Mértékadó, 2022
2022-11-21
■millMl-IMI -Az élete a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola lett. Emellett pedig feleségével három gyermeket neveltek föl. Ma már tizenegy unokájuk van. A tágabb Sapszon család is igen népes, két fiútestvérét is rengeteg unokával áldotta meg a Jóisten. Fontos szerepet tölt be az életében a család? - Az együttlét mindig nagy örömet jelent. Amikor évente egyszer összegyűlik az egész család, bizony csaknem hatvanan vagyunk. Azért be kell vallanom, nálunk feleségemé, Mártáé az érdem. Ő a család szíve, a nevelés motorja, most is az unokáknak él. Én csak rövidebb időket tudtam úgy igazán a gyerekekkel tölteni, de szerencsére mindhárman a kórusiskolába jártak, s most már többen az unokák közül is. - Ma oly sok mással együtt a család is válságba került. Mi az, amit a legfontosabbnak tart férjként, édesapaként és nagyapaként? Hogyan őrizzük meg a lángot? - Ez fontos kérdés a fiatalok körében is. Nagyon sok rossz példát látnak, sokszor el is szenvedik azokat. Egy olyan világban élnek, ahol tombol a halál kultúrája, ahol kikezdik a keresztény értékeket, támadják, sőt el is akarják venni ezt az identitást. De nem panaszkodnunk kell, hanem fölragyogtatni az evangéliumi életstílust, hitelesen megélni a jézusi életet, bemutatni egy gyökeresen más társadalmat, az élet kultúráját. S hálával tanúságot tenni arról, milyen jó, hogy Jézus biztos eligazítást, kulcsot adott nekünk az értelmes, boldog és üdvösségre vezető élethez, megmutatta, hogyan érdemes és jó élni. Ez az igazi evangelizáció. Néhány megfontolandó tapasztalat: ha valakire igent mondunk, az azt jelenti, hogy mindenki másra nemet. Mindenkinek a másik boldogságán, üdvösségén kell dolgoznia. A problémák legtöbbször félreértésből adódnak, ezeket azonnal tisztázni kell, nem szabad hagyni, hogy egy-egy helyzet elmérgesedjen. Két, Isten felé törekvő ember Istenre kell hogy bízza minden gondját és örömét, s közben hordozniuk kell egymás terhét, gondoskodniuk kell egymásról. A pillanatnyi felszíni viharok, nézeteltérések soha nem befolyásolhatják a mélyben meghozott döntést, hiszen a megbocsájtásra is igent mondtunk. Nagyon fontos, hogy a házasságban tudjunk együtt imádkozni és sokat nevetni együtt. Fontos szerepet tölt be az életében a hit, amiről nem csak beszél, hanem élt is, sokak számára példaadó módon. Örökségül kapta, vagy meg kellett dolgoznia érte? Hogyan adható tovább? A hit óriási ajándék. Vallásos családban nőttünk fel a két öcsémmel, mindhárman ministráltunk. Édesanyám bölcsen, következetesen nevelt minket, és hiteles keresztény életpéldát élt elénk. Imáinak, áldozatainak nagyon sokat köszönhetek. Engem Jézus Szívének ajánlott. Hitem elmélyülését aztán sok nagy nevelő is segítette. Tompa Nándor regnumi atya, Naszályi Emil ciszterci szerzetes vagy bérmakeresztapám, Christ György atya. A vonzóan megélt hit, azt hiszem, „ragályos". Az Úr „halásznak" hívott. A gyerekek között kell élnem, örömben, kapcsolatban velük, kivetett hálóval, és készségesen figyelve a Szentlélek indításaira. Hogy érezzék a szeretetek tapasztalják a jóságot, a személyes gondoskodást. A többi az Isten kegyelme. - Van az életszentségben példaképe? Kedvenc szentje például? - Nagyon sok, csak néhányat említek. Már gyermekkoromban sokat jelentett nekem Kaszap István példája, de Szent XXIII. János pápa lelki naplójából is rengeteget tanultam. Említhetem Morus Szent Tamást vagy védőszentemet, Xavéri Szent Ferencet, Szent II. János Pál pápát, Vianney Szent Jánost és természetesen Don Boscót. Sokakat tudnék még sorolni! Amit nagyon fontosnak tartok: szeretném leírni a kórusiskola nevelési rendszerét. Úgy látom, nagyon sok ilyen iskolára volna szükség, és ezek létrehozásában az Egyháznak elöl kellene járnia. Ez a jövő iskolája, amely minden gyereknek való. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola nevelési rendszere ugyanis egy sajátos koncepció, amely nemcsak a jövő kórusiskoláinak nyújthat eligazítást, hanem sok szempontot adhat az egész oktatásügynek. Ma különösen érezzük, hogy nagy szükség volna erre. Remélem, lesz még időm és erőm, hogy írásba foglaljam ezt. Szerencsére Friedrich Attila személyében remek igazgatótársam van, és nagyszerűek a nevelőtársaim is. Sokan közülük itt nőttek föl, számukra természetes a kórusiskola működése, családias, nevelő légköre. A kórusvezetők is ilyenek, köztük Bori lányom (Sapszon Borbála karnagy, zenepedagógus - a szerk.), aki tehetséges muzsikus, nagyszerű nevelő, és lassan átveszi tőlem a stafétabotot. - Ön azok közé tartozik, akiknek a hivatásuk egyúttal a hobbijuk. Van más tevékenység is, ami közel áll a szívéhez? - Valóban, a hobbi és a küldetés számomra egyaránt a zenélés és a nevelés. De persze van, illetve volt néhány kedves időtöltésem. Az egyik ilyen a kosárlabdázás. Élveztem az ügyességet, a ritmust, a kreatív kombinációkat. Főzni pedig máig szeretek. Számomra ez alkotás, művészet, játék. A készülő ételekbe mindig belecsempészek egy kis saját ízvariációt is. - Miért érdemes élni? - Teréz anya ezt mondja: „Hivatásom szerint az egész világhoz tartozom. De ami a szívemet illeti, teljesen Jézus Szívéhez tartozom." Szent Ágoston pedig így figyelmeztet: „Magadnak teremtettél bennünket, Uram, és nyugtalan a szívünk, míg benned meg nem nyugszik. Élni másokért érdemes, de végső soron a cél: az Istennel való találkozás a szeretetben." - Hetven év távlatából visszatekintve mi az, amiért a leginkább hálás? - A családért, a küldetésért, a szolgálatért, egyszóval: mindenért! Horogszegi-Lenhardt Erika - Van olyan álma, vágya, amit mindenképpen szeretne még valóra váltani? És ki viszi majd tovább ezt a gazdag örökséget? Családi körben A hetvenedik születésnapját sokan ünnepelték