Új Élet, 1974 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1974-01-10 / 1. szám
etőfitől errefelé a szabályozatlan folyóvízről írott minden riport — plágium. Emlékezetfrissítésül néhány sor A Tiszából: „A folyó oly simán, oly szelíden/ballagott le parttalan medrében"... és: „Mint az őrült, ki letépte láncát, / Vágtatott a Tisza a rónán át, / Zúgva, bőgve törte át a gátat, / El akarta nyelni a világot." Remekműként elemeztük ezt a verset , s kilencszázhetven májusának drámai napjaiban megtanultuk: utolsó négy sora fotografikus hűséggel rögzíti az árvíz látványát. Mindazt tartalmazza ez a szakasz, amit azóta írtak és fényképeztek a megvadult Szamosról, Marosról. Azóta új, magasabb védőgátak közé szorították Marosvásárhelyen a lakónegyedek között folydogáló folyót, s az Ady-negyeddel átellenben hatalmas gépek százai vésnek új medret a Marosnak. Az évszázad árvize e város történetében alighanem az utolsó volt. ★ ★ * — Mit építenek itt, jó uram? — Nem látja? Folyómedret! Levágjuk az Ady-negyedet körülölelő kanyart. Többé nem mászik fel a Maros vize a tömbházak emeletéig. — A nagy Maros-tervezet részeként épül? — Nagy Maros-tervezet? Arról nem hallottam ! ...Semmi túlzás. A technikus, akit megkérdeztem, mit sem tud valamely átfogó tervről. Ő csak a Maros-hídtól a sportrepülőtérig terjedő szabályozásról tud; a szakasz rövidítéséről, a gátépítésről, a régi (pontosabban a mai) meder betöméséről. A részt építi — amikor az egészről beszéltek, talán szabadságon volt, vagy betegeskedett, vagy... Szóval nem tud róla. Amikor megmutattam a Korunk ide vonatkozó cikkét, lelkesedett. Tanulmányozni fogja — mondta. Puszta kíváncsiságból ellenőriztem technikusunk tájékozatlanságát. Az Ady-negyedben — a toronyházak tetejéről kitűnő látás nyílik a már nagyobbrészt kialakított, új mederszakaszra — megkérdeztem öt járókelőt: mit tudnak a szomszédságukban folyó munkálatokról? Nagyjából ugyanannyit, mint amit már hallottunk. Ne vegye hát rossznéven az Olvasó: beszámolónk első részében adatokat sorolunk fel. Tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt aligha tanultunk ilyesmiről az iskolában. Marosvíz — mint hiánycikk Marosfőtől Makóig, ahol beömlik a Tiszába, a Maros 766 kilométer hosszúságban kanyarog. Ebből 716 kilométert hazánk területén. (Az adatot középiskolásaink fenntartással kezeljék: látni fogják, csak 1974-re érvényes. A következő iskolaévben le kell vonni belőle harmacnégyet!) Hét megyén folyik keresztül. Orbán Balázs idejében sót, fát szállítottak itt. Marosújváron olyan terjedelmű tutajkikötőt fényképezett fotoriporter-ősünk, hogy az méreteiben túlhaladja a mai vasúti állomásét. Napjainkban a Maros hajózás szempontjából nem jöhet számításba. Mégis, a hét megye számára felbecsülhetetlen értékű nyersanyagot szállít: a vizet, a Maros-vizet. A modern ipari társadalom egyik legfontosabb, nélkülözhetetlen elemét. Ami nélkül nincs iparosítás, nincs korszerű mezőgazdálkodás, nincs urbanizáció. A sónál, fánál értékesebb anyag úszik medrében, évi átlagban 5,1 milliárd köbméter víz! Erdély jelentős területének és mintegy másfél millió ember jövőjének alakulása nagymértékben attól függ: ezt a vízmennyiséget milyen ütemben és milyen minőségben szállítja-szolgáltatja az öreg folyó. A távlati tervezéssel és előrejelzéssel foglalkozó hazai csúcsszervek rövidre szabták azt az időszeletecskét, amíg a Maros a maga természetes folyásával biztosítani tudja az alsó szakasz, az Arad városáig terjedő vidék iparának, mezőgazdaságának és településeinek vízigényét. Első hallásra szinte hihetetlennek tűnik, de el kell fogadnunk: 1975-ben már képtelen lesz folyamatosan biztosítani a szükségleteket. Alig öt évvel később, 1980-ban, a Marosnak ezen a szakaszán 350 millió köbméter, újabb öt év múltán egymilliárd köbméter vízhiánnyal kellene számolni, ha... Ha a Maros ugyanaz a kanyargós, vadregényes folyó maradna, amire gyermekkorunkból emlékezünk. Amilyennel a hetvenes árvíz előestéjén számoltunk. Az árvizet követő évek egyik legjelentősebb tudományos eredménye a Maros folyó és mellékfolyóinak vízrajzi medencéjére kiterjedő, globális területfejlesztési stratégia tervezetének kidolgozása. Ez magába foglalja az árvízvédelemtől kezdődően az öntözéses mezőgazdaság kiterjesztéséig, az urbanizációs problémáktól a gyengén fejlett területek iparosításáig (például az erdélyi Mezőség!) a társadalmi élet tervszerű fejlődésének széles körű problematikáját. . Hogyan oldható meg tehát az eredetileg szeszélyes folyó kordában tartása, vízszolgáltatásának tervszerűsítése? Nos, a nagy árvíz