Új Élet, 1975 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-10 / 1. szám
Egy gyár, amely a tizedik X felé közeledik — vagyis fennállásának 100. évfordulóját ünnepli nemsokára —, Sepsiszentgyörgyön most újjászületik... Az 1879-ben létesült első hazai pamutszövőgyár — a mai Olt Textilművek — korszerűségben, kollektívájának szellemében egyaránt eleget tesz a szüntelenül növekedő követelményeknek. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs, 1974 szeptemberében, Kovászna megyei munkalátogatása alkalmából nem véletlenül fordított különös figyelmet arra, hogy az önmagát állandóan újjászülő üzem múltjáról, jelenéről és jövőjéről szólva, nagy jelentőségű útmutatásokat adjon. Útmutatásokat, amelyek az elkövetkezendő néhány évben — a textilgyáriak szerint minél hamarabb — meghatározzák itt a fejlődést. Ismeretes, hogy a Textilművek három alapüzeme a fonoda, a szövöde és a kikészítő üzem, ahol gyapotból és műszálból, két gyártási eljárással, nyújtott fonallal és fésűs fonallal dolgozva, belföldön és külföldön egyaránt keresett vásznat, damasztot készítenek. De különleges termékek sem hiányoznak a sorból. Idejövetelünk célja, hogy felmérjük, megvizsgáljuk , és olvasóinkat tájékoztassuk: miként váltják valóra pártunk főtitkárának útmutatásait, hogyan teljesítik tervfeladataikat? ★ Szíves kalauzunk Ferencz János textilmérnök, a tervosztály főnöke. A kitűnő szakember tájékoztat mindenekelőtt arról, hogy melyek azok az utak-módok, melyeken haladva és melyeknek révén az Olt Textilművek, pártunk főtitkára utasításainak megfelelően, olyan speciális terméket gyárt majd, amelyek egyrészt öregbíthetik a gyár jó hírnevét, másrészt fontos szerepet játszanak abban, hogy a város, Sepsiszentgyörgy, kiérdemelhesse a municípiumi rangot. A Textilművek 1968-tól 74-ig 35 százalékkal növelte termelését. De ennél is fontosabb, hogy a termelés növekedését kizárólag a munkatermelékenység fokozásával érték el. Közben kikísérletezték és gyártják a hazai könyvkötő vásznat, MUNKALÁTOGATÁSOK UTÁN valamint megalapozták a viaszosvászon-gyártást. Nicolae Ceauşescu elvtárs megvizsgálta az éppen aznap üzembe helyezett csiszolóvászon-gyártó gépet, és a szakembereknek azt az útmutatást adta: tanulmányozzák a gép műszaki mutatószámait, hajtsák végre a szükséges konstrukciós javításokat, utána pedig gyártsanak ipari tételekben, hogy ne kelljen importálni. Ennek a gépnek — amelyet a gyárban kísérleteztek ki és állítottak elő — története van. — Tudjuk, hogy a fémiparban és a faiparban egyaránt nélkülözhetetlenek a csiszolóvásznak (idegen, de közismertebb néven: a smirgli) — kezdi a történetet Ferencz János. — Ezeket a vásznakat a múltban, az ipari szükségletnek megfelelően, szinte teljes egészében importáltuk. Néhány gyenge minőségű hazai csiszolóvászon-típus létezett ugyan, ez azonban édeskevésnek bizonyult a szükségletekhez és az igényekhez viszonyítva. Ekkor kapcsolódott be (mondhatnók társult) a megoldásba az Olt Textilművek, a Textilipari Kutatóintézet és egy tehetséges, „aranykezű" szakember. László Zsolt, a kikészítő üzem karbantartó részlegének mestere. A kutatóintézet kikísérletezte a vászon előállításának technológiáját, és megbízta, hogy kezdjen hozzá a fontos alapanyag gyártásához. Tudnunk kell: a kérdés megoldásának alfája és ómegája a vászon megfelelő impregnálása, de úgy, hogy arra a csiszolószemcsék kiválóan tapadhassanak, ugyanakkor ne törjön, és hosszú ÖNMAGÁT MEGÚJÍTÓ KÖZÖSSÉG Nicolae Ceausescu «Mán mánk alátogatóson a lepasientgyörgyi Olt TextiUrchtofl — a gyár fejle—léd térré* aMnU makett előtt