Új Barázda, 1936. május (18. évfolyam, 18-22. szám)
1936-05-03 / 18. szám
nőtlenebb eredményt várhattuk ek volna nyílt szavazással, mert abban az esetben igen sok gyári alkalmazott nem mert volna liberális főnökével szembehelyezkedve ajobboldalra szavazni. Hogy aztán az ellenzék a rá esett szavazatok számával szemben az őt megillető 36 mandátum helyett mégis 51 városi képviselőhöz jutott, annak oka egyszerűen egy gyalázatosan rosszul összeállított kerületi beosztás és nem az ellenzéki pártok győzelme, sem pedig a titkos szavazás eredménye. (Dalmady) m Szakértelmet a napilapok szakirodalmába Amilyen alapvetően fontos mezőgazdaságunk fejlődésére szakoktatásunk minél tökéletesebbé tétele, mezőgazdasági szakoktatásunk kiterjesztése, hasonló fontossággal bír — éppen a szak- és napi sajtó elterjedtségénél fogva — a mezőgazdasági szakírásnvló nívójának emelése. " Elfogulatlanul meg kell állapítanom, hogy a magyar mezőgazdasági szakirodalom nívója elég jó. A magyar föld művelésének irodalma majdnem egykorú a magyar szépirodalommal, a magyar történetírással. Komolyságban, szaktudásban, alaposságban messze felülmúlja a többi termelési ág irodalmát. Valamely mezőgazdasági termelési ágban ma mit jelent hatásában és következményeiben a szakírás és szakirodalom — azt abban a percben felfoghatjuk, ha végignézünk mezőgazdaságunk termelési módjának és irányainak fejlődésén az utolsó tíz esztendőben. A mezőgazdálkodással foglalkozók figyelme mindjobban a szakirodalom és szakírás termékei felé fordult az utóbbi években. Nagyon sok gazdasági könyv példányszám tekintetében olyan sikert ért el, amellyel még a szépirodalom közkedvelt könyvei sem igen dicsekedhetnek. A gazdasági könyv mindig drágább, sőt aránytalanul drágább volt más irányú irodalmi termékeknél. Az írott betű iránt általánosan megnyilvánuló érdeklődést a napi sajtó is észrevette. Ma már nemcsak, hogy figyelemmel kíséri mezőgazdasági életünk minden jelenségét, hanem legnagyobbrészt hetenként vagy havonként állandó mezőgazdasági szakmellékletet vagy rovatot nyújt olvasóinak. Ugyancsak sok úgynevezett szaklap jelent meg, rendesen dilettáns kellékben. Ezeknek más céljuk nem volt, mint kiollózott vagy átírt cikkekkel a komoly szakavatottság látszatát kelteni és az álhírlapírás határán állva, a mezőgazdaság jelszavaival úgynevezett közgazdasági jövedelmeket bezsebelni. Természetes, hogy ezek javarésze elhullott, mert úgy az olvasó, mint a jövedelmi forrás magját képező ipar hamar átlátta jelentéktelenségüket és tudatlansággal vegyes sekélyességüket. Itt vannak azonban a napilapok „mezőgazdasági“ rovatai. Oldalakat lehetne összeírni azokról a sületlenségekről, amelyek komoly szavakba öltözve megjelennek ezekben a rovatokban. Hasznuk semmi — ami kárt okoznak, az pedig sok. Azok előtt az olvasók előtt, aki nem új emberek a mezőgazdaságban, mint az ily rovatok munkatársai, — derültséget keltenek. Sajnálatos ez a tény, mert a napi sajtó még ma is, ha változott mértékben is — a csalhatatlanság nimbuszával van körülvéve ott, ahol a közlekedési és útviszonyok lehetetlenné teszik a tudatlanság felismerését. A tanyákon, falakon, pusztákon az „újság" az egyetlen összekötő kapocs az élettel. A nagyvilág vajúdó élete a nyomtatott betű alakjában tükrözi a primitívebb ember elé a világtörténelem, a tudás, a haladás problémáit, éppen ezért fokozottabb gondossággal kellene kezelni azokat a kérdéseket, amelyeknek hatása nemcsak elméleti, de például a mezőgazdaság terén gyakorlati is lehet. A városi napi sajtónak nem szabad a mezőgazdasággal kapcsolatosan gyakorlati kérdésekkel foglalkoznia. Nem szabad azért, mert a statisztika szerint olvasóközönségének nagy része városi, akiket nem érdekelt a "téma. Ott, ahol hatása lehet, szakszerűtlenségénél fogva a jóhiszeműen kívánt eredmény ellenkezőjét érheti el. Általános, a mezőgazdasággal öszszefüggő kérdések taglalása még azt is kell, hogy érdekelje , akinek semmi köze a mezőgazdasághoz. Hozzáértők előtt a szakkérdések erőltetése dilettantizmusánál fogva legtöbbször komikussá válik, a hozzá nem értőt nem érdekli, vagy tévesen befolyásolja. Sajnálatos, hogy a napi sajtó, — mezőgazdasági rovatában — ismeretlen okokból — fától-fától közöl szakcikkeket. Tisztelem a tojáskereskedőt, de, hogy termelési tanácsokat adjon a tyúktenyésztésünk alapvető kérdéseiben, azt épp olyan nevetségesnek találom, mint ahogy a napilap kitűnő mezőgazdasági munkatársának a tényekkel homlokegyenest ellenkező naiv és túlhaladott tanácsait a fagy elleni füstölés terén. Nem hiszem, hogy a magyar napi sajtó olvasói közül bárki lapjának hasábjairól tanulta volna meg a házinyúltenyésztést (88 sorban) vagy a tulipán- és jácinthagymák kezelését elvirágzás után (18 sorban), vagy éppen a parlagi baromfitípusok rühbetegségének gyógyítási módját (37 sorban). Megjegyezni kívánom, hogy a fenti cikkeket kevés kivételével olyanok írták, akik eddig mezőgazdasági szakirodalomban ismeretlen nagyságok voltak, vagy ahhoz éppen annyi a közük, mint a méhkaskészítő asztalosnak a méhek költésrothadásához. Most, amikor mezőgazdasági termelésünk fejlődésével áll, vagy bukik Csonkahazánk, kétszeres fontosságú, amit ebben a témakörben leírunk. A szakírás, — és a napilapok és szaklapok kedvéért — a szakújságírás fontossága kétségtelen. De ezerszer fontos éppen ezért, hogy mit enged a nyilvánosság elé a napi- és a szaksajtó. A nevükben is benne van, hogy egyik a mezőgazdasági termelés különböző ágainak napi, általános kérdéseivel, a másik a szigorúan vett szakkérdéseivel foglalkozik. Mindenki, aki a magyar föld érdekében tevékenykedik, elvárja a napisajtótól a komolyságot, a szakértelmet és főleg azoknak íráshoz juttatását, akik értenek ahhoz, amit írnak, és akik nem azért írnak, hogy a mezőgazdasági termelés ártalmára írott cikkeik honoráriumával zsebükben mosolyogjanak a magyar föld megtévesztett verejtékező mivelőin. Dr. András Miklós ITAYJ KAI ti BARÁZDA 1936 május 3. vasárnap VÁROS esdjcdLu Hátiipar A halasi csipke Már a század elején nemcsak az ország határain belül, hanem külföldön is nagy híre volt a halasi csipkének, amelyik finomságában és értelmiségében vetekedik a több évszázados múltra visszatekintő brüsszeli csipkével is. Fekete Imre, Kiskunhalas agilis polgármestere átérezte,tudta, hogy mit jelent városának az ősöktől örökölt művészet, éppen ezért a rádió nagy nyilvánosságát vette igénybe, hogy felhívja a figyelmet a halasi csipke jelentőségére. Felhívásának meg is lett az eredménye, 1935-ben felépült a Halasi Csipkeház, ahol háziiparszerűleg nagyban kezdték el gyártani a csipkét. A halasi csipke nagy jelentőségét mutatja az, hogy alig egy évi működés után szűknek bizonyult a csipkeház, amely 45 munkásleánynak nyújt biztos megélhetést. Olyan hatalmas arányú érdeklődés indult meg a finomveretű, leheletszerű csipke iránt, hogy a Halasi Csipkeház csak nehezen tud eleget tenni a rendeléseknek. Nemcsak az európai államokban, hanem a messzi Indiában is érdeklődnek a halasi csipke iránt, éppen a napokban egy angol gyarmati tiszt küldött rendelést. A közelmúltban külföldi egyetemi tanárok voltak Halason, ahol megtekintették a Csipkeházat és kijelentették, hogy a halasi csipke értékesebb a brüsszeli csipkénél is, mert annak minden egyes szála kézimunka. Tekintettel a halasi csipke iránt mutatkozó nagy érdeklődésre, elhatározták, hogy hetenként három napon át 100—120 földmívesleányt képeznek ki a csipkeverésre. Ez a kiképzés 1—10 évig is eltart, de utána állandó alkalmazástnyernek a tanítványok. Nyugatmagyarországi felkelők! A nyugatmagyarországi felkelők ez évben Kecskemétem országos ünnepélyt rendeznek. Az elmúlt vasárnapon Budapesten a felkelés néhány neves résztvevője értekezletet tartott, ahol elhatározták, hogy a nyugatmagyarországi felkelők teljes nyilvántartását elkészítik. Ezért az „Új Barázda“ útján felhívnak mindenkit, aki a nyugatmagyarországi felkelésben bármilyen beosztásban résztvett, Raád Árpáddal, Túra (Pestmegye) közölte azonnal tartózkodási helyét, továbbá azt, hogy mely csapatnál, kinek a parancsnoksága alatt, mely harcokban vett részt. A nemzet végre tudni akarja, hogy kik azok a névtelenek és mi lett a sorsuk, akiknek Sopron városa és hét nagyközség visszacsatolását köszönhetjük. 42 éve a világot uraló eredeti angol THE CHAMPION kerékpárokat havi 20 P., saját készítésű kitűnő ROYAL STAR kerékpárokat 180 P., havi 16 pengős részletre, kerékpáralkatrészeket bármely gyártmányu kerékpárhoz, nagybani gyári árban. Külső cummi 3.00 belső 1.20 P. pedál 2.20 P., sárvédők párja 1.20 P. Láng Jakab és fiai kerékpár és gumminagykereskedők, Budapest, VIII., József-kurut 41. szám. Képes árjegyzék ingyen.,