Új Barázda, 1935. november (17. évfolyam, 47-49. szám)
1935-11-03 / 47. szám
2 sok kétes egzisztencia érkezett le Debrecenbe. Ezek közül a legtöbb hamis néven lett bejelentve, sőt még a foglalkozásuk is hamis volt és így is lett a debreceni rendőrségnél bejelentve. Úgy látszik, Bárdosék ismételten a vas- és fémmunkások szövetségének munkanélküli tagjait szállították a Bika-szállodába, mindannyian mint utazók lettek hamis néven bejelentve, akik még október hó 27-én (vasárnap) délelőtt még ott voltak, azonban, amidőn a rendőrhatóság tudomást szerzett a szociáldemokrata párti svindliről, mindanyian eltűntek. A jelzett gyanús „utazók" állandó lakhelyeként Budapest volt megjelölve, ezek közül csak kettő lakik állítólag Monoron. Szerkesztőségünk beszerezte a Debrecent elárasztó „utazók" névjegyzékét, azoknak személyi adataival együtt A budapesti főkapitányság bejelentő hivatalában szerkesztőségünk megállapította, hogy a kilencven „utazó" neve, valamint személyadata fiktív. Most már feltesszük azt a kérdést, hogy a körülbelül kilencven „utazó" vasúti viteldíját, valamint tíznapi ellátási díját ki fedezte? Úgy látszik, az így előállt tetemes összeg ugyancsak munkás fillérekből gyűlt össze, mint a Rokkant Egylet luxusautójának vételára. Kérdéseinkre a szociáldemokrata párt megválasztott képviselőjének, dr. Györki Imre budapesti ügyvédnek, valamint Bárdos Ferencnek, Debrecen város szociáldemokrata párti programmal elbukott képviselőjelöltjének érdekében áll válaszolni. Nemcsak mi és olvasóink, hanem Debrecen város egész társadalma, tekintet nélkül arra, hogy melyik párthoz tartozik, sürgősen várjuk a feleletet. Olvasóink mindezekből láthatják, milyen alattomos eszközökkel kellett testvéreinknek megküzdeni. S ha még figyelembe vesszük a többi pártoknak ellenünk való működését, meggyőződhetünk ezek után arról, hogy pártunk győzelme milyen értéket jelent minden igaz magyar testvérünk szemében! UIBARÁZDA 1935 november 3. vasárnap Miért vesztette el pártunk a marcali kerület mandátumát A közigazgatási bíróság alaki hibák miatt utasította el petíciónkat, amelyet a böhönyei vezető jegyző súlyos hivatali mulasztása okozott . Követeljük a legszigorúbb fegyelmi eljárás megindítását, mert az állampolgárok meggyőződése nem sikkadhat el a bürokrácia útvesztőjén Közismert dolog, hogy Strausz István dr. marcali mandátumát pártunk, illetve annak a marcali kerület választópolgárai a közigazgatási bíróságnál petícióval támadták meg. Testvéreink apetíciót a legnagyobb körültekintéssel, illetve alapossággal álllották össze, annál is inkább, mert pártunk közszeretetben álló ottani jelöltjével, Erdős Istvánnal — ki mindösze hét szavazattal maradt le az első választás alkalmával — szemben olyan visszaélések történtek a választás alkalmával, hogy pártunknak minden reménye megvolt ahhoz, hogy a petíciónak a közigazgatási bíróság helyt ad. Legnagyobb meglepetésünkre azonban a közigazgatási bíróság f. hó 26-iki ülésén a petíciót elutasította. Elutasította alaki hibák miatt, mert a panaszosok a községi személyazonossági igazolását nem a böhönyei főjegyző, hanem egy ottani községi írnokkal és a község bírájával végeztették. Sajnálattal kell tudomásul venni a közigazgatási bíróság döntését, de nem mehetünk el szó nélkül a község vezetőségének könnyelmű mulasztása, illetve intézkedése mellett. Mert ha még jóhiszeműen is történt a község vezető főjegyzője által tett azon intézkedés, hogy a személyazonossági igazolásokat egy alája rendelt írnokkal végeztette el, de a vezető főjegyzőt feltétlenül rosszhiszemű mulasztás terheli azért, hogy amikor a panaszosok az első igazolást követő napon ismét megjelentek a község vezető főjegyzőjénél és megkérdezték tőle, hogy rendben van-e az előző napi személyazonossági igazolás a panaszosok előtt azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy rendben van! Ha ellenkező választ kapnak a panaszosok, még módjukban lett volna a panaszosoknak az alaki hibát helyreigazítani. Ismételjük, feltétlen szándékos mulasztás terheli tehát a főjegyzőt, melynek a következményeit úgy erkölcsileg, mint anyagilag viselni tartozik. (Értesülésünk szerint a vezető főjegyzőt az elkeseredett panaszosok felelőssé is teszik!) Mert amikor az államhatalom megköveteli minden állampolgárától, hogy a törvényeit ismerje, Ugyanúgy hivatalnokainak is tudnia kell azt a legelemibb szabályt, hogy a petíció panaszosainak személyi igazolását nem az állatjáratok, légkőengedélyek kiállítását végző dijnokokkal kell elvégeztetni, hanem a vezető főjegyzőnek, vagy annak helyettesével. A vezető főjegyző mulasztásának nem az állampolgárok jogainak a megsemmisítése, a kisemmizése, nem a politikai meggyőződések eltiprásának következménye lehet. Ezért feltétlenül elégtételt kell adni a közigazgatási bíróság ítélete alapján az államhatalomnak, illetve a közigazgatás illetékes tényezőinek, a marcali kerület sok ezer csalódott állampolgárainak. Elégtételt kell adni, de nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is, mert mondanunk sem kell, hogy a választópolgárok petíciója igen jelentékeny költséget is zúdított a panaszosok nyakára. Elégtételt kell adni Erdős János testvérünknek, ki az egész kerület osztatlan bizalmát bírta és bírja még ma is, tiki a képviselői mandátumát — mint láthatjuk — a bürokrácia rosszhiszemű vezetője miatt vesztette el! Egyébként a panaszosok jogos felháborodásukban lapunkat is felkeresték s sorról-sorra közöljük panaszukat! Az „Uj Barázda" Tekintetes Szerkesztőségének Budapest Aláírottak arra kérjük a T. Címet, szíveskedjék helyt adni b. lapjában alábbi közleményünknek, amelyben elfogulatlanul és a valósághoz híven írjuk le a marcalii országgyűlési képviselő kerület 1935 március 31-én megtartott képviselő választása ellen a M. N. Sz. P. részéről beadott petíció kudarcát. Tudvalevőleg az alapválasztásban három jelölt indult és pedig: dr. Strausz pártonkívüli, Erdős János a M. N. Sz. P. és dr. Horváth Lajos a N. E. P. részéről. A választásoknál elképzelhető minden törvénytelenség és lélektiprás alkalmazásával jelöltünket 7 szavazattal elütötték a pótválasztásba való jutástól. A választási terror és szabálytalanságok miatt panasszal éltünk a Közigazgatási Bíróság előtt, a panasziratban azonban egy olyan súlyos alaki hiba csúszott bele, hogy emiatt — bár a választás megsemmisítésére felhozott adatok egyébként minden tekintetben igazolva voltak — a petíciónak a Közigazgatási Bíróság előtt történő tárgyalásától el kellett állnunk. Az alaki hibát a böhönyei községi jegyzőség a következő eljárásával okozta: folyó évi április 22-én megjelentünk Nagy Lajos községi vezetőjegyző távollétében helyettesénél, Márkus János másodjegyzőnél azzal a kéréssel, hogy a panasziratot aláírók személyazonosságának igazoldására és aláírások hitelesítésére a községi bíróval együtt jelenjen meg. A másodjegyző azzal az indokolással, hogy esketéssel lesz elfoglalva, kitért a kérelmünk teljesítése elől és kijelentette, hogy a községi bírót és Gárdonyvári Géza hatóságilag felesketett községi irodatisztet küldi ki az azonosítás és hitelesítés szabályszerű eszközlésére. A kitűzött időben ők megjelentek és a panasziratot aláíró 281 választópolgár személyazonosságát és aláírásuk hitelességét megfelelő záradékkal ellátva igazolták. Másnap április 26-án újabb 10 választóból álló csoport jelentkezett a panaszirat aláírására, akiknek személyazonosságát és aláírásuk hitelességét a községi bírón kívül a szabadságról visszaérkezett vezetőjegyző igazolta. A vezetőjegyzőnek a megelőző napon eszközölt igazolást és hitelesítést bemutatva, azt a határozott kérdést tettük fel, rendben van-e a dolog? Mire azzal válaszolt, hogy: igen. Csak most, hogy a panasziratunkra adott választ olvastuk, tudtuk meg, hogy a községi irodatiszt, dacára annak, hogy hatóságilag fel van esketve és hasonló funkciókat a községi gyakorlat alapján már számtalan más esetben is teljesített, a személyazonosság igazolására és aláírások hitelesítésére nem jogosult. Csak most tudtuk meg, hogy ténykedése annyira szabályellenes volt, hogy ezt pótolni és így orvosolni nem áll módunkban. És most tudtuk meg azt is, hogy ezzel az alaki hibával, egyébként jogos és igazságos ügyünk, még ha elő is terjesztettük volna, elutasításban lett volna része. Igen enyhe elégtétel számunkra az a fegyelmi eljárás, amelyet községi vezetőink ellen megindítunk, amellett a nagy csalódás mellett, amely azt a meggyőződést érlelte meg bennünk, hogy arra érdemteleneket tiszteltünk meg bizalmunkkal. Böhönye, 1935 október 26-án. Kiváló tisztelettel Horváth Imre Farkas Sándor A fentiekkel olvasóink meggyőződhetnek a való tényállásról, ami a marcali petíció, illetve választás körül származott. Részünkről követeljük az illetékes hatóságnak legkíméletlenebb fegyelmi eljárását a község vezetősége ellen, azzal a megjegyzésünkkel, hogy bármiképpen is dőljön el a fegyelmi eljárás, egy megdorgálással, vagy hasonló büntetéssel nem fog elégtételül szolgálni pártunknak, illetve választópolgár testvéreinknek. Mert itt testvéreinket politikai meggyőződésüknek gyakorlásától fosztották meg, mely egy fegyelmi ítélettel nem pótolható.