Új Ember, 1950 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1950-01-01 / 1. szám

­ A kaposvári plébánia történeteAZ EGYHÁZTÖRTÉNETÍRÁS forradalmi fordulatát Bré­­mond abbé világhírű munkássága és életműve jelenti francia és egyetemes viszonylatban egy­aránt. Azután, hogy kikutatták és feldolgozták korszakok, pápaság, eretnekségek, szerzetesrendek, nagy irányító egyéniségek, szelle­mi folyamatok egyháztörténetét: írjuk­­ meg az egyháztörténetet „alulról“, a hívők felől, írjuk meg lehető­leg egy-egy ország egyház­­történetének keretében! — mond­ta Brémond abbé, s egy élet párat­lan szorgalmú munkájával össze is hordta a francia népnek, a fran­cia társadalomnak ezt a „belső“ egyháztörténetét. Mindazokban az országokban, ahol él a nemzet lelki múltja feltárásának szándéka, Brémond abbé eszméinek, áttörésének és útmutatásának nyomán történik a helyi egyháztörténetírás. Magyar­­országon ennek sajátos magyar módszertanát Vanyó Tihamér O. S. B. munkálta ki. A helyi magyar egyháztörténet­írás egyik legfontosabb műfaja, a plébánia­ történet, a­­közelmúltban kapta meg eddig legteljesebb, leg­érettebb és valóban példát mutató remekművét. Az elmúlt évben je­lent meg „A kaposvári plébánia története“ dr. Hoss József általá­nos püspöki helynök, nagypré­post, Kaposvár évtizedeken át volt esperes-plébánosa tollából. A mű nem hiába évtizedek munkája, va­lóban bámulatraméltó alkotás. A törökjárás elpusztította történelmi rétegek alól kellett kibányászni középkori anyagát, bécsi és közép­ponti magyar levéltárakból össze­állítania a Rákóczi-korig terjedőt és a veszprémi, pannonhalmi és megyei levéltárak bővebb akta­­anyagából a XVIII-ik századit. Műve ezeken a helyeken több, mint egyháztörténet, hatalmas vá­ros- és társadalomtörténeti mo­nográfia felülmúlhatatlanul töké­letes jegyzetanyaggal. A 200 folióoldalas szövegrész­hez majdnem 150 oldalnyi külön apróbetűs jegyzetanyag járul még, és belőle megragadó gazdagsággal bontakoznak ki, az emberi arcélek, ügyek, áhitat, perek, liturgikus szokások. De ugyanilyen gazdag a könyv a maga modern részeiben, ahol az anyakönyveket használja fel egy jogi és lelki közösség belső története feltárásának forrásaiul. A tökéletesen végzett módszer­alkalmazásnak talán legbrillián­­sabb példája eddig a magyar plé­bánia­történet alkotásai közül Több évtized odaadása, munka­órák ezrei, utazások, a valóság iránti hűség és alázat van ebben a könyvben, amely éppen ezekkel a mögöttes lelki vonásaival tett szolgálatot nemcsak egy plébánia és egy püspökség híveinek, ha­nem az egyetemes magyar törté­netírásnak is. (­ s .­z.) Az egyetlen orvosság GRŐSZ JÓZSEF kalocsai érsek a napokban körlevelet tett köz­zé, arra emlékeztetve híveit, hogy XIII. Leó pápa ötven esztendővel ezelőtt ajánlotta fel a világot Jézus Szentséges Szívének. Az érsek a nagyjelentőségű évfordulóval kap­csolatban a püspöki karral egyetér­tésben elrendeli, hogy 1950. Újév napján minden templomban az is­tentiszteletek keretében megemlé­kezés történjék a jubileumról. Az érseki körlevél utal arra, hogy XIII. Leó pápa, midőn az egész Anyaszentegyházat Jézus Szívének felajánlotta, pápaságának egyik, legnagyobb cselekedetét vitte vég­hez, szívében azzal a szándékkal, hogy a Jézus Szíve áj­tatosság el­terjesztésével megtérjen az eltéve­­lyedett emberiség. E nagy felajánlás folytonos is­métlését és megújítását különböző okok sürgetik. Az első ilyen ok — hangsúlyozza a körlevél —, hogy a Szent Sor tisztelete az egyetlen hathatós orvosság azok ellen a ba­jok ellen, amelyekben a mai embe­riség szenved. Ezeket a bajokat, „válságoknak“ nevezik a tudósok és a társadalombölcselők. Általá­ban háromféle válságról szoktak beszélni. Az egyik a gazdasági válság. Lényege a termelés és a termelt javak igazságos elosztásának kér­dése. A küzdő felek ebben látják a jobb és az emberhez méltóbb élet megvalósításának a nyitját és a jog és az igazság követelményeit han­goztatják; mindkét jelszó azonban erőtlen fogalommá szürkül, ha nem hatja át azokat a szeretet iz­zása. Szeretet nélkül az ember nem láthatja meg embertársában a leg­mélyebb, a legigazabb emberi igé­nyeket. Nagyon téved azonban az, aki azt hiszi, hogy apró-cseprő kö­­nyöradományokkal segíthet a fenn­álló bajokon." „Olyan életberendezés kell ide — írja a kalocsai érsek —, hogy az élet terített asztaláról min­denkinek egyformán jusson. Le kell az igényeit szállítania annak, aki­nek az élet több terítékes ebédet juttatott Kevesebbel kell beérnie, hogy a másiknak is jusson ugyan­annyi. Ez az, amit XI. Pius pápa szociális igazságnak nevez.“ A szo­ciális igazság nem valósulhat meg máskép, mint a szociális szeretet útján, amelyet viszont a Jézus Szíve tisztelet fokozott elmélyítésé­vel válthatunk gyakorlati való­sággá. A társadalmi válság a másik fajtája annak a betegség­nek, amely őrzi az emberiség lel­két. „Eltűnőben vannak a régi tár­sadalom egyes rétegei. Mintha tör­ténelmi küldetésüket bevégezték volna és el is kellene tűnniök.“ S máris jelentkezik nyomukban az új vezető réteg, a hivatottság öntuda­tával, a hatalom vágyával és igé­nyével „Az eltűnő rétegnek nagy lelki­erőre van szüksége — folytatja a körlevél —, hogy sorsát lázongás nélkül viselje. De igen nagy böl­csességre is, hogy helyét újra meg­találja a nap alatt.“ Az erőnek s a bölcsességnek ugyancsak abban a Szívben van forrása, amelyet „jó­sággal és szeretettel teljes Szívnek" ismertünk meg. Ezért is hirdeti Krisztus a vele való állandó és megszakítatlan összeköttetést. „Ma­radjatok énbennem, amint én ti­­bennetek.“ (Ján. 15, 4.) „A felemelkedő rétegnek viszont nagy fegyelemre és felelősségtu­dásra van szüksége, hogy a rábí­zott hatalommal mindazok javára élni tudjon, akiknek élén jár és akiknek javát munkálni feladata. Mind a kettőnek szeretet a meleg­ágya. Lemondani, vágyait és indu­latait üdvös korlátok közé szorí­tani ugyanis csak az tudja, aki sze­ret. Annak kedvéért, akit, vagy akiket szeret. A szeretet az a cso­dálatos erő, amely egybe tudja fogni a szíveket, egylelkűvé tudja kovácsolni az embereket. Ez a sze­retet az Isteni Szívből árad a vi­lágra, olyan bőséggel, mint talán soha. Ezért várta tőle a lánglelkű pápa a világ vérző sebeinek gyó­gyulását, a világ megújulását. Lelki válság ■ neve annak a harmadik beteg­ségnek, amely napjainkban külö­nös súllyal nehezedik az emberi­ségre. Sok a szerencsétlen ember, aki az új világban életének értel­mét és célját nem találja, mert földre szegzett szemekkel jár és fölfelé tekinteni elfelejt. Nyilván, mert nem emlékezik az Üdvözítő nagyjelentőségű nyilatkozatára: „Ha én felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok“. (Jan. 12, 32.) A két nagy háború és a nyo­mukban járó viszontagságok után tömérdek a lesújtott ember, tö­mérdek a kereszthordozó. De nem mindegyik viseli egyforma lélek­kel a keresztet. Van, aki keserű szívvel hordozza, van, aki hittel és bizalommal viszi Krisztus után. Bí­zik abban, aki „a benne reményke­dők üdvössége“. A Jézus Szíve tisztelet tehát fö­löttébb alkalmas, sőt legalkalma­sabb eszköz, hogy megmentse a kétségbeeséstől a szenvedő világot, alkotó munkára serkentse azokat, akiket az élet megtépázott és szere­­tetre indítsa azokat, akik szűkebb vagy tágabb körben a népek sor­sát intézik. Mindezek alapján joggal mondja a boldog emlékű pápa, hogy a Szent Szív az a győzelmi jel, amelyre bizalommal tekintenek mindazok, akik hisznek a szeretet végső győzelmében. Jézus olyan szeretetet kíván követőitől, mint amilyen az övé volt, amellyel áldo­zatul adta magát értünk. Ha­ az emberiség nyugodt és békességes élete egyesektől vagy a társadalom egyes rétegeitől több és nagyobb áldozatot kíván, mint amennyi a fölöslege, ezt az áldozatot is gon­dolkodás nélkül meg kell hoznia annak, aki az ő tanítványa akar lenni. Sokan azt a felfogást vallják, hogy a társadalmi fejlődés lassan­ként odáig halad majd, hogy talán nem is lesz szükség izgalmas sze­­retetre. Kell is hinni abban, hogy eljut az emberi társadalom a fejlő­désnek arra a fokára, amelyben a kiáltó nyomorúság teljesen meg­szűnik. Nem hiába mondta azon­ban Krisztus, hogy „szegények min­dig lesznek veletek“ (Jan. 12. 8.). A jól rendezett társadalomban is szükség lesz tehát az irgalmas sze­­retetre. Mindenkit érhet olyan testi-lelki nyomorúság, amelynek szeretet lesz az egyetlen enyhítő balzsama. Szükség lesz mindvégig olyan intézményekre is, amelyek­nek alapszelleme az irgalmas sze­retet. A Jézus Szíve tisztelet meg­felel a lélek legmélyebb és leg­szentebb igényeinek. Minden lé­lek, még a legelvetemültebb is, vá­gyódik a boldogság után, bár nem mindegyik keresi jó helyen. Ez a titka annak, hogy a Jézus Szíve tisztelet is oly gyorsan meghódí­totta a milliókat és szinte áttüze­­sítette a lanyhuló világot. Hatal­mas mozgalommá lett s ha más nem, ez egymagában bizonyít is­teni eredete mellett. A Szent Szív tiszteletének isteni eredetét bizonyítja az a tény is, hogy tömérdek akadályt kellett le­küzdeni, amíg a hívőket meghódí­­totta. Ennek a mozgalomnak is megvoltak a maga ellenségei, akik korszerűtlennek minősítették és a rágalom, a gúny fegyverével küzdöttek ellene. A Jézus Szíve tisztelet mégis él, virágzik és soha nem képzelt arányokban terjed. Terjed, mert „rajta van az Úr lelke“ — fejezi be jubileumi körlevelét a kalocsai érsek. Az Egyesült Államok püspöki kara nyilatkozatot adott ki a Palesztinai szent helyek ellenőrzéséről. A nyi­latkozat szerint az ellenőrzéseknek egy módja lehet csak, a szent he­lyek teljes nemzetközi ellenőrzés alá­ ­ igaátm. _ FORGÁCSOK Villamoson olvastunk egy fel­írást, amely úgy szól, hogy nők nélkül nem lehet új világot épí­teni. — Megsúgunk valamit, sem­mifélét sem. Ez a biológia rendje. 0*0 Eltörlik a vasúti I., II. és III. osz­tály megjelölést. Lesz fapados, pár­názott- és hálókocsi-jegy. Tekintve, hogy eddig fél negyedik is volt, ennek új nevéről pedig nem hal­lottunk, ajánljuk a fél­ lócás megjelölést. A bíróság megállapította, hogy „családi viszálynál vannak észsze­­rűtlenségek“. A családi viszályko­dások általában észszerűtlenek. Jeruzsálem sorsáról mint a va­tikáni rádió jelenti,­­ az UNO biztonsági tanácsának albizottsága tovább folytatta tárgyalásait. Iz­rael és Transjordánia delegátusai meghívást kaptak a tanácskozás­ra. A francia és az iraki delegátus felszólalásában hangsúlyozta, hogy az UNO határozatával való szem­­helyezkedés milyen következmé­nyeket vonna maga után. Újabb viharok Jeruzsálem és a szent helyek körül HÍRT adtunk már december 18-iki számunkban az Egye­sült Nemzetek Szervezetének arról a közgyűlési határozatáról, amely kimondja, hogy Jeruzsálemet nemzetközi fennhatóság alá helye­zik. A részletes szabályzat elké­szítésére az­t a Gondnoksági Ta­nács mindjárt utasítást is kapott. A tények ismeretében azonban fölöttébb kétségesnek kell tarta­nunk, hogy az ENSZ határozata, bár azt 38 szavazattal 14 ellené­ben és 7 tartózkodás mellett fo­gadták el, valaha is valósággá válik. Erre mutatnak azok az éles megjegyzései­ is, amelyeket a vi­lágsajtó ehhez a legújabb fordu­lathoz fűzött. A határozat szószólói, élükön a javaslatot benyújtó Ausztrália képviselőjével, abból indultak ki, hogy a zsidók minden jogos tö­rekvése teljes sikerrel járt akkor, amikor a nemzetek sorban el­ismerték a fiatal Izrael államot s azt az ENSZ is felvette tagjai közé. Palesztina szent helyei azonban az egész kereszténység lelki öröksé­gét jelentik s így nem méltányos, hogy azokat egyetlen állam sze­rezze meg a maga kizárólagos fennhatósága alá. S az sem lehet vitás, hogy Jeruzsálem nemcsak egyszerűen város, mint a világ bármely városa. Ha nevét halljuk, nem területére, utcáira és há­zaira, nem is vegyes összetételű lakosságára gondolunk, hanem arra, hogy bölcsője annak a ke­resztény hitnek, amely a művelt­ség legmagasabb formájával aján­dékozta meg az emberiséget. Emellett azonban még két másik vallás, a zsidó és a mohamedán is őriz benne szent helyeket bő­ven. Ez a szellemi és erkölcsi moz­zanat tehát kell, hogy fölébe ke­rüljön minden anyagi vagy szoro­san jogi természetű megfontolás­nak. évc ~ - Két ével ezelőtt Ugyanezek az érvek merültek fel egyébként már a palesztinai dráma utolsó felvonásánál­ kezde­tén is, mert az a terv, amelyet az ENSZ által kiküldött vizsgáló­­bizottság 1947 augusztusában ki­dolgozott, nagyon emlékeztet a mostani határozatra. A bizottság előterjesztése akkor úgy szólt, hogy Jeruzsálem városát mente­sítsék minden katonai jellegétől és helyezzék nemzetközi igazgatás alá. A város kormányzóját, aki nem lehet sem zsidó, sem arab, az ENSZ nevezte ki. A szent helyek őrizetét nemzetközi rendőrség lássa el, amelynek tagjait Palesztinán kívül toborozzák s akik között szintén nem lehet sem zsidó, sem arab. Jeruzsálem azonban — a javaslat szerint — szerves része maradt volna a palesztinai gazda­sági úniónak. Azért gazdasági „úniónak“, mert Palesztinát ugyan­akkor egy zsidó és egy arab ál­lamra akarták bontani. Ezt a tervet az ENSZ közgyű­lése 1947 november 29-én el is fo­gadta, a fő érdekeltek, a zsidók és az arabok azonban hallani sem akartak­ róla. A zsidók 1948 május 14-én ki­kiáltották Izrael államát s ugyan­azon a napon az arab államok hadba léptek ellene. Transzjordá­nia királya, Abdullah, kijelentette, hogy miután a brit mandátum le­járt, érvényüket vesztették mind­azok az ígéretek is, amelyeket a Balfour-nyilatkozat tett a zsidók­nak. Ezeknek tehát semmi joguk Palesztinához. Ugyanakkor Egyip­tom miniszterelnöke is közölte, hogy az egyiptomi hadsereg pa­rancsot kapott Palesztina megszál­lására, mert helyre kell ott állí­tani a rendet és véget kell vetni ,­a cionista terror­bandák örökös öldöklésének“. Ám a harcok, amilyen véresek és elkeseredettek voltak, olyan rö­vid ideig is tartottak. Izrael csa­patai egyik sikert a másik után aratták s amikor 1948 júliusában — formálisan az ENSz beavatko­zására — fegyverszünet követke­zett, a zsidó csapatok szilárdan tartották az összes vitatott terü­leteket. Csak Jeruzsálem régi vá­rosrésze volt a transzjordániai erők kezén. Bernadotte javaslata Az ENSz, mint ismeretes, a svéd Bernadotte grófot küldte ki ekkor közvetítőnek. Bernadotte merényletnek esett áldozatul je­lentését azonban nagyjában már el tudta volt készíteni. Az ő ja­vaslata is azt kívánta, hogy az ENSZ vegye „tényleges ellenőr­zése“ alá Jeruzsálemet, de a „le­hető legnagyobb helyi önkormány­zatot“ adja meg mind a zsidó, mind az arab közösségnek. Az el­lenőrzés egyik feladata lett volna annak biztosítása, hogy Jeruzsále­met bárki akadály nélkül felkeres­hesse és a szent helyeket szaba­don látogathassa. Az ENSZ tár­gyalta Bernadotte jelentését, majd egyeztető bizottságot küldött ki, amelynek egy amerikai, egy fran­cia és egy török tagja volt. A bi­zottság — a Bernadotte javaslat­tól eltérően — utasítást kapott arra is, hogy Jeruzsálemre vonat­kozóan készítse el egy „állandó nemzetközi rezsim“ szabályzatát. Az egyeztető bizottság a svájci Lausanneban ült össze Izrael, Transzjordánia, Egyiptom és Liba­non képviselőivel A tanácskozás eredményeként javaslatot szöve­­geztek meg: ismerjék el a zsidó és arab szuverenitást Jeruzsálem kör­zetében is és csak a szorosan vett szent helyek kerüljenek az ENSZ ellenőrzése alá. Ezt a javaslatot azonban, amely visszafelé jelentett volna lépést­ az Egyesült Nemze­tek minap befejezett közgyűlése elvetette s a régebbi álláspontnak megfelelően úgy döntött, hogy egész Jeruzsálem városát nemzet­közi ellenőrzés alá helyezi A pápa állásfoglalása Ez a kívánság jutott kifejezésre túlnyomórészt azokban a megnyi­ Tatkoztósokban­ is, amelyek keresz­tény ,egyházi oldalról történtek az ENSz irányában. Eleitől fogva ilyen megoldás mellett szállt síkra magas tekintélyével, mint tudjuk, XII. Pius pápa is. Már ,,Jn mul­­tiplicibus“ kezdetű, 1948 október 23-án kiadott körlevelében ünne­­piesen kijelentette, hogy csak Je­ruzsálemnek és környékének nem­zetközi jellege biztosíthatja a szent helyek védettségét és épség­ben maradását, majd 1949 áprili­sában kiadott „Redemptoris nostri“ kezdetű körlevelében még erőteljesebben megismételte ez­­irányú óhaját. Az ENSz határozatát így min­denképpen észszerűnek és méltá­nyosnak kell mondanunk. Hang­súlyozottan kiemelhetjük ezzel kapcsolatban, hogy a Szovjetunió sem­ foglalt állást ellene, csupán tartózkodott a szavazástól A baj csak az, hogy az ENSz elkésett. Tárgyilagosan el kell ismerni azt is, hogy az ENSz palesztinai poli­tikája erkölcsileg és emberileg szinte lehetetlenné tette a zsidók­nak, hogy belemenjenek a mostani határozatba. Tény ugyanis, hogy amikor az angol katonaság a pa­lesztinai mandátum lejártával el­vonult, az arab csapatok nyomban rohamra indultak és Je­ruzsálem többszázezer főnyi zsidó­ságát a teljes megsemmisülés fe­nyegette. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a kisujját sem mozdí­totta, hogy megakadályozza Jeru­zsálem lerombolását és a zsidók kiirtását. Minthogy a legnagyobb nyugati hatalmak, jelesen az Egyesült Ál­lamok, Nagybritannia és Francia­­ország éppen e gyakorlati megfon­tolások nyomán az ausztráliai ja­vaslat ellen szavaztak, nem látni semmikép­p módját annak, hogy az ENSZ kikényszeríthesse a ha­tározat végrehajtását. Így azután akár sor kerül egy nyílt erő­próbára, akár nem, az ENSz meg­maradt tekintélye és belső össze­tartása is veszedelemben forog. Mert nem mindig elég az, hogy valakinek igaza van. Szükséges az is, hogy idejében legyen igaza. 1 950 JANDAR V 3

Next