Új Élet, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-10 / 1. szám
IENNEK A HOLNAPNAK darab pótkocsinál már minden bizonnyal alkalmazni is fogják. Ez darabonként körülbelül száz kilogrammos súlycsökkenést jelent majd, a leegyszerűsödő szerelés hatvan megtakarított munkaórát, mértékben összesen mintegy 650 lejt, ami négyezerrel szorozva már milliós szám. Az uniós fiatalok messze maguk mögött hagyták már technikailag az öreg kalapácsot, de Szabó Sándor mégis a „régi módszerrel“ készít el ma is minden új munkát. Már öt éve vezeti a gyár személyzeti osztályát, a villanyszerelést azonban máig sem tudta abbahagyni. A tavasszal kivette a szabadságát, és hogy úgy mondjam: beállt újra munkásnak. Naponta tíz-tizenkét órát dolgozott egyfolytában Anghius Rudolf villanyszerelővel. „Sanyi bácsi megint csinált valamit“ — terjedt el a gyárban, ám hiába környékezték meg, nem volt hajlandó elárulni a titkát. Május elsejére aztán megkezdte adását a gyár bársonnyal tapétázott, pompásan berendezett rádiósítási központja. Rádióstúdiónak is beillene: erősítőállomásuk van, magnetofonjuk (műsoros estek bevételeiből gyűjtötték rá a pénzt), lemezjátszójuk, rádiókészülékük — hangfelvételeket, riportokat készítenek, akár egy igazi rádiószerkesztőség. Egyelőre még nem szerepelt a gyár továbbfejlesztési tervében az állomás, a vezetőség először úgy vélte, hogy „Szabó elvtárs is elébeszaladt a holnapnak“, de aztán hamarosan „határozatilag kötelezte“ Szabó Sándort, hogy most már csakugyan menjen pihenőszabadságra. Csakhogy Szabó Sándor nem az üdülőhelyen, hanem az ilyen munkákban pihen igazán. Annak a még mindig dolgozó öreg kalapácsnak a varázsereje munkál benne is, akár annyi idős és fiatal munkástársában. Nem tudja türelmesen kivárni a tervbe vett holnap felvirradását, elébemegy. Igazán nem akarom kiadni újabb „titkát”. Csak annyit engedjen ideírnom, hogy az öreg rúgós-kalapács múzeumba helyezésével még várni kell, még szükség van rá; olyan szerszám, amely feladatának elvégzése után sem tud pihenni , mert gyári védjegyként a Szabó Sándorok kezenyoma fénylik rajta. PANEK ZOLTÁN Hegesztik a leszabó-műhely tetőszerkezetét Szabó Sándor a gyár rádiósítási stúdiójában. Itt sem pihen, hiszen tevékeny tagja a dolgozókból álló szerkesztő bizottságnak Ketten az öreg kalapács készítői közül: Szabó Sándor és Kecskéd József, akik meg nem engedik múzeumba vinni „munkatársukat • • . .« i Anatoleva 11váró autkocsik a szatmári Lio udvarán Nem autopályaudvar, nem is garázs, elszallitasra p . . r , . . . r Erdélyi Lajos felvételei Rotyis János és Nagy Árpád a pótkocsi billentő szerkezetét szerelik Két nemzedék: Szabó Sándor és Kuki Béla az ebédszünetben megtekintik az épülő legszebb műhelyt