Új Barázda, 1935. augusztus (17. évfolyam, 34-37. szám)

1935-08-04 / 34. szám

i. A NEP-imádók, NEP-ra­jongók a „gyönyörűen leveze­tett tiszta választások" után önbiza­lommal telten, domború kebellel jár­­tak-keltek e csonka haza romjai kö­zött. Azt hirdették, — mert­ talán el is hitték szegények :— az ő rendsze­rük, az ő világuk jön! Minden más felfogás csomagoljon s elgondolásait irattárba tegye, itt Csak nekik ada­tott meg a mindenható jog, a népet „boldogítani". Csakhogy a NÉP tervez s a nép végez! Ezt látják a NEP-is­ta vezérkarban, ki is adták az erélyes további „szer­vezési" utasítást országszerte. . Uj kartotékrendszert, uj nyilvántartást, uj­ ellenőrzést felfektetni, szólt a pa­rancs. Egyik rendelet a másikat éri. Az eredmény azonban, — amint a ,,Jegyző“-manométerek mutatják ... (pardon! jelentik!) — gyenge, őszintén kifejezve, nagyon gyenge. De nem is lehet más. Ki lépjen még a NEP-be? De miért is tenné? Mit lehet ettől a rendszertől még várni ? Láttuk a választások „gyönyörűsé­gét", hallottuk az azóta elhangzott szónoki remek­ zengéseket,, „élveztük" az eddigi papírforma eredményeket. Csak épp a tettek maradtak el. S most itt a nyári pihenő. Mert le­het­ is ám pihenni, hisz, minden rend­ben van. Nem kívánhatja a nép, hogy­■, * a „lelkesedéssel megválasztott" hon­atyák és „reformerek" még nyáron is dolgozzanak ebben a kánikulában s bejárjanak a parlamentbe. Hogy lehet ilyenre gondolni is? Semmi sem sürgős, csak a pro­gram „sofőrt". A választójog nem aktuális többé. Pedig, — ha jól em­lékszünk — hivatalosan is lélektiprás­­nak bélyegezték a legutóbb is kipró­bált, de jól bevált nyílt szavazási rendszert. S azóta is hallottuk felelős tényezők szájából, hogy ily módon több választás nem lesz. Ha pedig nem lesz, miért nem látjuk az általá­nos titkos választójogi törvényjavas­latot? Vagy azt hiszi a NÉP, hogy évek hosszú során erre szükség nem is le­het? Na, na! NÉP tervez . . . Huszár. Eltanácsolják Berlinből a beván­dorló zsidókat Az utóbbi időben, az idegeneknek Berlinben való állandó letelepedésé­vel járó nehézségek ellenére is, erős bevándorlási mozgalom volt érezhető a német főváros felé és főleg igen sok zsidó telepedett le Berlinben Berlin városa éppen ezért figyelmez­tetést tett közzé, amelyben a beván­dorlókat felszólítja, hogy tartsák magukat távol a birodalmi főváros­tól. Minthogy ezek a bevándorlók mindenképpen nemkívánatos elemek, az újonnan érkezett ínséges zsidók semmiféle segélyben nem fognak ré­szesülni, hanem a városi menhelyekre küldik őket, amely a bevándorolt zsidókat a lehető leggyorsabban el­távolítja Berlinből. I TELEFONHÍVÓ: 42-5-95 Elvállal mindennemű kárpitozott bútorok úgymint: Berzsely-, úri- és angol bőrgar­nitúrák, fotelek, rekamiék, sezlonok, ma­tracok, ruganyos ágybetétek készítését valamint teljes lakberendezéseket leg­jobb, legmodernebb kivitelben VÁRADI, Budapest, Király­ u. 32. kárpitos, diszátő és lakberendező OBAKAIDA 1935 augusztus 4. vasárnap Sorfiegyre Folytatás. A magyar törvények kimondot­ták, hogy zsidó csak káptalani és püspöki székhelyen lakhatik, hogy ellenőrzés alatt legyen. (Ma ő ellenőriz. Szerk.) Ezért oly nagy­számú az ilyen helyeken ma is a zsidóság. Zsidó keresztény szolgát, vagy szolgálóleányt nem tarthatott. Ha zsidó keresztény magyarral adás­­vevési ügyletet kötött s ebből az ügyletből kifolyólag bírói eljárás indult meg, a keresztény ember esküje dupláját érte a zsidó foga­dalmának és tanúskodásának. Akinek csak zsidó tanú erősítette az igazát, úgyszólván csak annyi volt, mintha igazát bizonyítani nem tudta volna. Zsidók nem lehettek sem vám­­szedők, sem regale-bérlők. El vol­tak tiltva a nemesi jószágok bér­lésétől és igazgatásától s a neme­sebb magyar borokkal való keres­kedéstől. Bányavárosokban még a XIX. században sem volt szabad lak­­niok s nem árulhattak salétromot és puskaport sem. Sok törvényt lehetne még fel­sorolni, amelyek a zsidó­kérdéssel foglalkoznak­. Azonban, megelége­dünk annak a megállapításával, hogy a zsidókérdés a magyar tör­vényhozásnak állandó kérdése volt mindaddig, amíg a magyar nemzet kormánykerekénél böl­­csebb emberek óvtak, mint a kö­zelmúltban, e liberális korszak romboló éveiben. E liberális kor ezen bűnös mu­lasztása jelenti a magyar nemzet megmérgezésének kezdetét, a ma­gyar nemzet nagy rombolásának a kiindulópontját s még ma is fokozását. Nagyon tévedne, aki azt gon­dolná, hogy a felsorolt zsidótörvé­nyek felekezeti gyűlölködésből fa­kadtak, korántsem. A magyar nemzet a zsidó vallását, — de senki vallását — sohasem bán­totta. Csak ismerte a sémi­ fajt. Tudta, hogy beol­vadá­sra képte­len. S azt is tudta, hogy a beolva­dás lehetetlenségének a fő oka nem a vallása, hanem a faji tulajdon­ságából eredő erkölcsi felfogását nem engedte teljesen uralomra jutni az országban. Jelenleg a legjobb után vannak, mert zsidó­­vérű élharcosok cézári hatalmuk­kal és ál­nemzeti szocialisták ajánlatára Kaufmann Móricokat választanak munkatársaknak a magyar reformerek. Ahogy ezek minket megreformálnának, test­ lítványozifi­­­ vér, nem gondolod? (Szerző.) Mert előre látta, hogy ha ez be­következnék, az ország romlásá­val, erkölcsi és anyagi veszedel­mével járna. És hogy a magyar csakugyan így és helyesen gondolkozott, hogy a zsidókérdés nem felekezeti ügy volt, az nemcsak elmefuttatás és állítás, hanem tény és valóság. Ugyanakkor, amikor a magyar törvények kimondották, hogy zsi­dó keresztény szolgát, szolgáló­­leányt nem tarthat, hogy itt, vagy ott lakhat is a vallásukról nem tesznek említést, ugyanakkor az ország másik nem keresztény la­kóiról, a mohamedán vallású bol­gárokról, az u. n. izmaelitákról elrendelik, hogy 1) minden iz­maelita falu építsen templomot, s mikor az készen van, a falu fele keresztény magyar faluba vándo­roljon, hogy a keresztény magyar­ral összekeveredjék. 2) Izmaelita leányát csak magyar legénynek adja oda és viszont. 3) Ha iz­maelitának vendége van, mind­nyájan csak disznóhúst egyenek. Akit pedig vallása szerinti böjtö­lésben, ritusos mosakodásban, vagy más mohamedán szokáson rajtakapnak, jelentsék fel a ki­rálynak. . Íme- tehát,, egy ugyan-, azon időben a magyar törvény be­leszól a mohamedán vallású bol­gár ügyeibe, mert ezt a fajt a magyarba való beolvasztásra al­kalmasnak tartja s a beolvadás lehetőségének az akadályát a val­lásban látja, ugyanakkor azonban a zsidó vallási szertartásokat nem bolygatja. A zsidókérdés a múlt­ban nem felekezeti kérdés volt. Nem felekezeti kérdés az a je­lenben sem. Hiszen együtt dolgo­zik az ország megmentésén kato­likus, protestáns, unitárius. " Ha ma nálunk felekezeti kér­dések uralkodnának a közéletben, akkor a különféle vallásoknak a közös, együttes munka helyett harcban kellene állniok. De nem állanak. Együtt vannak. De igenis szemben áll velünk az a réteg, amelynek sorából a hazaáruló szociáldemokrata vezérek, kom­munista vérebek tá­madtak s akik itt marasztalták az oláhokat, — mócokat — hogy még a zsidó dik­tatúra maradványait is elrabol­ják. S ez nem felekezeti számlára íródik, mert akkor a neológok, ortodoxok kérdése forogna sző­nyegen, hanem igenis hozzátarto­­zik a zsidóságnak, mint a fajnak, az erkölcsi batyujához. Barcsa­y. Folytatjuk. Adózás és adómérés A közgazdaságtan tanítása sze­rint az államnak a népességgel szemben kötelességei vannak. Igen természetes, hogy az állam e köte­lességének csak abban az esetben tehet eleget, ha a megfelelő esz­közök és pedig elsősorban anyagi eszközök rendelkezésére állanak, adófieztés alakjában. A közönség nagy része adó­ügyekben nem igen ismeri ki ma­gát. Szükség lenne tehát ezen a téren is gyökeres reformokra,­­ amelyeket azonban jelenlegi kor­mányzatunktól, éppen a pénzügy­­miniszter úr költségvetési beszé­déből megállapíthatóan, nem igen várhatunk. A gazdasági viszonyok és egy tízéves helytelen pénzügyi politika súlyos kötelezettségeket rónak az adózó közönségre. Minden ok megvan arra, hogy az adóvégre­hajtó személye ne ébresszen ro­­konszenvet az adózókban. De amíg például a gazda, aki katasz­teri tiszta jövedelme után adózik, nem igen játszhat­ja ki az adó­törvényeket, addig az egyéb fog­lalkozásoknál különféle lehetősé­gek adódnak az államkincstár megrövidítésére, mert az adózók nagy részéből hiányzik az adó­morál. Ki ne hallott volna még arról, hogy „felveszem a kopottabb ru­hámat és a lyukas cipőmet, mert ma az adóhivatalba megyek le­sírni az adómat. A mérlegképes könyvelővel szemben nem az­­ az első követelmény, hogy az adó­mérleget az intern mérlegnél ked­vezőtlenebbül állítsa össze. Akár a kis, de főleg a nagy adózóknál egyformán megálla­pítható, hogy valóságos meg­könnyebbülést éreznek, ha az adó­ból valamit sikerült lealkudni. Szükséges ezért az adómorál javítása, de igazságos adóztatás is. Ha az adós látja, hogy min­denkivel szemben egyforma a mérték úgy kivetésben, mint el­lenőrzésben, tehát ha az adózó bizalma is megvan, úgy az adó­morál javulására is számítani le­het. Aki becsületesen jár el, an­nak helyes és világos adózási rendszer mellett nincs mitől fél­nie, aki pedig nem jár egyenes uton, az lássa a következménye­ket. A nemzeti szocializmusban rejlő ha­amas erkölcsi erő, amely e követelményeknek meg tud fe­lelni. A nemzeti szocializmus a nemzeti újjáépítés anyagi felté­teleit szigorú, de igazságos, pon­tos, de könnyen gördülő és min­denki által felfogható adóügyi szabályokkal teremti elő és segíti a végelgyengülésben szenvedő adó­morál felépülését. Felsőbüky Lajos Önmagát­ támogatja, ha előfizet az A BARÁZDÁBA

Next