Új Barázda, 1935. április (17. évfolyam, 19-22. szám)

1935-04-07 / 19. szám

]13.­­prilis 7. VBaásmap DIMEAZM A nép a karfelek rabsziján m­a Somlyódy László Nemzeti Néppárt országos igazgatója. A magyar mezőgazdaságot sok és eltisel­hetetlen teher nyomja. Gazda­sági feleslegünkből nem tudjuk kielé­gíteni sem a vízfejű bürokráciát, sem az államháztartás igényeit, sem az állami tartozásokat. Az állam te­hát a költségvetés kiegyensúlyozása érdekében az adóprést szorítja meg, hogy az adóalanyokból kisajtolja az államkassza hiányait. A világgazdasági válság hullámai magunk is alámosták a mezőgazdasági negyedeket és ezt a termelési ágat csaknem teljesen megfosztották a jö­vedelmezőségétől, így nyílt meg a magyar nép előtt a nyomor kapuja. A világgazdasági válság kártevéseit azonban végzetessé súlyosította az a­­tény, hogy államköltségen kitenyész­tett, adófillérekből táplált és vámok­kal agyonvédett iparunk nem vett tudomást a mezőgazdaság jövedel­mezőségének megrokkanásáról és az állam nem igyekezett hatalmi be­folyásával ipari és hitelpolitikánk­nak olyan irányt szabni, mely alkal­mazkodott volna a mezőgazdálkodás létérdekeihez. Sőt: az államnak a­­bankkamatláb mérséklése terén mu­tatkozó erélytelensége folytán mező­gazdaságunk ki lett szolgáltatva a­­bankok mohóságának; az államhata­lom ennek tetejébe még a kartelek ár­politikájára sem éreztette mérséklő befolyását. A gazdát, aki az elviselhetetlen adóterhek nyomása alatt már amúgy is meggörnyedt, a ban­kok uzsorakamatja egyenesen a tönk szélére sodorta, a kartelek lelketlen árpolitikája pedig a legjobban megalapozott gazda­ságokat is tönkretette. Az a törpebirtokos, aki földjét 50­-10 pengős búzaár idején vette, képtelen volt a vásárlás folytán elő­állott tartozásának törlesztésére, a kamatfizetést is csak részben tudta teljesíteni, holott erejének végső megfeszítésével igyekezett kötelezett­ségének eleget tenni. A kisgazda — magyarán szólva vagyontalan földbirtokossá vált, miután a magas búzaárak idején felvett kölcsöneit, ám e­neket birtokára beruházott, 8—10 pengős búzaárakból tör­leszteni nem tudta, az adóssá­gok hullámai összecsaptak a­­.feje fölött és a dob megperdült a portáján. A mezőgazdaság jövedelmezőségé­nek megrokkanása végzetessé tette a gazda számára a kartelek árpolitiká­ját. A búzából tulajdonképpen csak a pulyva marad meg a gazdának. Amit a föld terem, annak nincsen ára, de amit vásárolni kell, az meg­­fizethetlen. A föld gyümölcse és a munkás verejtékének gyöngye a kar­telek asztalát gazdagítja. Amit va­laha egy mázsa búza árából ki lehe­tett fizetni, az ma öt mázsa búza árába kerül. Egy skatulya gyufáért egy liter tejet, kell adnunk, egy pár Csizmáért 4—5 mázsa búzát. Először adóhivatal, azután a bank és végül a kartel nyírja meg m­inden­­ évben a népet. De a fényk­e a kartel. A gazdának igazában nem az a fő baja, hogy ol­csóbb lett termelvényeinek az ára, hanem az öli meg a mezőgazdaságot, hogy a föld termésének áreséséről az iparcikkek nem vettek tudomást, sőt fölfelé tornászták magukat. A sok ánotelbasa ráült az ország nyakára és kizsigereli a népet. Az iparcikkek szabadjára eresztett sáskahab mód­jára legelik a föld hasznát. Gaal Gaston közgazdasági Rózsa Sán­dorokról beszélt, amikor a bank­uralkodók és a kartelvezérek kegyet­len kizsákmányolása ellen az állam­­hatalom védelmét követelte a dolgo­zók számára. Drákói rendszabályok­kal kellene az államnak lecsapnia azokra, akik a magyarság nyomorá­ból és a világgazdasági válságból is aranyat tudnak szüretelni. A kar­telek erkölcstana a hadiszállítókéval azonos: mohó pénzvágyukban az iparcikk-szükségletek árának feltor­­názásával hátba támadják a gazdasági válság és a trianoni bajok pergő­tüzében álló falut. Itt mutasson a hatalom erős kezet és világos fejet! Az állam nemcsak adószedő gépezet. Az államnak olyan várnak kellene lennie, amelyben ott­honra talál mindenki, aki adófillérei­­vel egy-egy téglát adott hozzá. Az államnak az a hivatása, hogy a dol­gozók jogainak biztosítója, az erő­sek megfékezője, a gyengék védel­mezője és a kizsákmányolók büntető és visszarettentő ostora legyen. A kormány pedig azért van, hogy ér­vényt szerezzen az állam eme hivatá­sának. Nem jelenti a dolgozók védelmét a kormánynak az a politikája, amely a karteltörvény alkalmazásával nem­ tud erős kézzel belenyúlni a kartelek dzsungelébe. Nem áll hivatása ma­gaslatán az a kormány, amely simo­­­gató kézzel próbálja, jobb belátásra bírni a kartelistákat. A Gömbös-kor­mány két év óta, pessze mit sem mert a kartel-hatalmasságok ellen. Igaz ugyan, hogy a miniszterelnök a rádió villamos hullámain át dörgő üzenete­ket küldött a­ kartel-császá­rok felé, cselekedni azonban semmit sem mert. A kartelek nem olyan anyámasszony­katonái, hogy a nagy hangtól meg­ijednének és a miniszterelnök kö­nyörgésére hirtelen kihúznák kezü­ket a gazda zsebéből. A karteleknek nincs okuk megijedni a kormány fo­gadkozásaitól, hiszen a legédesebb testvéri szeretetben élnek a Gömbös­­kormánnyal, .A kormánypárt nem egy kar­tel vezérből hivatalos kép­viselő­jelöltet csinált és a jól ismert nyo-■mással vetett nekik, rozstrágyát azt ország házában is. Attól a kormány­tól, amely két és fél esztendő alatt, amikor kezében volt minden hata­lom, az iparcikkek árát egyetlen fil­lérrel sem tudta leszorítani — a kar­telvezérek megfékezését várni nem lehet. Miféle védelmet remélhet a magyar mezőgazdaság attól a kor­mánytól, amely a kartelek letörése helyett a gazda nyakára újabb halé­teleket ültetett, amikor világra hozta a két korosszülöttet: a tejkartelt és a burgonyakar­telt. Amióta a gazdát is besorozták a kartelisták rendjébe, azóta a termelő még kevesebbet kap a tejért, a fogyasztó pedig még drá­gábban kénytelen azt megvásárolni. Persze, csak gyermeteg lelkek hi­hetik el, hogy a kormánypártot vala­milyen önzetlen szerelem aranyszálai fűzik a kartelekhez. Mivel is tartaná el a NÉP bérharcosait, áron alul piacra dobott lapjait, a kerékbetört búzakalásszal éktelenített autóit, ja­nicsárjait és egész pártgépezetét?! Bizonyára nem a védelemre szoruló földbirtokosok könyöradományaiból és nem is a miniszterek és kormány­párti képviselők önként felajánlott fizetéseiből. Kormánypárt és kartelek kapcso­lata nagyon érthető, mert ez a kap­csolat mindkét félre kifizetődő dolog. A kartel mindig olyan volt, mint a biciklista: lefelé tapossa a népet, föl­felé pedig hajlong a hatalom előtt. Meg kell n­end,szabályozni a kar­teleket, le kéll szállítani a búza árá­nak szintjére az iparcikkek árát, vagyis fel kell szabadítani a magyar népet a gazdasági elnyomás alól. Egy olyan népies politika azonban, amely nemcsak a­ száján hordja, hanem őszintén szívén is viseli a nép nagy érdekeit, nem indulhat ki a kartelek­kel szoros barátságot tartó kormány­pártból. A népnek tehát olyan képvise­lőket kell az ország házába be­küldeni, akik függetlenek a kartelektől; olyan képviselőket, akik a néptől, nem pedig a kar­telekkel eltéphetetlen szerelmi viszonyba keveredett kormány­tól kapják mandátumukat! Választási eredmények március 31-én: Abai Szalók: Gömbös Gyula (NÉP, egy­hangú). Adony: Ilovszky János (NÉP, hív.) 5908, Borg Miksa báró (függ. kisg.) (ütni. Adony: Jlaám Artúr (NÉP, hív.) 5022, Wimpffen Ferenc gróf (NÉP, nem hiv.) 4301, Saller József (ker. gazd.) 526. Alberti: Vitéz Marton Béla (NÉP, egy­hangú). Alsódabas: Vitéz Szűcs János dr. (NÉP, hiv.) 3733. Dinnyés Lajos (függ. kisg.) 4330. Aszód : Sárkány Andor (NÉP, hiv.) 3710. Gosztonyi János (NÉP, nem hiv.) 3000. Bácsalmás: Alföldi­ Béla dr. (NÉP, i­kv.) 4040. Sauerborn Károly (függ. kisg.) 3090. Baja: Kemény: Schneier Lajos (NÉP, egyhangú). Haris: Mayer János (NÉP, hiv.) 5524. Széchenyi Lajos gróf (pártnaki­i­li) 2657. Kattonya: Vásárhelyi Sándor (NÉP, hiv.) 8122. Görög László (Kossuth-párti) 2167. Berettyóajfakt: Molnár Imre dr. (NÉP, hiv.) 7607. Hegymegi-Kiss Pál (függ.­­ kisg.) 3113. Békés: Ángyán Béla (NÉP) 5903, Szabó István (függ. kisg.) 5436, Oláh Ernő (nemz. szoc.) 1890. — Pótválasztás: Ángyán és B­­uzaf­ti, között.­­ Békéscsaba: Búd Jáno­s (NÉP, hiv.) 7350, Gyöngyösei­ János (függ. kisg.) 5994. Bia: Ternyie Rezső (NÉP, h­iv.) 4026. Gláger Miklós (lég. népp.) 3116. Bih­arkeresztes: Nyiry István (NÉP, egyhangú). Biharnagy bajom: Létai­ Ernő (NÉP. hiv.) 4711. Albrecht Ferenc (függ. kisg.) 1933. Ben.vitád: Pekár Gyula (NÉP. hiv.) 7121. Baseli Ferenc (függ. kisg.) 5267. Cegléd: Preszly Elemér (NÉP, egy­hangú). (Csenger: Vitéz :Mécsei András (NÉp,­­hiv.) 5339. Hegymegi Kiss Pál (függ. kisg.) 33,58. Cséf­fa: Vitéz Sebestyén Kálmán dr. (NÉP, hiv.) 5815, Vásáry József (kü­gg. kisg.) 3659. Csői­­g­rád: I. Sári Ferenc (függ. kisg.) 31,54. Greskovics József (pártonkivüli) 1485. Csurgó: Bárczay Elemér (NÉP) 7310, Iitkey Pál báró (pártonkivüli) 6710. Dárda: Schmidt Miklós (NÉP, hiv.) 1061, Mándzs Sándor (NÉP, nem hiv.) 956, Teppert József (német, nemz.) 923. Pótválasztás: Schmidt Miklós és Mavin Sándor között. Derecske: U­szkorcsy István (Mn­­ hiv.) 6150, Bajcsy-Zsilinszky Endre (nem­zeti radikális) 2763. Devecser: Lokasus­ Károly (NÉP, hiv.) 6173, Murányi Adorján (függ. kisg.) 1910. Dombóvár: Kajniss Ferenc (reform­­nemzedék) 9265, Pallavicini György őr­­gróf (pártonkivüli) 6074. Dorog: Knob Sándor (NÉP, hiv., 7272, Kosztrák Milán (keresztényit.) 5407. Dimavecse: Törley Bálint (NÉP, hiv.) 4957. Acsay Tihamér (függ. kisg.) 3106. Dénes István dr. (nemz. munkáspárti 3821. — Pótválasztás: Törley és Dencs között. Edelény: Radvánszky Kálmán báró (NÉP, hiv.) 0043. Váczy József (függ. kisg.) 5044. Elek: Libán I Péter báró (NÉP, h­iv.) 3425. Stumpf József (ker. szoc.) 1790. Eger: Pet­ró Kálmán (pártonkiv., egy­hangú). Enyitig: Vitéz Vagy István (NÉP, hiv.) 6125. Leste­tich Sándor gróf (nemz. szoc.) OCDS. Esztergom: Tury Béla keresztényit.) .3320. Lukács György (függ. kisg.) 1654. Fehérgyarmat: Vitéz Kölcsey István (NÉP, hiv.) 5248. Gadó Endre dr. (NÉP, nem hiv.) 1442. Laby Géza (függ. kisg.) 4061. — Pótválasztás: Vitéz Kölcsey Iart­­ván és Stibti Géza között. Feled: Krúdy Ferenc (NÉP, hiv.) 1362. Gundel­fingen József (függ. kisg.) 994,­ Garbóczbogdány: Hétezer Lilla (NÉP, egyhangú). Gáva: Illés József (NÉP, egyhangú). Gödöllő: Endre Zsigmond dr. (NÉP, hív.) 5722, Páener Jenő dr. (kisg.) 3270, Szabó Zoltán (NÉP, nem hiv.) 1621, Szacsvay József dr. (nemz. néppárt) 190 Göncz: Bárczay János (NÉP, hiv.) 6512, Perné­­ Lajos (függ. kisg.) 3703. Gyoma: Rubinok István (NÉP, hiv.) 3735, Andaházi-Rusnya Béla (függ. kisg.) 41­47. Gyöngyös: A Wincikler István (NÉP, egyhangú). Gyünk: Pestiig Pál (NÉP, hiv.) 7085, Hitler Péter (függ. kisg.) 3277, Jandl Fe­renc (nyilaskeresztes) 2889. Győrszentmárton: Csikván­dy Ernő (NÉP, hív.) 7971, Pálffy Fidél gróf (nyi­­lask.) 8183, Kelemen András (függ. kisg.) 385. — Pótválasztás: Csikvándy Ernő és Pálffy Fidél gróf között. Gyula: Pongrácz Jenő gróf (NÉP, hiv.) 7300, Maiulorf Emil (függ. kisg.)­­1330. Hajdúnánás: Maday Gyula (NÉP, hiv.) 5787, Szakács Andor (függ. kisg.) 5305. Hajdúszoboszló: Tasnády Nagy And­rás (NÉP, egyhangú). Hatvan: Szinyei-Merse­­Jenő (SEP, egyhangú). . Hercegfalva: Farkas Elemér, (NÉP, egyhangú). Igái: Bánó Iván (NEP, hiv.) 8007, Estry Szabó Jenő (függ. kisg.) 3021. Ipoly-relka: Ka­rafiát­ti Jenő (NEF, egyhangú). Jákóhalma: Gyenes András (földmun­kásp.)­­1047. Czettler Jenő (keresztényp.) 3050. Jánoshalma: Maschall Ferenc (NÉP, hiv.) 5999. Sárdy-Strém L­ajos (nemz. szoc.) 855. Jászapáti: Hegedűs Kálmán (NÉP, hiv.) 4990. Somogyi István (legitimista) 1044. Jászberény: irtai István is't 'gr* hangú). 3 Xfi/féu^ét M MMmmmfámum. n DONORI MA€H0£ft€$K­EDÉRE BUDAPEST, m, R*KÓC»-frT 7, itt TAVA6ZtHÉP6®BWRHíWfíÉt­ÖWW5T-BftR«)Kíh VÉKÁSÁRA WfiYt'N SSERMEttm BEWftWflK ^W/WWWVVWAWVWWWOWWWWW,

Next