Új Ember, 1964 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-12 / 2. szám

Éésuprisszel bérmentesítve 8P 72. ft., postahivatalnál Könyvtár SZEGED Dugonics tér 1? f 4 263-ik pápa Péter nyomdokain ál. PÁL szentföldi útja A pápa repülőgépe tehát a Szentföldről visszaérkezett Rómába, ahonnét elindult. Útján, kétszer is a Földközi-tenger felett, nemcsak az olasz légiflotta díszkísérete, hanem mi is követtük: a földkerekségen száz- és százmillió katolikus szive szorongó figyelme és meghatottsága. Szinte páratlan volt az egyháznak és majdnem a világnak történetében is ennek az útnak mindenekelőtt időbeli távolságokat átívelő pátosza. A fehér reverendás zarándokban, az első pápa kétszázhatvanharmadik utódában, mintegy maga Szent Péter látogatta meg azt a földet, ahol Ura és Mestere, a kereszténység Megváltója született, élt, szenvedett s a mennyekbe ment, s ahonnét földi helytartója alázatosan és szerényen Rómába indult, több mint ezerkilencszáz évvel ezelőtt. A modern idők pápáiról, gyermekkorunk óta meg kellett szoknunk, hogy soha sem hagyják el — nem hagyhatják el — Rómát, a hívők ott keresik fel őket, ott fogadnak, szinte székükhöz és székhelyükhöz kötve, s az idők folyamán ez egészen természetes is lett. Hogy az utolsó néhány pápa egy Róma környéki nyaralóhelyen töltötte az év legforróbb tüzű heteit, az nem jelentett semmit, hiszen az a Vatikán területéhez számított; úgy tűnt föl, hogy a megválasztott pápa után bezárulnak palotavárosának kapui. Éppen ezért rendkívülinek hatott hogy XXIII. Jánosban vonatra ült apápák sorának megtestesítője, s Libretóba és Assisibe zarándokolt. Maga az, hogy hosszú-hosszú idők óta először távozott Rómából egy pápa, s vállalkozott több száz kilométeres útra, jelképes cselekményesnek hatott, noha az út még maradt az itáliai félsziget határai között. De hogy ő valóban új korszakát nyitotta meg a pápaságnak, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy utódának már első útja túlvezetett az európai kontinens határain. A híve ennek, majd a valósága, úgy hatotta át a kereszténység testét, mint valami szívdobbanás. A pápa fizikai térben való útja körül széttört Róma arany horizontja, széttört az itáliai égkör. Akárhová irányult volna is a pápa Európán kívüli utazása, ennek ez az első mondanivalója. De ez az első út a Szentföldre vezetett, s magának ennek jelentőségét sem lehet lemérni még, az utazást közvetlenül követő napokban, az utazással majdnem együvé eső pillanatokban. Még csak maguknak az eseményeknek rendkívüli szépsége beszél. Az, hogy a pápa annak az első elődjének sírja mellől indult, aki még maga is azon a földön született, amelyet most a pápa meglátogatott, és ő maga, a saját személye szerint látta, érintette a megtestesült Istenembert, a Szentháromság második Személyét. A fehér reverendás zarándok, VI. Pál pápa, mindenekelőtt azértment Palesztinába, hogy a kereszténység isteni alapítójának földi nyomain imádkozzék. Misézett ama barlang fölött, ahol tenyérnyi ezüst csillag és felirat hirdeti, hogy ott született a világ Megváltója. Autón haladt végig azon a hegyi, meredek úton, amelyről Mesterének egyik példabeszéde szólt: „Egy ember ment Jeruzsálemből Jerikóba.Látta Jeruzsálemet, s amelynek utcáin maga Jézus járta teresz helyét, ahol az oltáriszentséget szerezte, amelyet az egyház ma az egész bolygónkon bemutat. Végighaladt a pápa a Via Dolorosa sikátorain. A Szent Sír templom épület-tömkelegében, látta a szenvedés és a sír helyét. Megállt azon a helyen, ahol a mennybe ment s ahol fehérruhás mennyei ifjak megszólították tanítványait: „Galileai férfiak, mit álltok itt, az égre nézve?” Jeruzsálemben van a helye annak a Damaszkuszi Kapunak, amelyen át megtérése felé indult az a Szent Pál, akinek nevét a pápa viseli, talán programul is a világnak. Felkapaszkodott a Tábor Hegyére, ahol a Színeváltozás történt. Járt Názáretben, ahol az ő gyermekségének temploma van és Mária kútja. És látta azt a galileai tavat, melynek partján a kereszténység legtöbb tanítását adta Jézus, és amelynek vizén az első pápa halász volt — a pápák kezdettől fogva és ma is és minden időkön át az ő tiszteletére viselik a Halászgyűrűt. És végül az utolsó napon beszédet mondott a betlehemi barlangból a világnak. Útjában bizonyára ezek a találkozások a legfontosabbak. A többi találkozásairól — pátriárkákkal, államfőkkel, uralkodókkal — most még csak a hírek számolnak be. De máris van ennek a szentföldi látogatásnak egy egészen nagy jelentése. Megmutatja a kereszténységet és pápaságot, mint morális tekintélyt. S ezt nem mutathatta volna meg a pápaság szebben, mint ezzel a szentföldi úttal. IJJAS ANTAL nem más, mint a béke, az igazságosság, az igazság és a szeretet üzenete. VI. Pál pápa az elnök szavaira válaszolva többek között a következőket mondta: — Ma minden jóakaratú ember Róma felé tekint, amikor Szent Péter utódai közül első ízben tér vissza egy pápa arra a földre, ahol a keresztény vallás bölcsője ringott. Oda, ahol Isten elültette a mustármagot, amely azóta terebélyes fává fejlődött. Oda, ahol az evangéliumi jelenetek lejátszódtak. Ahol az Isten Fia emberré lett, e világra született, élt, szenvedett, meghalt, feltámadt és a mennybe ment. Utjának célja imádság és engesztelés. Hirdetni az emberiségnek, hogy nincs más név, amelyben üdvözülnünk kellene, mint Jézus áldott neve. Elmegyünk a Szentföldre, hogy megismételjük Péter hitvallását: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Elmegyünk, hogy felajánljuk neki az egész emberiséget és az ő áldását kérjük az egész világra. Gondolatunk a föld minden népére irányul e pillanatban és i'mindentót .imáinkba akarunk foglalni Krisztus szülőföldjén. Ezután megáldotta a jelenlevőkét és — ez megható és rendkívüli volt, az egyház és a modern világ egységének nagy jelképes pillanata — onnét a repülőtérröl áldását adta az egész világra. A Szentséges Atya bőröndjei... A beszéd elhangzása után a Szentatya és 30 tagú kísérete, élén Tasserant, Cicognani és Testa bíborosokkal, a repülőtér kápolnájába vonult és rövid imát mondott. Eközben a pápa és a kíséret tagjainak poggyászait felvitték a repülőgépre. A Szentatya poggyásza hét bőröndből és egy hajókofferből állt. A bőröndök egy részében — amelyek még mint Montini kardinálist kísérték 1962-es repülőútján, majd a konklávéra, megválasztására őt — személyes tárgyai voltak, a többiben és a hajókofferben pedig miseruhák és egyházi felszerelések. A miseruhákat és az egyházi felszereléseket a Szentatya Jeruzsálem, Názáret és Betlehem egyegy templomának adományozta. Ugyancsak ebben a nagy bőröndben helyezték el azokat az ajándékokat, amelyeket a Szentatya az egyes államfőknek és magasrangú egyházi és világi személyiségeknek nyújtott át. A Dc-8-as fehér lökhajtásoson A pápa „De—8” típusú lökhajtásos repülőgépét Gian Mario Zuccarini, az „Alitalia” olaszlégiforgalmi társaság vezérpilótája vezette, aki egyben a társaság helyettes igazgatója is. A repülőgép belsejében elhelyeztek egy feszületet és egy loretói MáHa-képet. 8 óra 44 perckor foglalta el a helyét a pápa és kísérete. A fehérre festett gép a Vatikán fehér-sárga felségjelzését viselte szárnyain. Mielőtt a repülőgép a levegőbe emelkedett volna, a pápa odalépett az egyik ablakhoz és megáldotta a jelenlevőket. A római repülőtér ellenőrző tornyából — a pápának a tömegben való fennakadása miatt — az előre megállapítottidőnél 10 perccel később továbbították az útvonal következő ellenőrző állomásának a jelzését: „Papal-flight” (Pápai repülőút). A pápa repülőgépét az olasz légierő 8 lökhajtásos vadászgépe kísérte a nemzetközi vízihatárig. Ez a vadászkíséret Rómától délre, Ponza szigete fölött csatlakozott a pápai repülőgéphez. A pápai gépet és az olasz vadászgépeket a légierő két felderítő gépe követte, amelyről filmfelvételt készítettek a pápa repülőútjáról. A Szentséges Atya és kísérete a repülőgépen fogyasztotta el reggelijét és ebédjét. A reggeli gyümölcsből, tojásból és kávéból állott, míg az ebéd alkalmával húslevest, főtt csirkehúst és főzeléket szolgáltak fel. Szikratáviratok a repülőgépről — Az ázsiai kontinens harangjai Szombaton 9 óra 30 perc óta áradtak szét a pápát vivő repülőgépről a szikratáviratok. Délelőtt 10 óra 10 perckor a repülőgép Görögország felett haladt keresztül. A pápa üdvözlőtáviratot intézett a görög királyhoz és Szent Pálnak, Görögország apostolának, és az ő védőszentjének áldását kérte a görög népre. De 10 óra 54 perckor haladt át a repülőgép Ciprus szigete felett; a pápa itt Makariosz orthodox érseket, ciprusi államfőt és országát köszöntötte táviratában, ahol először Pál és Barnabás hirdette az evangéliumot. Libanon felett elhaladva a pápa üdvözletét küldte a nép minden vallási és politikai vezetőjének. Szíria elnökéhez intézett táviratában ezt mondotta a pápa: „A szűkre szabott program miatt nem mehetünk Damaszkuszba, abba a városba, amely a nemzetek apostola megtérésének városa volt, de szerető szívvel küldjük jókívánságainkat a vezetőkre és az egész népre.” A repülőgép helyi idő szerint 11 óra 45 perckor repült át Beirut fölött, amelynek templomaiban a harangok szóltak. Ezek üdvözölték a pápát, midőn elérte az ázsiai szárazföldet. Amikor a pápát vivő repülőgép Jordánia fővárosa, Amman fölé érkezett, azoknak, akik várták, már szinte úgy látszott, hogy le sem tud szállni a sűrű köd miatt. Hamarosan azonban fölszakadozott a ködtenger. A pápát vivő ,repülőgép előtt érkezett két másik gép még a levegőben keringett. Ezeken Santos kardinálissal, Manila érsekével a fülöp-szigeti zarándokok érkeztek Ammanba. Ez a két repülőgép a sűrű köd miatt több mint egy órán át a repülőtér felett körözött, amíg engedélyt kaphatott a leszállásra. A pápát vivő lökhajtásos a mi időnk szerint 13 óra 16 perckor szállt le Amman repülőterén. A leszállás pillanatában 21 ágyúból díszlövés üdvözölte a Szentatyát. A repülőtéren megszámlálhatatlan nagy tömeg várta a pápát. Néhány perccel a gép leszállása előtt érkezett a repülőtérre Husszein, Jordánia királya, a kormány tagjai és sok előkelőség. Amikor a pápa megjelent a repülőgép ajtajában, a tömeg hatalmas üdvrivalgásban tört ki, fehér galambokat bocsátottak fel és a díszruhás kislányok olajágakat, és virágokat nyújtottak a pápa felé. Katonai díszszázad állt sorfalat. Amikor a pápa aláhaladt a repülőgép lépcsőjén, felhangzott a jordániai és a pápai himnusz. Husszein király mosolyogva közeledett a Szentséges Atyához, hogy üdvözölje. Kezet fogtak, majd a király bemutatta miniszterelnökét és kormányának tagjait, míg a pápa a királynak bemutatta a három kardinálist és a vatikáni méltóságokat. A repülőgéptől hosszú vörös szőnyeg vezetett a repülőtér csarnokához. A repülőtér várócsarnoka fölött a Vatikán s mellette Jordánia zöld-piros-fehér-kék színű zászlaja lengett. Ellépett a díszszázad előtt és bementek a várócsarnok különtemébe. Husszein király üdvözölte a pápát, aki angol nyelvű beszédben válaszolt. Meleg szavakkal megköszönte a szívélyes fogadtatást, majd örömét fejezte ki afölött, hogy mint alázatos zarándok ellátogathat a szenthelyekre. Hangsúlyozta, hogy útja kizárólag vallási jellegű, mert azért keresi fel a szent helyeket, hogy a békéért imádkozzék, amit Krisztus Urunk hagyott tanítványaira. — Isten hallgassa meg imádságunkat és minden jóakaratú ember imádságát, hogy harmonikus és békés együttélés végre elvezesse az egész világot az igazi testvériség világbékéjéhez — fejezte be beszédét a pápa. A beszédek elhangzása után Huszszein király kísérte a Szentatyát a gépkocsihoz, majd elbúcsúzott magas vendégétől. Találkozás az Epifánia helyével — Jeruzsálem Ammanból a jordániai hadsereg motoros díszőrsége kísérte a pápai gépkocsisort Jeruzsálem felé. VI. Pál pápa budapesti idő szerint kb. du. 2 órakor haladt át a Jordán folyón, ugyanazon a helyen, ahol valamikor Keresztelő Szent János prédikált és keresztelt és ahol Jézus keresztelésekor szózat hangzott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mk. 1,11.) Roppant nagy pillanat! Ez az első találkozás Krisztus nyomaival. A pápa kiszállt. Imádkozott és rövid ideig időzött az Epifánia, Jézusnak a Szentlélek által Megváltóként való megnyilatkoztatása kóhelyén, ugyanazon a helyen, ahol az első apostolok álltak. (Folytatás a 2. oldalon) Ünnepélyes és megható indulás Rómából Szombaton, január 4-én, reggel hét óra 20 perckor érkezett le a pápa az apostoli palota Damazusz-udvarába s foglalta el helyét a pápai himnusz hangjai mellett abban a nagy, nyitott, fekete Mercedes-gépkocsiban, amelynek Róma repülőterére kellett vinnie őt. Hideg, verőfényes reggel Róma felett, amely teljesen a pápa zarándoklásának lázában élt — az utcákon a pápák sárga-fehér és az olasz nemzeti színek zöld-fehérvörös lobogótengere. A pápa a Konzisztóriumok Terméből jött le, ahol előzőleg fogadta a bíboros,a testület Rómában levő összes tagjait, akiktől külön-külön személyesen is elbúcsúzott, majd összességükben megáldotta kardinálisait. Az a kísérete, amely a Vatikánból kísérte a repülőtérig, már negyedórával az indulás előtt gyülekezett a Damazuszudvar autó-kolonnádja mellett, s az a harminc főnyi kíséret, amely a Szentföldre kísérte őt, szintén már reggel két óra után néhány perccel megérkezett a repülőtérre. A Szent Péter téren már napkelte előtt több ezer római és külföldi zarándok gyűlt össze, hogy tanúi lehessenek a történelmi eseménynek. A pápa gépkocsija és a vatikáni autósdr fél nyolckor ért a térre — a pápa fehér reverendában, gépkocsijából fogadta az éljenzők hódolatát és megáldotta őket. A búcsúzkodó római nép szeretetének viharában néhány pillanat múlva már el is érték a Citta del Vaticano halálát. Itt, az olasz területnek már első méterein, az olasz kormány küldöttsége, élén Saragat külügyminiszterrel, üdvözölte a Szentséges Atyát. Az kiszállt autójából, pár pillanatig elbeszélgetett a külügyminiszterrel és a kíséret tagjaival. Az olasz autók csatlakoztak a vatikániakhoz s a repülőtérig kísérték ki a pápát. Végig az útvonalon, amelyen a gépkocsisor elhaladt, tízezrek álltak sorfalat, kalapokat és fehér kendőket lengetve üdvözölték Róma mind a négyszáz templomának harangzúgásában. A pápát kísérő kettős gépkocsisor végighajtatott a Via della Conciliazionen, a Tiberis mentén, a repülőtér felé elhaladt a „Regina Coeli” börtön előtt, amelyet a megboldogult XXIII. János pápa meglátogatott annak idején, s ahol úgy szólította a rabokat: „Kedves fiaim!” A foglyok engedélyt kaptak arra, hogy a fogház előtt felsorakozva üdvözöljék a Szentatyát, aki a börtön előtt meg is állt s néhány megrendítően szép mondat után a térdreborult fegyenceket megáldotta. Tijból a római utcák tengere, az öszszes római harangok hangja, a repülőtérre vezető útvonal szélén gyűlt búcsúzó tömeg az öröm, aggódás, szeretet valóságos viharában és extázisában. Az autósor el is akadt egyszer, olyan sűrű tömeg vette körül, így tízpercnyi késéssel értek ki a repülőtérre. Búcsú az olasz kormánytól és áldás az egész világnak a repülőtérről A repülőtér dísztribünjén foglalt helyet Segni olasz államelnök, Moro miniszterelnök, a kormány tagjai és a diplomaták. Segni olasz államelnök rövid beszédben köszöntötte a Szentatyát és kifejezte az egész olasz nép jókívánságait a zarándoklat alkalmával. — Szentséged útja — mondotta az elnök — rendkívüli jelentőségű minden jóakaratú ember számára a földön. Itália két évezred óta Krisztus hitét vallja és a keresztény ideált akarja követni, amely Katolikus betont sdöt. január 12 A pápa távirata Jeruzsálemből az államfőkhöz A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökéhez a következő távirat érkezett Jeruzsálemből: „Őexcellenciája az Elnöki Tanács elnökének, Budapest, Magyarország. — A szent városból, Jeruzsálemből biztosítani kívánjuk Önt forró imádságainkról, amelyekkel Istenhez fordulunk minden nép jólétéért és békéjéért, az igazságosságban és testvéri szeretetben. VI. Pál pápa.”