Új Barázda, 1937. május (19. évfolyam, 14-15. szám)

1937-05-20 / 14-15. szám

ára 10 fillér Budapest, 1937 május 20. Csütörtök XIX. évfolyam, 14—15. szám. Csonkamagyarország föld­művelői nevében köszöntjük Olaszország királyát és Abesz­­szinia császárját, valamint felséges hitvesét abban a pil­lanatban, amikor hazánk meg­szentelt földjére lépnek. A ma­gyar földnek minden részében a jelen órákban csak öröm, lelkesedés fakad a szívekből. Ez a megnyilatkozó érzés tényleg belsőnkből tárul a Fel­ségek elé, mert emlékezünk a régi dicsőséges időkre, amikor Magyarország hatalmas és nagy volt. Négy tenger mosta határainkat és Európa népei között a legelsők voltunk. Nagy Lajos király, az Anjou házból való királyok alatt ez az ország virult, növekedett. Az olasz kultúra minden fénye felénk áradt. Mátyás király udvarának pompája, a klasz­­szikus tudás forrása: Olaszor­szág volt. Ha ezek az idők ré­gen el is tűntek, még­se fedte be emlékezetünket a végtelen idők mindent elborító homokja. Mi ápolni tudjuk az ősök em­lékezetét és büszkén hivatkoz­hatunk arra, hogy Olaszország dicsősége és emelkedése, ne­künk magyaroknak mindig előnyös volt. Mi magyarok büszke, arisztokratikus nép vagyunk, de épp ez a vonás az, ami bennünket hálára is kötelez. A hála pedig csak úgy szép, ha nemcsak érzés ma­rad, hanem cselekedetekben is nyilvánul meg. Boldog büszkeség tölt el ben­nünket, mert Olaszország ki­rálya és Abesszinia császára a világháború után először lá­togat el külföldre és ez a lá­togatás nekünk szól: a vérig megalázott, kifosztott, min­denkitől elhagyatott magya­roknak ! Mussolini, az olasz nemzet nagy vezére, az elsők egyike volt, aki azt hangoztatta, hogy a békeszerződés a mai állapotában nem maradhat meg, a magyaroknak igazsá­got kell szolgáltatni! Ez a ki­jelentése nem maradt üres szólam, hisz azóta megszüle­tett a Róma—Bécs—Buda­pest közötti nagy egyezmény, amely a világ előtt hatalmas bizonyságot szolgáltatott, hogy mégsem vagyunk senkik Európa közepén! Ezért csak hálásak lehetünk az olasz nemzetnek. S tényleg a hála nálunk tettekben is je­lentkezett. Amikor Olaszor­szág az Abesszin hadjáratot megkezdette, az európai nagy­hatalmak kimondották Olasz­ország ellen a gazdasági há­borút. Majdnem mindenki el­hagyta Olaszországot, csak Magyarország és néhány ba­rátja tartott ki az olasz igaz­ság mellett! Kicsinyek va­gyunk, de becsületesek! Bár azt mondják, hogy a külpoli­tika terén nem a becsület, ha­nem a józanul megfontolt ön­érdek legyen mindig az irány­adó! Mégis mi magyarok so­kat kockáztattunk, hogy olasz barátainkat nem hagytuk cserben! Ezekre emlékezve, nézzük csak meg az ünneplő magyarok arcát. Nézzük meg a lelkesedés tüzétől égő szeme­ket. Itt mindenki érzi, hogy becsületbeli kötelessége az olasz nemzet királyát és csá­szárját a legnagyobb lelkese­déssel köszönteni, mert barát jön a baráthoz! Tudjuk, hogy vitéz nagybányai Horthy Mik­lós olaszországi látogatásakor az a nagyszerű fogadtatás a kormányzó személyén keresz­tül az egész magyar nemzet­nek szólt. Most, mikor mi fogadjuk a Felséges vendégeket, rajtuk keresztül az egész olasz nem­zetet szeretnénk magunkhoz ölelni, hogy bebizonyítsuk ra­gaszkodásunkat, szeretetün­­ket, hálánkat! Ez a látogatás óriási jelen­tőségű. Lehet, hogy határkő Magyarország történelmében. Érzi ezt egész Európa, amely­nek szeme most figyelőn for­dult felénk! Itália ragyogó, kék egének egy darabját pillantjuk meg és ebből sok-sok reménységünk támad! A magyar nemzet re­mél, mert tudja, hogy joga van az élethez ebben a gyűlöl­ködő Európában! Mi Euró­páért szenvedtünk sokat, so­kat, de érte semmit nem kap­tunk, ha csak nem gyűlöletet! Ezért ezerszeresen hálásak vagyunk az olaszoknak, hogy a legnagyobb megalázottság idejében felénk nyújtották ba­ráti jobbjukat és igyekeznek bennünket magukhoz emelni! Ezt soha el nem felejthet­jük, mert mi nem felejthetünk! Köszöntjük mégegyszer III. Viktor Emánuel király és császárt és felséges hitvesét Elena királynét és császárnét a magyar nemzet vendégsze­rető szivével, az ünnepélyes pillanatok minden fényével! Ez a látogatás ünnepe min­den magyarnak, a szántóvető, a nehéz munkától verejtékező magyar földművesnek. Felelős szerkesztő és kiadó: Buday Béla dr. Szerkeszti: Horváth József. Kiadja: Az Uj Barázda Lapkiadó Rt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Buda­pest, VI., Ó-utca 10—12. szám. Telefon: 11—59—19. Levélcím: Budapest, VI., Ó-utca 10—12. szám. Előfizetési ára: Egész évre 5.— P. Fél­évre 2.50 P. Jogi személyeknek évi 20.— pengő. Éljen III. Viktor Emánuel király és császár! '­ Éljen felséges hitvese, Elena királyné és császárné! Európa Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság (igazgató Schmidek Tibor dr.) Budapest, VI., Ó­ utca 12.

Next