Új Barázda, 1934. november (16. évfolyam, 44-47. szám)

1934-11-04 / 44. szám

1934 november 4. vasárnap ÚJ BARÁZDA Karácsony előtt a Ház elé kerül az új választójogi javaslat Bethlen gróf álláspontja a választójog kérdésében A parlament őszi politikai élete a választójog jegyében indult meg. Az a csend, amely jellemezte az első ülést és az az egykedvű belenyug­vás, amellyel tudomásul vették az elnapolást, mind a bizonytalanság és a várakozás jele. Könnyen megállapítható, hogy a mai pártokon felül új frontok ala­kulnak ki a parlamentben, még­pe­dig egyik oldalon a titkos választó­jogot akarók frontja, a másik olda­lon azok, akik ezt mindenképpen el akarják gáncsolni. A titkos választójog frontja A titkos választójog frontján áll el­sősorban a Független Kisgazdapárt, amely a maga frisseségével két éven ke­resztül annyi kitartással harcolt azért, hogy a titkos választójog kérdése a po­litikai élet legesedékesebb problémája lehessen,­­ és itt áll ugyanilyen erővel és kitartással a Keresztény Gazdasági Párt, amely mindig fenntartás nélkül el­fogadta a titkosság elvét. Ennek a frontnak a fő erőssége ma az, hogy bár még megvannak a részletkérdésekben a divergáló felfogások, azonban mégis ezen a fronton áll Gömbös Gyula és pártjának úgy látszik túlnyomó része. Gömbös Gyula, mint ismeretes, tavasszal egész határozottsággal lekötötte magát, most már nemcsak elvi alapon, a titkosság mellett, hanem mint felelős államférfi jelentette ki, hogy még ez évben a Ház elé hozza a titkos választójogot. Az Eckhard féle választójogi levele­zés kipattanásakor sokaknak joggal tűnt fel, hogy a Nemzeti Demokrata Párt nem vett részt abban a kampányban, amely a részletkérdésekbe beakadva, akarta elgán­csolni végeredményben a titkos választó­jogra való törekvést, úgy hogy nem alap­talan az a föltevés, hogy a Nemzeti De­mokrata Párt parlamenti képviselete ak­kor, amikor a választójogi javaslatot tárgyalni fogják, szintén ezen a fronton fog állni. Bethlen csak a titkos választójog kiterjesztésének híve Ezzel az eléggé kialakult és döntő ■többségű fronttal szemben kísérletezik a másik, amely azonban még távolról sem ennyire kialakult. Itt állnak elsősorban a Rassay-féle szabadelvűek meglehetősen elhatárolt tábora, a pártonkívüliek leg­nagyobbrészt mágnásokból álló csoportja.­lletőlen eddigi tartózkodása az oka an­nak, hogy ez a front, bár részleteiben sok harci kedvet mutat, nem tud kialakulni. Akadályul szolgál Bethlen titokzatos visz­­szavonultsága mellett még az is, hogy egy olyan választójogi javaslatot, amelyet a parlament mai struktúrája mellett meg lehet szavazni, az egységespárti érdekeltek egész más alapon kifogásolnak, mint a vál­asztójogellenes front csoportjai, ame­lyek a demokrácia jelszavaival szeretik önmagukat állandóan fedezni.­­ Bethlen Istvánnal kapcsolatban sokat emlegették komoly formában azt, hogy Bethlen közvetett választást akar elekto­rok révén. Meg kell állapítanunk, hogy Bethlen ilyen választójogot nem akar. Tu­domásunk szerint ő maga is híve a titkos­ság kiterjesztésének­, azonban éppen a ma­gyar falvak megbízható, türelmes népétől akarja ezt továbbra is megtagadni. A szociáldemokrata párt különállása a választójogi vitában majdnem bizonyos. Mindenki előtt ismeretes felfogásuk és mindenki tudja előre, hogy milyen lesz parlamenti küzdelmünk. Ez évben beterjeszti a kormány a választójogi javaslatot Ilyen körülmények között várja a par­lament a választójogi javaslatot, amelyről mindeddig csak annyi szivárgott ki, hogy a kormány háromféle javaslatot is készít és mindenik javaslat már erősen közeleg a befejezéshez. Arról mindeddig nem volt a politikai életnek híre, hogy mikor kerül maga a javaslat a parlament elé. Megbíz­ható értesülésünk alapján módunkban van közölni, hogy Gömbös Gyula miniszter­­elnök tavasszal tett ígéretének megfele­lően a­ titkos választójogi javaslatot tényleg még ebben az évben a parlament elé terjeszti, még­pedig decemberben, közvetlenül a képviselőhöz karácsonyi szünete előtt. Ern­­­szt Sándor győri beszámolója Vasárnap Győrött Ernszt Sándornak, a keresztény párt vezérének kerületében nagygyűlés volt. A nagygyűlés első szó­noka Ernszt Sándor volt, aki a szabadság­­jogok fenntartását kívánta. Szabadság nélkül — úgymond — nem lehet meglenni. Ha a szabadság elvész, utána megy a lelkiismereti szabadság is. Ahol nincs szabadság, ott nincs erkölcs. Éppen ezért túlságos hatalmat senki kezében nem akarunk látni, sem politikai, sem gazda­sági téren Törvényhozási téren a jövőben történ­nie kell valaminek. Ha Angliának­ van nemzeti kormánya, akkor a magyar kor­mány is szükségesnek tarthatná, hogy az országnak nemzeti , kormánya legyen melyben az összes pártok képviselői benne ülnek. Ez nem a pártok, hanem az ország érdeke. A választójogi kérdés megoldásában haladásnak kell jelentkeznie Nem lealázó hízelgőket akarunk a kormány számára, hanem önérzetes, becsületes, független polgárokat a nemzet részére. Wolff Károly a keresztény politika cél­kitűzéseit fejtegette és a nemzet érdekei­nek önzetlen szolgálatát jelölte meg a legfőbb feladatnak. Gyakorlati nemzeti politikát kell életrehívni, amely a karte­lek garázdálkodását lehetetlenné teszi. Eszterházy Móricm­erőt beszédében elő­ször a békerevízió kérdéséről beszélt, amelyet belpolitikai célokra felhasználni nem szabad. A másik kérdés a választó­jog ügye, amit csak a történelmi jogfoly­tonosság és a jogfejlődés alapján lehet megoldani. — Nem vagyunk hajlandók — folytatta — tovább beszédét, — jegyet váltani olyan vonatra, amely a diktatúra felé ha­lad és visz bennünket és amelyről nem tudjuk, hogy melyik állomáson szállunk ki belőle. A diktatúra Magyaorrszágon nem jelentene mást, mint önkényes kény­urak felelőtlen beszédét, izgatását és mű­kedvelői kényuraknak felelősség nélküli basáskodását. A választójog révén nem lehet a diktatúrát ősi alkotmányunkba becsempészni. A harmadik kérdés, amely­ ről szólt, a katolikus tevékenység. Ennek a katolikus tevékenységnek a politikához semmi köze sincs. Ez azonban nem jelenti a katolikus honpolgárok politikai tétlen­ségét. A nagy tapssal fogadott beszédek után Czettler Jenő a keresztény politikai moz­galom negyvenesztendős fordulójáról be­szélt, Tóbler János pedig a munkássáág helyzetéről és jövőjéről. 3 Somogy megye kisgazdái Nagyatádi Szálló István sírjánál Megható ünnepséggel emlékeztek meg a kisgazda­­vezérről halála tízéves évfordulóján A Somogy megyei Kisgazdák Egyesü­lete vasárnap kegyeletes emlékünnepet rendezett Erdőcsokonyán­­Nagyatádi Szabó István sírjánál, halála tízéves év­fordulóján. A megyei kisgazdák egyesü­letét Tankovich János országgyűlési kép­viselő, az egyesület elnöke és Neubauer Ferenc dr. képviselték. Az ünnepségen részt vett a volt kis­gazdavezér családja, a község lakossága és leventeszervezete. A dalárda elénekelte a Himnuszt, majd Hafta Sándor erdő­­csokonyai ref. esperes mondta el gyász­beszédét, utána Neubauer Ferenc dr. ny. államtitkár lendületes eeszédben tett hi­tet a régi eszmék mellett és elhelyezte az egyesület koszorúját, amelyen ez a fel­írás volt. Feledhetetlen vezérének és ala­pítójának a Somogymegyei Kisgazdák Egyesülete. Az ünnepséget a dalárda éneke fejezte be. Miller békét Német politikai körökben nagy érdeklő­déssel várják, milyen következményei lesznek Francois­ Poncet berlini francia nagykövet és Hitler kancellár találkozá­sának. Berlinben nyiltan megerősítik, hogy Hitler valóban ismét békejobbot ajánlott fel a franciáknak és kijelentette, hogy a Saar-vidék visszacsatolása után nem tud többé elképzelni semmiféle el­lentétet Németország és Franciaor­szág között. Német politikai körökben most javul a. frckncr&l&l&al francia külügyminisztertől várják a köze­ledés folytatását. Rámutatnak arra, hogy a kibékülés most már kizárólag Fran­ciaországtól függ. Darthou mindig mereven elutasította a németek minden közeledési kísérletét. Re­mélni kell, hogy az új külügyminiszter el­fogadja a békejobbot, annál is inkább, minthogy bizonyára tisztában van azzal, mit jelentene Franciaország és a világ szá­mára a német-francia kibékülés. A legkö­zelebbi jövő megmutatja, elkövetkezik-e Európára a gyűlölet helyébe a béke. Alumíniumot gyártanék Magyarországon Csonkamagyarország a nyersvas leg­nagyobb részét külföldről szállítja be, miután Nagymagyarország legjelentősebb vasbányáit elrabolták tőlünk. E réven évenként mintegy 30 millió pengő megy ki az ki az országból az importált fémek és nyersvas fejében, ami súlyos tétele a külkereskedelmi mérlegnek. Most aztán ezt az összeget lényegesen csökkenteni óhajtják úgy, hogy az országban alumí­niumot szándékoznak készíteni s mind­azt az iparcikket, amelynél ez lehetséges, alumíniumból előállítani. Alumínium készítéséhez két anyag szükséges: szén és bauxit. Mindkettőből bőségesen van az országban. A szén a bauxit alapanyag alumíniummá való át­dolgozásához kell, míg az átdolgozás maga úgy történik, hogy a bauxitot alu­­miniumoxiddá dolgozzák át. Az alumi­­niumoxid féltermék a bauxit és a fél­­aluminium között s ebből a féltermékből úgy lesz fém, hogy elektrolitikus uton át­alakítják. Szakkörök nagy várakozással tekinte­nek a hazai alumíniumgyártás elé, ame­lyet a tervek szerint már a tavasszal megkezdenek. Ez esetben mindazokat a cikkeket, amelyeknek anyagául az alu­mínium is jó, alumíniumból állítják elő. A­usztriának nem kell a magyar A magyar-osztrák gazdasági megálla­podás szerint Ausztriának félmillió mé­­ter mázsa magyar lisztet kellene átvenni, ennek azonban még egy tizedét sem vette át s a magyar kormány Bécsbe küldött megbízottjai sem tudtak ebben a kérdés­ben eredményre jutni, ezért hazajöttek. Ausztriának ez a magatartása súlyos kö­vetkezményekkel jár úgy a magyar fo­gyasztókra, mint a magyar mezőgazda­ságra, mert­ ha a malmok nem tudják a finom liszt kivételével jövedelmüket biz­tosítani, kénytelenek ezt a belföldi fo­gyasztásra kerülő durvább liszt árának emelésével pótolni s ha a kivitel megaka­dásával csökken az őrlés, kevesebb és így drágább lesz a korpa, ami az állat­­hizlalás jövedelmezőségét támadja meg. Annál kínosabb ez a helyzet, mert Ausztria velünk szemben kivitel tekinte­tében a régi előnyöket élvezi, mi pedig az Ausztriába való bevitel tekintetében hetedik helyre szorultunk. Ki a világ legöregebb embere? A­ török Zoro Aga halála után megin­dult a versengés a világ legöregebb em­bere címért. Eddig egy albán férfi, aki magát 140 évesnek mondotta, hordta gör­nyedő testtel ezt a büszke rangot. Most azonban Indiában találták meg a világ legöregebb emberét. Neve Baz Gul Kán, kora pedig állítólag 160 év. Két fia van, akiknek egyike 110, a másik pedig 99 éves. Bizonyítékok azonban arra, hogy tényleg ilyen idős, nincsenek. Valószínű­nek tartjuk, hogy elődeinél sem voltak. M­i­n­­­­e­n g­a­se­lr­a olvassa ássUl Barázd

Next