánynak megadta. A koronaőrök megválasztásának becik­kelyezéséről szóló törvényjavaslatot a Ház Dési Géza előadó felszólalása után vita nélkül elfogadta. 3 Interpellációk Az interpellációk előterjesztésére térték át ezután. Hegymegi-Kiss Pál Komárom város háztartási zavarai ügyében interpellált. Másik interpellációjában szóvá tette, hogy a Szolnok—Újszász—Zagyvarékási s ármentesítő társulat 1925-től mostanáig 1,3 millió pengő állami kölcsönt kapott.­­ A gátépítés és egyéb létesítmények ösz­­szege 7.800.000 pengő. Azt kérdi, mi van a kölcsön többi összegével, hol vannak az építkezésről az elszámolások és felülvizs­gáltatta-e azokat a földművelésügyi mi­nisztérium. Az építkezésekről igen csúnya dolgokat beszélnek. Nyolc év alatt a tár­sulat, amelynek élén természetesen a fő­ispán áll, sem kamatot, sem tőkét nem törlesztett az államnak. A kincstár köve­telése ma 1,7 millió pengő. A társulat el­bocsátott igazgató-főmérnökéről kiderült, hogy a társulati vagyon hűtlen kezelésé­vel több, mint 100.000 pengő kárt okozott. Mikes Istvánt becsukták két évre. Hegy­­megi-Kiss Pál azt üzeni a földművelés­ügyi miniszternek, hogy ne írjon neki le­velet, hanem adjon választ a Házban az interpellációra, különben a kérdést újra idehozza. Az elkövetett hibák rövid idő alatt súlyos kirobbanáshoz fognak ve­zetni.

Next