Erdélyi Figyelő, 1994 (6. évfolyam, 2-3. szám)
1994-04-01 / 2. szám
ERDÉLYI FIGYELŐ 1994. VI. évf. 2. szám Negyedévenként megjelenő művészeti szemle, az 1958-1989 között megjelent MŰVÉSZET majd ÚJ ÉLET utódja. Alapító főszerkesztő: Sütő András Szerkesztőség: Marosvásárhely, Városháza utca 1. Postacím: 4300 Iorgu-Mures, Str. Primäriei I. Telefon: 126780 és 166910. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Kiadja a Custos kft., Marosvásárhely. Igazgató: Keresztes Dénes A szerkesztőség tagjai: Lázok János (főszerkesztő), Barabás László (riport, néprajz), Haller István (képzőművészet, zene), Markó Enikő (olvasószerkesztő), Zsehránszky István (színház). Jogtanácsos: Imreh Ernő Munkatársak: Csiki Ilinde, Fekete Béla, Haragos Zoltán. A címlap Haller József munkája E SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Színház: Két szék között Egy fesztivál topográfiája Lohinszky Loránd 70 éves Dr. Janovics Jenő: A színjátszás Zene: Beszélgetés Korody István klarinétművésszel Képzőművészet: Száz szépművészet Három képzőművész tárlata a sepsiszentgyörgyi galériában Építészet: Szemelvények a „Multikulturalitás az erdélyi egyházi építészetben" című szeminárium anyagaiból Film: Oscar Schindler Oscaf-tfíjai Az Erdélyi Figyelő szerkesztőihez Kedves barátaim! Közel fél évtizede, hogy az Új Élet nyugdíjba kényszerűen főszerkesztőjeként, a lap sorsa iránt érdeklődő obsitos szolidaritásával hosszadalmas névadó tanácskozáson vettem részt, s ajánlottam végül az új címet: Erdélyi Figyelő. így lettem tehát az új kiadványnak keresztapja is, akinek erkölcsi-szellemi támogatását ígértem volt nagy reménységgel. Több mint három évtizedes zsurnalisztikai zsákbanfutás után, szájkosaras esztendők múltával magam is úgy véltem: az Új Élet kicsiny munkaközössége, amely a szabad sajtó körülményei között lát munkához, új lap elindításához, főnixmadárként röpteti föl új mondandóinak szárnyas hordozóját. E korszakváltásnak remélt vállalkozásban köszönettel, jó érzéssel egyeztem bele, hogy régi munkatársaim nevemet a lap homlokán megőrizzék, hogy tiszteletbeli tisztség viselőjeként megtérjek abba a munkaközösségbe, amelyből 1989 nyarán elűzött engem a totalitárius önkény. Kiderült azonban, hogy a lapcsináláshoz nem elegendő a sajtószabadság. Régi munkatársaim, barátaim anyagi és egyéb okok miatt az Erdélyi Figyelőt nem tudták életképes lappá fejleszteni. Jómagam növekvő aggodalommal kezdtem tapasztalni, hogy tiszteletbeli funkciómban, csupán szellemi-erkölcsi segítségemmel az agonizálás állapotába zuhant lapot képtelen vagyok eredménnyel támogatni. Gyökeres fordulatra, a hiányzó anyagi feltételek megteremtésére ezután sem látok közeli lehetőséget. Ilyen körülmények között, pusztán lelki szolidaritásban, képletes jelenlétben nem tartom elfogadhatónak, hogy a nevem szerkesztőbizottsági elnökként szerepeljen az Erdélyi Figyelő címlapján. Kérlek benneteket, kedves barátaim: szándékolt megújulástokban csak azok nevét tüntessétek föl az impresszumban, akik a lapnak tényleges szerkesztői, így kívánja ezt a méltányosság elve s a felelősségviselés követelménye is. Kollégiális szeretettel Kedves Barátaink! Szükségét éreztük, hogy lapunk átalakulásáról, szerkesztőségünk terveiről tömör, de a szokásos sajtóközleményeknél személyesebb formában hírt adjunk az érdekelteknek, elsősorban olvasóinknak, a sajtóban dolgozó kollegáknak. Az Erdélyi Figyelőt ezévi első számától kezdődően negyedévi képeslapként jelentetjük meg, a szélesebb, értelemben vett műértő-művészpártoló nagyközönséget megszólító művészeti profillal. A hazai magyar művészeti élet műhelyeinek és közönségének egyre jobban _________________Erdélyi Figyelő 19942 érzékelhető atomizálódása ellenében integráló hatásra szeretnénk törekedni, elsősorban színházi, képzőművészeti és zenei rovataink keretében. Célunknak tekintjük a hivatásos művészeti megnyilvánulások nyomonkövetését itthon és külföldön, különös tekintettel az erdélyi vonatkozásokra — előbb szemléző-figyelemfelhívó, utóbb, a külső munkatársi hálózat kiépítése után, fokozódó kritikai igénnyel. Őszinte tisztelettel Olvasóinkhoz