Új Barázda, 1935. augusztus (17. évfolyam, 34-37. szám)
1935-08-04 / 34. szám
i. A NEP-imádók, NEP-rajongók a „gyönyörűen levezetett tiszta választások" után önbizalommal telten, domború kebellel jártak-keltek e csonka haza romjai között. Azt hirdették, — mert talán el is hitték szegények :— az ő rendszerük, az ő világuk jön! Minden más felfogás csomagoljon s elgondolásait irattárba tegye, itt Csak nekik adatott meg a mindenható jog, a népet „boldogítani". Csakhogy a NÉP tervez s a nép végez! Ezt látják a NEP-ista vezérkarban, ki is adták az erélyes további „szervezési" utasítást országszerte. . Uj kartotékrendszert, uj nyilvántartást, uj ellenőrzést felfektetni, szólt a parancs. Egyik rendelet a másikat éri. Az eredmény azonban, — amint a ,,Jegyző“-manométerek mutatják ... (pardon! jelentik!) — gyenge, őszintén kifejezve, nagyon gyenge. De nem is lehet más. Ki lépjen még a NEP-be? De miért is tenné? Mit lehet ettől a rendszertől még várni ? Láttuk a választások „gyönyörűségét", hallottuk az azóta elhangzott szónoki remek zengéseket,, „élveztük" az eddigi papírforma eredményeket. Csak épp a tettek maradtak el. S most itt a nyári pihenő. Mert lehet is ám pihenni, hisz, minden rendben van. Nem kívánhatja a nép, hogy■, * a „lelkesedéssel megválasztott" honatyák és „reformerek" még nyáron is dolgozzanak ebben a kánikulában s bejárjanak a parlamentbe. Hogy lehet ilyenre gondolni is? Semmi sem sürgős, csak a program „sofőrt". A választójog nem aktuális többé. Pedig, — ha jól emlékszünk — hivatalosan is lélektiprásnak bélyegezték a legutóbb is kipróbált, de jól bevált nyílt szavazási rendszert. S azóta is hallottuk felelős tényezők szájából, hogy ily módon több választás nem lesz. Ha pedig nem lesz, miért nem látjuk az általános titkos választójogi törvényjavaslatot? Vagy azt hiszi a NÉP, hogy évek hosszú során erre szükség nem is lehet? Na, na! NÉP tervez . . . Huszár. Eltanácsolják Berlinből a bevándorló zsidókat Az utóbbi időben, az idegeneknek Berlinben való állandó letelepedésével járó nehézségek ellenére is, erős bevándorlási mozgalom volt érezhető a német főváros felé és főleg igen sok zsidó telepedett le Berlinben Berlin városa éppen ezért figyelmeztetést tett közzé, amelyben a bevándorlókat felszólítja, hogy tartsák magukat távol a birodalmi fővárostól. Minthogy ezek a bevándorlók mindenképpen nemkívánatos elemek, az újonnan érkezett ínséges zsidók semmiféle segélyben nem fognak részesülni, hanem a városi menhelyekre küldik őket, amely a bevándorolt zsidókat a lehető leggyorsabban eltávolítja Berlinből. I TELEFONHÍVÓ: 42-5-95 Elvállal mindennemű kárpitozott bútorok úgymint: Berzsely-, úri- és angol bőrgarnitúrák, fotelek, rekamiék, sezlonok, matracok, ruganyos ágybetétek készítését valamint teljes lakberendezéseket legjobb, legmodernebb kivitelben VÁRADI, Budapest, Király u. 32. kárpitos, diszátő és lakberendező OBAKAIDA 1935 augusztus 4. vasárnap Sorfiegyre Folytatás. A magyar törvények kimondották, hogy zsidó csak káptalani és püspöki székhelyen lakhatik, hogy ellenőrzés alatt legyen. (Ma ő ellenőriz. Szerk.) Ezért oly nagyszámú az ilyen helyeken ma is a zsidóság. Zsidó keresztény szolgát, vagy szolgálóleányt nem tarthatott. Ha zsidó keresztény magyarral adásvevési ügyletet kötött s ebből az ügyletből kifolyólag bírói eljárás indult meg, a keresztény ember esküje dupláját érte a zsidó fogadalmának és tanúskodásának. Akinek csak zsidó tanú erősítette az igazát, úgyszólván csak annyi volt, mintha igazát bizonyítani nem tudta volna. Zsidók nem lehettek sem vámszedők, sem regale-bérlők. El voltak tiltva a nemesi jószágok bérlésétől és igazgatásától s a nemesebb magyar borokkal való kereskedéstől. Bányavárosokban még a XIX. században sem volt szabad lakniok s nem árulhattak salétromot és puskaport sem. Sok törvényt lehetne még felsorolni, amelyek a zsidókérdéssel foglalkoznak. Azonban, megelégedünk annak a megállapításával, hogy a zsidókérdés a magyar törvényhozásnak állandó kérdése volt mindaddig, amíg a magyar nemzet kormánykerekénél bölcsebb emberek óvtak, mint a közelmúltban, e liberális korszak romboló éveiben. E liberális kor ezen bűnös mulasztása jelenti a magyar nemzet megmérgezésének kezdetét, a magyar nemzet nagy rombolásának a kiindulópontját s még ma is fokozását. Nagyon tévedne, aki azt gondolná, hogy a felsorolt zsidótörvények felekezeti gyűlölködésből fakadtak, korántsem. A magyar nemzet a zsidó vallását, — de senki vallását — sohasem bántotta. Csak ismerte a sémi fajt. Tudta, hogy beolvadásra képtelen. S azt is tudta, hogy a beolvadás lehetetlenségének a fő oka nem a vallása, hanem a faji tulajdonságából eredő erkölcsi felfogását nem engedte teljesen uralomra jutni az országban. Jelenleg a legjobb után vannak, mert zsidóvérű élharcosok cézári hatalmukkal és álnemzeti szocialisták ajánlatára Kaufmann Móricokat választanak munkatársaknak a magyar reformerek. Ahogy ezek minket megreformálnának, test lítványozifi vér, nem gondolod? (Szerző.) Mert előre látta, hogy ha ez bekövetkeznék, az ország romlásával, erkölcsi és anyagi veszedelmével járna. És hogy a magyar csakugyan így és helyesen gondolkozott, hogy a zsidókérdés nem felekezeti ügy volt, az nemcsak elmefuttatás és állítás, hanem tény és valóság. Ugyanakkor, amikor a magyar törvények kimondották, hogy zsidó keresztény szolgát, szolgálóleányt nem tarthat, hogy itt, vagy ott lakhat is a vallásukról nem tesznek említést, ugyanakkor az ország másik nem keresztény lakóiról, a mohamedán vallású bolgárokról, az u. n. izmaelitákról elrendelik, hogy 1) minden izmaelita falu építsen templomot, s mikor az készen van, a falu fele keresztény magyar faluba vándoroljon, hogy a keresztény magyarral összekeveredjék. 2) Izmaelita leányát csak magyar legénynek adja oda és viszont. 3) Ha izmaelitának vendége van, mindnyájan csak disznóhúst egyenek. Akit pedig vallása szerinti böjtölésben, ritusos mosakodásban, vagy más mohamedán szokáson rajtakapnak, jelentsék fel a királynak. . Íme- tehát,, egy ugyan-, azon időben a magyar törvény beleszól a mohamedán vallású bolgár ügyeibe, mert ezt a fajt a magyarba való beolvasztásra alkalmasnak tartja s a beolvadás lehetőségének az akadályát a vallásban látja, ugyanakkor azonban a zsidó vallási szertartásokat nem bolygatja. A zsidókérdés a múltban nem felekezeti kérdés volt. Nem felekezeti kérdés az a jelenben sem. Hiszen együtt dolgozik az ország megmentésén katolikus, protestáns, unitárius. " Ha ma nálunk felekezeti kérdések uralkodnának a közéletben, akkor a különféle vallásoknak a közös, együttes munka helyett harcban kellene állniok. De nem állanak. Együtt vannak. De igenis szemben áll velünk az a réteg, amelynek sorából a hazaáruló szociáldemokrata vezérek, kommunista vérebek támadtak s akik itt marasztalták az oláhokat, — mócokat — hogy még a zsidó diktatúra maradványait is elrabolják. S ez nem felekezeti számlára íródik, mert akkor a neológok, ortodoxok kérdése forogna szőnyegen, hanem igenis hozzátartozik a zsidóságnak, mint a fajnak, az erkölcsi batyujához. Barcsay. Folytatjuk. Adózás és adómérés A közgazdaságtan tanítása szerint az államnak a népességgel szemben kötelességei vannak. Igen természetes, hogy az állam e kötelességének csak abban az esetben tehet eleget, ha a megfelelő eszközök és pedig elsősorban anyagi eszközök rendelkezésére állanak, adófieztés alakjában. A közönség nagy része adóügyekben nem igen ismeri ki magát. Szükség lenne tehát ezen a téren is gyökeres reformokra, amelyeket azonban jelenlegi kormányzatunktól, éppen a pénzügyminiszter úr költségvetési beszédéből megállapíthatóan, nem igen várhatunk. A gazdasági viszonyok és egy tízéves helytelen pénzügyi politika súlyos kötelezettségeket rónak az adózó közönségre. Minden ok megvan arra, hogy az adóvégrehajtó személye ne ébresszen rokonszenvet az adózókban. De amíg például a gazda, aki kataszteri tiszta jövedelme után adózik, nem igen játszhatja ki az adótörvényeket, addig az egyéb foglalkozásoknál különféle lehetőségek adódnak az államkincstár megrövidítésére, mert az adózók nagy részéből hiányzik az adómorál. Ki ne hallott volna még arról, hogy „felveszem a kopottabb ruhámat és a lyukas cipőmet, mert ma az adóhivatalba megyek lesírni az adómat. A mérlegképes könyvelővel szemben nem az az első követelmény, hogy az adómérleget az intern mérlegnél kedvezőtlenebbül állítsa össze. Akár a kis, de főleg a nagy adózóknál egyformán megállapítható, hogy valóságos megkönnyebbülést éreznek, ha az adóból valamit sikerült lealkudni. Szükséges ezért az adómorál javítása, de igazságos adóztatás is. Ha az adós látja, hogy mindenkivel szemben egyforma a mérték úgy kivetésben, mint ellenőrzésben, tehát ha az adózó bizalma is megvan, úgy az adómorál javulására is számítani lehet. Aki becsületesen jár el, annak helyes és világos adózási rendszer mellett nincs mitől félnie, aki pedig nem jár egyenes uton, az lássa a következményeket. A nemzeti szocializmusban rejlő haamas erkölcsi erő, amely e követelményeknek meg tud felelni. A nemzeti szocializmus a nemzeti újjáépítés anyagi feltételeit szigorú, de igazságos, pontos, de könnyen gördülő és mindenki által felfogható adóügyi szabályokkal teremti elő és segíti a végelgyengülésben szenvedő adómorál felépülését. Felsőbüky Lajos Önmagát támogatja, ha előfizet az A BARÁZDÁBA