Új Barázda, 1936. április (18. évfolyam, 14-17. szám)
1936-04-05 / 14. szám
ÚJ BARÁZDA 1936 április 5. vasárnap Levél a szerkesztőhöz Gazdakiállítás-e a Mezőgazdaság! Kiállítás? Nem újság számunkra, amiről írni akarok ma Szerkesztő uram! Mi már a falukban évek óta kérdezzük egymástól, váljon a kezdetben kitűnően megrendezett tenyészállatvásárból Mezőgazdasági Kiállítássá előlépett népmulatságszerű vásári produkció igazán a gazdák érdekében való-e? Kezdetben volt a tenyészállatvásár. Ami megmaradt belőle, nívós, értékes és helyénvaló. A gazda a rendelkezésére álló kis területen is megmutatja, hogy mit tud. Egyelőre azonban a helyek nagy része a nagybirtok számára van „fenntartva14. Nem csodálkozunk rajta, végre is a kiállítást nem a gazdatársadalom, hanem az OMGE rendezi. Nem tudom Szerkesztő uram, látott-e a kiállításon kisbirtok produkciót? Ha igen, egy kezén megszámolhatja. A többi részen pedig egy nagy heje-huja vásárral van dolgunk. A cukros bódéktól kezdve a pezsgős sátorig és a virslligyárosok vagyonszerzési lehetőségein keresztül, a borotvakrémig mindent megtalál az a jámbor vidéki, aki egyszer (de utoljára) megnézi a „gazdák44 kiállítását. A rendezőbizottság bizonyára úgy véli, a vidéki legalább egyszer hagyja itt a pénzét. Az elkövetkező években akad majd másik helyette, aki újra gyarapítja az OMGE kasszáját, a nagybirtok „ellenállási" alapját. A tenyészállatvásártól eltekintve, zenés, jobb kivitelű, mondjuk nívósabb országos vásárt láttunk, ahol egy kávé ára 120 pengő volt; egy pár virstli 40 fillér; egy pohár sör 50 fillér. Láttuk a szebbnél-szebb lovasmutatványokat — minden vágyaálma, gondja a kisgazdának, hogy ilyeneket lásson! Láttuk a kicsinosított dámákat, amint kiszagosított kutyáikkal a bíráló bizottság elé rejtettek. Láttuk az agancsokat, a különböző statisztikai pavillonokat, amelyet minden falusinak meg kell érteni, hiszen ezt tanítják a falusi elemi iskolákban is. Az elektromos udvart, a magyar paraszt háztartásában nélkülözhetetlen elektromos sütőket és tűzhelyeket, a gördülő rekamiereket, a Meinlekávét, aminek élvezete nélkül nincs nyugalmas élet ... — és mit nem láttunk Szerkesztő úr? . . . Sajnos, ennek leírására kevés az Új Barázda minden lapja. Nem láttuk a falut gondjával, bánatával, bajával és alkotó életével. Ezt már nem mutogatják a magyar gazdák nagy kiállításán. Csúnya látvány lenne. . . Bőrös András, magyar gazda. VÁLASZ: A szerkesztő nem ért egyet mindenben Bőrös Andrással. A szakszerű részen kívülálló, vásári hangulatot terjesztő részre szükség van talán a jövedelmezőség miatt. Azonban ez a komolyság rovására megy. Nem vezet bennünket semmiféle kicsinyesség, csak az egyetemes érdeket nézzük, amikor a következőket hozzuk fel: . 1. A magyar mezőgazdaság évrőlévre megújuló seregszemléjét a vidéki kamarák teljes bevonásával, az Országos Mezőgazdasági Kamarának kellene rendezni. . . 2. A kisgazdák kiállításra alkalmas állatait a földmivelésügyi minisztérium szállítsa fel ingyen a kiállításra és a szükséges takarmányt bocsássa ingyen rendelkezésre. 3. A szemléltető grafikonokat a kiállítást látogató kisgazdáknak magyarázni kellene. 4. A borászati kiállítás italkimérő hellyé alacsonyult le. 5. A kiállítási utak nagy része igen poros. Ezt a sok látogató miatt aszfaltozni kellene. 6. A belépődíj nagyon drága. Eztfeltétlenül mérsékelni kell. Amíg a gyümölcs eljut a fogyasztó asztaláig.. A városi ember nem is tudja, hogy az asztalára kerülő gyümölcs mennyi munkájába, aggódásába, verejtékébe kerül a gyümölcstermesztőnek. Hány álmatlan éjszaka, a természet milyen szeszélyes játéka kiséri a gyümölcsöt rügyfakadástól kezdve, az érés, a szedés idejéig. Megkísérlem valamiképpen érzékeltetni pl. a téli almafajták útját a termesztőtől a városi fogyasztóig. Elsőperiódus: a termesztés. (Fák tisztogatása, nyesése. Trágyázás. Többszöri permetezés. A gyümölcs ritkítása.) A második: az érés. (Érett gyümölcs szedése, a válogatás, osztályozás.) Harmadik: a termés eladása a kereskedőnek. (Átvétel fajtánként és minőség szerint. Válogatás. Osztályozás. Ládábarakás. Üres ládák fuvarozása. Vasútra való feladás. Vasúti kocsibarakás. Vasúti szállítás. Kiváltás. Befuvarozás a hűtőházba. Átvizsgálás. Hűtés. Átvizsgálás. Újabb átrakás ládákba. Negyedik: eladás nagyban. (Kiskereskedők vásárlása.) Ötödik: eladás kicsinyben. (Fogyasztók vásárlása.) Ha azt vizsgáljuk, hogy a téli almafajták ára miként alakul, igen érdekes képet kapunk. 1934. év telén alkalmam volt az egyik nagyobb almatermesztőnk 2000 mázsás almatermésének értékesítését tanulmányozni és így eléggé megbízható adatok birtokába jutottam. 1 kg téli alma termesztési költsége körülbelül 13 fillérbe került. A kereskedő ezt az almát átlagban 22 fillérért vásárolta meg. A megvásárlás után felmerülő kereskedői költségek összege fnként 29 fillért tettek ki. (Üres ládák fuvardíja, válogatás költsége, vasúti fuvardíj, súlyveszteségek, romlás, hűtőházi kirakás, átválogatás. Ládacsomagolás. Hűtőházi romlás. Hűtőházi kezelési költségek. Újabb súlyveszteségek. Üzleti rezsi költségek. Engem, mint a gyümölcstermesztés és az értékesítés kérdésével állandóan foglalkozót mindig nagyon érdekelt a fogyasztói ár alakulása. Bizony nagyon meglepett, hogy a 22 filléres nagybani almaárból, hogy lesz 1.20—1.60 pengős eladási ár. Ha az 51 filléres nagykereskedői önköltségi árat veszem alapul, akkor a nagybani forgalmi ár 75 fillér körül alakul ki. Nem indokolt tehát, hogy a kicsinybeni árak 1.20—1.60 pengő körül legyenek. Nem vagyok kereskedőellenes, mert tudom, hogy a termesztőnek szüksége van a jó eladóra. Azonban a jó áron való eladás kérdése szorosan egybefügg a fogyasztással. Tehát a magas kicsinybeni ár a gyümölcstermesztőnek nem mindig felel meg, mert ez odavezethet, hogy a fogyasztás lecsökken. A meglevő készletek ára leesik s a termesztő ráfizet. Tudom, hogy kiskereskedő élete is gondokkal terhelt. De azt hiszem, mégsem szabad az üzleti kiadások túlnyomó nagy részét csak a gyümölcseladás révén behozni, mert ez előbb-utóbb megbosszulja magát. Nekünk oda kell hatni, hogy a belföldi piacokon a gyümölcsfogyasztás állandóan emelkedő irányzatú legyen, mert ez adja meg a legbiztosabb alapját a hazai gyümölcstermesztésnek. Nem a termesztőnél van a hiba, de talán még a nagykereskedőnél sem. De valahol organikus hiba a baj és ezen segíteni kell. Spanyolország rémuralom előtt Hétfőn a londoni spanyol nagykövetség cáfolta az európai sajtóban már napok óta lábrakapott azon hírt, hogy Kun Béla szervezi meg Madridban a szovjet uralom kikiáltását. Ezzel szemben Moszkvából a szovjet szervezetek hivatalos lapja elismeri a spanyol szovjet propagandát. Mikor ezeket a rövid híreket olvasóinkkal közöljük, reámutatunk arra a sajnálatos helyzetre is, hogy a valamikor „legkatholikusabb király“ uralkodása alá tartozott Spanyolországban a polgári elemek kormányzata és politikai uralma teljesen csődöt mondott. Mi ennek az oka és milyen körülmények idézték elő ezt? Európának ezen forró égövi részén a szenvedélyek uralma dúl már évek óta; a katalán és baszk tartományok lakosainak elégedetlensége, a Primo de Rivera elhibázott és zsarnokilag önkényes kormányzata elsősorban a király hatalmát ingatta meg, mely a végén a király távozására és a monarchikus elv felmondására vezetett. A balfelé való eltolódás már évekkel ezelőtt megkezdődött, mely aztán a Madridban és a nagyobb spanyol városokban a munkástömegek lázongásával , templomok, középületek felgyújtásával és a papi, valamint szerzetes egyének üldözésével és sok esetben meggyilkolásával járt. Mivel a szovjet keze minden terrorisztikus cselekményben benne volt és benne van, a spanyol félszigeten csak napok kérdése, hogy olyan változások történhetnek, ami egész Európa polgári kormányzata államaira és ezek között elsősorban a közvetlen szomszédos Franciaországra beláthatatlan következményekkel járhatnak. (Bp.) I Gyomlálás Csütörtökön a késő esti óráikban érkezett meg a hír a pomázi eredményekről. Ember Sándor 6315, Grieger Miklós 6790, Szálasy Ferenc 91+2 (hát érdemes volt indulnia?) szavazatot kapott. Tehát Ember Sándor 579 szótöbbséggel lépett Almássy László örökébe. Gratulálunk. Nem Ember Sándornak, hanem a pomázi járás választópolgárainak, mert Ember Sándornak csak munkát és gondot jelent ez a sok bajjal küzdő kerület, míg a járásnak fejlődést és haladást az, hogy jól választotta meg követét. Ellenzékbe ment a pomázi NEP-elnök! Ezzel a szenzációt keltő címmel jelentek meg közvetlenül a választás előtt a szerda délutáni lapok. Mindazok, akik hallottuk Latkis Pál tüzes, gyújtó beszédeit, akik szemtanúi lehettünk annak a lelkes propagandának, amelyet a budakalászi plébános a Nemzeti Egység megteremtése érdekében kifejtett, megdöbbenve olvastuk a nagy címeket. De, amint a híradásokat átnéztük, kiderült, hogy a zengzetes fő- és alcímekkel adjusztált cikkek mindössze csak arról számolnak be, hogy Latkis Pál lemondott a Nemzeti Egység Pártja pomázi kerületi elnöki méltóságáról De arról, hogy a pártból is kilépett volna, csak azok írtak, akik ezt szerették volna. Megértjük Latkis Pál elhatározóját. Egyházi tisztségével nem tartotta összeegyeztethetőnek, hogy paptársa ellen küzdjön, még akkor sem, ha elvei homlokegyenest ellenkeznek aLegitimista Néppárt programmjával és elveivel. Megértjük és abban is bizonyosak vagyunk, hogy a választások lezajlása után, amidőn már nem kell paptársa ellen küzdenie, ismét felveszi a harcot és küzdeni fog amellett a zászló mellett, amelynek a múltban is számos hívet szerzett. Már csütörtökön délben beharangozták az ellenzéki lapok azt, hogy a választási zárórát háromra kitűzik. És ezt tették volna — az ő elgondolásuk szerint — azért, hogy ezáltal a nappal a fővárosban elfoglalt munkásokat kizárják a szavazásból. Ebben is tévedtek. Késő estig tartott a választás, a 110 ezer választópolgárból 12.051, tehát 90 százalék adta le szavazatát. Hogy aztán ennek dacára Grieger elbukott, ez igazán nem a soron kívül kitűzött zárórán múlt, hanem azon, hogy a kerület polgárai nem kívántak „Pomáázon koronázni“. Hideg terror sokszor elcsépelt fogalma mellé most új csodabogarat talált ki az ellenzéki mentalitás. A „meleg terror“-t. Izgatottan várjuk a legközelebbi választást, mert reméljük, hogy addig még néhány újfajta terror (langyos, forró) is megszületik azoknak az agyában, akik szeretik harangok félreverésével szépíteni bukásukat. A fagy és a jégverések rengeteg kárt okoznak a gazdának. A gazdaközönség pedig nem tudja igénybe venni a biztosítást, olyan méregdrágák a díjtételek. Legújabban a biztosítótársaságok másképpen is igyekeznek súlyosabbá tenni a biztosítások amúgy is súlyos feltételeit: a kötvénybe becsempésztek