Új Barázda, 1935. október (17. évfolyam, 43-46. szám)

1935-10-06 / 43. szám

2 Vértessy idézi azokat a cikkeket, amelyeket az áléinak írt a „Frontharcos" különböző számaiban, de, — mint mondotta — ezen cikkek csak írott maralatok maradtak. Nem nézhetjük jó szemmel azt, hogy a szövetséget egy politikai párt karjaiban játszották, holott az alapszabályok szerint ez nem megengedett. A továbbiakban Vértessy kifogásolta azt, hogy a mai vezetőség még a frontharcos törvény megalkotását sem tudta kivívni. Akkor, amikor a frontot járt és ott megrokkant családapák nem tudnak családjuknak betevő falatot nyújtani— mondotta Vértessy — akkor az országos központban nőket alkalmaztunk, V. Vértessy felszólította a vezetőséget, hogy mondjon le és adja át a helyet olyan elnökségnek, amelyik a frontharcos ezrek érdekeit fogja képviselni. Percekig tartó taps és éljenzés következett, amely igazolta az együttérzést és a sérelmek helytállóságát. Kertész Elemér akart még válaszolni vitéz Vértessynek, de beszédét csak megkezdhette — köszönetem illeti meg Vértessy bajtársamat azért. Viharos ünneplés követte Kertész szavait, de mikor folytatta: —... hogy cikkeimet felolvasta a gyűlésen. — Rá kell mutatnom arra a tévedésre . . . Itt azután oly erővel tört ki a zaj, hogy többszöri próbálkozás után is képtelen volt tovább beszélni. A rendet végképpen megzavarták az elégedetlenkedők s Schmidt János ekkor felállt s vigyázz! vezényszó után felolvasta azt a határozatot, melyet október 1-én a Gellért-szálában meghoztak. E határozat értelmében nem ismerik el többé a mai vezetőséget, az ügyek intézését pedig ideiglenesen egy bizottságra bízzák, melynek tagjai a következők: Kádár Lajos, Olchváry Ödön, Schmidt János, Tanos Dezső, dr. Tompa Miklós és vitéz Vértessy Károly. Ez a bizottság lesz hivatva arra, hogy az ügyeket vezesse addig, míg a végleges elnökséget megválasztják. A Pázmány Péter Tudományegyetem jubileuma A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem most ünnepli fennállásának 300 éves fordulóját. Ebből az alkalomból a világ minden részéből számos tudós és egyetemi tanár jött Budapestre. Az országháza kupolacsarnokában rendezett díszülésen Horthy Miklós kormányzó magyar és francia nyelvű ünnepi beszédet mondott, majd Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, Hóman Bálint kultuszminiszter, Kornis Gyula államtitkár és mások mondottak beszédet. Az egyetem 31 külföldi tudóst ...^^tt^-diaedoktorává. ÚJ BARÁZDA 1935 október 6. vasárnap Engel Ármin, a Drasche elnöke hogyan bújik ki az adózás és osztalék fizetése alól Virágzó vállalatok, melyek „milliós veszteséggel" dolgoznak — Bornemisza Géza iparügyi miniszter figyelmébe! Nem múlik el egy nap, hogy a napisajtó ne foglalkozna a Draschegyárral. Rendszerint a téglaárak emelkedésével, vagy a kizsákmányoló munkabéreivel kapcsolatosan, vagy egyéb üzleti tevékenységgel, mint például legutóbb a gyár kőbányai terjeszkedésével kapcsolatosan jelentek meg közlemények a lapokban. Különösen sokat hallani most erről a gyárról, amikor a téglakartel megalakulása küszöbön áll és a vezető szerepet a Drasche-gyár fogja betölteni. Ez a gyár töltötte be már a múltban is ezt a helyet és ez a gyár volt az, amely rövid pár hét leforgása alatt a tégla árát 18 pengőről 30 pengőre emelte fel. Csekély 80 százalékkal. E rendkívüli üzleti lehetőség a gyár megnagyobbítását tette szükségessé, mely célból a fővárosra igyekezett egy új termelési területen huszonötéves engedélyt leérni. A vállalat üzleti tevékenysége ezeknek alapján arra mutat, hogy az egy jól megalapozott virágzó üzem, ami valóban az is. Ezzel szemben nem így van feltüntetve az adóhivatalnál. Mindenkit jogosan érdekel, hogy várjon a könyvei alapján lefektetett mérleg az igazságnak megfelelően van-e megállapítva. E célból utána néztünk a vállalat adó szempontjából fontos mérlegének és a vállalatot vezető Engel Árminok működésének. És itt megdöbbentő adatokhoz jutottunk. A gyár vezetője, Engel Ármin, a Tátrautca 5/b. alatti magánpalota tulajdonosa. Engel Ármin nemcsak a Dhasche elnöke, hanem vezérigazgatója a Budapestvidéki Kőszénbánya, az Egercséhi Kőszénbánya és Portlandcementgyár Rt.-nak. A több milliós vagyon ára a gazdasági életben vezető szerepet játszik. Vállalatai, osztalékot nem fizetnek, habár nagy nyereséggel dolgoznak, kivéve a Draschet, amelynek az adóhivatalnál fekvő mérlegeiből meggyőződtünk, hogy az utóbbi öt év alatt kb. kettő millió pengő veszteséggel szerepel. És pedig*: A fenti tételek ezer pengőkben értendők. Akkor, amikor még a gyár 1928- bam és 1929-ben 150.000 pengős hasznot mutatott fel. Feltesszük ezek után a kérdést, hogyan lehetséges, hogy ilyen jelentékeny veszteségek után még mindig prosperálhasson egy gyár, sőt vezető szerepet tölthessen be? És mi több, a téglák áremelkedését diktálja? Ez csak úgy lehet, hogy az adó szempontjából felmutatott mérlegek nem fedik a valóságot. Hisz csak a mostani téglaárak emelkedése is olyan busás haszonhoz kell, hogy juttassa a gyárat, amely nemcsak, hogy veszteséget nem jelenthet, hanem jelentékeny nyereséget. Elképzelhetünk egy olyan gyárat, amely milliós veszteséggel dolgozik és most terjeszkedni akar és árakat diktál? Józan ítélettel csak azt válaszolhatjuk: nem. Csak gyönge kereskedelmi és adópolitikánk mellett lehetséges ez, ahol ezek a nemzetközi tőkével rendelkező iparmágnások az adóhivatalt és a részvényeseket semmibe sem veszik, mert úgy játsszák ki, ahogy ők akarják. Micsoda helytelen adózási rendszer ez, amelyik a földbirtoknál az egyszer és mindenkorra megállapított kataszteri tiszta jövedelem után állapítja meg az adót és fizetni kell azt akkor is, ha bármilyen veszteséggel zárul a gazdasági év. De nézzük Engel Ármin működését a többi vállalatánál is. A Budapestvidéki Kőszénbánya Rt., mely mint belga vállalat adómentességet élvez, május 9-én tartotta közgyűlését. A céghivatalnál elfekvő 877. iktatószámú jegyzőkönyv szerint a jelenléti iv megállapítja, hogy ezen részvényesek 10.210 részvényt képviselnek, mely a törvényes csökkentések figyelembevételével 4210 szavazatra jogosít. Hogy kik voltak a részvényesek és kik tették le a részvényeket, arról bölcsen hallgat a jegyzőkönyv, mert ha azok név szerint fel lennének sorolva, akkor megállapítható lenne, hogy a belga érdekeltség egyenlő Engel Árminnal, aki pedig tudvalévően nem belga és mint ilyennek nem jár adókedvezmény. Ez a bányavállalat az évet 1.021.076.37 belga frank tiszta nyereséggel zárta, osztalékot azonban ennek dacára sem fizetett. Hogy miért, erre egy más alkalommal fogunk visszatérni. btwttényeréreeatebevételiség 1908*i)an 1305 203 1029-ben 1468 287 1980-bam 824 260 1931-ben 778 230 lOSSUben 578 449 1933-ba® 4341 476 1934-ben 531 443 Tóth Zoltán, alapítva 1920. Hat. eng. elektrotechnikai, villamossági, egészségügyi, bádogos, víz, gáz, gőz, csatornázási, berendező és szerelő. Jelenden e szakmába vágó megbízásokat legjutányosabb áron vállal vidékről is. Költségvetés díjtalan. Budapest, Futó utca 48. szám. nHOTRMnBBBHHMRV Mi lesz a télen? ,,Forduljon az ország, szíve az ismeretlen éhező felől!" Szeptember hó 28-án tartotta a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatóválasztmányi ülését, amelyen a kamara területének minden vidékéről nagy számban jelentek meg az igazgatóválasztmány tagjai. Gesztelyi Nagy László dr. igazgató jelentésében széles mederben fejtegette a magyar mezőgazdaság mai helyzetét hangoztatván, hogy az ipar részére szükséges nyersanyagok beszerzéséhez a devizákat a mezőgazdaság vásárolja meg. Ma már a magyar ipar első helyen áll abban a törekvésben, hogy autarkiája teljes legyen. Rámutat, hogy a mai magas korpa- és a belföldi kukorica árak mellett a gazdák kénytelenek a búzát feletetni, mert azok ára semmivel sem magasabb a korpáénál. A mezőgazdaságban az adóteher a bevételek 00 százalékát teszi ki, míg az ipar csak jövedelmének 17 százalékát adja le adóban. Amezőgazdasági kamaráknak jutott az a feladat, hogy az agráradóreformhoz szükséges adózási kérdéseket feldolgozza; kívánatos, hogy ennek megfelelő következményei is legyenek. Számtartási adatok igazolják, hogy a mezőgazdaság helyzete rosszabbodik és a gazdák felhagynak az intenzív termeléssel. Majd a legutóbbi tejrendelet hatásával, a budapesti piac kérdéseivel a a mezőgazdasági lakosság lábbeli- és ruhaellátásával foglalkozott. Az idei aszály 160—180 millió pengő kárt okozott az országnak, állatkivitelünk csökkent, külkereskedelmi mérlegünk Ausztria és Itália felé nem elég aktív. Rámutat arra a nagy veszélyre, amely a földek kiéléséből származik, mert elegendő jószágtartás hiány akban nem tudjuk földjeinket kellőképpen trágyázni. Lázár Lajos szomorúan látja azt a végtelen letargiát, amely ma a gazdákat eltölti. A magyar talaj kimerülése ellen szükségesnek látja, hogy a földek rövid időre, egy-két évre ne legyenek bérbeadhatók. Megrendítő szavakkal ecsetelte a mezőgazdasági munkásság szomorú helyzetét Asztalos János, a Kamara munkásügyi szakosztályának elnöke. Nem volt termés, nem volt aratás, nincs tüzelőanyag. A munkás és családja elsorvad s elveszti erejét a munkához. Sürgősen szükség van nagyszabású közmunkák megindítására. A nemzet szivére aperál és kéri, hogy lássák meg végre ae „ismeretlen éhezőt". A Magyar Nemzeti Szocializmus uralomra jutását késleltetni lehet, de megakadályozni nem.