Új Ember Magazin, 2011 (8. évfolyam)

2011. január - február

Tartalom 5 Mindörökké farsang Tikverőzés Mohán 7 A szép és a rút A farsangi alakoskodás hagyományairól 8 Jóra forduló Pál A keresztény temetkezés jelképvilágáról 9 Visszafelé Koncz Veronika verse 10 Kigyúlsz égi fénynek Gyertyaszentelő Boldogasszony estéjén Február (böjtelő) hónapban bár még kevesebb csillag tündököl esténként az égen, mint a későbbi hónapokban, a szentek csillagkoszorúi mégis dús­gazdagok: fénytől, láthatatlan virágoktól. A szen­tek élére az áldott Asszony kerül, akit nyelvünkön Gyertyaszentelő Boldogasszonynak is nevezünk. 12 Februári fények Szent Balázs gyertyái 14 Félúton találkozunk? Ökumené a családban: mindennapi párbeszéd Joób Máté és Imrik Eszter férj és feleség. Evangéli­kus-katolikus vegyes házasságban élnek. Ráadásul Máté lelkész a kelenföldi gyülekezetben. Ez így, együtt nem mindennapi „összeállítás". Nekik azonban a mindennapjaikat jelentik e keretek. Nem telhetnek el úgy január első napjai, hogy valaki elő ne hozakodna az újévi fogadalmak témájával. (Lám, most én is ezt teszem...) Nem véletlen ez, hiszen szerte a világon igen elterjedt szokás, hogy az év kezdetén ígéreteket teszünk önmagunknak, hogy lelkiismeretesebben, kitartóbban tesszük a dolgunk, egészségesebben élünk, vagy egyszerűen csak meg­tesszük mindazt, amit már régóta halogatunk. A jobbá válás természetünknél fogva belénk oltott igényéből, az újrakezdés, az újjászületés lehetőségének reményéből fakadhat ez, így januárban úgy érezzük, az idő kerekével együtt fordulhat a mi életünk is. A szokást egyébként állítólag az ókori rómaiaktól örököltük, abból az időből, amikor január bekerült a római naptárba. Janus, a kétarcú isten (aki talán a legeredetibb itáliai istenség, ugyanis a görög mitológiában nincs megfelelője) hónapját tet­ték az év kezdetére, hiszen ő egyik arcával a múlt, a másikkal a jövő felé fordul. Ő a kapuk, átjárók, átvitt értelemben minden kezdet istene, így illő volt új életet is kezdeni a hónapjában. Igazából azonban az ember válik „kétarcúvá” az év kez­detén. Ezt bizonyítják a - szintén ősi szokásokban gyökerező -farsangi hagyományokról szóló írásaink, illetve azt: a mulat­ság, az alakoskodás is valójában az újjászületés ünneplése. Az újrakezdés lehetőségére az egyház is rámutat ebben az időszakban: januárban ott vár minket Szent Pál, aki már bebizonyította, az ember képes megváltozni. Mostani számunkban megismerkedhetnek egy fiatal hölggyel, aki meg­osztja velünk saját damaszkuszi útjának történetét. De nem csak a lelki megújulásról esik szó, hiszen figyelnünk kell azokra az emberekre is, akik nap mint nap keményen küzdenek az újrakezdésért. Újévi fogadalmaink ellenére az igazi átalakulás még várat magára. De a farsang végeztével, miután ledobtuk álarcainkat, következik az a negyven nap, amikor az újjászületés reménye valósággá válhat. Remény és valóság ti/100 magazin 3

Next