Új Élet, 1982 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1982-01-10 / 1. szám

____ A 1 Mindig a néppel - mindig a népért Elhangzottak az újévi jókívánságok mindenütt: városon és falun, gyárak­ban és intézményekben,ipari és mező­­gazdasági termelőegységekben é­s otthon, családi és baráti körökben kívántunk egymásnak boldog, békés, eredményekben, örömökben gazdag új esztendőt; szilveszter éjszakáján az elért sikerekre és az elkövetkező nagy célkitűzések valóra váltására koccin­tottunk munkatársaink vagy szeretteink, barátaink körében. Az egyéni és a társadalmi meg­valósítások talán legkevésbé hivatalos mérlegkészítésére ad mindannyiszor al­kalmat az esztendőforduló, amikor nem is a termelési eredményeket tükröző, sokszor ridegnek ható számokat idéz­zük meg, hanem az életünket telje­sebbé, gazdagabbá, gondtalanabbá, munkánkat könnyebbé és hatékonyab­bá tevő konkrét megvalósításokat vesz­­szük számba, s egy-egy valóra vált álmot-vágyat, beteljesült kívánságot írunk az el­búcsúztatott esztendő ja­vára, és megfogadjuk — örök emberi elégedetlenséggel s szavakban talán ki sem mondva —, hogy az új esz­tendőben újabb célkitűzések és tervek, még merészebb vágyak beteljesülé­séért fogunk dolgozni, tanulni, alkotni. Ám a személyes, egyéni örömökben és sikerekben végső soron az egész ország előrehaladása, fejlődése, anya­giakban és szellemiekben való gyara­podása tükröződik. S ezért van az, hogy amiképpen az újonnan vásárolt mosógépnek, szép szőnyegnek, kor­szerű bútorgarnitúrának szívből örü­lünk, éppen olyan boldogan, elége­detten vesszük birtokba a bukaresti metró nemrégiben átadott új szakaszát, vagy egy-egy új gyárat, termelőkapa­citást, művelődési vagy sportpalotát, kultúrotthont vagy bölcsődét, iskolát. Mert tudjuk, hogy az ország eme új «szerzeményei» külön-külön és együt­tesen az egész nép, nemzetiségi kü­lönbség nélkül hazánk összes dolgo­zóinak szorgalmát, helytállását, közös munkáját dicsérik. Mint ahogyan közös az az elhatározásunk is, hogy amit nem sikerült megvalósítani országos vagy helyi jelentőségű terveinkből, azt jobb munkával, nagyobb erőfeszíté­sekkel, felelősebb hozzáállással az új esztendőben pótoljuk. Az esztendőforduló ünnepi hangu­latában egész társadalmunk mege­légedéssel és hazafias büszkeséggel fogadta a párt főtitkárának, köztár­saságunk elnökének rádió- és te­levízióüzenetét, amelyben Nicolae Ceauşescu elvtárs kevés szóval, de annál meggyőzőbben foglalta össze az ötéves terv első esztendejében elért sikereinket, s tárta fel ugyanakkor — korántsem ünneprontásként, hanem a jobb munkára való serkentés forra­dalmi szándékával — tevékenységünk fogyatékosságait, mulasztásainkat is. Felhívás volt ez az elnöki üzenet a fegyelmezettebb, felelősségteljesebb munkára, a pontosabb, gondosabb társadalmilag és egyénileg egyaránt hasznosabb munkára, az új minőség elérésére a gazdasági és társadalmi tevékenység minden területén. Ennek érdekében, és számolva mind a vi­lággazdasági válságból, mind pedig a műszaki-anyagi alap biztosítása terén észlelhető egyes lemaradásokból adó­dó nehézségeinkkel, mint a párt főtit­kára mondotta: «a leghatározottabban, forradalmi szellemben kell munkálkod­nunk a hiányosságok felszámolásáért a felelősség és az igényesség erősí­téséért az egész gazdasági-társadalmi életben». Ezeknek a követelményeknek a tuda­tában, és a Nagy Nemzetgyűlés legu­tóbbi ülésszakán elfogadott törvények, valamint a nemrégiben közzétett állam­tanácsi rendeletek szellemében látott hozzá az ország népe — románok, magyarok, németek és más nemzeti­ségűek testvéri, nagy családja — az idei, második tervév célkitűzéseinek valóra váltásához. Munkánkban konk­rét, felbecsülhetetlen értékű segítség annak az elvhű, kommunista forradal­márnak és lángeszű vezetőnek a pél­dája és személyes útmutatása, aki immár tizenhetedik esztendeje áll az ország és a nép élén, s akire határtalan hálával és mélységes tisztelettel gon­dolunk most, születésének közelgő, 64. évfordulója alkalmából. Tudjuk, hogy valamennyi sikerünket az országépí­tésben, a kultúra felvirágoztatásában, a szocialista demokrácia elmélyítésé­ben, az új, magasabb erkölcsi normák, a szocialista és kommunista etika el­veinek szellemében élő és dolgozó ember formálásában az ő vezetésével, irányításával értük el. Az ország törté­nete legeredményesebb korszakának történelmi jelentőségű megvalósításai, amelyek alapvetően megváltoztatták a haza egész arculatát, s amelyeknek köszönhetően Romániáról egyre na­gyobb tisztelettel és elismeréssel be­szélnek szerte a világon, mind annak a fáradhatatlan és kiapadhatatlan ener­giájú, lánglelkű hazafinak és forradal­márnak, népéhez hű, széles látókörű, kommunista vezetőnek a nevéhez fű­­ződnek, aki rendkívül energikus, az új iránt fogékony, a régi és elavult néze­tekkel, a munkánkban visszahúzó, ne­gatív jelenségekkel szemben kérlelhe­nül forradalmasította a gazdaságveze­tést, megújhodást hozott egész társa­dalmi-politikai életünkbe. Mélyen tudo­mányos, a hazai realitás talajába ágya­zott gondolkodását, sokoldalú, elméleti és gyakorlati tudását ritka politikai és gazdasági éleslátását, kivételes elemző készségét az országépítés páratlanul összetett­ művében hasznosító nagy stratéga ő, aki személyesen irányítja a gazdasági-társadalmi fejlesztés kö­zelebbi és távlati terveinek kidolgozá­sát s aki bámulatos munkabírásának köszönhetően mindig ott van jelen tanácsaival, felbecsülhetetlen értékű útmutatásaival, bíráló szavával, ahol a legjobban elkél a segítség, a buzdítás, vagy akár a szigorú elmarasztalás. Egy merőben új, forradalmi munkastí­lus megtestesítőjeként fáradhatatlanul járja az ország munkatelepeit tanács­kozik szakemberekkel és egyszerű mun­kásokkal, miniszterekkel és földmű­vesekkel, s a tömegekkel való példás kapcsolatából, közvetlen és nyílt dia­lógusából születnek a jól megalapozott döntések, amelyeknek megvalósításá­ért következetesen, fáradságot nem ismerve munkálkodik. Olyan munkastí­lust honosított meg a politikai, gazda­sági és társadalmi vezetésben — és ha­zánk külpolitikai tevékenységében —, amelynek egyetlen imperatívusza: min­dig a néppel, mindig a népért Ennek a nem elvont jelszónak, hanem gyakor­lati munkamódszernek az eredménye hazánkban a szocialista demokrácia állandó fejlődése és kiteljesedése a Nicolae Ceauşescu elvtárs személyes kezdeményezésére létrehívott intézmé­nyes keretek között, és végső soron ez az emberközpontú politikai credo az, amely hazánkat, a szocialista Romániát bekapcsolta az európai népek és a tetten a hibákat bátranj^sz inténJeJ-^-JuJáö össz^ népeinek hatalmas bé­tára, eleven munk^^ta.Sual^alósáa«. ^Junaozgalmába, elismerest es sok ba­munkast I1 jj^° rátot szerezve országunknak. Köztár­saságunk elnökének ragyogó békekez­deményezése, amely oly széles vissz­hangot váltott ki világszerte, s amely jelentősen hozzájárult Románia nem­zetközi tekintélyének növeléséhez, mél­tán élvezi hazánk összes állampol­gárainak — románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűek­­nek — a lelkes támogatását, hiszen egy magasabb civilizációs szintre törő, jobb, gazdagabb életet építő ország­nak, mint amilyen a miénk, feltétlen békére van szüksége. Különös, de talán mégsem véletlen kegye a sorsnak, hogy a népe és hazája szolgálatát mindennél előbbre valónak tekintő és aszerint cselekvő kommu­nista vezető mellett itthon is, külföldön is egy nagyszerű eszme- és élettárs, egy kiváló, világhírű tudósasszony áll, Elena Ceauşescu mérnök, akadémikus elvtársnő, akinek születésnapjáról mélységes tisztelettel és nagyrabecsü­léssel emlékezett meg az ország. A hála és szeretet őszinte jeleiként üdvözlő táviratok ezrei köszönti most a párt főtitkárát, köztársaságunk el­nökét a nép legszeretettebb fiát, Nicolae Ceauşescu elvtársat, s az erőt, változatlan munkabírást jó egészséget és hosszú életet kívánó üdvözletekből az az elhatározásunk is egybehang­zóan csendül ki, hogy hazánk összes dolgozói, megbonthatatlan testvéri összeforrottságban, a párt és főtitkára körüli szoros egységben, követke­zetesen munkálkodnak a Nicolae Ceauşescu elvtárs személyes irányítá­sával és meghatározó jelentőségű hoz­zájárulásával kidolgozott nagyszerű or­szágépítő tervek valóra váltásán ÚJ ÉLET 454571 i

Next