Új Ember, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-04 / 1. szám

Rainer Mária Rilkét Középkori katedrális napóráiénak angyalához A szélörvényben, mely a székesegyház körül mint szembeszálló gondolat kereng: im megfog és lassan vezet lágy vonzásod, míg itt mosolyod fogad: te száz ajkból márványba rótt ajak, mosolyban égő angyal, hallgató láng, nem látod-é hogy hull le minden óránk, hogy siklanak e kő-napóra nagy lapján alá megtelten, szakadatlan, végesen s mégis visszavonhatatlan súllyal a végtelenbe tárt hidak! Mit tudsz rólunk, óh Idő Angyala, ki édes mosollyal s kőarccal a halálnak tárod kőtábláidat? Fordította: Ijjas Antal A győri székesegyház restaurálása Papp Kálmán győri megyéspas- pök a győri székesegyház másfél éve folyó restaurálási munkálatai­nak előrehaladásáról számol be legutóbbi körlevelében. A székes- egyház tornyát stílusos régi külső díszének megfelelőéin helyreállítot­ták. Ugyanakkor megújult a ma­gyar szentek hódolatát megörökítő szentély-freskó is üj, eddig isme­retlen módszerekkel tisztította ki Borsa Antal művész a mennyezet­képet évszázadok füstjéből, porá­ból. A Műemlékek Országos Köz­pontja figyelemmel kísérte a res­taurálást és jószándékú kritikával segítette. Az elmúlt év tapasztala­tain okulva a művész fokozott erő­vel látott neki a főhajó Urunk szí­neváltozását ábrázoló falfestmé­nyének restaurálásához. Ez a munka is befejeződött, így sikerült annyi próbálkozás után a már ve­szendőbe indult Maulpertsch-képe- ket megmenteni. Az új tabernáku- lurni, a helyreállított és kivilágított freskók, valamint a részben meg­tisztított szobrok új ékességei a székesegyháznak. A művészi ér­tékű munkák elvégzése természe­tesen súlyos anyagi áldozatot is követelt. Ezen a téren hálával em­lékezik meg a megyéspüspök kör­levele az állami támogatásról. PEST-BUDAI BETLEHEMEK A szent este ezüstös ködfátyolba burkolózva száll le a főváros ut­cáira. A forgalom még javában zúg, a járművek ontják a népet s még némán állanak a templomok. Egyik-másiknak még az ajtaja is be van zárva, csak az oldalajtón tud belépni a járatos hivő, aki a betlehemet, a karácsonyi templo­mok e kedves ékességét, keresi. A mi magyar templomaink ko­rántsem kelhetnek versenyre e té­ren az olasz, osztrák vagy akár a cseh templomokkal, amelyekben nem egyszer találná ötven, száz­figurás betlehemeket, közöttük valóságos műremekeket, mint ami­lyen például Stammet barokk műve Kallwagban vagy Cvek! és Stapfer cseh betleheme a prága-holesovi- cei Szent Antal-templotnban. De azért a mi betlehemeink is kedvesek. Vidéki városaink közül különösen Pécs és Eger templo­maiban lehet szép képmásait ta­lálni a szent éjszaka szereplőinek. A pálmát e téren országos vi­szonylatban is a pícsi »Szent Fe­renc sebhelyek-lommom viszi el, ahol a szentélyben állítot'ák lel a jászlat és körülötte embernagy- sighan a szent család, a pásztorok és mágusok figuráit. Szép és kedves betlehemeket ta­lálni fővárosi templomainkban is. A legrégibb közülük az óbudai Szent Péter és Pál apostolokról el­nevezett szép és műemlékekkel bő­velkedő templomban található. A jászol-jelenet az egyik mellékoltá­ron áll. A barlangistáWó egyszerű és inkább csak jelképszerű, de ma­guk az egyes figurák igen szépek. Müncheni fafaragás és körülbelül százhetven esztendős. Egyidős a templom főoltárának alakjaival. Kár. hogy a régi figurák mellé újabban beszerzett alakok nem érik el a régiek színvonalát. A budai országúti plébánia­templom betleheme majd egy év­századdal fiatalabb. Tiroli, grödeni munka. Sokkal népesebb, mint az óbudai. Egész kis jubnyáj legel a pásztorok körül. Itt, — éppúgy, mint Óbudán — kedves és úgy lát­szik, régi szokás, hogy a napkeleti bölcseket és kísérőiket csak Víz- kereszt előtt rakják ki az oltárra, amely egyébként a greccói kará­csonyt ábrázolja Kontuly Béla re­mek tolmácsolásában. Ugyancsak grödeni munka a Huba-utcai Boldogasszony-templom betleheme is; ez a főváros leghan gulatosabb karácsony-képe. Nem mellékoltáron áll, mint a legtöbb helyen, hanem a templom bejárata mellett egy fülkében. Ez módot nyújt rá, hogy díszletet és tájat rakjanak a figurák mögé. össze­állítói a legkedvesebb ötletet vá­lasztották ki: odavarázsolták a fül­kébe a betlehemi éjszakát. A vilá­gos barlangistálló felett ott álla­nak. Betlehem tornyai és házai & az ablakokból világosság szűrődik ki. Felettük pedig ragyognak a csilla­gok. Egészen másfajta betlehem-típus az, amit az Orökimádás-templom- ban látni, mely ugyancsak fűiké ben van elhelyezve a bejárat mel­lett. Ha egy szóval akarnók meg­határozni jellegzetességét, azt mondhatnék: öltöztetés betlehem. A gyermeknagyságú figurák kezét mozgatni lehet. A sok kosztüm igen színessé teszi a képet és rengeteg lehetőséget nyújt a díszítő kedv számára. Igen érdekes a Bazilika betle heme. Egyetlen darab az egész je­lenet, tehát nem lehet szétszedni figurákra. Nem annyira látványos­ságra, mint művészi színvonalra törekedett alkotója. A modern egyházművészeti fan­tázia is megtalálja a maga kifeje­zését a városmajori templomban. Nem szoborcsoport, hanem kivá­gott és festett lapos figurákból álló 6zínes, változatos kép. Har­mincnégy figurájával a pestbudai templomok egyik legnépesebb be - lehetne. Hogyan kívánnak a népek újesztendőt? Ahány ház, annyi szokás, ahány nép, annyiképpen kíván egymásnak boldog új eszendöt időtlen idők óta. Mert a szerencse és boldogság kívánás valóban nem mai szokás; megtaláljuk már a legrégibb kuitur- népeknél is. Az ószövetségi zsidók például így üdvözölték egymást a maguk új esztendeje alkalmából: ■»Legyetek előjegyezve egy boldog esztendőre. Fűzzön titeket az élet kötelékeihez Uratok-lstenetek!« A görögök újévi kívánsága olyan, mint egy sóhajtás: »Bárcsak sok évet megérnétek/« A kínai, aki tavasszal kezdte meg a maga újesztendejét, csupa udvariasság jókívánságában is. Szerényen annyit jegyez a rizs­papír üdvözlőlapra: »Tiszteletteljes üdvkívánat a tavaszhozU Ugyanígy a japán: »Engedjétek meg, hogy újévi szerencsekívánatainkat kifejez­zük. Boldog tavaszt!« Sokkal bőbe­szédűbb az arab a maga újévi üd­vözleteiben: »Adja a felséges Isten, hogy ez az év a nyugalom és áldás éve legyen rátok nézve. Legyen mellettetek minden jóban, amit gya­korolni akartok! Nyújtsa meg élete­teket. hogy még gyakran vehessetek búcsút az egyik évtől és léphesse­tek a másikba kijogyhatatlan öröm­ben, az egészség és a boldogság tel­jes birtokában!« A modern népek kívánságai álta­lában rövidebbek, egyszerűek. Az orosz újévi köszöntés: »Üdvözletün­ket küldjük az új évhez és az új szerencséhez«: a lengyel: »Szeren­csét és egészséget az új évhez!«; a cseh: »Szívélyes szerencsekívánatot az új évhez!«; a román: »Még sok évet!«; a finn, dán, norvég, svéd, angol megelégszik a rövid »Boldog újévet!« kívánsággal; a francia va­lamivel bőbeszédűbb: »Legjobb kí­vánságainkat az újév alkalmából!«; körülbelül ugyanígy az olasz is; a spanyol is gratulál az újévhez, a portugál meg éppen bókjait küldi. Talán a legköltőibb a régi szánsz- krit újévi jókívánság: »Szeretet lakozzék az öröm közepeit. Az ellenség között szűnjék az ellen­ségeskedés. Legyen jó dolga az egész világnak, most, hogy az új év beköszön­tött!« A lubllnl katolikus egyetem megnyitása Az elmúlt napokban ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a lublinl katolikus egyetemet. Az ün­nepségen megjelent Wyszinskl bí­boros, Lengyelország prímása is. Iwaniczki, az egyetem új rektora, megnyitóbeszédében elmondta, hogy a katolikusok többmillió zlotyt gyűjtöttek össze az egyetem fenn­tartására. Swift prédikációja Swift Jonathan, a nagy angol szatirikus író, Gulliver szerzője, anglikán lelkész volt. Templomi prédikációiban sem tagadta meg gúnyolódó természetét. A templomi aluszékonyságról szóló beszédéhez alapul az Apostolok Cselekedetei 20. fejezetét vette, melyben el van mondva, hogy Szent Pál egyik hosszúra nyúlt beszéde alatt »egy Eutikes nevű ifjú az ablakpárká­nyon ülvén, s a mély álomtól elnyo­matván, mivelhogy Pál sokáig be- széle, alvás közben leesék a harma­dik emeletről és halva véteték fel.« — Swift hozzáfűzte: »íme a temp­lomi alvás következményei! Mely szerencse, hogy Pál az ifjút újból életre keltette; de figyelmeztetlek benneteket, én ezt nem tudom meg­tenni; de úgy látszik, hogy ti nem is számítotok erre, mert a székeitek oly kényelmesek és biztonságosak, hogy megfordítva: ahhoz kellene csoda, hogy kiessetek belőlük.« Az ezernyeltű Miatyánk Vízbemerülő apátság A franciaországi Pontigny XII. századból származó híres apátsá­gát, amelyben Canterbury Szent Edmund sírja is van, pusztulás fe­nyegeti, mert abban a völgyben fek­szik, amelyet mesterséges tóvá akarnak átalakítani. A völgyben gátak segítségével a Yonne fo­lyócska vizét fogják felduzzasztani. A terv végrehajtásának négy köz­ség teljesen, három község pedig részben áldozatul esnék. Daniel Rops, az ismert katolikus író moz­galmat indított, hogy az apátságot legalább szigetként őrizzék meg, végtére is Franciaország egyik leg­szebb műemléke. Szakértők sze­rint ez nem ütköznék nagyobb ne­hézségbe, mert az épület meglehe­tősen magasan fekszik s így csak kevéssel kellene a mesterséges tó szintjét alacsonyabbra szabni, mint ahogy az eredeti elgondolás kí­vánja. A belsenl hirhedt náci koncentrá­ciós táborban emlékoszlopot állítot­tak fel, amely 22.000 mártír halálát örökíti meg. A januári elsőszombati ájtatosság január 3-án a terézvárosi templom­ban este 6 órakor kezdődik. Az ájtatosságot Szabó Imre püs­pök, budapesti érseki helynök vezeti, a szentbeszédet Körmendi Béla srzentimrevárosi segédlelkész mond­ja. Dr. Jászay Rezső aranymisés piarista, volt katolikus főigazgató, debreceni és budapesti háziönök, hosszabb betegeskedés után, 82 éves korában elhúnyt. Nagy rész­véttel temették el a rákoskeresztúri temetőben. Ott volt a temetésen Czaplk Gyula egri érsek és Sík Sándor rendfőnök vezetéséivel a pia­rista rend valamennyi tagja. A Miatyánkfordításoknak legtel­jesebb modern gyűjteménye egy vidéki papé s megközelítően ezer nyelven és tájszólásban, nem ke­vesebb mint 1380 fordítási válto­zatát tartalmazza' annak az imád­ságnak, amelynek szavait legelő­ször magának Jézusnak ajkai mon­dották el tanítványai előtt. Nincs szöveg, mely nagyobb »nyelvi kar­riert« ért volna meg. Már magtik azok, ak'k akkor ott álltak Jézus körül s legelőször mondták u'ána az imádság szavait, megérték, hogy ugyanezek a mondatok sorra hang­zottak föl nemcsak görögül, lati­nul, hanem szír, kopt, káideus, perzsa, galatai szavakkal is és a sivatag s'a Földközi-'enger összes nyelvein, az egyházatyák korában pedig az európai, ázsiai,, afrikai té­rítés területének minden nyelvén. 1591-ben már volt Rómában egy inkább az érdekesség kedvéért lé­tesített magángyűjtemény, amely kerek száz nyelven tartalmazott MiatyáinWordításokat, míg az 1700 körül keletkezett londoni gyűjte­mény már kétszázötven nyelv több­száz fordításváltozatát foglalta ma­gában. A modern gyűjtés mind­ezeknél többre tör: nemcsak föld­rajzi, hanem történelmi teljessé­gére is azoknak a szövegeknek, amelyekkel a Miatyánk az emberi­ség ajkán megjelent. Ki gondolná például, hogy a Miatyánk az az egyetlen közös imád­ság, amit Európában való megje­lenésük óta ismernek az összes kó­borcigány törzsek ás? Régi, indiai vallásuk már több, mint ezer éve feledésbe ment, ellenben hétszáz év óta minden cigány folyékonyan mondja el az »Amato Dad«, a ci­gány nyelvű Miatyánk szavait; a modern gyűjtés tíz változatát tar­talmazza a cigány Miatyánknak. De megvan a Miatyánk pl. az ős- indiai tamul nyelven is; érdekes­sége az, hogy ennek a nyelvnek vannak a leghosszabb szavai. Ma­radjunk India közelében: a Mi­atyánk öt maláj] nyelven szerepel a gyűjteményben s az India és Ausztrália közti szigetekről négy maori nyelvű változat van. De van 23 kínai, 20 arab és 106 délameri­kai indián nyelvű változat is. Hogy Európára térjünk, ki gon­dolná, hogy olaszul _ 21 változata van? Nem azért, mintha gondolati, tartalmi eltérések volnának a szö­vegben, hanem azért, mert a ké­sőbbi olasz nyelv a latinból szét­esett itáliai lájinyelvek sokaságából fejlődött, nőtt eggyé s a korai kö­zépkorban egészen más nyelven beszélt a lombardi, a toscanai, vagy szicíliai tartományok embere s ajkukon egymástól eltérő eredésű és ejtésű szavakkal hangzott föl a Miatyánk is. S ugyancsak fci gon­dolná, hogy 27 különböző ófrancia szövegváltozata van a Miatyánk­nak? Ezek ugyancsak egymástól eltérő tájnyelveket jelenteni. Még szétágazóbbak a német táj nyel-» vek Miatyámkszövegei, de megvan­nak a germán népvándorlás majd- nem minden törzsének nyelvén, s van szöveg, amely izlandi nyelven, ógermán rúnákkal leírva került elénk! A múltból most nagyot ugorba-) tunk előre, abba az időbe, amikor, fölmerült az -a gondolat, hogy a több, mint ezer nyelven beszélő emberiség nyelvei fölött valamiféle mesterséges műnyelven teremtsék meg a közös érintkezés lehetőségét és ennek a gondolatnak jegyében sorra alkották meg az olyan nyel-i veket, mint a volapük, az eszpe- ranto, idő stb. Nos, 36 ilyen mes- terséges nyelvre van lefordítva á Miatyánk; az ember nem is gon­dolná, hogy egyáltalában volt ennyi műnyel vl Végezetül pedig talán a legérde­kesebb az, hogy a maga eredeti nyelvén, azon a nyelven, amelyen a Miatyánk legelőször elhangzott, Jézus amyanyelvén, az arám nyel­ven: egyáltalában nem maradt ránk a Miatyánk! Máté ugyan ezen a nyelven írta meg evangéliumát és így a Miatyánk is arámul került először lejegyzésre, azonban Máté evangéliumának ez az arám szö­vege elveszett s csak az apostolok életidejével egykorú görög fordítás maradt ránk, noha Szent Jeromos kortársai még tudtak Máté arám nyelvű példányairól. Mai, modern tudósok fordították vissza a görög evangéliumot arámra Krisztus korabeli arám nyelvemlékek szó­kincse alapján. így fordították vissza Jézus anya nyelvére magát a Miatyánkot is. Rómában, a Sant Andrea della Valle-templomban minden évben egyszer arám nyel­ven is mondanak szentmisét s ak­kor az oltárnál ís felhangzik a Miatyánk, vélelmezhetően nagyjá­ból ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel Jézus tanítványai előtt egykor elmondotta... Egy buzgó Jeanne d’Arc tisztelő ügy látszik, í romantikus történe­lemszemlélet vissza-visszajár kísér­teni. Az utóbbi évtizedek egyik ér­dekes kísérlete a történelemtudo­mányban, amire Paul G rí mond francia író vállalkozott. Grimond buzgó híve és tisztelője az orleansi szűznek, szent Jeanne d’Arc-nak. Úgy látszik, nem tudta elviselni a gondolatát, hogy a szent leány oly szomorú módon, máglyán halt meg. Rouen terén. Ezért nem kisebbet állít, mint hogy nem Jeanne d’Arc halt meg a máglyán, hanem egy másik asszony. Grimond kísérlete azonban tel­jesen reménytelen, mert Jeanne d’Arc perének és szomorú halálá­nak úgyszólván minden mozzanata okmányokkal bizonyítható. Mint Galeotto elbe­széléséből értesülünk, Mátyás király egy al­kalommal tudós huma­nistái körében felve­tette a kérdést, mi az oka annak, hogy Jézus Pétert, a*aki elárulta, megtagadta s esküvel erősítette, hogy Krisz­tust nem ismeri, mégis az egyházfőség leg­főbb méltóságával tün­tette ki, Jánost pedig, aki mindhalálig hű maradt hozzá, úgy hogy semmi félelem vagy veszedelem sem tudta eltántorítani tőr­le, jutalom és kitünte­tés nélkül hagyta?« A király társaságá­ban jelen volt történe­tesen egy szicíliai születésű Gattus János nevű pap, Galeotto jellemzése szerint »éleseszü s gyorsfel- fegású, de nagyon mugab'.z'os hittudós, aki azt hiresztelte ma­gáról, hogy a hittudo­mány minden kétes kérdését azonnal meg­fejti.« Nos, ez a Gattus a király kérdésére nagyképűen kijelen­tene, hogy »ez a kér­dés: miért jutalmazta krisztus Pétert, s miért nem Jánost, nem tar­tozik az emberi érte­lem körébe, felülhalad­ja a hittudósok tudá­sát, mert ezt a nehéz és rejtelmes titkot Krisztus magának tar­totta fenn, s még senki soha nem merte kérdés tárgyává tenni«. Mátyás király erre előhozatta Szent Je­romosnak Jovinianus ellen írott munkáját, amelyben a kérdésre vonatkozóan a kővet­kezők olvashatók: »Miért nem Jánosra esett a választás, aki ártatlan volt? A kor határozott, és Péter volt az idősebb, hogy ne egy ifjú, félig-med- dig gyermek kerüljön meglett korú férfiak élére.« Mátyás ehhez még hozzáfűzte saját ma­gyarázatát is: »A bű­nös, áruló és szöke­vény Pétert Krisztus a főpapi méltóságban azért lette az ártatlan János elé, hogy a bű­nösöknek reményt nyújtson a bocsánat elnyerésére. Mert a bű­nös és áruló Péter, aki mint feleséges em­ber ismerte az emberi gyengeségeket és a szenvedély hatalmáét, mestere példáján in­dulva, aki tanítványa bűneit, mikor keserve­sen megsiratta, meg­bocsátotta. s többé nem. tekintette vétkéül — könnyebben bocsána­tot s feloldozást adhat a bűnökbe és szenve­délyekbe merült embe­reknek, s kegyesebben bánhatik a megtérő bűnösökkel. Ha azon­ban az ártatlan és a hitben állhatatos Já­nos lett volna az Egy­ház fejévé a kötés és oldás hatalmával, ö, aki sohasem ismerte meg a szenvedély kí­sértését és erejét s akit semmi szenvedés sem itudott Krisztustól elszakítani — talán minden embert olyan­ná akart volna tenni, amilyen őmaga volt, és a Krisztustól és a hittől eltévelyedetteket s a bűnös szenvedő- lyüeket ridegen vissza­utasította volna magá­tól. Azt hitte volna, hogy az emberek nem gyengeségből, hanem rosszakaratból vétkez­nek s könnyeikkel csak színlelik a bánatot*

Next

/
Thumbnails
Contents