Mértékadó, 2013. december 23. - 2014. december 22.
2013-12-23
3 Arcvonások Időközben otthon és korrepetitor segítségével megtanultam a szerepet. Bolognában karácsonyig zajlanak a próbák, aztán pedig az új év elején. Mit tud erről a Parsifalról? - Hat előadásról van szó, január 14-én lesz a premier. Bolognai bemutatójának századik évfordulója alkalmából tűzik most műsorra. Romeo Castellucci rendezése koprodukcióban született Brüsszellel, ahol 2011-ben már játszották. Az interneten utánanéztem, elég „modernnek" tűnik, csak remélni tudom, hogy semmi olyasmi nem lesz benne, ami a zene és a mű szellemisége ellen való. Várom a találkozást a darabbal, a rendezővel... Bolognában egyébként komoly tradíciója van a Wagneréletműnek. Állítólag Verdi is járt „álruhában" a Teatro Comunaléban, hogy meghallgassa német pályatársa valamelyik zenedrámáját, de „lebukott". Naplójában később megírta, hogy milyen mérges volt magára emiatt. Feljegyzéseiben számos jelzővel illeti Wagner művészetét: érdekes, gyönyörűszép zene, furcsa, de olyat is írt, hogy „ez az ember őrült"... Egyre többször énekel Wagner-szerepeket. „Munkaköri kötelességnek" tekinti, feladatnak, vagy meg is kedvelte Wagnert? Nagyon. Azt gondolom, Wagnert úgy lehet igazán szeretni, ha az ember megtanulja, vagy legalábbis annyit hallBeszélgetésünk után néhány nappal találtam meg az interjúban is emlegetett 2011-es brüsszeli Parsifal felvételét, a különös, szélsőséges érzelmeket kiváltó előadás nemrég jelent meg DVD-n. Romeo Castellucci kemény avantgárd színházában a rendező azokat az álmokat-víziókat állította színpadra, amelyeket az általa - vallomása szerint - számtalanszor meghallgatott mű hívott elő belőle. A darab eredeti szimbólumaiból lényegében semmit nem őrzött meg: nincs középkor, nincs Grál és szent lándzsa, nincs el nem múló sebtől, önnön vétkétől szenvedő király... - lovagi közösség sincs, csak lombruhás erdőlakók rejtőzködnek, és vezető nélküli „névtelenek" tömege vonul. Az ünnepi játék középpontjában ezúttal nem Krisztus és a megváltás áll, hanem az embert aggasztó üresség, a természettől való elszakadás, a környezet pusztulása. A Grál helyett mindent elnyelő, riasztó vákuum. Az előjáték alatt - a „kereszt előtt leroskadó" Wagnerrel szembeforduló Nietzsche hatalmas profilképe előtt „fülbe súgó" albínó kígyó tekereg, amely bibliai utalásként „kézen-közön" újra és újra feltűnik. Parsifal életunt, magányos fiatalember, az erdőben elkódorgott turista, aki mégiscsak kiválasztott lesz. Más, mint a többiek, akárcsak a nő, sorstársa, Kundry. Castellucci deszakralizáló Parsifalja a hiperrealista módon ábrázolt erdőben kezdődik, majd rideg neoncsövekkel megvilágított üvegházban folytatódik. A Grál csodája függönnyel takart, fagyos fényözön, amely mögé mindenki gondoljon, amit akar. A karmesterként dirigáló Klingsor varázsló csodakertje sarkvidéki ridegségű üres fehér szoba fogva tartott, összekötözve himbálózó lányokkal. Ebben a „közegben" kerül sor Kundry és Parsifal (anya és gyermek, nő és férfi) döntő jelentőségű, szürreális találkozására. Árva zöld gally, szétbontott babérkoszorú, „húsvéttalan" lezárás. A lelki barangolás egy mai nagyvárosba vezet: rengetegből a betondzsungelbe. Parsifal az örök vándorlásra ítélt menetelük élére áll, aztán egyedül marad. Az út nyitva... - de mi vagy ki felé? Wagner zenéje viszont minden rendezői kétséget képes felülírni: a küldetés nem lehet reménytelen. E vigasztalan, végtelen hiányból mégiscsak meg kell hogy szülessen a végtelen utáni vágyakozás... gatja, hogy beleül a fülébe, megismeri a motívumokat. Ha már tudjuk a zenét, akkor lehet igazán átélni. Szerintem akik nem szeretik, azért tartanak tőle, mert nem olyan, mint egy romantikus olasz bel canto, amelyben csodálatos áriák hangzanak el, lassú és gyors résszel... Talán egy kicsit nehezebben befogadható zene, de megéri a fáradságot. Közelednek az itthoni ünnepi Bohéméletek is. Hogy fér bele ebbe a családi karácsony? Kívülről úgy tűnik, hogy mindent kiegyensúlyozottan, derűvel és nyugodtan csinál... - Otthoni szerepvállalásomba tényleg alaposan beleszól a bolognai próbafolyamat. A karácsonyi előkészületek, a feladatok neheze most különösen is a feleségemre és a nagyszülőkre hárul. Ha minden a tervek szerint alakul, december 22-én hazajövök, aztán csak január 2-án kell visszamennem Bolognába. Az ünnepeket szerencsére itthon tudom tölteni, de a rákészülésből sajnos nem tudom kellőképpen kivenni a részem. Hét gyermekünk van. Szüleimnél kezdjük a karácsonyozást, aztán nálunk, otthon folytatjuk, majd a feleségem családjánál. Huszon-egynéhány fővel ünneplünk, ami mindig nagyon szép és hangulatos. Megbecsülöm az együtt töltött időt. Gyorsan nőnek a gyerekek... És 2014, illetve a következő szezon mit hoz? - A nyitány az említett Parsifal lesz. Itthon az Operaházban és az Erkel Színházban elég sok a feladatom: A sevillai borbély, Mefistofele, A varázsfuvola, Figaro házassága, tavasszal újra a Mario és a varázsló, aztán Orestes az Elektrában. Júniusban, a Wagner-napokon a Tannhäuserben lépek fel a Müpában. Nyáron Angliában jön A kékszakállú herceg vára koncertszerűen, utána a Covent Gardenben a Bohémélet Colline-ja. Aztán egy kis nyári pihenőt követően a Carmen Escamillójaként debütálok a New York-i Metropolitanben, majd év végén, decemberben szintén Escamillót éneklek Münchenben. Escamillo a Carmenben (Fotó: Éder Vera) Pallós Tamás