Mértékadó, 2022

2022-11-21

■mi­llMl-IMI -Az élete a Kodály Zoltán Magyar Kó­rusiskola lett. Emellett pedig feleségével három gyermeket neveltek föl. Ma már tizenegy unokájuk van. A tágabb Sap­­szon család is igen népes, két fiútestvé­rét is rengeteg unokával áldotta meg a Jóisten. Fontos szerepet tölt be az életé­ben a család? - Az együttlét mindig nagy örömet jelent. Amikor évente egyszer össze­gyűlik az egész család, bizony csaknem hatvanan vagyunk. Azért be kell valla­nom, nálunk feleségemé, Mártáé az ér­dem. Ő a család szíve, a nevelés motor­ja, most is az unokáknak él. Én csak rö­­videbb időket tudtam úgy igazán a gye­rekekkel tölteni, de szerencsére mindhár­man a kórusiskolába jártak, s most már többen az unokák közül is. - Ma oly sok mással együtt a család is válságba került. Mi az, amit a legfonto­sabbnak tart férjként, édesapaként és nagyapaként? Hogyan őrizzük meg a lán­got? - Ez fontos kérdés a fiatalok körében is. Nagyon sok rossz példát látnak, sokszor el is szenvedik azokat. Egy olyan világban él­nek, ahol tombol a halál kultúrája, ahol ki­kezdik a keresztény értékeket, támadják, sőt el is akarják venni ezt az identitást. De nem panasz­kodnunk kell, hanem fölra­­gyogtatni az evangéliumi életstílust, hitelesen megélni a jézusi életet, bemutatni egy gyökeresen más társadalmat, az élet kultúráját. S hálával tanúságot tenni arról, milyen jó, hogy Jézus biztos eligazí­tást, kulcsot adott nekünk az értelmes, boldog és üdvös­ségre vezető élethez, megmu­tatta, hogyan érdemes és jó élni. Ez az igazi evangelizá­­ció. Néhány megfontolandó tapasztalat: ha valakire igent mondunk, az azt jelenti, hogy mindenki másra nemet. Mindenkinek a másik boldogságán, üdvös­ségén kell dolgoznia. A problémák legtöbb­ször félreértésből adódnak, ezeket azonnal tisztázni kell, nem szabad hagyni, hogy egy-egy helyzet elmérgesedjen. Két, Isten felé törekvő ember Istenre kell hogy bízza minden gondját és örömét, s közben hor­dozniuk kell egymás terhét, gondoskodni­uk kell egymásról. A pillanatnyi felszíni vi­harok, nézeteltérések soha nem befolyásol­hatják a mélyben meghozott döntést, hiszen a megbocsájtásra is igent mondtunk. Na­gyon fontos, hogy a házasságban tudjunk együtt imádkozni és sokat nevetni együtt.­­ Fontos szerepet tölt be az életében a hit, amiről nem csak beszél, hanem élt is, so­kak számára példaadó módon. Örökségül kapta, vagy meg kellett dolgoznia érte? Hogyan adható tovább?­­ A hit óriási ajándék. Vallásos család­ban nőttünk fel a két öcsémmel, mindhár­man ministráltunk. Édesanyám bölcsen, következetesen nevelt minket, és hiteles keresztény életpéldát élt elénk. Imáinak, áldozatainak nagyon sokat köszönhetek. Engem Jézus Szívének ajánlott. Hitem el­mélyülését aztán sok nagy nevelő is segí­tette. Tompa Nándor regnumi atya, Naszá­­lyi Emil ciszterci szerzetes vagy bérma­­keresztapám, Christ György atya. A von­zóan megélt hit, azt hiszem, „ragályos". Az Úr „halásznak" hívott. A gyerekek között kell élnem, örömben, kapcsolatban velük, kivetett hálóval, és készségesen fi­gyelve a Szentlélek indításaira. Hogy érez­zék a szeretetek tapasztalják a jóságot, a személyes gondoskodást. A többi az Isten kegyelme. - Van az életszentségben példaképe? Ked­venc szentje például? - Nagyon sok, csak néhányat említek. Már gyermekkoromban sokat jelentett ne­kem Kaszap István példája, de Szent XXIII. János pápa lelki naplójából is rengeteget tanultam. Említhetem Morus Szent Tamást vagy védőszentemet, Xavéri Szent Feren­cet, Szent II. János Pál pápát, Vianney Szent Jánost és természetesen Don Boscót. Sokakat tudnék még sorolni!­­ Amit nagyon fontosnak tartok: szeretném leírni a kórusiskola neve­lési rendszerét. Úgy látom, nagyon sok ilyen iskolára volna szükség, és ezek létrehozásában az Egyháznak elöl kellene járnia. Ez a jövő iskolája, amely minden gyereknek való. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola nevelési rendszere ugyanis egy sajá­tos koncepció, amely nemcsak a jö­vő kórusiskoláinak nyújthat eligazí­tást, hanem sok szempontot adhat az egész oktatásügynek. Ma különösen érezzük, hogy nagy szükség volna erre. Re­mélem, lesz még időm és erőm, hogy írásba foglaljam ezt. Szerencsére Friedrich Attila személyében remek igazgatótársam van, és nagyszerűek a nevelőtársaim is. Sokan kö­zülük itt nőttek föl, számukra természetes a kórusiskola működése, családias, nevelő légköre. A kórusvezetők is ilyenek, köztük Bori lányom (Sapszon Borbála karnagy, ze­nepedagógus - a szerk.), aki tehetséges mu­zsikus, nagyszerű nevelő, és lassan átveszi tőlem a stafétabotot. - Ön azok közé tartozik, akiknek a hiva­tásuk egyúttal a hobbijuk. Van más tevékenység is, ami közel áll a szívéhez? - Valóban, a hobbi és a küldetés számomra egyaránt a zenélés és a nevelés. De persze van, illetve volt né­hány kedves időtöltésem. Az egyik ilyen a kosárlabdázás. Élveztem az ügyességet, a rit­must, a kreatív kombináció­kat. Főzni pedig máig szere­tek. Számomra ez alkotás, művészet, játék. A készülő ételekbe mindig belecsempé­szek egy kis saját ízvariációt is. - Miért érdemes élni? - Teréz anya ezt mondja: „Hivatásom szerint az egész világhoz tartozom. De ami a szívemet illeti, teljesen Jézus Szívéhez tartozom." Szent Ágoston pedig így figyel­meztet: „Magadnak teremtettél bennünket, Uram, és nyugtalan a szívünk, míg benned meg nem nyugszik. Élni másokért érde­mes, de végső soron a cél: az Istennel való találkozás a szeretetben." - Hetven év távlatából visszatekintve mi az, amiért a leginkább hálás? - A családért, a küldetésért, a szolgála­tért, egyszóval: mindenért! Horogszegi-Lenhardt Erika - Van olyan álma, vágya, amit mindenképpen szeretne még valóra váltani? És ki viszi majd tovább ezt a gazdag örökséget? Családi körben A hetvenedik születésnapját sokan ünnepelték

Next