Új Ember, 1967 (23. évfolyam, 1-53. szám)

1967-12-03 / 49. szám

KATOLIKUS SZEMMEL em könnyű feladat a fejlődő szellemet beavatni az élet létrejöttének, a születésnek ismeretébe. Az ügyben máig sem szűnt meg a vita illetékesek között. Az egyik rész azt az álláspontot vallja — keleten és nyugaton egyaránt — hogy a szülők legyenek »őszinték» gyermekeikhez, s egyre-másra jelennek meg az olyan könyvek, mint például K. Schweinitz angol pedagógus »Hogy jönnek a gyermekek a világra« című népszerűsítő írása, amely illusztrálva mutatja be kiskorú olvasóinak, hogyan szaporodnak a halak, madarak, négylábúak, s végül az ember. Kornel Csukovszkij, az ismert szovjet ifjúsági író viszont a Szputnyik című lapban arról ír, hogy téves dolog túl korán felvilágosítani a gyermeket a születés kérdéseiről. S ez a »felvilágosítás», amely akérdésnek csupán a biológiai részét tárja fel, tulajdonképp hazugság, mert nem magyarázza — nem is tudja — azt a tényezőt benne, ami az embert minden más lénytől megkülönbözteti: a szerelmet*". »Ha a gyermeknek nem mondunk el semmit ezekről az érzésekről, amelyek összességét szerelemnek hívjuk — írja a szovjet író állásfoglalását ismertető cikkében a jugoszláviai Magyar Szó sorránál fogva vezetjük, becsapjuk és megrövidítjük őket. Mert akkor kirekesztjük világukból a halhatatlan szerelmeseket .... Azért úgy tartom, hogy az ősrégi gólyamese sokkal ártatlanabb hazugság, mint a modern »tudományos» magyarázatok, amelyekkel a mai szülők traktálják a gyermekeiket ...» De nem elég a felvilágosítás. Nevelni kell. S nem lehet felcserélni a kettőt. Először nevelni kell: a családi élet szépségeinek tudatosítására, önfegyelemre, áldozatkészségre. Mert csak ezek birtokában érti meg a születés és élet értelmét és a szerelem szépségét és nagyságát. A Jehova tanúi szekta prédikátorával csinált interjút Rózsa László, és írása »Fél lábbal a földi világban« címmel jelent meg a Népszabadságban. A cikk hangja, sehol sem támadó vagy gúnyos, sem a bevett vallásokkal, sem pedig a főleg bibliaolvasással hitet gerjesztő szekta egyik vándorapostolával szemben. Megjegyzi róla :Bukovinai székely. A háború ostora űzte határokon át, míg idetalált a távoli Istensegíts faluból. Cipész. Ismerősei azt mondják, aranykezű mester volt. Egy bonyhádi szövetkezetben dolgozott. Aztán tüdőasztmája miatt leszázalékolták. Most rokkantsági nyugdíjból él... vékony lábán ormótlan, sáros bakancs arról árulkodik, hogy gazdája aznap sokat gyalogolt ...« örülünk ennek a hangnak, amely a lépten-nyomon bibliából idéző emberről megállapítja, hogy »arcát az igazság boldog és megszállott birtoklásának diadala önti el«. Ha tőlünk különböző meggyőződésű emberek hitéről ítéletet mondunk, mindnyájunknak ezt a lojalitást kellene gyakorolnunk. De nekünk, katolikusoknak egyébként is tanúságos ez a beszámoló. Ha tőlünk távoli nézőpontból is, de fénycsóvát vet az ember bibliaolvasási szomjúságára. Igazolása ez is a zsinat ama törekvéseinek, hogy minél több ember forgassa otthonában is a bibliát, a lélek, az emberség és a krisztusi igék kiapadhatatlan forrását. Iodalmi és művészeti antológia: ez a »műfaja« a nyugati Dunántúl évente háromszor megjelenő, igen jól szerkesztett, igen jó színvonalú közlönyének, az Életünknek. Ezek a tízéves kötetek megérdemelnék, hogy többen ismerjék és olvassák őket; jól példázzák, hogyan lehet valami »helyi» anélkül, hogy provinciális lenne, és hogyan lehet azt, ami témájánál fogva — a szó sajátos értelmében — »provinciális«, egyetemes értékűvé tenni. Nemrégen megjelent idei második számában különös érdeklődéssel olvastuk Kantár Lajos tanulmányát: A könyvtárügy kezdetei Szombathelyen. Alapos, és alaposan dokumentált munka szolgál számunkra »szűkebb« tanulsággal is. Mégpedig azzal, hogy bizonyára gyümölcsöző lenne, ha úgynevezett »egyházi« könyvtárainkat nagyobb figyelemben részesítenénk, és anyagukat is, történetüket is, szerepüket is újra földolgoznánk, friss módszerekkel, friss szempontokkal, és az új társadalomtörténeti — művelődéstörténeti kutatások ismeretében. Kuntár Lajos a múlt század kiváló bibliográfusát, Szabó Károlyt idézi, megállapításait mind a püspöki könyvtárról, mind a premontreiekéről, ahol — írta Szabó Károly — »a tanítást szolgáló bel- és külföldi legújabb tudományos irodalom számos becses terméke is megtalálható«. Egyébként, mondja Kuntár Lajos, »az egyház nem kívánta a közműveltség emelését s terjesztését, hosszú ideig nem nyitotta meg a könyvtárainak kapuit, a fölhalmozódott nagy menynyiségű könyvhöz csak előjogokkal lehetett hozzájutni«. Valószínűleg éppen ez az, amit alaposabban meg kellene vizsgálni. Azt tudniillik, mennyiben volt egyáltalán igény az akkori társadalomban ezeknek (éppen ezeknek az anyagokban már nem valami »modern», és megvizsgálandó lenne, mennyiben nem modern és miért nem modern) könyvtáraknak a használatára; egyáltalán mennyiben emelhették volna az akkor már világi jellegű és irányú közművelődést; és mennyiben voltak valóban »előjogokhoz kötötten« zártak. (Géfin Gyula szerint például, akinél aligha van Szombathely múltjának és kultúrájának alaposabb ismerője, a székesegyházi könyvtárat világiak is használhatták, bár persze semmiképp sem szabad mai értelemben vett »kölcsönkönyvtárra» gondolni.) Olyan kérdések ezek, amelyeknek a kutatása és feldolgozása az egyháztörténet számára is, a művelődéstörténet számára is haszonnal járna. 1. Varázslat címmel írt lírai jellegű naplócikket az Élet és Irodalomban Szabó Pál. Az érdekes írásban arról számol be, hogy valamelyik reggel ijesztő pontossággal visszavarázsolta az előző napot. Évtizedek óta teafőzéssel kezdi a reggeleket, s amíg a teavíz felforr, az újságokat tanulmányozza át. Ezen a reggelen azonban véletlenül az előző napi újság került ismét a kezébe, és csodálkozva kérdezte magától, vajon tegnap óta valóban nem változott semmi? Aztán elgondolkodik, és a furcsa »varázslat« nyomán úgy érzi, hogy az emberi élet általában egyhangú lett. A reggelek egyformák: fő a teavíz, s közben peregnek az újság lapjai. Mások ugyanabban az időben pontosan hatszázhuszonhat lépést tesznek az autóbusz megállójáig, ott megveszik a reggeli lapot, s ha a körülmények véletlen összjátéka úgy hozza, hát könyöküket is ugyanabba a gyomorba mélyesztik, mint az előző reggelen pontban ugyanakkor. Árad a civilizáció, szinte napról napra éri el hatalmas, új gépi eredményeit a technika, de az emberi gondolkodás mintha egyre szegényesülne s egyhangúsodna — fejezi be írását Szabó Pál. Valójában sokan úgy érzik, hogy napjaink »kínzó egyhangúsággal« peregnek, hétről hétre, hónapról hónapra »robotolnak«, s évek múlnak el egymás után tartalmatlanul, színtelenül. Az egész világon élő probléma ez, vannak szociológusok, akik már tanulmányokat írnak a napok »tartalmasításáról«. Pedig talán csak egy-két percet kellene arra gondolnunk, mit is tettünk aznap, miért is tettük, kinek voltunk hasznára, s kinek lehetünk. »Esti lelkiismeretvizsgálatnak« is nevezhetjük ezt a kötetlen gondolkodást, amelynek végső soron épp az az értelme és jelentősége, hogy célt és értelmet ad tetteinknek, s bekapcsol a közösségi áramkörbe, melynek egyik fő mozgatója a napról napra megújuló, értelmes és segíteni akaró — szeretet. 2 . Usír*$& i Hakim érsek lett az új melkita pátriárka A melkita-katolikus egyház szinódusa Georges Hakimot, Haifa, Názáret és Galilea érsekét választotta Antiochia és egész Kelet, valamint Jeruzsálem és Alexandria pátriárkájává — jelenti a »Daily News« Budapesten megjelenő angol—német nyelvű napilap. Hakim érsek, aki Maximos IV. Laigh pátriárka utódja, Maximos Hakim néven foglalja el pátriárkái székét. A melkita katolikus egyház választó szent szinódusát huszonegy püspök alkotta, akik a libanoni görög, a szír, a jordániai, az EAK-beli, az izraeli, valamint az észak- és dél-amerikai híveket képviselték. Új holt-tengeri tekercs Yigael Yadin professzor, a jeruzsálemi egyetem régészeti intézetének vezetője bejelentette, hogy minden eddiginél nagyobb méretű lelet került elő a holt-tengeri barlangokból, a hajdani esszénus szekta telephelyeiről. A tekercs nyolc és fél méter hosszú, több mint egy méterrel hosszabb, mint az 1950-ben megtalált Izaiás kézirat tartalmát tekintve egyedülálló. Részleteiben még nem elemezték ki, azonban az első átolvasás alapján annyit máris megállapítotak, hogy jelentősen gyarapítja az esszénusokra, életükre vonatkozó ismereteinket. Felsorolta ünnepeiket, ismerteti például bor- és olajünnepüket. Bepillantást enged életrendjükbe, életszabályaikba, például hogyan szabályozták meg a tisztulási szertartásukat Külön fejezet foglalkozik a templom leírásával. Ez arra enged következtetni, hogy nem a régi templomról, hanem egy építendő szentélyről van benne szó. André Dupont-Sommer, a holt-tengeri leletek ismert francia szakértője az új lelet kapcsán rámutat, hogy a holttengeri »kézirat iránya« távolról se tekinthető kimerítettnek s még újabb érdekes és meglepő leletekre lehet számítani. Napi szentírásolvasás Egy svájci katolikus orvosnő írta a bibliaolvasásról: »A folytatólagos szentírásolvasás a laikusnak, akinek nincs egészen szilárd napirendje, az elmélkedése. Bármily rövid legyen az idő, nyissuk ki a szentírást ott, ahol tegnap abbahagytuk, még ha a mondat közepén lett volna is. Egy villám-elmélkedés rend és állandóság szempontjából jobb, mint a semmilyen. Napközben villanásnyi felpillantások Istenhez előkészítik az elmélkedést. Egy szó elegendő, hogy bensőségessé legyünk.« Dec. 3. Vasárnap. Szentlecke: Róm. 13,11—14. Evangélium: Szent Lukács szerint 21, 25—33. Dec. 4. Hétfő. Római levél 4.1— 12. Ábrahám, a hit példaképe. Dec. 5. Kedd. Római levél 4,13—25. Isten ígérete és a hit. Dec. 6. Szerda. Római levél 5.1— 11, a megigazulás első eredménye: békesség Istennel. Dec. 7. Csütörtök. Római levél 5,12—21. Ádám és Krisztus. Dec. 8. Péntek. Szentlecke. Példabeszédek 8,22—35. Evangélium: Szent Lukács szerint 1,26—28. Dec. 9. Szombat. Római levél 6,1—14. Szabadulás a bűntől. Liturgikus naptár Dec. 10. Advent II. vasárnapja. Viola. Glória nincs, Credo, Szentháromság prefációja. Énekrend. 4. Téged vár. 6. AzÚristen. 119. Leborulva. 9. Ébredj ember. — Dec. 11. Hétfő. Fehér Szent Damáz pápa. Glória, mondható a vasárnapi mise is (viola) Glória és Credo nélkül, köznapi prefáció, egyik misében sincs megemlékezés. Dec. 12. Kedd. Viola. A vasárnapi mise Glória és Credo nélkül. Mondhatók votívmisék. — Dec. 13. Szerda. Vörös. Szent Lucia (Luca) vértanú szűz. Glória. Mondható a vasárnapi mise is, mint hétfőn. Dec. 14. Csütörtök. Viola. Vasárnapi mise, rítus, mint kedden. — — Dec. 15. Péntek. Viola. Rítus, mint kedden. — Dec. 16. Szombat. Vörös. Szent Ieéb vértanú püspök. Mondható a vasárnapi mise (viola), mint kedden. Levelek Nigériából Kedves Ottó! Igyekszem gyorsan téged megnyugtatni, hogy minden rossz hír ellenére nálunk, hála Istennek, a háború semmi jele nem mutatkozik, sőt viszonylag a legnagyobb nyugalomban és békességben élünk. Élelem és áru bőven van. Az esős évszak most múlik el és szép, enyhe napokkal kezdődik a száraz meleg. Ez a képeslap a történelmi várost, Kanot ábrázolja, még inkább azt írhatnám, az óvárost, mert csak ott vannak ezek a jellegzetes sorházak, kör alakú vagy kocka formájú, lapos tetejű házikók. Maga a város, ami a légiközlekedés csomópontja is, éppen olyan modern, mint bármelyik nagy európai város. A vidék gazdag és változatos, jóval ezer méter fölött élünk és bizony hajnalban jól jön a meleg ágynemű. Magas hegyek, kanyargó völgyek vesznek körül, az őserdő, a bush, alig harminc-negyven mérföld. Már volt gyakorlatomban kígyómarás és moszkitócsípés, és néhány betegségnek már tudom a bennszülött elnevezését. Ami kérdéseidet illeti, itt semmit abból nem látni, hogy a misszionáriusokat bántalmaznák. Sok a katolikus templom és sok fehér ruhás meg fehér bőrű pappal, apácával találkozom. A múltkor klinikai értekezletünk volt és ott volt a missziós kórház személyzete is. Van itt egy papok által vezetett iskola, nagyon jó hírű, azt mondják, hogy a tartomány legszínvonalasabb intézménye. Hatéves kortól tizennyolc évesekig tanulnak ott. Vasárnap délelőtt séta közben először csak arra lettem figyelmes, hogy sok ember megy egy irányba, később észrevettem, hogy templom felé. Erre a templomok nem emelkednek ki úgy a környezetből, mint nálunk. A templomba igyekvők mind feketék voltak, a fiatalabbak kezében imakönyv, az idősebbek még nem tudnak írni-olvasni. Énekelni azonban azok is nagyon szépen tudtak. Sokszor beszélek feketékkel. Ők maguk is úgy tartják hogy aki keresztény, az műveltebb. Kereszténységükre nagyon büszkék, öntudatosak és ezt állandóan hangoztatják. Kimutatják azzal is, hogy kereszt lóg a fülükön, mellükön, abból van a gyűrűjük is. • Kedves Atya! Most, hogy már egy éve lassan, hogy Nigériában vagyok, kezdem megszokni az életet, ami változik a bush és a szalon között, vallásosság és hitetlenség között, a beatzene és a strip-tease, a varázslók és a papok között... Az élet itt a háborúskodás ellenére jól megy tovább. Születés, betegség és halál, no és természetesen a terménybetakarítás itt az afrikai hátországban fontosabb, mint a napi politika. Sok mindennel foglalkozunk, tanfolyamokat tartunk, inkább ebben evangélizálunk, mint Isten Igéjének hirdetésében. Tanítunk varrni, főzni, foltozni, egészségre ügyelni és — ne tessék kinevetni — még a varázslást és a boszorkánykodás módjait is. Ez az utóbbi felvilágosító munka, hogy a betegségeket nem a gonosz szellemek és boszorkányok okozzák, hanem a piszok és az egészségtelen életmód. Betegápolók és bábaasszonyok vagyunk százhúsz kilométeres körzetben, ahol egy orvos sincs. Rengeteg függ a felvilágosító munkánktól. Itt van pz egy szegény asszony, akinek tizennégy gyermekéből csak egy él. A többi is élhetne, ha adott volna nekik anyatejet, de így a kicsik a szó szoros értelmében éhenpusztultak. Az előadások magukban még nem nagyon segítenek, itt bizonyítani kell, hogy nekünk van igazunk, azzal, hogy mi magunk is egészségesen élünk és jó példát adunk mindenben. Jelenleg rendszeresen kijárunk a környező falvakba, az érdeklődő asszonyokat és lányokat egy árnyas fa alatt összegyűjtjük és tanítjuk őket főzni, meg gyermeket ápolni. Atya, ne gondoljon holmi gáztűzhelyre! Három faágra ráfüggesztjük a kondért, alatta betüzelünk és az egyszerű, de itt mégis ismeretlen ételek elkészítését mutatjuk meg. A falulátogatások nem könnyű feladat közé tartoznak. Kocsival nem lehet őket elérni, mert egy-egy esőzés nemcsak a hidakat, az utakat is elmossa. Itt, ahol nagyon messze van a Város, a bennszülöttek kis földjük terményeiből élnek, de sajnos, a feleslegüket már nem tudják eladni a nagy távolságok miatt. Az emberek azonban gyermekien hálásak mindenért és ez sok gondtól, fáradtságtól megszabadít bennünket. (kormos) A hatodik legnagyobb küldemény Az alexandriai kikötőbe befutott az Esperia nevű hajó, amely a Szentszék hatodik s eddig legnagyobb ajándékszállítmányát vitte az egyiptomi és palesztinai arab menekültek számára. Az ajándékokat Zanini érsek, kairói apostoli nuncius adta át az Egyesült Arab Köztársaság hatóságainak. A hatóságok felkérték, tolmácsolja az egyiptomi kormány köszönetét a Szentatyának. Néhány szó VI. Pál pápa 1967. január 1-én adta ki a »Búcsúk tana« kezdetű apostoli konstitúcióját, amely 1967. május 1-én lépett életbe. Kifejti, hogy a búcsú engedélyezésének gyakorlása már az ősegyházban is megvolt és ez krisztusi felhatalmazáson alapszik. Hiszen a bűn megzavarja az isteni bölcsesség és szeretet által felállított egyetemes rendet, és igen sok egyéni és társadalmi javat tesz tönkre. Isten törvényének áthágásával megsértjük a fölséges és jóságos Istent, elhanyagoljuk vagy megvetjük az ő szent barátságát és hálátlanul elvetjük Urunk és Istenünk szeretetét, amelyet ő nekünk Krisztusban felajánl. (Jn. 15, 14—15.). Mivel a bűnbánat és gyónás után is fennáll az elkövetett bűnök miatt járó ideiglenes büntetés, a bűnös Isten irgalmára szorul, hogy megszabaduljon bűneinek büntető következményeitől. Ebben az engesztelésben és jóvátételben segít bennünket az egyház a búcsúk engedélyezésével. Mi tehát a búcsú? A bűnbánat, a gyónás által már megbocsátott bűnökért járó ideiglenes büntetésnek Isten előtt is érvényes elengedése az Anyaszentegyház által, amely erre Krisztustól kapott felhatalmazást. Ezt ő úgy gyakorolja, hogy megfelelően előkészült és bizonyos feltételeket és előírásokat teljesítő híveire krisztusi tekintélyével alkalmazza az Úr Jézus és a szentek elégtétel érdemeit. A búcsú elnyerésének elengedhetetlen követelménye, hogy Isten barátságában, vagyis a megszentelő kegyelem állapotában éljünk. A részleges búcsú az ideig tartó büntetések egy részét engedi el, míg a teljes búcsú minden ideig tartó büntetéstől megszabadít. MINDEN részleges vagy teljes búcsú alkalmazható az elhunytakra is. Részleges búcsú naponként többször is nyerhető, ha nincs külön kikötés. Teljes búcsúban naponként csak egyszer részesülhetünk, kivétel a haldoklók teljes búcsúja, amely a pápai áldással jár. Részleges búcsúval annyi ideiglenes büntetést enged el az egyház, amilyen nagy a hivő szeretete, és amilyen kiváló a jócselekedet, amelyet a hivő végez. Épp ezért ezután a részleges búcsúk engedélyezésénél nem történik említés napokról vagy évekről. Az ideig tartó büntetések egy részének elengedését nyeri el az is, aki nem teljesíti a teljes búcsú minden feltételét. A teljes búcsú elnyeréséhez szükségesek: a) a hívő lelkületileg is zárjon ki önmagából minden ragaszkodást még a bocsánatos bűnhöz is, b) teljesítse az előírt jócselekedetet, és c) gyónjon, áldozzák és imádkozzék a pápa szándékára. Illő, hogy a szentáldozás és az a búcsúkról ima a pápa szándékára a búcsú elnyerésének napján történjék. A szentgyónás néhány nappal előbb vagy később is végezhető. A szentatya szándékára végzendő ima: egy Miatyánk és egy Üdvözlégy, de lehet más megfelelő ima vagy áhítatgyakorlat is. Egy szentgyónással több teljes búcsú is nyerhető, de egy szentáldozással és a pápa szándékára végzett egy imával csak egy teljes búcsúban részesülhetünk. A helyi püspökség vezetője megengedheti, hogy olyan híve is nyerhessen teljes búcsút az engedélyezett napokon és feltételekkel, aki olyan helyen tartózkodik, ahol nem gyónhat és nem áldozhat. Ilyenkor legalább a tökéletes bánatot vidítsa fel szívében, és legyen meg a szándéka, hogy mihelyt lehet, gyónik és áldozik. A gyóntatok az Egyházi Törvénykönyv 935. kánonja alapján átváltoztathatják másra a búcsú elnyerésére előírt jócselekedeteket vagy feltételeket Halottak napján (nov 2.) minden templomban, még a félig nyivános kápolnákban is, akik azt jogosan használják, csak a halottak javára egy teljes búcsú nyerhető. A plébániai templomokban a templom védőszentjének ünnepén és augusztus 2-án (Porciunkula Búcsú), vagy az egyházmegye által meghatározott más, alkalmasabb napon a hívek egy teljes búcsút nyerhetnek, vagyis a két napon két teljes búcsút; az egyházmegye beleegyezésével a búcsúnap áttehető az előző vagy következő vasárnapra. E három napon a templomhoz vagy kápolnához kötött teljes búcsú elnyeréséhez előírt föltétel a templom vagy kápolna buzgó meglátogatása, amelyben egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet kell elimádkozni. A többi föltétel a szokásos. A szentatya vagy bármely püspök által megáldott kegytárgyak (feszület, kereszt, rózsafüzér, skapuláré, érem) jámbor használói Szent Péter és Pál ünnepén (június 29.) teljes búcsúban részesülhetnek. Számukra előírt jócselekedet a Hiszekegy elimádkozása, azonkívül gyónás, áldozás és ima a pápa szándékára. Ha ilyen kegytárgyakat bármely pap az előírás szerint megáld, azok jámbor használata részleges búcsúval jár. Ezért 1967. május 1-től kezdve megszűnt az egyszerű papok felhatalmazása, hogy kegytárgyakat pápai áldással láthassanak el. A helyi és tárgyi búcsúnak még a neve is megszűnt. Ezzel hangsúlyozza az egyház, hogy a hívek jótetteit gazdagítja búcsúkkal, nem pedig a helyeket vagy tárgyakat . A társulatok búcsúi jelvények viselése nélkül is elnyerhetők, ha tagjai az előírásokat teljesítik. Majsai Mór Kórházba került Veuillot párizsi bíboros érsek A francia főváros főpásztora, Veuillot bíboros-érsek, a francia püspökök lourdes-i tanácskozása alatt hirtelen rosszul lett. De Gaulle elnök Caravelle repülőgépén sürgősen hazavitték s ott nyomban kórházba vonult. A bíboros, aki egy idő óta állandó kimerültséggel küzd, gyomorbántalmakban szenved. Laikus szónokok a zágrábi székesegyházban A világi apostolkodás október 11—18 között Rómában tartott harmadik világkongresszusán Jugoszláviából húsz tagú küldöttség vett részt, főként zágrábi, spliti, zadari és kopri katolikusok. A küldöttség négy tagja, Srbe Zaminovic, Ljiljana Matkovic, Jelena Brajan és Josip Turcinovic, a zágrábi székesegyházban számoltak be a kongresszuson szerzett tapasztalataikról és élményeikről.