Új Barázda, 1934. szeptember (16. évfolyam, 35-39. szám)

1934-09-02 / 35. szám

2 umMZM !■!■■■!IMHIMIMI'Hl il II T 1HIWHW—T 1934 sieptember 2, vasárnap Asz összi export-l Ez év őszén lesz Budapesten az első Országos Termény- és Gyümölcs Export­­kiállítás. A miniszterelnök úr kívánsá­gára életre hívott Nemzeti Munkahéten eddig főleg az ipar és kereskedelem nemzeti munkája szerepelt. Ez évben mezőgazdaságunk is kiveszi a részét ebből a demonstrációból. „Nemzeti Munka a Magyar Földön" éz­t­elme a kiállításnak. Már maga ez a mondat is jelzi, hogy a magyar agrár­társadalom munkájának minden vonat­kozása bemutatásra kerül. Az őszi Ex­­port-kiállítás Magyarországon első ilyen a maga nemében és kormányzatunknak az a terve, hogy évente rendszeresíti ezt a kiállítást, hogy ezáltal egy pontosan meghatározott időpontban minden évben tárlatszerűleg felvonultassa mezőgazda­ságunkat és alkalmat adjon a külföldi fogyasztópiacok képviselőinek és be­vásárlóinak, hogy mindazokat a mező­­gazdasági cikkeket, amelyek őket hazá­juk fogyasztópiaca szempontjából ér­dekli, itt megtalálhassák, megtekinthes­sék és szükségletüket azon beszerez­hessék. Mezőgazdaságunk létérdeke, hogy fe­leslegeinket minden zavaró körülmény nélkül jó áron értékesíthesse külföldön és az őszi Mezőgazdasági Kiállítás egy hatalmas lépést jelent exportunk fejlesz­tése terén. A kiállítás célja, hogy külföld felé dokumentálja a magyar mezőgazdaság fejlettségét, amely képes a legkényesebb igények kiszolgálására is, másrészről utóbbi évben a külföldi importőrök ré­széről megnyilvánuló kívánságokhoz mérten útmutatást nyújtson gazdáink­nak, hogy milyen fajtájú és minőségű termények azok, amelyek külföldi el­helyezkedésre számíthatnak, hogy mi­lyen iránybaa alakítsák át gazdálkodá­sukat. Itt elsősorban a minőség kérdése jöhet számításba. Akkor, amikor a kül­földi importőr válogathat abban, hogy melyik országból szerezze be szükségle­tét, egészen természetes, hogy egyéb mel­lékkörülményeken kívül elsősorban azt akarja, hogy a vásárolt termény minő­sége kifogástalan legyen. Hála kormány­zatunk évek óta folytatott céltudatos törekvésének, ma már az a helyzet, hogy mezőgazdaságunk kivitelre kerülő feles­legeinek igen jelentékeny része eléri a külföld által megkívánt minőséget. A magyar föld, a magyar éghajlat speciális adottságai egyes terményeink minőségét olyan különlegessé teszik, hogy­ azok szinte versenytárs nélkül ál­lanak a nemzetközi piacon. Természetes tehát, hogy a kínálkozó lehetőségeket meg kell ragadnia mezőgazdaságunknak és főleg ezekből a cikkekből kell terme­lését fokozni. A mezőgazdasági tömeg­áruk minőségét is javítani kell. Mind­ezeket a szempontokat szakszerű egy­másutánban fogja szemléltetni az őszi Mezőgazdasági Export-kiállítás, úgy, hogy gazdáinknak különleges alkalmuk nyílik megismerni azokat a tényezőket, amelyek kell, hogy jövő gazdálkodásun­kat irányítsák. Egyetlen gazdálkodóra sem közömbös, hogy milyenek a mező­­gazdasági termények árai, bár e tekin­tetben függőségi viszonyban vagyunk a külföldi piacokkal szemben, mégis az tapasztalható, hogy a különlegesen jó­­minőségű termények könnyebben és job­ban értékesíthetők. Az őszi Export­­kiállítás Előkészítő Bizottsága teljesen tisztában van azokkal a szempontokkal, amelyeket figyelembe kell vennie és en­nek megfelelőleg kiváló szakemberek be­vonásával úgy készíti elő a kiállítást, hogy az a kitűzött célt legjobban meg­valósítsa. A gazdatársadalom teljesen át­értette a kiállítás fontosságát és azt részvételével a legteljesebb mértékben támogatja. Az egyes terményekből a minták már jórészt beérkeztek a ki­jelölt kísérletügyi állomásokhoz és azok vizsgálata fokozott erővel folyamatban van. Örömmel tölti el a szemlélőt, ha látja, hogy a nagy- és kisgazdaságokból beérkező minták minőségi szempontból milyen kiválóak. A bánkúti 1201-es búza­­minták ezrei igazolják, hogy a nemesí­tett vetőmag használata mennyire indo­kolt és fontos, de így vagyunk a többi terményeknél is. Elismeréssel kell meg­emlékeznünk a kisgazdáinkról, akiknek terméseredményei azt igazolják, hogy intenzív gazdálkodást folytatnak. A kiállítás szeptember 29-től október 8-ig lesz Budapesten az Iparcsarnokban és ezalatt az idő alatt az összes ma­gyar vasutak és hajózási vállalatok fél­áru kedvezményt engedélyeztek a Buda­pestre utazó látogatók részére. Az iga­zolványok, amelyekkel a kedvezmény igénybe vehető, már kapható az összes községi elöljáróságoknál, illetve az IBUSz-nál és kirendeltségeinél, de kész­séggel küld a kiállítás Előkészítő Bizott­sága is. A jegy ára Budapesttől 100 km távolságig 1 pengő, ezen túl 2,50 pengő. A KOLDUS Irta: MOLNÁR ISTVÁN Estefelé van. A nap vörösen izzik az ég alján. Hűvös szél cibálja az utcasor fáinak koronáit. A Tisza haragosan mo­rajlik s a vén torony órája monoton veri a hetet. Egy őszhaju öregember ténfereg a Kereszt­ utcában. Meg-megáll a házak előtt, gondolkozik, hogy bemenjen-e. Bá­tortalanul fogja meg az egyik kilincset, benyit a kiskapun. Előremegy az üveg­ajtóig, leveszi sapkáját s gyenge színte­len hangon megszólal: — Mi Atyánk . . . Imádkozik. Tekintetét homályossá te­szi a könny, amint áhitatosan néz égfelé. Nemcsak az ajka mondja az imádságot, hanem a lelke is. A konyha ajtó kinyílik. Egy asszonyi kéz két darab két fillérest nyújt neki. A koldus elveszi. — Isten fizesse meg, — mondja re­megő hangon. Rongyos kabátja zsebébe csúsztatja s roskadozó inakkal indul kifelé. Talpatlan cipője alatt zizegnek a kövek. Újra kint van az utcán. Köhögési ro­ham vesz rajta erőt. Fáradtan roskad le egy padra. Reszketős kezével végigsimítja verejtékes homlokát. Nézegeti a kétfilléreseket vonagló ajak­kal. A keserűség könnyekben ül szemében, majd a fájdalom sóhaján, leperegnek a koldult garasra. Szívében valami kifejezhetetlen érzés hujtogat. Titkos erők sikongva kergetik bódult agyába a vért. A szél dühösen kavargatja az ut porát. A koldus ül mereven. Néha, néha meg­mozdul, előrehajol, figyel. Melle zihákol, köhög. A kisváros csendjébe belekondul a nagyharang. Az öreg leveszi fövegét, imád­kozik. Az út kereszteződésénél részeg munká­sok fordulnak be errefelé. A harang elhalkul, a koldus felteszi ezüstös fejére kopott sapkáját. Meglátja a közelgő munkásokat... Szive nagyot dobban, keze görcsös keserűséggel szorítja a kapott filléreket. — Ó az . . . Most megszólítom... — hangja elcsuklik, kebeléből fájdalmas só­haj szakad ki. Elhaladnak előtte. A trágár beszéd éppen úgy ömlik szájukból, mint a pálinka bűze. Mikor a legutolsó munkás a pad elé ért, az öreg feláll: — Fiam, kedves fiam! . . . A munkás megáll. Megismeri apját. Szemtelenül néz reá s durván kérdi: — Mi kell?... Mondtam már, hogy nem bírom segíteni . . . — Dehogy akarom ... dehogy akarom !... Az Isten mentsen meg ettől! . . . — Hát akkor mit akar? Az öreg lenyelte a szót, amely az aj­kán volt. Azt akarta mondani,­­hogy már egy hete nincs hely, hová lehajthatná fá­radt fejét . . . Ahol eddig lakott, annak elárverezték a házát s őt is kitették az utcára. Azt akarta mondani, hogy egy hét óta kopogtat zárt ajtók mögött ala­mizsnáért ... De csak ennyit mondott: — Azt akartam kérdezni: Hogy vagy­tok? A fiu részegen felkacag. — Miért nem kérdi meg Lacitól, az „úr“ fiától . . . Akit kitaníttatott, akire rá­­költötte egész vagyonát. Attól kérdezze meg! Ne én tőlem, akit nem szeretett so­hasem . . . — Nem igaz! Téged is szerettelek, éppen úgy szerettelek, mint öt... De te nem akartál tanulni ... Te undorodtál a könyvtől.. . — Erőltetni kellett volna. — Éjszakákon át sírtál, amikor azt mondtam, hogy beíratlak a gimnáziumba... — Nem kellett volna figyelembe venni! — De sajnáltalak, mikor olyan keser­vesen zokogtál, fiam ... Az apa nem bírta tovább tartani köny­­nyeit. Szirén lábbal tiport elzü­llött, há­látlan gyermeke... — Ne sírjon, — mondta hidegen a fia. — A sírás nem segít. Kérjen attól segít­séget, akinek van miből segítenie ... La­citól ... Nyolcszáz pengő fizetése van ha­vonta ... abból adhatna ... Az utca végéről két csendőrszurony csillámukt az alkonyaiban. — Adhatna ... mégis koldulnom kell !... Az sem ad . . . — Hát én, hogy adhatnék?... — Meg­látja a csendőröket, arca halálsápadt lesz. Homlokát kiveri a hideg verejték. — Csendőrök... Az öreg észreveszi fián a változást. — Mi bajod, fiam? — Csendőrök, — suttogja halkan. Érdes kezét végighúzza homlokán. Ke­serűen mondja: — Nekem lopnom kellett, hogy kenye­ret tudjak adni családomnak ... Laci meg még a szeretőjének is autót vásárol... — Menekülj drága fiam! — szól az apja. — Menekülj ! Majd én magamra vál­lalok mindent — Neked feleséged van, gyermekeid vannak... Ki adna nekik enni, ha börtönbe kerülnél... Menj fiam! . . . — Itt van az álkulcs, ezzel nyitottam ki az ajtókat... Itt vannak ezek is ... Remegő kezekkel rakja apja zsebébe a pénzt, az arany- és gyöngyékszereket. Könnyes szemében bocsánatkérés volt, de csak ennyit mondott: — Apám!... Édes jó apám ... Megölelte apját és futva menekült. Az öreg koldus, akinek egy nyolcszáz­pengős havi fizetésű úr és egy éhbérért dolgozó, lezüllött napszámos fia van, aki lopott, állt mereven, büszkén. Szeméből kiapadtak a könnyek. Homlokán mintha Glória ragyogott volna fel. Rongyos kol­dusruhája alatt félelem nélkül dobogott az örökké szerető s mindent megbocsátani tudó, apai szív. . Felemelt fővel ment a csendőrök elé. Elmondta „bűnét“ s bekísérték a megye­házára. Két fia volt. Egyikre ráköltötte minden vagyonát. A másiknak odaadta azt, amije még volt, de ami már soha többé nem lehet: a becsületét. És érte­m is kapott valamit, amit ő sem érdemelt meg. Vékony acélláncot, remegő kezére... A Tisza haragosan morog, a szél zúgva hajlítgatja a nyárfák derekát. A toronyból gyengén lehallatszik, amint kilencet ütt az óra. ebben az összegben a kiállítás belépő­jegye is bennfoglaltatik. Az Őszi Mezőgazdasági Export-kiállí­tás már maga is egy olyan érdekes lát­ványosság lesz, amely bőven kárpótol az utazás fáradalmaiért. A TESz által egy­ időben rendezett Nemzeti Munkahét is értékes látnivalók és szórakozások egész sorozatát nyújtja a látogatóknak, úgy, hogy a magyar munka ünnepi hete nem­csak belföldön, de külföldön is nagy ér­deklődésre tarthat számot. Az Előkészítő Bizottság Krúdy Ferenc elnökletével a Földművelésügyi Minisztériumban mű­ködik és bármilyen felvilágosítást kész­séggel megad. Az idei tengeri- és burgonya­­termés kitűnőnek ígérkezik A napokban kiadott termésjelentés szerint a búza cséplését az északi vár­megyék és Pest megye kivételével bevé­gezték. Az eredmény­ mennyiségre gyen­ge, minőségre azonban a legtöbb helyen kiváló. Fajsúlya 78—82 kilogramm között változik. Átlagos termés holdanként 6.09 mázsa s így 16,788.518 métermázsa búza­termés várható, 9,453.062 mázsával keve­sebb, mint tavaly. A rozstermés gyenge volt és minősége is változó. Összesen 5,363.196 métermázsa termés várható, körülbelül 4,2 millió mé­termázsával kevesebb, mint tavaly. Az árpa mennyiségre nézve gyenge, mi­nőségre nézve azonban jó. Az idei termés 4.5 millió métermázsára becsülhető, ami 3.8 millióval kevesebb, mint tavaly volt. A zab úgy mennyiségileg, mint minősé­gileg a közepesnél kevesebb. A zabtermés 2.1 millió métermázsára becsülhető, szintén kevesebb a tavalyi termésnél. A tengerit az augusztusi esők megjaví­tották. A tengeri 21,396.644 métermá­­zsára becsülhető, ami 3,305.455 mázsával több, mint tavaly volt. A burgonyatermés kilátása javult, an­nak ellenére, hogy Sopron, Tolna, Vas és Veszprém megyékben szárrothadás lépett föl. A közepesnél jobb termés remélhető. Mennyiségileg 23.288.342 mázsa, holdan­ként tehát 36.37 mázsával lehet számolni, amelynek folytán 4,7 millió mázsával több lesz a burgonyatermés az idén, mint ta­valy volt. A cukorrépa közepes termést ad és va­lamivel kevesebb lesz, mint tavaly volt. Az uborkatermés jó közepesnek mond­ható, a zöldpaprika érzi az eső hiányát, a paradicsomtermés mennyisége közepes, minősége jó. A káposzta is esőt kíván, a bab betakarítás alatt áll, a mákfejek ki­csinyek maradtak, a lencsetermés gyenge közepesnek mondható, a dohány szépen fejlődött. A mesterséges takarmányok kö­zül a lóhere második, illetve a harmadik kaszálás elég jó termést hozott. A rétek sarjú termése általában gyenge volt, a legelők némileg javultak. A szőlő az éréshez közeledik. Peronosz­­póra szórványosan mindenütt található, lisztharmat elvétve, szőlőmoly csak egyes vidékeken okozott kárt. A darazsak kár­tétele azonban jelentős. Sok helyen rotha­dás lépett fel, így a nyíregyházi kerület­ben. A jégverés a badacsonylábdi hegy és a Badacsony hegy felső részén 10—26 százalékos kárral járt. Kisörs szőlőhegy és Ábrahámhegy egyes részein 30 százalékos, Rendes és Révfülöp községek­­határaiban pedig 15 százalékos kárt okozott. Családi értekezletet tartottak a Habsburgok Ottó feleségül veszi az egyik olasz királyleányt? Párisi jelentés szerint az Excelsior állítólag biztos forrásra hivatkozva arról ad hírt, hogy a Habsburg-család Mária-Zellban családi értekezletet tar­tott Jenő főherceg elnökletével. A csa­ládi tanács napirendjén három kérdés szerepelt: Ottó házassága, a Habs­­burg-javak visszatérítése és a restau­ráció. Zita királyné amellett szállt síkra, hogy Ottó vegye feleségül az egyik olasz királylányt. A családi ta­nács megállapította, hogy az osztrák restauráció kilátásai erősödtek s hogy­ha Miklas elnök lemond, Jenő főher­ceg lesz az új osztrák államfő kor­mányzói minőségben.

Next