Új Élet, 1975 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-10 / 7. szám
MŰVELŐDÉSI KALAUZ Nem tudom, a történészek melyik évre teszik pontosan a fővárosi Zalomit utcai művelődési ház alapításának idejét, de a korabeli dokumentumokat olvasva, pontos évszámba nehéz megegyezni. Egy bizonyos: létrehozásának gondolata és alapításának szívós pionírmunkája a Koós Ferenc nevéhez fűződik. Apró, kicsi „művelődési csermelyek" egybefolyása kellett ahhoz, hogy a múlt század utolsó évtizedeiben a Bukaresti Magyar Társulat tagdíjakból, különböző rendezvények bevételéből, közadakozásból, kölcsönből nem kevesebb, mint húsz év alatt felépíthesse a saját épületét, otthonát a „Csizmedzsin népkert nyugati oldalán“. Kisebbnagyobb megszakításokkal itt működött a ma Petőfi Sándor nevét viselő magyar művelődési ház. A Társulat maga is szintézise volt egy egész sor próbálkozásnak, melyet Bukarest magyar lakói — köztük igen sokan az 1848 —49-es forradalom erdélyi résztvevői, akik itt találtak menedéket — már a múlt század ötvenes éveiben elkezdtek. 1856-ban hozta létre Koós Ferenc az első magyar dalegyletet kereskedő- és iparosifjakból, mesterekből, Kis József kántortanító vezetésével. Aztán megalakult a kaszinószerű Hunnia, mely a város értelmiségi és iparosmester-rétegét fogta át, közművelődési céllal. Olvasó- és játékterme még vendéglője is volt a kaszinónak, és patronálása révén jelent meg az első romániai magyar lap, a Bukaresti Magyar Közlöny. Ugyancsak itt szervezik a magyar tanonciíjak oktatását. Az iparossegédek és tanoncok sem maradtak szervezet nélkül. Koós Ferenc ösztönzésére létrehozták a Magyar Iparos Olvasóegyletet. Az olvasóegyletet a sepsiszentgyörgyi kollégium egyik alapítója, Mikó Imre is levélben üdvözölte, és adományként könyveket küldött; hasonlóképpen elküldte fényképét Jókai Mór is, más írók mellett. Később az olvasóegylet egyesült a Hunniával, majd szétvált, hogy aztán végképp beleolvadjon a Bukaresti Magyar Társulatba. Ezek a múlt századbeli adatok mutatják, hogy reális társadalmi és kulturális igények hívták létre ezeket az egyesületeket — a mai Petőfi Sándor Művelődési Házat pedig úgy tekinthetjük, mint ezeknek a tiszteletre méltó hagyományoknak az örökösét. „Az alapító Koós Ferenc tulajdonképpen az első magyar nemzetiségi kultúrpolitikus volt, aki kisebbségi helyzetben alakította ki azt a modus vivendit, amely a többségi nemzettel való baráti együttélés alapján, a nemzetiség sajátosságainak, egyedi jegyeinek, elsősorban anyanyelvi kultúrájának megőrzését, továbbfejlődését eredményezheti. Röviden így fogalmazhatnánk meg: lojalitás a többségi nép iránt, az állam iránt, a többségi nemzet törvényeinek és hagyományainak őszinte tisztelete és megbecsülése, ugyanakkor pedig a nemzetiség szokásainak, hagyományainak, nyelvének, lelki habitusának megőrzése. Egymás megbecsülésének éltető forrása pedig a kölcsönös megismerés" — írja Beke György az általa gondozott Koós Ferenc Életem és emlékeim című Kriterion-könyv bevezetőjében. A felszabadulás utáni időktől, a negyvenes évek végétől kezdő A BUKARESTI PETŐFI SÁNDOR MŰVELŐDÉSI HÁZ Antal Miklós, a Művelődési Ház igazgatója A földszinti, nemrég átalakított kiállítóteremben ottlétünkkor Tolvaj József szobrait tekinthették meg a látogatók A Petőfi Ház a Zalomit utca Csaba Péter és Radu Grecu hegedül a Bartók Béla zenei klub Bartók* felől emlékműsorán, a Művelődési Ház nagytermében