Művészet - Új Élet, 1959 (2. évfolyam, 1-9. szám - 1. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1. szám
1859-1959 * • MOLDVA ES MUNTENIA EGYESULÉSÉNEK CENTENÁRIUMA Moldvában és Munténiában, a két egykori román országban 1848 egyik legdrágább öröksége az egyesülés eszméje volt. Hivatalos programponttá ugyan még nem vált a negyvennyolcas forradalmi követelések megfogalmazása idején, de a hazafias klubokban, a népgyűléseken harsogva szállt az egyesülést követelő jelszó, s Craiován, a kis olténiai városkában izzó szemmel kiáltott rá éljent egy tizenhét éves diák, Theodor Aman, a forradalmi gyűlések egyik leglelkesebb látogatója, akit kitűnő rajzkészségéről ismertek városszerte. A forradalom bukása elodázhatta ugyan egy évtizedre a nagyszerű nemzeti ideál megvalósulását, de útját végérvényesen el nem torlaszolhatta. Néhány esztendővel 1849 után oly forró és leküzdhetetlen követelésévé vált a tömegeknek, hogy gátat többé nem emelhetett eléje a csaló-halogató bojári furfang. Amikor 1856 közepén Iașiban megalakult a moldvai Egyesülési Bizottmány, tagjai között ott volt az országszerte ismert költő, Vasile Alecsandri is. Néhány hét múlva mindenfelé szavalták Az egyesülés flórája című költeményét, amelyet egy népszerű lap, a Steaua Dunării közölt. Theodor Aman, az egykori craiovai diák, akkor már néhány esztendeje festőművész-növendék volt Párizsban. 1850-ben utazott ki a francia fővárosba, ahol a román forradalmi emigráció központja volt. Balcescu szelleme tartotta bűvöletében az itt tanuló román diákokat is. Aman, miközben szorgalmasan dolgozott a francia mesterek műhelyeiben, éber füllel figyelt mindenre, ami hazája sorsát érdekelte, s lelkében új fénnyel izzott fel 1848 forradalmi szikrája. Néhány esztendővel később, az 50-es évek közepén (Balcescu már halott volt) hazalátogatott és ekkor újabb, hatalmas élményként szakadt rá az egyesülést követelő nagyarányú tömegmozgalom izgalma. Alecsandri költeménye, az itthoni festők (Lecca és Tăttărescu) példája, akik tevékenyen részt vettek az egyesülési mozgalomban, arra buzdította, hogy ő is kivegye részét az egyesülés eszméjének a népszerűsítéséből. Párizsba visszatérve, 1857-ben megfestette Az egyesülés hazája Craiován című kompozícióját, s ezzel megalkotta az egyik legértékesebb művészi dokumentumot az egyesülést (1859. január 24) megelőzőesztendők nagyszerű hazafias népmozgalmáról. Izzó hazafiság és látnoki erő lobog ezen a festményen, amely megnyitotta az utat Aman későbbi hazafias tárgyú képei, történeti kompozíciói felé. A festmény nem nagyméretű, a művész mégis több mint kétszáz alakot helyezett el rajta s ezzel pompásan érzékeltetni tudta a hatalmas erőt, amit egy lelkes tömeg áraszt. Néhány félrehúzódó, szkeptikusan bámuló elegáns alak kivételével az arcok vidámak, lelkesedést és örömöt sugároznak, ám a festő a tömeget fűtő eszme fennköltségét még inkább hangsúlyozni akarta azzal, hogy nem derűs reggeli világításban, hanem alkonyati homályban, fáklyák és lámpások vöröses fényétől tehintve helyezte el az ünneplő sokaságot. Ez a tömeg tulajdonképpen két részre oszlik: baloldalt már-már kialakul egy oszlop az épület előtt összegyülekezett plebejus városiakból, hogy fúvószenekar kíséretében tüntetni induljon. Jobboldalt pedig a nép, a külvárosokból és falvakból ideözönlött nép ad kifejezést lelkesedésének egy hatalmas körtánc — hóra — lendületében. Ezt a jobboldali részt tartotta fontosabbnak a művész; a kép címétől eltekintve is erre mutat az a gond, amellyel ezeket az alakokat jellemezte s az is, hogy a balról áradó szelíd holdfényt, valamint az épületből kisugárzó belső fényt is főként a táncoló tömegre vetíti. Számára a háttér nem fontos: egy közömbös épülethomlokzatot festett az ünneplő tömeg mögé, a legegyszerűbben, minden kidolgozottság nélkül, csak a torony alatt áttetsző fényben ragyogó, szimbolikusan elhelyezett felirat ragadja meg rajta a szemlélő figyelmét: Vivat Romania Unita. Ez a kép mottója, ez kelti szóban is életre e művészi szándékot, amely a festő ecsetjét vezette. A néptömeg, amely Aman festményén e nagyszerű tüntetéssel követeli az egyesülést, mint nagy történeti cselekvés részese lép be így a román művészetbe és a történelembe is. Moldva és Munténia egyesülésének századik évfordulóján a későbbi nagy román mester és festő-pedagógus neve így fonódik össze azoknak a hazafiaknak emlékével, akik a nagy nemzeti ideál megvalósításáért küzdöttek.biblop. CLUJ Nr. .-19 Lőrinczi László Theodor Aman: Az egyesülés hazája Craiován (olajfestmény, 1857) .