Új Barázda, 1937. február (19. évfolyam, 6-9. szám)

1937-02-07 / 6. szám

2 hw&ssiuth!! Mac Evans nevű farmer felesége, kamrája takarítása közben észrevette, hogy a polcon sorban álló befőttes üvegjeiben a rumos meggy megpené­­szedett. A zöld penészréteg alatt a gyümölcs megkeseredett, élvezhetet­lenné vált. Szomorúan ürítette egyik üveg tartalmát a másik után egy nagy vödörbe és az egészet kiöntötte a szemétdombra. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, tovább folytattaa a takarítást. Evansné, mint rendes gazdaasz­­szony, ebéd előtt eleséget szórt a ba­romfiaknak, de ijedten látta, hogy harminc kacsája hiányzik, csak a csirkék, tyúkok futnak a szemre. Kö­rülnézett az udvarban. Fellármázta a cselédséget, hogy azonnal keressék meg a kacsákat. A cselédek szétfu­tottak. Az egyik, kis idő múlva, már jött is és szomorúan jelentette asszo­nyának, hogy megtalálta a kacsákat, mind a harmincat döglötten. Ott a szemétdombon fekszenek. Evansné szomorkodott a kár miatt. Megparan­csolta a szolgálóknak, hogy­­a kacsá­kat kopasszák meg. A kacsákat meg­­kopasztották, aztán nyugodtan ebé­delni mentek. Ebédidőre megérkezett útról Mac Evans, a gazda is. Felesége szomo­rúan újságolta neki a különös csa­pást, melynek egyszerre esett áldo­zatul valamennyi kacsája. A gazda kételkedve hallgatta a különös hírt. Az járt eszében, hogy hátha az asz­­szony titokban eladta a kacsákat, így akart pénzt csinálni magának s’ ki­jelentette, hogy látni akarja az álla­tokat. — Talán nem hiszed, hogy meg­­döglöttek? —– kérdezte Evansné. — Jöjj, nézd meg őket a kamrában. Ezzel férjével együtt a kamrához sietett. Felnyitotta a kamraajtót. Hát — uramfia! — majd elájult a cso­dálkozástól. A tollaktól megfosztott kacsák egymásután, dülöngézve to­tyogtak ki a napfényes udvarra, a meztelen bőrrel. A gazda megfogadta, hogy soha többé nem rúg be, nehogy részeg ál­lapotban őt is megkopassz­ák élelmes emberek. Petőfi Sándor Regényes korrajz Irta: Horváth Bála I. Fejezet. Sű­rű, nehéz pelyhekben hullott a hó. Az 1822-ik év Szilveszter éjszakáján, Kiskőrös utcáit fél­éles hó borította. Az apró nádfe­­deles házak didergőn állottak és a vékony utak mentén fagytól vá­­nyadt fák meresztették ágaikat az égre, mely beborította sötéten a tájat, mint egy fekete üveg­­harang. Egy szűk, kis utcában egy asz­­szony bizonytalanul imbolygó lé­pései csikorogtak a havon, ahogy hazafelé igyekezett. Vékony ke­zeivel támasztotta magát a házak falánál, teste remegett, térde­ megcsuklott, lebukott a hóra és szenvedő hangon kiáltott segít­ségért az elhagyott utcák csen­­jébe. — Segítség!... Dingáné ... Jaj!... Segítség!—­ A kétségbeesett kiáltásra csiko­rogva nyílott Dinga Sámuel bérlő kapuja és ijedten futott az asz­­szony segítségére a bérlő és a fe­lesége. — Petrovicsné lelkem, az Istenért, mi baj van? — kérdezte Dingáné. — Jaj! Jaj, Istenem!__Jaj! — nyöszörgött az asszony és a fájdalom rázta a testét. — Édes lelkem uram, — szólt Dingáné — vigyük be szegényt a házba s azután elfutok a férjéért, hogy jöjjön... A férfi erős karjaira fektette a szenvedő nőt és befordult vele a ház kapuján. Az asszony pedig kendőjét fe­jére húzva, futott az utón át, a túlsó oldalra, a mészáros Petro­­vics háza felé. A kis nádfedeles ház ablakán bezörgetett: — Hé! Petrovics uram, jöjjön. Siessen. Rosszul van a felesége nálunk, — szólt és ott bent a házban, Petrovics István, a mé­száros, dolmányát hirtelen széles vállára rántotta és ki­rohant, a kis kerten át, keresztül az utcán Dingáék háza felé. Az asszony li­hegve futott utána. A Hold erős sugarai vakítóan verődtek vissza a hóval borított háztetőkről, melyek alól néha egy­­egy dermedten gubbasztó veréb csipogása hallatszott. Az alvó vá­ros felett, a csikorgó hidegben, szép, dallamos, mély hangon csen­dült és repült tovább az éjjeli­őr éneke: Éjfelet ütött az óra. Térjen mindenki nyugovóra. Betelt az év. Az ujesztendő Minden bajunkat fordítsa jóra. A dal elhangzott az éjszakában. És 1823-ik év első napjának kez­detén, Dingáék sárból vert, nád­fedeles, kisablakú házában, Petro­­vicsnénak fia született. A gyer­mek vékony, igénytelen, apró kis teremtés volt. Dingáné nem hitte, hogy életben marad; Petrovicsné is nagyon rosszul volt, de a mé­száros kerek, piros arcán boldog­ság ragyogott és örömmel a szi­vében, hogy ötévi házassága után fia született, táncolva járt a szoba földjén, körbe kereken. Az anya arcán a boldogság sugara — a nagy szenvedés közben, mint futó napfény suhant keresztül, de fáj­dalma nem csillapodott. Dingáné halkan a mészáros fülébe súgta: — Petrovics uram, fusson Las­ka Istvánékhoz és kérje a tiszte­­letes asszonyt, jöjjön segíteni. Szegény felesége sokat szenved ... No meg a gyermeket is ápolni kell, vékonyka jószág nagyon. — Megyek szomszéd asszony, — felelte Petrovics és erős lábai­val, a csikorgó vad hidegben ro­hant segítségül hívni a papnét. Mikor a papné Petroviccsal meg­érkezett és a gyertyavilágnál meg­látta Petrovicsnét s a gyermeket, felkiáltott: — A jó Isten óvja meg őket! Az ő akarata életet ad a holtak­nak is. Az ő csodás akarata talán élni hagyj őket, de mi itt keveset segíthetünk. A gyermeket holnap meg fogjuk keresztelni, nehogy esetleg keresztvíz nélkül hagyja el ezt a siralomvölgyet. A házbeliek a beteg mellett vir­­rasztottak, Petrovics pedig reme­gő szível várta a reggelt. Reggel felé az anya fájdalmai csillapod­tak és elaludt. A gyermeket kis idő múlva a közeli evangélikus templomban Dinga Sámuelék megkeresztel­tették. Sándor lett a neve a gyer­meknek, ki boldog szülők szerető körébe jött, gyenge testtel, az új év első napján. Élve maradtak mind a ketten... (Folyt, köv.) ÚJ BARÁZDA 1937 február 7. vasárnap. Kimder Antal meglátogatja az összes mező­­gazdasági kamarákat A Külkereskedelmi Hivatalt működésében agrár­­szempontok vezetik . Az öt mezőgazdasági kamara egy-egy kiküldött tisztviselőjének fize­tését vállalja a Külkereskedelmi Hivatal Az Új Barázda többizben be­számolt arról, hogy Kunder An­tal, a Külkereskedelmi Hivatal elnöke meglátogatja a kaposvári mezőgazdasági kamarát. Ez a lá­togatás megtörtént az exportérte­kezlettel­ kapcsolatban. Az agrár­társadalom sok kitűnősége vett részt ezen a megbeszélésen, így többek között Máté Imre dr., az Országos Mezőgazdasági Kamara, Ormándy János ,a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara igazga­tója, Festetics Domokos gróf, Bánó Iván országgyűlési képvise­lők és még sokan mások. A Kül­kereskedelmi Hivatalt Kunder Antal elnök és Bárányos Károly dr. képviselték. A Külkereskedelmi Hivatal hasson oda, mondotta megnyitó beszédében Mirbach Antal dr. el­nök, hogy a mezőgazdasági kama­rák, a termények értékesítése kö­rül törvényes hivatásukat érvé­nyesíthessék. A Külkereskedelmi Hivatal és a mezőgazdasági kama­rák közötti szoros kapcsolatnak üdvös hatásai lesznek. Szó került­­a lóértékesítésről, a sertéskivitel­ről, a burgonya- és borértékesí­tésről, valamint a tisztított lu­cerna és lóheremagvak kiviteléről. Bárányos dr. rámutatott arra, hogy a Külkereskedelmi Hivatal szervezetileg akarja megoldani a lóértékesítés kérdését. A sertés­kivitelnél az lenne a legideálisabb megoldás, ha minden vágóhídról tetszés szerinti mennyiségben le­hetne kiszállítani a sertést. Ha meg lesz a magtisztító szövetke­zet, akkor gondoskodni fognak arról, hogy ez a szövetkezet kap­jon kiviteli részesedést. A bur­gonyakivitelnél egyelőre nem le­het a feladóállomáson eszközölni a minőségi vizsgálatot, mert nincs elegendő felügyelői szervezet. A borkivitelnél az osztrák piacot egyelőre nem lehet visszaszerezni. Inkább a cseh piac felé kell a megfelelő figyelmet fordítani. Ott van is 20.000 hl. beviteli kontin­gensünk. Tapolca, Badacsony, Sopron vidéke és általában a du­nántúli bortermés nagy része szál­lítható Csehországba. Az elmúlt év decemberében közel 100.000 hl. bort vittünk ki, ami 10 év óta nem fordult elő. Kunder Antal, miként azt az Új Barázda már jóval előbb meg­írta, itt is rámutatott, hogy azt akarja, hogy a kivitel joga a gaz­dát illesse meg. A Külkereske­delmi Hivatal és a gazdák kö­zötti rendszeres kapcsolat fenn­tartása érdekében bejelentette, hogy az öt vidéki mezőgazdasági kamara részéről a Külkereskedel­mi Hivatal mellé beosztandó 1­1 tisztviselő fizetését a Hivatal át­vállalja. Ezáltal biztosítva lesz az, hogy a Külkereskedelmi Hiva­tal közvetlenül értesül a gazda­­kívánságokról, viszont a gazda­­közönség állandó tájékoztatást kap a piaci helyzetekről. Végül bejelentette, hogy a tél folyamán Máté Imre dr. és Bárányos Ká­roly dr. társaságában sorra láto­gatja a vidéki mezőgazdasági ka­marákat. Ezzel be akarja bizonyí­tani, hogy a Külkereskedelmi Hi­vatal működésében agrárszempon­tok vezetik. Világpolitika Oroszországban Sztálin, a „szovjet cár“ kivégez­­tette 13 ellenfelét. Az egész vád, a védelem és a kegyelmi tanácskozás csupa komédia volt. Sztálin megpa­rancsolta, hogy az elítélteknek nem szabad megkegyelmezni. Az ítéletet, a kegyelmi kérvények elutasítása után egy órával, háromszoros sor­­tűzzel, végrehajtották. A kivégzet­tek valamennyien Sztálin legközvet­lenebb munkatársai voltak. A szovjet sajtó „cáfolja“ Lenin özvegyének letartóztatási hitét és azt állítja, hogy az özvegy szabadlá­bon van és vidéken gazdálkodik. Japánban a lemondott Nagasi­ tábornok helyett Hagasi tábornok lett a miniszterel­nök. Az ő megbízatása a japán ka­tonai körök teljes győzelmét jelenti az egész képviselőház és a császári házzal szemben is. Franciaországban Delbos francia külügyminiszter vá­laszolt Hitler vezér és német biro­­dalmi kancellár szombati beszédére, melyben Hitler visszavonta Német­ország aláírását a versallgesi bé­keszerződésről. A francia külügymi­niszter válaszából látszik, hogy a régi ellentétek ma is változatlanul fennállnak. Franciaország sokat han­goztatott „békés" szándékai ellené­re is. Jugoszláviában Krek tárcanélküli miniszter beje­lentette a szkupstina ülésén, hogy a kommunisták nagyarányú szervez­kedése észlelhető egész Jugoszlávia területén és felszólította a kormányt, hogy ennek a gyilkos őrületnek min­den eszközzel vessen véget. Belgrád­ban nagy felháborodást keltett az a hír, hogy a Prágában tanuló szerb egyetemi és főiskolai hallgatók közül kétszázat a csehek Spanyolországba szállítottak, hogy vörös hadseregben harcoljanak. Prá­gai pájtok állítása szerint a diákok

Next