Új Élet, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-10 / 1. szám

IENNEK A HOLNAPNAK darab pótkocsinál már minden bizonnyal alkal­mazni is fogják. Ez darabonként körül­belül száz kilogrammos súlycsökkenést jelent majd, a leegyszerűsödő szerelés hatvan megta­karított munkaórát, m­értékben összesen mintegy 650 lejt, ami négyezerrel szorozva már milliós szám. Az uniós fiatalok messze maguk mögött hagyták már technikailag az öreg kalapácsot, de Szabó Sándor mégis a „régi módszerrel“ készít el ma is minden új munkát. Már öt éve vezeti a gyár személyzeti osztályát, a­ villanyszerelést azonban máig sem tudta abbahagyni. A tavasszal kivette a szabadsá­gát, és hogy úgy mondjam: beállt újra munkásnak. Naponta tíz-tizenkét órát dolgo­zott egyfolytában Anghius Rudolf villanysze­relővel. „Sanyi bácsi megint csinált valamit“ — terjedt el a gyárban, ám hiába környé­kezték meg, nem volt hajlandó elárulni a tit­kát. Május elsejére aztán megkezdte adását a gyár bársonnyal tapétázott, pompásan be­rendezett rádiósítási központja. Rádióstú­diónak is beillene: erősítőállomásuk van, magnetofonjuk (műsoros estek bevételeiből gyűjtötték rá a pénzt), lemezjátszójuk, rádió­­készülékük — hangfelvételeket, riportokat készítenek, akár egy igazi rádiószerkesztőség. Egyelőre még nem szerepelt a gyár továbbfej­lesztési tervében az állomás, a vezetőség először úgy vélte, hogy „Szabó elvtárs is elé­beszaladt a holnapnak“, de aztán hamarosan „határozatilag kötelezte“ Szabó Sándort, hogy most már csakugyan menjen pihenőszabad­ságra. Csakhogy Szabó Sándor nem az üdülőhelyen, hanem az ilyen munkákban pihen igazán. Annak a még mindig dolgozó öreg kalapácsnak a varázsereje munkál benne is, akár annyi idős és fiatal munkástársában. Nem tudja türelmesen kivárni a tervbe vett holnap felvir­­radását, elébemegy. Igazán nem akarom kiadni újabb „titkát”. Csak annyit engedjen ideírnom, hogy az öreg rúgós-kalapács múzeumba helyezésével még várni kell, még szükség van rá; olyan szer­szám, amely feladatának elvégzése után sem tud pihenni , mert gyári védjegyként a Szabó Sándorok kezenyoma fénylik rajta. PANEK ZOLTÁN Hegesztik a leszabó-műhely tetőszerkezetét Szabó Sándor a gyár rádiósítási stúdiójában. Itt sem pihen, hiszen tevékeny tagja a dolgo­zókból álló szerkesztő bizottságnak Ketten az öreg kalapács készítői közül: Szabó Sándor és Kecskéd József, akik meg nem engedik múzeumba vinni „munkatársukat • • . .« i Anat­oleva 11váró autkocsik a szatmári L­­i­­­o udvarán Nem autopályaudvar, nem is garázs, elszallitasra p . . r , . . . r Erdélyi Lajos felvételei Rotyis János és Nagy Árpád a pót­kocsi billentő szerkezetét szerelik Két nemzedék: Szabó Sándor és Kuki Béla az ebédszünetben megtekintik az épülő legszebb műhelyt

Next