Új Barázda, 1936. május (18. évfolyam, 18-22. szám)

1936-05-03 / 18. szám

nőtlenebb eredményt várhattuk ek volna nyílt szavazással, mert ab­ban az esetben igen sok gyári al­kalmazott nem mert volna liberá­lis főnökével szembehelyezkedve a­­jobboldalra szavazni. Hogy aztán az ellenzék a rá esett szavazatok számával szemben az őt megillető 36 mandátum helyett mégis 51 vá­rosi képviselőhöz jutott, annak oka egyszerűen egy gyalázatosan rosszul összeállított kerületi beosz­tás és nem az ellenzéki pártok győzelme, sem pedig a titkos sza­vazás eredménye. (Dalmady) m Szakértelmet a napilapok szakirodalmába Amilyen alapvetően fontos mező­­gazdaságunk fejlődésére szakoktatá­sunk minél tökéletesebbé tétele, me­zőgazdasági szakoktatásunk kiterjesz­tése,­ hasonló fontossággal bír — ép­pen a szak- és napi sajtó elterjedt­ségénél f­­ogva — a mezőgazdasági szakírásnvló nívójának emelése. " Elfogulatlanul meg kell állapíta­nom, hogy a magyar mezőgazdasági szakirodalom nívója elég jó. A ma­gyar föld művelésének irodalma majdnem egykorú a magyar szépiro­dalommal, a magyar történetírással. Komolyságban, szaktudásban, alapos­ságban messze felülmúlja a többi ter­melési ág irodalmát. Valamely mező­­gazdasági termelési ágban ma mit jelent hatásában és következményei­ben a­ szakírás és szakirodalom — azt abban a percben felfoghatjuk, ha végignézünk mezőgazdaságunk terme­lési módjának és irányainak fejlődé­sén az utolsó tíz esztendőben. A mezőgazdálkodással foglalkozók figyelme mindjobban a szakirodalom és szakírás termékei felé fordult az utóbbi években. Nagyon sok gazda­sági könyv példányszám tekintetében olyan sikert ért el, amellyel még a szépirodalom közkedvelt könyvei sem igen dicsekedhetnek. A gazdasági könyv mindig drágább, sőt aránytala­nul drágább volt más irányú irodalmi termékeknél. Az írott betű iránt általánosan megnyilvánuló érdeklődést a napi sajtó is észrevette. Ma már nemcsak, hogy figyelemmel kíséri mezőgazda­sági életünk minden jelenségét, ha­nem legnagyobbrészt hetenként vagy havonként állandó mezőgazdasági szakmellékletet vagy rovatot nyújt olvasóinak. Ugyancsak sok úgyneve­zett szaklap jelent meg, rendesen di­lettáns kellékben. Ezeknek más cél­juk nem volt, mint kiollózott vagy át­írt cikkekkel a komoly szakavatottság látszatát kelteni és az álhírlapírás határán állva, a mezőgazdaság jelsza­vaival úgynevezett közgazdasági jöve­delmeket bezsebelni. Természetes, hogy ezek javarésze elhullott, mert úgy az olvasó, mint a jövedelmi forrás magját képező ipar hamar átlátta jelentéktelenségüket és tudatlansággal vegyes sekélyességü­ket. Itt vannak azonban a napilapok „mezőgazdasági“ rovatai. Oldalakat lehetne összeírni azokról a sületlensé­gekről, amelyek komoly szavakba öl­tözve megjelennek ezekben a rovatok­ban. Hasznuk semmi — ami kárt okoznak, az pedig sok. Azok előtt az olvasók előtt, aki nem új emberek a mezőgazdaságban, mint az ily rova­tok munkatársai, — derültséget kel­tenek. Sajnálatos ez a tény, mert a napi sajtó még ma is, ha változott mér­tékben is — a csalhatatlanság nimbu­szával van körülvéve ott, ahol a köz­lekedési és útviszonyok lehetetlenné teszik a tudatlanság felismerését. A tanyákon, falakon, pusztákon az „újság" az egyetlen összekötő kapocs az élettel. A nagyvilág vajúdó élete a nyomtatott betű alakjában tükrözi a primitívebb ember elé a világtörté­nelem, a tudás, a haladás problémáit, éppen ezért fokozottabb gondossággal kellene kezelni azokat a kérdéseket, amelyeknek hatása nemcsak elméleti,­­ de például a mezőgazdaság terén gyakorlati is lehet. A városi napi sajtónak nem sza­bad a mezőgazdasággal kapcsolato­san gyakorlati kérdésekkel foglalkoz­nia. Nem szabad azért, mert a sta­tisztika szerint olvasóközönségének nagy része városi, akiket nem érde­kelt a "téma. Ott, ahol hatása lehet, szakszerűtlenségénél fogva a jóhisze­műen kívánt eredmény ellenkezőjét érheti el. Általános, a mezőgazdasággal ösz­­szefüggő kérdések taglalása még azt is kell, hogy érdekelje , akinek semmi köze a mezőgazdasághoz. Hoz­záértők előtt a szakkérdések erőlte­tése dilettantizmusánál fogva leg­többször komikussá válik, a hozzá nem értőt nem érdekli, vagy tévesen befolyásolja. Sajnálatos, hogy a napi sajtó, — mezőgazdasági rovatában — ismeret­len okokból — fától-fától közöl szak­cikkeket. Tisztelem a tojáskereskedőt, de, hogy termelési tanácsokat adjon a tyúktenyésztésünk alapvető kérdé­seiben, azt épp olyan nevetségesnek találom, mint ahogy a napilap kitűnő mezőgazdasági munkatársának a té­nyekkel homlokegyenest ellenkező naiv és túlhaladott tanácsait a fagy elleni füstölés terén. Nem hiszem, hogy a magyar napi sajtó olvasói közül bárki lapjának hasábjairól tanulta volna meg a házinyúltenyésztést (88 sor­ban) vagy a tulipán- és jácinthagy­mák kezelését elvirágzás után (18 sorban), vagy éppen a parlagi ba­­romfitípusok rühbetegségének gyó­gyítási módját (37 sorban). Megje­gyezni kívánom, hogy a fenti cikke­ket kevés kivételével olyanok írták, akik eddig mezőgazdasági szakiroda­­lomban ismeretlen nagyságok vol­tak, vagy ahhoz éppen annyi a kö­zük, mint a méhkaskészítő asztalos­nak a méhek költésrothadásához. Most, amikor mezőgazdasági ter­melésünk fejlődésével áll, vagy bukik Csonkahazánk, kétszeres fontosságú, amit ebben a témakörben leírunk. A szakírás, — és a napilapok és szaklapok kedvéért — a szakújságírás fontossága kétségtelen. De ezerszer fontos éppen ezért, hogy mit enged a nyilvánosság elé a napi- és a szak­sajtó. A nevükben is benne van, hogy egyik a mezőgazdasági termelés kü­lönböző ágainak napi, általános kér­déseivel, a másik a szigorúan vett szakkérdéseivel foglalkozik. Mindenki, aki a magyar föld érde­kében tevékenykedik, elvárja a napi­sajtótól a komolyságot, a szakértel­met és főleg azoknak íráshoz juttatá­sát, akik értenek ahhoz, amit írnak, és akik nem azért írnak, hogy a mezőgazdasági termelés ártalmára írott cikkeik honoráriumával zsebük­ben mosolyogjanak a magyar föld megtévesztett verejtékező mivelőin. Dr. András Miklós ITAYJ K­AI ti BARÁZDA 1936 május 3. vasárnap VÁROS es­­d­jcdLu Hátiipar A halasi csipke Már a század elején nemcsak az ország határain belül, hanem külföl­dön is nagy híre volt a halasi csipké­nek, amelyik finomságában és értel­miségében vetekedik a több évszáza­dos múltra visszatekintő brüsszeli csipkével is. Fekete Imre, Kiskunhalas agilis polgármestere átérezte,­­tudta, hogy mit jelent városának az ősöktől örö­költ művészet, éppen ezért a rádió nagy nyilvánosságát vette igénybe, hogy felhívja a figyelmet a halasi csipke jelentőségére. Felhívásának meg is lett az eredménye, 1935-ben felépült a Halasi Csipkeház, ahol háziiparszerűleg nagyban kezdték el gyártani a csipkét. A halasi csipke nagy jelentőségét mutatja­ az, hogy alig egy évi műkö­dés után szűknek bizonyult a csipke­ház, amely 45 munkásleánynak nyújt biztos megélhetést. Olyan hatalmas arányú érdeklődés indult meg a fi­­nomveretű, leheletszerű csipke iránt, hogy a Halasi Csipkeház csak nehe­zen tud eleget tenni a rendeléseknek. Nemcsak az európai államokban, hanem a messzi Indiában is érdeklőd­nek a halasi csipke iránt, éppen a na­pokban egy angol gyarmati tiszt kül­dött rendelést. A közelmúltban külföldi­­ egyetemi tanárok voltak Halason, ahol megte­kintették a Csipkeházat és kijelentet­ték, hogy a halasi csipke értékesebb a brüsszeli csipkénél is, mert annak minden egyes szála kézimunka. Tekintettel a halasi csipke iránt mutatkozó nagy érdeklődésre, elhatá­rozták, hogy hetenként három napon át 100—120 földmívesleányt képez­nek ki a csipkeverésre. Ez a kiképzés 1—10 évig is eltart, de utána állan­dó alkalmazást­­nyernek a tanítvá­nyok. Nyugat­mag­yarországi felkelők! A nyugatmagyarországi felkelők ez évben Kecskemétem országos ünnepélyt rendeznek. Az elmúlt vasárnapon Budapesten a felkelés néhány neves résztvevője értekez­letet tartott, ahol elhatározták, hogy a nyugatmagyarországi fel­kelők teljes nyilvántartását elké­szítik. Ezért az „Új Barázda“ út­ján felhívnak mindenkit, aki a nyugatmagyarországi felkelésben bármilyen beosztásban résztvett, Raád Árpáddal, Túra (Pest­megye) közölte azonnal tartózko­dási helyét, továbbá azt,­­ hogy mely csapatnál, kinek a parancs­noksága alatt, mely harcokban vett részt. A nemzet végre tudni akarja, hogy kik azok a névtelenek és mi lett a sorsuk, akiknek Sopron vá­rosa és hét nagy­község vissza­csatolását köszönhetjük. 42 éve a világot uraló eredeti angol THE CHAMPION kerékpárokat havi 20 P., saját készítésű kitűnő ROYAL STAR kerékpárokat 180 P., havi 16 pengős részletre, ke­­rékpáralkatrészeket bármely gyártmányu kerék­párhoz, nagybani gyári árban. Külső cummi 3.00 belső 1.20 P. pedál 2.20 P., sárvédők párja 1.20 P. Láng Jakab és fiai kerékpár és gumminagykereskedők, Budapest, VIII., József-kurut 41. szám.­­ Képes árjegyzék ingyen.,

Next