Új Élet, 1969 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1969-01-10 / 1. szám
val, két szakminisztérium jóváhagyásával két évvel ezelőtt kötelező jellegű pszichológiai vizsgálatnak vetettük alá a szakiskolásjelölteket. Ennyi idő tapasztalatai nyomán még korai messzemenő következtetéseket levonni, de az általunk kiválogatott évfolyam az átlagot felülmúló képességeket mutat. — A kísérlet tehát az eddigiek szerint biztató. Azóta újabb szakmai iskolákra is kiterjesztették? — Erről többen is érdeklődtek. És mindenki meg volt lepve, amikor megmondtuk, hogy a pszichológiai vizsgálat egyelőre megmaradt a kísérleti szakaszban, a múlt évben már nem is kaptunk engedélyt a megismétlésére. A gépgyártási minisztérium illetékes vezérigazgatósága (vagy igazgatója) bizonyítást vár. Tudományosan megalapozott bizonyítékokkal csak 5 —7 év múlva szolgálhatunk. Három év, amíg a gyermekek végeznek, újabb három-négy, amíg a néhány száz esztergályos és lakatos igazolhatja: mennyivel jobb teljesítményt nyújt,mennyivel kevesebb közöttük a „szakmunkásági est", mint a megelőző és utánuk következő évfolyamoknál. — Tehát további 5-7 évre kell várnunk, amíg a szakmunkás utánpótlás kiválasztásánál bevezetik a tudományos kritériumokat? — Ennyit talán mégsem. Nem lehetünk annyira pesszimisták. A műszakiak pillanatnyilag lebecsülik a munkalélektant, de csak a maradiak. Az iparilag legfejlettebb országokban a pszichológiai eszközökkel történő kiválasztás ma már rutinmunka. Másfél évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államok nagyüzemeinek 66 százalékában kötelezően bevezették a szerződéskötést megelőző vizsgálatként. A szakirodalom adataira s a magunk kísérleteire támaszkodva állíthatom: az emberanyaggal való tudománytalan gazdálkodás antihumánus és pazarló, esztelen üzemigazgatási gyakorlat. — Ez a bizalmatlanság vagy tartózkodás annál különösebb, mert köztudomásúlag Kolozsváron már évtizedekkel ezelőtt korszerű munkalélektani laboratórium működött! N. Margineanu professzor emlékezik Régi, megbarnult fénykép. Egy szűk teremben tizenegy fiatalember ül, illetve áll egy asztal mögött. Magas keménygallérban, a húszas évek divatja szerint öltözködve. Nyílt homlokok, ígéretes arcok: a hátlapon olvasható felirat szerint a szakmai irányítás és kiválasztás kolozsvári lélektani laboratóriumának munkatársai. (Néhány név a sorból a hazai tudomány élvonalát idézi: Al. Roşea, Al. Floca, Tudor Bugnariu, Liviu Ruch, Ion Creangă, Salvator Cupcea, Nicolae Margineanu... És közéjük tartozott, bár a képen nem látható, Mihai Beniuc, a költő is. Az elsők közt volt, akik munkalélektannal foglalkoztak.) Nicolae Margineanu docens-doktor professzor ma is hű maradt a lélektanhoz. (Igaz, pillanatnyilag az „Irodalom és lélektan" című kötetén dolgozik, de nemrégiben még Galacra látogatott, ahol a korszerű munkalélektani laboratórium megszervezéséhez adott értékes útmutatásokat. Fiatalon még Chaplinnal vitatkozott, aki az időben készítette a „Modern idők"-et... „Chaplin költő volt, álmodozó. Féltette az emberiséget az automatizálás veszedelmeitől — de alaptalanul. Már akkor is állítottam s ma egyre inkább igazoltnak látom: az automatizált termelés felszabadítja az ember idejét, növeli életszínvonalát, lehetővé teszi a sok irányú művelődést. Az idő Chaplinnal szemben a lélektanászokat igazolta".) Az idős professzor ma az Akadémia századok szellemét idéző könyvtárában tanyázik, ott készíti elő egyetemi előadásait, új, kiadásra váró köteteit. A szeme, optimizmusa a régi. Fiatal korában német és angol egyetemeken tanult, majd Rockefeller ösztöndíjasként megismerkedett a Harvard, Columbia, Yale egyetemek legkiválóbb pszichológusaival. — Egyedül Kolozsvár hasznosította a munkalélektan segítségét? — Nem. A Munkaügyi Minisztérium a második világháború kitörését megelőző években viszonylag széles körű laborhálózatot épített ki, de komolyan csak a kolozsvári dolgozott. Ezzel szemben néhány nagyüzem, köztük Resica és a bukaresti Malaxa is, igénybe vette a munkalélektanász szolgálatait. Megfizették — és kerestek rajta- sokat. — Hogyan jött létre az ilyen kapcsolat? — 1938-ban a resicai nagyüzem könyvelői kiszámították, hogy az üzem szakiskolájában évente 3 300 000 lejt pazarolnak el a „lemorzsolódó" tanoncok nevelésére. Olyan fiatalokról volt szó, akikről 4 — 6 hónap múltán kiderült: alkalmatlanok a választott szakmára. Nos, Auschnitték nem tűrték a pocsékolást. Tudomást szereztek arról, hogy Németországban Moede professzor kitűnő eredményeket ért el a fiatalok szakmai irányításában-kiválasztásában: meghívták, szervezze meg Resicán is a felvételiztetés új módszereit. Moede — aki Németországban végzett, magasabb fokú tanulmányaim során professzorom is volt — az időben nem tudott eleget tenni a felkérésnek- Megírta Auschnittéknak, miért őt kérik, amikor Kolozsváron dolgozik egyik tanítványa, mármint én, aki a román nyelv birtokában, a hazai körülmények alaposabb ismeretében bizonyára jobb eredményeket tudna felmutatni. Megkerestek Resicáról, s a következő javaslatot tették:,. Tanonciskolánkban a növendékek 64 százaléka fél év leforgása alatt szakmát cserél. Ez a gyárnak 3 300 000 lej ráfizetést jelent, továbbá azt, hogy sok olyan munkást tanítunk ki, akik életük végéig gyenge teljesítményt nyújtanak- Dolgozzon ön ki számunkra új alkalmasság-vagy képesség-vizsgálati módszereket, amelyekkel csökkenteni lehet a tanoncok lemorzsolódását. A megtakarított ősz10 százalékával honoráljuk.z ajánlat világos volt. Leutaz- L Resicára, három hétig tanulgoztam helyszínen a munkaszereket, elkészítettem a sas pályatükröket s a megfelelő teszteket, ügyességpróbákat. A felvételi vizsgáknál már alkalmazták is az általam javasolt pszichotechnikai módszereket. Hat hónap alatt kiderült, hogy az ily módon kiválasztott tanoncok közül mindössze 5 százalék cserélt szakmát. A könyvelőség elvégezte a számításokat, s megkaptam az engem megillető 160 000 lejt. Auschnitt három milliót keresett. — És Malaxáék? — ők sem pazarolták a pénzt. Megfizettek — és egy vagyont takarítottak meg a korszerű, alkalmazott lélektan segítségével. — Mi a helyzet ma? — A másfél évtizedes, nehezen pótolható kiesés hatását igyekszünk csökkenteni. Néhány üzemben kísérleteznek a munkalélektani laboratóriumok felállításával. Voltam Galacon is, igyekeztem segíteni a kutatások megindításában. Az üzemi pszichológus „nehéz testi munkát" végez. Három váltásban kell dolgoznia, s mindig ott, ahol a legnehezebb. Az üzemi pszichológiát nem lehet „napidíjasan" végezni. Fiatalokra van ott szükség... — Miben lehet segítségére egy lélektanász a korszerű, automatizált galaci üzem műszaki vezetőinek? — Az automatizálás csak egyik oldala a korszerű termelésnek. Nem véletlen például, hogy azonos gépi berendezés mellett a német munkások mindössze 60 százalékos produktivitást érnek el egyesült államokbeli kollégáikhoz képest. A magyarázat: a jobb nevelés, kiválasztás. Mármost nálunk különleges problémák adódnak. Például: a galaci kombinát szakmunkásai, technikusai részben falusi környezetből kerültek szakiskolákba, technikumokba. Igaz, automata berendezéseket kezelnek. De a patriarkális környezetből nehéz egy nemzedéknyi idő alatt átlépni az automatizált világba. Lassúbbak a reflexek, nehezebb a figyelem-összpontosítás. Meggyőződésem szerint — még napjaink automatizált, elektronizált világában is — a termelékenység terén az emberanyag kiválasztásában, jóirányú nevelésében rejlenek a legnagyobb tartalékok Joan Latif kutató, a lélektani intézet munkatársa és Halmaghi Andrei mérnök, a Tehnofrig üzem igazgatója. „A korszerű üzemszervezés nem élhet a pszichológus támogatása nélkül“ (Halmaghi) „Tudományos alapra kell helyezni a káderkiválasztást, s ehhez „ ember-szakértőkre" van szükségünk“ — mondja Ştefan Mureşan vegyész, a Terapia igazgatója