Új Barázda, 1935. november (17. évfolyam, 47-49. szám)

1935-11-03 / 47. szám

2 sok kétes egzisztencia érkezett le Debrecenbe. Ezek közül a legtöbb ha­mis néven lett bejelentve, sőt még a foglalkozásuk is hamis volt és így is lett a debreceni rendőrségnél beje­lentve. Úgy látszik, Bárdosék ismétel­ten a vas- és fémmunkások szövetsé­gének munkanélküli tagjait szállítot­ták a Bika-szállodába, mindannyian mint utazók lettek hamis néven be­jelentve, akik még október hó 27-én (vasárnap) délelőtt még ott voltak, azonban, amidőn a rendőrhatóság tu­domást szerzett a szociáldemokrata párti svindliről­, mindanyian eltűntek. A jelzett gyanús „utazók" állandó lakhelyeként Budapest volt megje­lölve, ezek közül csak kettő lakik állí­tólag Monoron. Szerkesztőségünk beszerezte a Deb­recent elárasztó „utazók" névjegyzé­két, azoknak személyi adataival együtt A budapesti főkapitányság beje­lentő hivatalában szerkesztőségünk megállapította, hogy a kilencven „utazó" neve, valamint személyadata fiktív. Most már feltesszük azt a kérdést, hogy a körülbelül kilencven „utazó" vasúti viteldíját, valamint tíznapi el­látási díját ki fedezte? Úgy látszik, az így előállt tetemes összeg ugyan­csak munkás fillérekből gyűlt össze, mint a Rokkant Egylet luxusautójá­nak vételára. Kérdéseinkre a szociáldemokrata párt megválasztott képviselőjének, dr. Györki Imre budapesti ügyvéd­nek, valamint Bárdos Ferencnek, Debrecen város szociáldemokrata párti programmal elbukott képviselőjelölt­jének érdekében áll válaszolni. Nem­csak mi és olvasóink, hanem Debre­cen város egész társadalma, tekintet nélkül arra, hogy melyik párthoz tar­tozik, sürgősen várjuk a feleletet. Olvasóink mindezekből láthatják, milyen alattomos eszközökkel kellett testvéreinknek megküzdeni. S ha még figyelembe vesszük a többi pártok­nak ellenünk való működését, meg­győződhetünk ezek után arról, hogy pártunk győzelme milyen értéket je­lent minden igaz magyar testvérünk szemében! UIBARÁZDA 1935 november 3. vasárnap Miért vesztette el pártunk a marcali kerület mandátumát A közigazgatási bíróság alaki hibák miatt utasította el petíciónkat, amelyet a böhönyei vezető jegyző súlyos hi­vatali mulasztása okozott . Követeljük a legszigorúbb fegyelmi eljárás megindítását, mert az állampolgárok meggyőződése nem sikkadhat el a bürokrácia útvesztőjén Közismert dolog, hogy Strausz Ist­ván dr. marcali mandátumát pár­tunk, illetve annak a marcali ke­rület választópolgárai a közigazga­tási bíróságnál petícióval támadták meg. Testvéreink a­­petíciót a legna­gyobb körültekintéssel, illetve alapos­sággal álllották össze, annál is in­kább, mert pártunk közszeretetben álló ottani jelöltjével, Erdős István­nal — ki mindösze hét szavazattal maradt le az első választás alkalmá­val — szemben olyan visszaélések történtek a választás alkalmával, hogy pártunknak minden reménye meg­volt ahhoz, hogy a petíciónak a közigazgatási bíróság helyt ad. Leg­nagyobb meglepetésünkre azonban a közigazgatási bíróság f. hó 26-iki ülésén a petíciót elutasította. Eluta­sította alaki hibák miatt, mert a panaszosok a községi személyazonos­sági igazolását nem a böhönyei fő­jegyző, hanem egy ottani községi ír­nokkal és a község bírájával végez­tették. Sajnálattal kell tudomásul venni a közigazgatási bíróság döntését, de nem mehetünk el szó nélkül a község vezetőségének könnyelmű mulasztása, illetve intézkedése mellett. Mert ha még jóhiszeműen is történt a község vezető főjegyzője által tett azon in­tézkedés, hogy a személyazonossági igazolásokat egy alája rendelt írnok­kal végeztette el, de a vezető főjegy­zőt feltétlenül rosszhiszemű mulasz­tás terheli azért, hogy amikor a pa­naszosok az első igazolást követő napon ismét megjelentek a község vezető főjegyzőjénél és megkérdezték tőle, hogy rendben van-e az előző napi személyazonossági igazolás a panaszosok előtt azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy rendben van! Ha ellenkező választ kapnak a pana­szosok, még módjukban lett vol­na a panaszosoknak az alaki hibát helyreigazítani. Ismételjük, feltétlen szándékos mu­lasztás terheli tehát a főjegyzőt, melynek a következményeit úgy er­kölcsileg, mint anyagilag viselni tar­tozik. (Értesülésünk­ szerint a vezető főjegyzőt az elkeseredett panaszosok felelőssé is teszik!) Mert amikor az államhatalom megköveteli minden állampolgá­rától, hogy a törvényeit ismerje, Ugyanúgy hivatalnokainak is tudnia kell azt a legelemibb szabályt, hogy a petíció pana­szosainak személyi igazolását nem az állatjáratok, légkőenge­­délyek kiállítását végző dijn­o­­kokkal kell elvégeztetni, hanem a vezető főjegyzőnek, vagy an­nak helyettesével. A vezető főjegyző mulasztásának nem az állampolgárok jogainak a megsemmisítése, a kisemmizése, nem a politikai meggyőződések eltiprásá­­nak következménye lehet. Ezért fel­tétlenül elégtételt kell adni a közigaz­gatási bíróság ítélete alapján az ál­lamhatalomnak, illetve a közigazgatás illetékes tényezőinek, a marcali kerület sok ezer csalódott állampolgárainak. Elégtételt kell adni, de nemcsak er­kölcsileg, hanem anyagilag is, mert mondanunk sem kell, hogy a választó­­polgárok petíciója igen jelentékeny költséget is zúdított a pan­aszosok nyakára. Elégtételt kell adni Erdős János testvérünknek, ki az egész ke­rület osztatlan bizalmát bírta és bírja még ma is, tiki a képviselői mandátu­mát — mint láthatjuk — a bürokrá­cia rosszhiszemű vezetője miatt vesztette el! Egyébként a panaszosok jogos fel­háborodásukban lapunkat is felkeres­ték s sorról-sorra közöljük panaszu­kat! Az „Uj Barázda" Tekintetes Szerkesztőségének Budapest Aláírottak arra kérjük a T. Címet, szíveskedjék helyt adni b. lapjában alábbi közleményünknek, amelyben elfogulatlanul és a valósághoz híven írjuk le a marcali­i országgyűlési képviselő kerület 1935 március 31-én megtartott képviselő választása ellen a M. N. Sz. P. részéről beadott petí­ció kudarcát. Tudvalevőleg az alapválasztásban három jelölt indult és pedig: dr. Strausz pártonkívüli, Erdős János a M. N. Sz. P. és dr. Horváth Lajos a N. E. P. részéről. A választásoknál elképzelhető minden törvénytelenség és lélektiprás alkalmazásával jelöltün­ket 7 szavazattal elütötték a pótvá­lasztásba való jutástól. A választási terror és szabályta­lanságok miatt panasszal éltünk a Közigazgatási Bíróság előtt, a pa­nasziratban azonban egy olyan súlyos alaki hiba csúszott bele, hogy emiatt — bár a választás megsemmisítésére felhozott adatok egyébként minden tekintetben igazolva voltak — a petí­ciónak a Közigazgatási Bíróság előtt történő tárgyalásától el kellett áll­nunk. Az alaki hibát a böhönyei községi jegyzőség a következő eljárásával okozta: folyó évi április 22-én meg­­jelentünk Nagy Lajos községi vezető­­jegyző távollétében helyettesénél, Márkus János másodjegyzőnél azzal a kéréssel, hogy a panasziratot alá­írók személyazonosságának igazoldá­­sára és aláírások hitelesítésére a községi bíróval együtt jelenjen meg. A másodjegyző azzal az indokolással, hogy esketéssel lesz elfoglalva, kitért a kérelmünk teljesítése elől és ki­jelentette, hogy a községi bírót és Gárdonyvári Géza hatóságilag feles­ketett községi irodatisztet küldi ki az azonosítás és hitelesítés szabály­szerű eszközlésére. A kitűzött időben ők megjelentek és a panasziratot alá­író 281 választópolgár személyazonos­ságát és aláírásuk hitelességét meg­felelő záradékkal ellátva igazolták. Másnap április 26-án újabb 10 vá­lasztóból álló csoport jelentkezett a panaszirat aláírására, akiknek sze­mélyazonosságát és aláírásuk hiteles­ségét a községi bírón kívül a szabad­ságról visszaérkezett vezetőjegyző igazolta. A vezetőjegyzőnek a megelőző napon eszközölt igazolást és hitelesítést bemutatva, azt a határozott kérdést tettük fel, rendben van-e a dolog? Mire azzal válaszolt, hogy: igen. Csak most, hogy a panasziratunkra adott választ olvastuk, tudtuk meg, hogy a községi irodatiszt, dacára annak, hogy hatóságilag fel van es­ketve és hasonló funkciókat a köz­ségi gyakorlat alapján már számtalan más esetben is teljesített, a személy­­azonosság igazolására és aláírások hitelesítésére nem jogosult. Csak most tudtuk meg, hogy tény­­kedése annyira szabályellenes volt, hogy ezt pótolni és így orvosolni nem áll módunkban. És most tudtuk meg azt is, hogy ezzel az alaki hibával, egyébként jo­gos és igazságos ügyünk, még ha elő is terjesztettük volna, elutasításban lett volna része. Igen enyhe elégtétel számunkra az a fegyelmi eljárás, amelyet községi vezetőink ellen megindítunk, amellett a nagy csalódás mellett, amely azt a meggyőződést érlelte meg bennünk, hogy arra érdemteleneket tiszteltünk meg bizalmunkkal. Böhönye, 1935 október 26-án. Kiváló tisztelettel Horváth Imre Farkas Sándor A fentiekkel olvasóink meggyőződ­hetnek a való tényállásról, ami a marcali petíció, illetve választás kö­rül származott. Részünkről követeljük az illetékes hatóságnak legkíméletlenebb fegyelmi eljárását a község vezetősége ellen, azzal a megjegyzésünkkel, hogy bár­miképpen is dőljön el a fegyelmi el­járás, egy megdorgálással, vagy ha­sonló büntetéssel nem fog elégtételül szolgálni pártunknak, illetve választó­­polgár testvéreinknek. Mert itt test­véreinket politikai meggyőződésük­nek gyakorlásától fosztották meg, mely egy fegyelmi ítélettel nem pó­tolható­.

Next