Új Barázda, 1938. február (20. évfolyam, 6-8. szám)
1938-02-13 / 6. szám
1938 február 13. DJJ BAKAXM Szeszmonopólium az előtérben A szőlőgazdaság megegyezett a pénzügyminisztériummal • Az ipari és mezőgazdasági szesztermelők között tovább folyik a harc A szeszfronton megállás nélkül tovább folyik a harc. Úgyszólván mindennap új meglepetésekkel szolgál. Az utolsó napokban került nyilvánosságra az a legszélesebb köröket örömmel érintő hír, hogy a szőlőgazdaság megegyezett a pénzügyminiszterrel. A megállapodás részleteit egyelőre nem közölhetjük. Kétségtelen, hogy az adott lehetőségek között a szőlőtermelés kívánságai kielégítést nyertek. Az új törvényjavaslat már ilyen formában készül. Ez nem is történhetett másként. A magyar szőlőgazdaság nem családi vállalatok nyerészkedési célból alapított kartelét, hanem közel egymillió ember munkájának eredményét szolgálja. Ezért ennek a termelési ágnak kívánságait el kellett ismerni. Az átdolgozott törvényjavaslat a szeszértékesítési konstrukcióba nem kívánja belevonni a bortermelést. A statisztikai adatok szerint tíz év alatt csak három olyan évre kell számítani, amikor a bortermés meghaladja az átlagot. Tíz esztendő alatt kb. 110 ezer hl. borpárlat átvételéről lenne szó. Az értékesítést végző Országos Szeszértékesítőnek ezt a mennyiséget kell átvenni, mégpedig hl-ként 175 pengős áron. Az kétségtelen, hogy az Országos Szeszértékesítő terheket vállal. Vállalni kell a 175 pengős borpárlati árral szemben az átlagos szeszárra való 135 pengős ráfizetést, továbbá az életbeléptetendő törkölyfőzési tilalom ellenében a gazdáknak holdanként fizetendő 1,60, továbbá a törkölyfőzdék kártalanítását szolgáló hl-kénti 10 pengőt. A borgazdaság meg nem alkuvóan folytatott munkájának eredménye osztatlan örömet keltett. Elvégre ebben a kérdésben igazán nem a nagy vagyonok megsegítéséről van szó, hanem a kisgazdák jelentős tömegéről. Fulmináns néhány mondattal fejezte ki ezirányú politikai elgondolását a miniszterelnök, amikor a következőket mondotta egy nemrégi parlamenti beszédében: „Az agrárkérdésnek két főtényezője van: a föld és az ember. Ha megtartani és termőképességében erősíteni akarjuk a magyar földet, meg kell tartanunk és erősítenünk mezőgazdasági népességünket. A legújabb statisztikai felvétel szerint 160.000 kát. hold azoknak a szőlőterületeknek együttes kiterjedése, amelyek 1 holdnál kisebbek és ez a 160.000 hold szőlő 118.000 tulajdonos kezében van. Az 1— 5 kát. hold kiterjedésű szőlők együttes területe kereken 130.000 kát. hold. Az 5 kát. holdnál nagyobb terület 5300 termelő birtokában van és 70.000 kát.holdat tesznek ki. Teljesen elfogulatlan tehát az az álláspont, amely kezdettől fogva hangoztatja, hogy a szőlőgazdálkodás kérdéseinek rendezése túlnyomórészt kis embereket érint és a szeszkérdésnek ebben a szellemben való megoldása tényleg a kisemberek érdekeit szolgálja. Ezzel szemben áll 12 ipari szeszgyár és 261 mezőgazdasági szeszgyár, amelyek most ádáz küzdelmet folytatnak egymással. A kormány miként rendezi ezeket az ellentétek, az kérdéses. Lapzárta előtt értesülünk arról a hivatalos helyről még meg nem erősített hírről, amely szerint a kormány szeszmonopólium felállítását tervezi és így kíván végetvetni az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak között folyó és a végleges megoldást hátráltató harcnak. * A mezőgazdasági szeszérdekeltség a maga álláspontját azzal a kissé nevetségesnek tűnő indokkal kívánja alátámasztani, hogy itt egy országos fontosságú éstermelési ágról lévén szó, minden más szempontot félre kell tenni és mindkét félnek, sőt a kincstárnak is áldozatokat kell hozni. Az ipari szeszgyári érdekeltség pedig arra a nagy nemzetgazdasági érdekre hivatkozik, amit 12 gyár jelent, az általa foglalkoztatott munkáslétszám létfenntartása érdekében. Az érveket meg kell hallgatni, azonban le kell szögeznünk, hogy a helyzet egészen másképpen áll. Magyarország közgazdasági életében 261 mezőgazdasági és 12 ipari szeszgyár szerepel. A mezőgazdasági szeszgyártók úgyszólván mind nagybirtokosok, akik szeszfőzdéjük révén az ország szántóföldterületének alig 3 ezrelékhez szükséges trágyamennyiségét állítják elő. Az ipari szeszgyárak pedig, úgyszólván monopolisztikus helyzet urai lévén, korlátlanul nyerészkedhettek a bortermelés kárán. Át kell olvasni figyelmesen az idevonatkozó kimutatásokat és rögtön szembetűnik az a sajnálatos és szomorú tény, hogy 1935-ben az egész ország területén csak 19 kát, hold szőlő volt olyan, amely a legmagasabb kataszteri tiszta jövedelemmel, 84 aranykoronával szerepelt, 210 ezer kát. hold pedig alig érte el a legmagasabb kát. jövedelmet, tehát 20 aranykoronán alul maradó tiszta kataszteri jövedelmet hoz. Ebből a területből 80.000 kát. hold még a 10 aranykoronát, 10.000 kát, hold pedig a 3 aranykoronát sem éri el. Íme számokban a magyar szőlőgazdaság helyzete ugyanakkor, amikor az ipari és mezőgazdasági szeszgyártás agyonkereste magát. (1—r) 3 A*Zdl&záy&S ItózfUHtti HiteJUaMáUi&zel JUatcJbnaj Nemrég ünnepelte a Hangya 40 éves jubileumát. S most megint emlékeznünk kell Károly Sándor grófra, akinek tulajdonképpen az Országos Központi Hitelszövetkezet megalapítását is köszönhetjük. Az Országos Központi Hitelszövetkezet megalapításáig mostoha gyermek volt az agrárhitel. Rengeteg munka, áldozatvállalás kellett ahhoz, hogy ez a szervezet elérkezzék oda, ahol most van. Arra törekedett mindig, hogy anyagilag erős, független gazdatömegek legyenek, mert csakis ezek segítségével lehet az országot megerősíteni. Sok-sok erős kisember többet jelent, mint két-három igen nagy vagyonú család. A falusi hitelszövetkezetek erősítik a gazdanépet. Ezek a hitelszövetkezetek ott vannak mindig, ahol segíteni kell. Földbérlőszövetkezeteket alakít, a termények jobb értékesítését segíti elő, végül hitelt nyújt majdnem az összes birtokkategóriáknak. Érdekes megemlíteni, hogy az OKH a pionirok fáradságos munkáját 3 millió koronával kezdette meg s ma 25.108.490 pengő saját tőkéje van. Ezzel táplálja részben a magyar mezőgazdaságot. Üzletrésztőkéje 40 év előtt 17,155.329 pengő volt. Ma pedig már 33,315.236 pengőt tesz ki. Negyven év alatt egymilliárd 910 millió 600 ezer pengő hitelt nyújtott a mezőgazdaságnak. 38-ik közgyűlését tartja február 15-én az OKH. Az 1937. évi zárszámadás adatai szerint azonnali felmondásra kihelyezett pénze 1,837.523.62 pengő; váltókölcsönök összege: 157 ,011.097.28 pengő; adósok: 50,927.318.22 pengő; értékpapír számla: 12,700.335.18 pengő. Külön biztosítéki alap: 950 ezer pengő. Az intézeti házak értéke: 321.365.8 pengő; ingatlanok: 232.090.72 pengő. A nyugdíjalap ingatlanai: 2,829.700.1 pengő. A tiszta nyereség: 255.957.13 pengő. Hatalmas munkát fejtett ki az OKH az 1937. évben is. Úgy látjuk, hogy az OKH-ra még ezután sokkal nagyobb és felelősségteljesebb feladat vár, mint az elmúlt 40 alatt bármely időben. A felébredt nemzeti öntudat követelő lesz vele szemben s azt hisszük, hogy az OKH lesz gerince az új hitelügyi szervezetnek, amely egészségesebb alapokra helyezi majd a magyar mezőgazdaság hiteligényének kielégítését.