Új Ember, 1964 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-12 / 2. szám

Éésuprisszel bérmentesítve 8P 72. ft., postahivatalnál­­ Könyvtár S­ZEGED Dugonics tér 1? f 4 263-ik pápa Péter nyomdokain­ ál. PÁL szentföldi útja A pápa repülőgépe tehát a Szentföldről visszaérkezett Rómába, ahonnét elindult. Út­ján, kétszer is a Földközi-ten­ger felett, nemcsak az olasz légiflotta díszkísérete, hanem mi is követtük: a földkerek­ségen száz- és százmillió kato­likus szive szorongó figyelme és meghatottsága. Szinte pá­ratlan volt az egyháznak és majdnem a világnak történe­tében is ennek az útnak min­denekelőtt időbeli távolságo­kat átívelő pátosza. A fehér reverendás zarándokban, az első pápa kétszázhatvanhar­madik utódában, mintegy ma­ga Szent Péter látogatta meg azt a földet, ahol Ura és Mes­tere, a kereszténység Megvál­tója született, élt, szenvedett s a mennyekbe ment, s ahon­nét földi helytartója alázato­san és szerényen Rómába in­dult, több mint ezerkilencszáz évvel ezelőtt. A modern idők pápáiról, gyermekkorunk óta meg kel­lett­ szoknunk, hogy soha sem hagyják el — nem hagyhatják el — Rómát, a hívők ott ke­resik fel őket, ott fogadnak, szinte székükhöz és székhe­lyükhöz kötve, s az idők fo­lyamán ez egészen természe­tes is lett. Hogy az utolsó né­hány pápa egy Róma környé­ki nyaralóhelyen töltötte az év legforróbb tüzű heteit, az nem jelentett semmit, hiszen az a Vatikán területéhez számított; úgy tűnt föl, hogy a megvá­lasztott pápa után bezárulnak palotavárosának kapui. Éppen ezért rendkívülinek hatott hogy XXIII. Jánosban vonatra ült a­­pápák sorának megteste­sítője, s Libretóba és Assisibe zarándokolt. Maga az, hogy hosszú-hosszú idők óta először távozott Rómából egy pápa, s vállalkozott több száz kilométe­res útra, jelképes cselekménye­s­nek hatott, noha az út még maradt az itáliai félsziget ha­tárai között. De hogy ő való­ban új korszakát nyitotta meg a pápaságnak, azt mi sem mu­tatja jobban, mint az, hogy utódának már első útja túlve­zetett az európai kontinens határain. A híve ennek, majd a valósága, úgy hatotta át a kereszténység testét, mint va­lami szívdobbanás. A pápa fi­zikai térben való útja körül széttört Róma arany horizont­ja, széttört az itáliai égkör. Akárhová irányult volna is a pápa Európán kívüli utazása, ennek ez az első mondani­valója. De ez az első út a Szent­földre vezetett, s magának en­nek jelentőségét sem lehet le­mérni még, az utazást közvet­lenül követő napokban, az uta­zással majdnem együvé eső pillanatokban. Még csak ma­guknak az eseményeknek rendkívüli szépsége beszél. Az, hogy a pápa annak az első elődjének sírja mellől in­dult, aki még maga is azon a földön született, amelyet most a pápa meglátogatott, és ő maga, a saját személye sze­rint látta, érintette a megtes­tesült Istenembert, a Szenthá­romság második Személyét. A fehér reverendás zarán­dok, VI. Pál pápa, mindenek­előtt azért­­ment Palesztinába, hogy a kereszténység isteni alapítójának földi nyomain imádkozzék. Misézett ama barlang fölött, ahol tenyérnyi ezüst csillag és felirat hirdeti, hogy ott született a világ Meg­váltója. Autón haladt végig azon a hegyi, meredek úton, amelyről Mesterének egyik példabeszéde szólt: „Egy em­ber ment Jeruzsálemből Jeri­kóba.Látta Jeruzsálemet, s amelynek utcáin maga Jézus járt­­a teresz helyét, ahol az oltáriszentséget szerezte, ame­lyet az egyház ma az egész bolygónkon bemutat. Végig­haladt a pápa a Via Dolorosa sikátorain. A Szent Sír templom épület-tömkelegében, látta a szenvedés és a sír he­lyét. Megállt azon a helyen, ahol a mennybe ment s ahol fehérruhás mennyei ifjak megszólították tanítványait: „Galileai férfiak, mit álltok itt, az égre nézve?” Jeruzsá­lemben van a helye annak a Damaszkuszi Kapunak, ame­lyen át megtérése felé indult az a Szent Pál, akinek nevét a pápa viseli, talán programul is a világnak. Felkapaszkodott a Tábor Hegyére, ahol a Szí­neváltozás történt. Járt Názá­­retben, ahol az ő gyermeksé­gének temploma van és Mária kútja. És látta azt a galileai tavat, melynek partján a ke­reszténység legtöbb tanítását adta Jézus, és amelynek vizén az első pápa halász volt — a pápák kezdettől fogva és ma is és minden időkön á­t az ő tiszteletére viselik a Halász­­gyűrűt. És végül az utolsó na­pon beszédet mondott a bet­lehemi barlangból a világnak. Útjában bizonyára ezek a találkozások a legfontosabbak. A többi találkozásairól — pátriárkákkal, államfőkkel, uralkodókkal — most még csak a hírek számolnak be. De máris van ennek a szent­földi látogatásnak egy egészen nagy jelentése. Megmutatja a kereszténységet és pápaságot, mint morális tekintélyt. S ezt nem mutathatta volna meg a pápaság szebben, mint ezzel a szentföldi úttal. IJJAS ANTAL nem más, mint a béke, az igazságosság, az igazság és a szeretet üzenete. VI. Pál pápa az elnök sza­vaira válaszolva többek kö­zött a következőket mondta: — Ma minden jóakaratú ember Róma felé tekint, ami­kor Szent Péter utódai közül első ízben tér vissza egy pápa arra a földre, ahol a keresz­tény vallás bölcsője ringott. Oda, ahol Isten elültette a mustármagot, amely azóta te­rebélyes fává fejlődött. Oda, ahol az evangéliumi jelenetek lejátszódtak. Ahol az Isten Fia emberré lett, e világra szüle­tett, élt, szenvedett,­­ meghalt, feltámadt és a mennybe ment. Utjának célja imádság és en­­gesztelés. Hirdetni az embe­riségnek, hogy nincs más név,­ amelyben üdvözülnünk kelle­ne, mint Jézus áldott neve. Elmegyünk a Szentföldre, hogy megismételjük Péter hit­vallását: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Elmegyünk, hogy felajánljuk neki az egész emberiséget és az ő áldását kérjük az egész világra. Gon­dolatunk a föld minden népé­re irányul e pillanatban és i'mindentót .imáinkba akarunk foglalni Krisztus szülőföldjén. Ezután megáldotta a jelen­levőkét és — ez megható és rendkívüli volt, az egyház és a modern világ egységének nagy jelképes pillanata — on­nét a repülőtérr­öl áldását adta az egész világra.­ A Szentséges Atya bőrön­djei... A beszéd elhangzása után a Szentatya és 30 tagú kísérete,­ élén Tasserant, Cicognani és Testa bíborosokkal, a repülő­tér kápolnájába vonult és rö­vid imát mondott. Eközben a pápa és a kíséret tagjainak poggyászait felvitték a repülő­gépre. A Szentatya poggyásza hét bőröndből és egy hajókoffer­ből állt. A­ bőröndök egy ré­szében — amelyek még mint Montini kardinálist kísérték 1962-es repülőútján, majd a konklávéra, megválasztására őt — személyes tárgyai vol­tak, a többiben és a hajókof­ferben pedig miseruhák és egyházi felszerelések. A mise­ruhákat és az egyházi felsze­reléseket a Szentatya Jeruzsá­lem, Názáret és Betlehem egy­­egy templomának adományoz­ta. Ugyancsak ebben a nagy bőröndben helyezték el azokat az ajándékokat, amelyeket a Szentatya az egyes államfők­nek és magasrangú egyházi és világi személyiségeknek nyúj­tott át. A Dc-8-as fehér lökhajtásoson A pápa „De—8” típusú lök­­hajtásos repülőgépét Gian Mario Zuccarini, az „Alitalia” olasz­­légiforgalmi társaság ve­zérpilótája vezette, aki egyben a társaság helyettes igazgató­ja is. A repülőgép belsejében elhelyeztek egy feszületet és egy loretói MáHa-képet. 8 óra 44 perckor foglalta el a he­lyét a pápa és kísérete. A fe­hérre festett gép a Vatikán fehér-sárga felségjelzését vi­selte szárnyain. Mielőtt a re­pülőgép a levegőbe emelke­dett volna, a pápa odalépett az egyik ablakhoz és megál­dotta a jelenlevőket. A római repülőtér ellenőrző tornyából — a pápának a tö­megben való fennakadása miatt — az előre megállapí­tott­­időnél 10 perccel később továbbították az útvonal kö­vetkező ellenőrző állomásának a jelzését: „Papal-flight” (Pá­pai repülőút). A pápa repülő­gépét az olasz légierő 8 lök­­hajtásos vadászgépe kísérte a nemzetközi vízihatárig. Ez a vadászkíséret Rómától délre, Ponza szigete fölött csatlako­zott a pápai repülőgéphez. A pápai gépet és az olasz va­dászgépeket a légierő két fel­derítő gépe követte, amelyről filmfelvételt készítettek a pápa repülőútjáról. A Szentséges Atya és kísé­rete a repülőgépen fogyasztot­ta el reggelijét és ebédjét. A reggeli gyümölcsből, tojásból és kávéból állott, míg az ebéd alkalmával húslevest, főtt csirkehúst és főzeléket szol­gáltak fel. Szikratáviratok a repülőgépről — Az ázsiai kontinens harangjai Szombaton 9 óra 30 perc óta áradtak szét a pápát vivő repülőgépről a szikratávira­tok. Délelőtt 10 óra 10 perckor a repülőgép Görögország fe­lett haladt keresztül. A pápa üdvözlőtáviratot intézett a gö­rög királyhoz és Szent Pálnak, Görögország apostolának, és az ő védőszentjének áldását kér­te a görög népre. De­ 10 óra 54 perckor haladt át a repülő­gép Ciprus szigete felett; a pápa itt Makariosz orthodox érseket, ciprusi államfőt és or­szágát köszöntötte táviratá­ban, ahol először Pál és Bar­­nabás hirdette az evangéliu­mot. Libanon felett elhaladva a pápa üdvözletét küldte a nép minden vallási és politikai ve­zetőjének. Szíria elnökéhez intézett táviratában ezt mon­dotta a pápa: „A szűkre sza­bott program miatt nem me­hetünk Damaszkuszba, abba a városba, amely a nemzetek apostola megtérésének városa volt, de szerető szívvel küld­jük jókívánságainkat a veze­tőkre és az egész népre.” A repülőgép helyi idő sze­rint 11 óra 45 perckor repült át Beirut fölött, amelynek templomaiban a harangok szóltak. Ezek üdvözölték a pá­pát, midőn elérte az ázsiai szá­razföldet. Amikor a pápát vivő repülő­gép Jordánia fővárosa, Amman fölé érkezett, azoknak, akik várták, már szinte úgy lát­szott, hogy le sem tud szállni a sűrű köd miatt. Hamarosan azonban fölszakadozott a köd­tenger. A­ pápát vivő ,repülő­gép előtt érkezett két másik gép még a levegőben kerin­gett. Ezeken Santos kardiná­lissal, Manila érsekével a fü­­­löp-szigeti zarándokok érkez­tek Ammanba. Ez a két re­pülőgép a sűrű köd miatt több mint egy órán át a repülőtér felett körözött, amíg enge­délyt kaphatott a leszállásra. A pápát vivő lökhajtásos a mi időnk szerint 13 óra 16 perckor szállt le Amman re­pülőterén. A leszállás pillana­tában 21 ágyúból díszlövés üd­vözölte a Szentatyát. A repülő­téren megszámlálhatatlan nagy tömeg várta a pápát. Néhány perccel a gép leszál­lása előtt érkezett a repülő­térre Husszein, Jordánia kirá­lya, a kormány tagjai és sok előkelőség. Amikor a pápa megjelent a repülőgép ajtajá­ban, a tömeg hatalmas üdv­rivalgásban tört ki, fehér ga­lambokat bocsátottak fel és a díszruhás kislányok olajága­kat, és virágokat nyújtottak a pápa felé. Katonai díszszázad állt sorfalat. Amikor a pápa aláhaladt a repülőgép lépcső­jén, felhangzott a jordániai és a pápai himnusz. Husszein ki­rály mosolyogva közeledett a Szentséges Atyához, hogy üd­vözölje. Kezet fogtak, majd a király bemutatta miniszter­elnökét és kormányának tag­jait, míg a pápa a királynak bemutatta a három kardiná­list és a vatikáni méltóságo­kat. A repülőgéptől hosszú vörös szőnyeg vezetett a re­pülőtér csarnokához. A re­pülőtér várócsarnoka fölött a Vatikán s mellette Jordánia zöld-piros-fehér-kék színű zászlaja lengett. Ellépett a díszszázad előtt és bementek a várócsarnok kü­­löntem­ébe. Husszein király üdvözölte a pápát, aki angol nyelvű beszédben válaszolt. Meleg szavakkal megkö­szönte a szívélyes fogadtatást, majd örömét fejezte ki afö­lött, hogy mint alázatos zarán­dok ellátogathat a szenthe­lyekre. Hangsúlyozta, hogy út­ja kizárólag vallási jellegű, mert azért keresi fel a szent­ helyeket, hogy a békéért imádkozzék, amit Krisztus Urunk hagyott tanítványaira. — Isten hallgassa meg imádságunkat és minden jó­akaratú ember imádságát, hogy harmonikus és békés együttélés végre elvezesse az egész világot az igazi testvé­riség világbékéjéhez — fejez­te be beszédét a pápa. A be­szédek elhangzása után Husz­­szein király kísérte a Szent­atyát a gépkocsihoz, majd el­búcsúzott magas vendégétől. Találkozás az Epifánia helyével — Jeruzsálem Ammanból a jordániai had­sereg motoros díszőrsége kí­sérte a pápai gépkocsisort Je­ruzsálem felé. VI. Pál pápa budapesti idő szerint kb. du. 2 órakor haladt át a Jordán folyón, ugyanazon a helyen, ahol valamikor Keresztelő Szent János prédikált és ke­resztelt és ahol Jézus keresz­telésekor szózat hangzott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mk. 1,11.) Roppant nagy pillanat! Ez az első találkozás Krisztus nyomaival. A pápa kiszállt. Imádkozott és rövid ideig idő­zött az Epifánia, Jézusnak a Szentlélek által Megváltóként való megnyilatkoztatása kó­­helyén, ugyanazon a helyen, ahol az első apostolok álltak. (Folytatás a 2. oldalon) Ünnepélyes és megható indulás Rómából Szombaton, január 4-én, reggel hét óra 20 perckor ér­kezett le a pápa az apostoli palota Da­mazusz-udvarába s foglalta el helyét a pápai himnusz hangjai­ mellett ab­ban a nagy, nyitott, fekete Mercedes-gépkocsiban, amely­nek Róma repülőterére kellett vinnie őt. Hideg, verőfényes reggel Róma felett, amely tel­jesen a pápa zarándoklásának lázában élt — az utcákon a pápák sárga-fehér és az olasz nemzeti színek zöld-fehér­­vörös lobogótengere. A pápa a Konzisztóriumok Terméből jött le, ahol előzőleg fogadta a bíboros,a testület Rómában levő összes tagjait, akiktől külön-külön személyesen is el­búcsúzott, majd összességük­ben megáldotta kardinálisait. Az a kísérete, amely a Vati­kánból kísérte a repülőtérig, már negyedórával az indulás előtt gyülekezett a Damazusz­­udvar autó-kolonnádja mel­lett,­ s az a harminc főnyi kí­séret, amely a Szentföldre kí­sérte őt, szintén már reggel két óra után néhány perccel megérkezett a repülőtérre. A Szent Péter téren már napkelte előtt több ezer ró­mai és külföldi zarándok gyűlt össze, hogy tanúi lehes­senek a történelmi esemény­nek. A pápa gépkocsija és a vatikáni autó­sdr fél nyolckor ért a térre — a pápa fehér reverendában, gépkocsijából fogadta az éljenzők hódolatát és megáldotta őket. A búcsúzkodó római nép szeretetének viharában néhány pillanat múlva már el is érték a Citta del Vaticano halálát. Itt, az olasz területnek már első méterein, az olasz kor­mány küldöttsége, élén Sara­­gat külügyminiszterrel, üdvö­zölte a Szentséges Atyát. Az kiszállt autójából, pár pillana­tig elbeszélgetett a külügymi­niszterrel és a kíséret tagjai­val. Az olasz autók csatlakoz­tak a vatikániakhoz s a repü­lőtérig kísérték ki a pápát. Végig az útvonalon, ame­lyen a gépkocsisor elhaladt, tízezrek álltak sorfalat, kala­pokat és fehér kendőket len­getve üdvözölték Róma mind a négyszáz templomának ha­rangzúgásában. A pápát kísérő kettős gép­kocsisor végighajtatott a Via della Conciliazionen, a Tibe­­ris mentén, a repülőtér­ felé elhaladt a „Regina Coeli” börtön előtt, amelyet a meg­boldogult XXIII. János pápa meglátogatott annak idején, s ahol úgy szólította a rabokat: „Kedves fiaim!” A foglyok engedélyt kaptak arra, hogy a fogház előtt felsorakozva üdvözöljék a Szentatyát, aki a börtön előtt meg is állt s néhány megrendítően szép mondat után a térdreborult fe­­gyenceket megáldotta. Tijból a római utcák tengere, az ösz­­szes római harangok hangja, a repülőtérre vezető útvonal szélén gyűlt búcsúzó tömeg az öröm, aggódás, szeretet va­lóságos viharában és extázisá­­ban. Az autó­sor el is akadt egyszer, olyan sűrű tömeg vet­te körül, így tízpercnyi késés­sel ér­tek ki a repülőtérre.­ ­ Búcsú az olasz kormánytól és áldás az egész világnak a repülőtérről A repülőtér dísztribünjén foglalt helyet Segni olasz ál­lamelnök, Moro miniszterel­nök, a kormány tagjai és a diplomaták. Segni olasz állam­elnök rövid beszédben köszön­tötte a Szentatyát és kifejezte az egész olasz nép jókívánsá­gait a zarándoklat alkalmá­val. — Szentséged útja — mon­dotta az elnök — rendkívüli jelentőségű minden jóakaratú ember számára a földön. Itá­lia két évezred óta Krisztus hitét vallja és a keresztény ideált akarja követni, amely Katolikus betont sdöt. január 12 A pápa távirata Jeruzsálemből az államfőkhöz A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnökéhez a következő távirat érkezett Jeruzsálemből: „Őexcellenciája az Elnöki Tanács elnökének, Budapest, Magyarország. — A szent városból, Jeruzsálemből biztosí­tani kívánjuk Önt forró imádságainkról, amelyekkel Isten­hez fordulunk minden nép jólétéért és békéjéért, az igazsá­gosságban és testvéri szeretetben. VI. Pál pápa.”

Next