Új Ember, 1968 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-14 / 2. szám
Készpénzzel bérmentesítve Bp. 72. sz. postahivatalnál Ára: 1 forint Az ökumené gondolatát, melyet maga Krisztus fogalmazott meg, amikor tanítványai egységéért imádkozott, korunk kereszténysége mind jobban és mind teljesebben átérzi. Az utóbbi évek, évtizedek során különleges lendületet vettek az ökumenikus kezdeményezések, egyre több keresztényben születik meg az igény, hogy keresse azt, akit az eltérések ellenére is összeköt, hogy mindenekelőtt a másik keresztény megértésére, megismerésére törekedjék. Immár hagyományosnak nevezhető az a kezdeményezés is, hogy minden év elején, Szent Pál megtérésének ünnepe előtt, a január 18. és 25. közötti héten világszerte a keresztény egységért imádkozunk. De az ökumenizmus mégsem új jelenség, sőt ellenkezőleg, a keresztény realizmus jellemzője, s amikor az ökumenikus szellem eltűnt a keresztény gyakorlatból, valamiféle — történelmileg talán indokolható, de sohasem igazolható — lelki torzulás tünetei jelentkeznek a kereszténységben. Az ökumenikus szellemiség térhódítása tehát nem azt jelenti, hogy megpróbáljuk eltérő hitbeli meggyőződésünket »összeegyeztetni«, hogy lemondunk hitünk tanításának egyes tételeiről. Hisz a hittételek kifejtését, a hit védelmét már az apostolok szorgalmazták és gyakorolták, s ilyen értelemben szükség is van az apologetikára, nem is annyira a kívülről jövő kritika elhárításában, hanem maguk a hívők számára, hogy mélyüljön és tisztuljon a hitünk. A baj ott kezdődött — elsősorban a reformáció óta eltelt négy és fél évszázad során —, amikor bár nem merült feledésbe, de mindinkább az apologetika szolgálójává lett a szentírás. »Nem folyamatosan olvastuk — írja Georgy Baum neves amerikai teológus —, hogy megértsük a teljes tanítást, melyet a mű egésze tartalmaz. Inkább sugalmazott kijelentések antológiájának tartottuk, mely olyan érveket tartalmaz, amelyek az egyházi tanítás tételeit bizonyították.« Lehet — mondja Baum —, hogy az ellenreformáció teológusai előtt nem állt más lehetőség. Messze vezető történelmi és szellemtörténeti vizsgálódások helyett azonban tekintsünk a mára, arra a feladatra, mely mai felismeréseink után előttünk áll. Hogy tisztában legyünk vele: az ökumenizmus elsősorban szellemiség, a valóságot számbavevő, mindig a teljes krisztusi tanítást tekintő keresztény ember szellemisége, szemben azzal az apologetikával, melynek vajmi kevés köze van az igazi hitvédelemhez. Nyitottságot, megismerést, párbeszédet jelent, s nem bezárulást, elutasítást. S épp ezért valójában minden ökumenikus megmozdulásnak az a célja, hogy magunkban alakítva alakítsuk, mélyítsük minden keresztényben az ökumenikus szellemiséget, elsősorban azáltal, hogy mindnyájan elmélyülünk a szentírás ismeretében. Azáltal, hogy az Írás szavaiban a tanítást keressük, engedve, hogy ez a tanítás formáljon, alakítson bennünket, s ne érveket, igazolást keressünk benne kialakult, de talán túlságosan is megmerevedett nézeteinkhez. A keresztény egység imahetének is ez lehet a legfőbb programja, hogy az ökumenikus szellem kibontakozásáért imádkozzunk és munkálkodjunk. P. VI. Pál pápa felhívásának megfelelően az új esztendő első napját a béke eszméjének szentelték az egész egyházban. Rómában a Szentatya azzal emelte a béke-világnap jelentőségét, hogy újév reggelén a Gyermek Jézusról elnevezett kórházban mondott szentmisét, ahol szentbeszédében arra kérte a kis betegeket, hogy imáikat és szenvedéseiket a békéért ajánlják fel. Eredeti terv szerint délben a pápa a Szent Péter bazilika középső erkélyéről szándékozott beszédet intézni a téren összegyülekező hívekhez, szent Szilveszter éjszakáján azonban az időjárás rosszra fordult s így a plébániákról, valamint a különböző római intézetekből érkezett küldöttség és a sok ezer főnyi olasz és külföldi zarándok a bazilikában hallgatta meg a Szentatya beszédét és fogadta ünnepélyes áldását. Szent Péter sírja fölött, a Confessio oltáránál felállított trónusához pontosan déli tizenkét órakor érkezett meg a pápa. Rövid ima után békeszózatot intézett az egybegyűltekhez és a rádió hullámain keresztül a világ népeihez. »Testvéreink és gyermekeink! — Mindannyian, akik hallgattok minket. Békét hirdetünk néktek az új esztendő küszöbén. Béke néktek, örök Város lakói, kik annak a Rómának vagytok polgárai, mely az emberi kultúrának az értékét az általános egyenlőségen nyugvó „pax romana”-ban juttatta legjobban kifejezésre, Béke néktek is, akik ma ebben a városban mint vendégek és látogatók vagytok jelen Itáliának és más országoknak képviseletében. Béke mindazoknak, akik felhívásunkat követve az új esztendő első napját a béke eszméjének kívánták szentelni. Különösen köszönetet mondunk a népei vezetőinek, az igazságosságon alapuló béke munkásóinak és a még ma is testi-lelki sebeket viselő volt frontharcosoknak akik legjobban tudják, hogy mekkora érték a béke. Köszönetet mondunk a fiataloknak a munkásoknak, a nép egyszerű gyermekeinek, mindazoknak, akik intuitív módon tudják, hogy mire van szüksége jelen társadalmunknak. Köszönjük, hogy velünk együt ülik meg a béke ünnepét. Béke legyen veletek és a békével együtt rend, nyugalom öröm, testvériség, szabadság remény, munkaképesség és biztonság, erő az újrakezdéshez, halatás és általános jólét Azaz: Isten békéje legyen veletek! Ezzel szinte már el is mondtunk mindent, ami a béke szavával kifejezhető. De míg ezt a szót ismételjük, szívünket összeszorítja a fájdalom. Kiáltásunkat elfojtja a félelem és a reményt is megdermeszti lelkünkben. Mert tapasztalnunk kell, hogy milyen nagy akadályai vannak a békének Ugyanis: földünk több részér most sincs béke. Nincs béke például abban a távoli országban, amely pedig lelkileg 013 közel áll hozzánk. Bizonyára megértitek, hogy Vietnamra gondolunk. Mialatt a fegyverekkel szembenálló felek érdekeiket szenvedélyesen mérő Vatikánból még csak most ■rkeznek az első hírek arról, hogy kik csatlakoztak a pápa ijévi békekezdeményezéséhez. Athenagorasz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka VI. Pál pápának küldött üzenetében ezt írta: «— Osztozom Szentséged aglegelik és becsületüket igyekeznek sértetlenül megőrizni, mialatt mi úgy gondoljuk, hogy még mindig elérhető a béke — újabb és újabb akadályok emelkednek, új problémák merülnek fel, új veszélyek fenyegetnek és csak elkeseredést, pusztulást, könnyeket és áldozatokat ígérnek. Minden eszközzel szeretnénk elhárítani az egyre fenyegetőbben közeledő, vég nélküli háború rémét. A háborúban érdekelt hatalmakat kérve kérjük: tegyenek meg mindent a becsületes megoldás érdekében. Ugyanezt kérjük nyomatékkal a nemzetközi intézményektől. Kérjük a harcoló feleket, hogy tartós fegyverszünettel vessenek véget a kegyetlen küzdelemnek. Mindenki kívánja — és gyakorlatilag meg is valósítható —, hogy tárgyalások útján adják vissza Vietnamnak a békét, a függetlenséget és szabadságot. Mert ez igenis lehetséges és benne — minden ellenkező vélemény ellenére is — remélünk. Reményünket táplálja annak híre, hogy újév napjára néhány órás tűzszünetet rendeltek el, így válaszol, csak békefelhívásunkra. E parányi szimbólumnak is nagyon örülünk és a kibontakozás első sugarának tekintjük. — Mindenható Istenünk, te teremtetted az embert, gondoskodásoddal te őrködsz felette, hogy dicsőségednek részese legyen. Áldunk téged, hálát adunk neked, hogy fiadat, Jézus Krisztust elküldted és a húsvét titkában üdvösségünk megvalósítójává, békénk forrásává és minden testvériség kötelékévé tetted őt. Hálát adunk néked mindazért a vágyért, erőfeszítésért és eredményes munkáért, amelyet a mai időkben a te békéd szellemének köszönhetünk és amely a gyűlölet helyébe a szeretetet, a bizalmatlanság helyébe a megértést, a közömbösség helyébe a szolidaritást óhajtja ültetni. Nyisd meg jobban a szemünket, hadd lássuk, hogy mit kíván tőlünk az egyetemes testvéri szeretet. Hadd legyünk a békének egyre derekasabb munkásai. Emlékezzél meg, Irgalmasság Atyja, mindazokról, akik egy testvéribb világ születése közben szenvednek és meghalnak. Jöjjön el minden ember számára — tartozzék bármely fajhoz, legyen bármilyen a nyelve — jöjjön el az igazságosság, a béke és a szeretet országa. Töltse be az egész földet a te dicsőséged, Ámen.« A Szentatya békeszózatához kapcsolódó imának a szövegét előre kiosztották a bazilikában összegyülekezettek között, s így lehetővé vált, hogy az imát a sokezres tömeg együtt mondja el a pápával. Az ünnepség befejezésekor a Szentatya intonálta a szentmise kánonjának a Miatyánkot bevezető könyörgését, majd — ugyancsak a hivősereggel együtt — mondta el az Úr imáját godalmában. Javaslatához csatlakozva, mi is a béke eszméjének szenteljük az év első napját. Szentségeddel együtt imádkozunk a békéért, és buzdítunk mindenkit, hogy a béke ügyét szolgálja. Alekszej moszkvai pátriárka, az orosz orthodox egyház feje, a pápa békeüzenetére így válaszolt: — Testvéri figyelemmel vettük azon üzenetét, melyben kéri, hogy minden év első napján a béke ügyét állítsuk a figyelem központjába. Anélkül, hogy elemeznénk, milyen módon lehetne elérni a népek közötti közeledést, illetve, hogy milyen akadályok nehezítik a béke útját, kijelentjük, hogy mi magunk is úgy gondolkodunk, mint Szentséged. Mi is valljuk, hogy mi, emberek valamennyien testvérek vagyunk, és hogy a nemzetközi béke eszméje teljes összhangban van a keresztény vallással, s így minden kereszténynek küzdenie kell a békéért: imával, belső megújulással és a közösségi élet keretének tökéletesítésével. Közöljük Szentségeddel, hogy az 1908-as újesztendő első napján szentegyházainkban imádkozni fogunk azért, hogy minden ember a béke útján járjon. Isten azt akarja, hogy békességben éljünk. Orthodox egyházunk mindent megtesz, hogy Isten akaratának megfeleljen. Más egyházakkal is szívesen együttműködik is béke érdekében. Úgy gondoljuk, hogy egyházaink együttműködése a nemzetközi béketörekvés terén lehetséges. Ugyanakkor leszögezzük, hogy a béke ügyének a segítése nemcsak a keresztényeknek, hanem minden embernek kötelessége, hiszen maga Isten írta mindegyikünk szívébe, hogy mi emberek valamenynyien testvérek vagyunk. Sajnos, ezt az elvet nem mindenki fogadja el teljesen, és nem is mindenki igyekszik a gyakorlatban eszerint az elv szerint viselkedni. Cenfbről az Egészségügyi Világszervezet igazgatója írt levelet Cicognani bíboros államtitkárnak. Azt írja, hogy a vezetése alatt működő világszervezet létfeltétele a béke légköre, így a szervezet örömmel csatlakozik a katolikus egyház fejének a kezdeményezéséhez. Az ENSZ kereskedelmi és fejlődésügyi konferenciájának főtitkára a pápa javaslatát igen megfelelőnek és dicsérendőnek minősítette. Megköszönte egyben, hogy a pápa a békéért folytatott küzdelemben nagy fontosságot tulajdonít a nemzetközi szervezeteknek. Guatemala köztársasági elnöke is táviratilag csatlakozott a pápa javaslatához. Szato japán miniszterelnök szilveszteri sajtókonferenciáján kijelentette: a pápa önzetlenül és semlegességét megőrizve küzd Vietnam békéjéért, és szava sokban segíti a helyes közvélemény kialakulását. A Szentszék argentínai nunciusa jelentette, hogy újév napján egész Argentínában megrendezték a béke ünnepét, és mind a templomokban, mind pedig a művelődési házakban rendkívül sokan voltak. A főváros legnagyobb terén — írja a nuncius — mérhetetlen nagy tömeg jött öszsze, és a hatóságokkal együtt helyeselte VI. Pál pápa legújabb békekezdeményezéseit. Az egyistenhívők együttesen imádkoztak a békéért. Utolsóként Caggiano bíboros érsek lépett a mikrofon elé, és mondta el a pápa ez alkalomra szerkesztett békeimáját. A francia köztársasági elnök, De Gaulle tábornok újév napján fogadta a diplomáciai testület tagjait. Az államelnököt a testület dékánja, az apostoli nuncius köszöntötte. A köszöntésre válaszolva De Gaulle tábornok a következőket mondotta: — Az 1968-as új esztendő küszöbén megtiszteltetésnek tartom, hogy elsőnek VI. Pál pápát üdvözölhetem. Teszem ezt annál inkább, mert a pápa jelenleg egészen kiváló módon szorgalmazza vérrel és képtelen háborúkkal fertőzött világunkban a békét. Itt különösen a pápának arra a legutóbbi kezdeményezésére gondolok, amellyel az egész világot felszólította, hogy minden esztendő első napját a béke eszméjének szenteljék. A francia köztársaság mindenestül magáévá teszi a pápa javaslatát Svájc államelnöke újévi beszédében a pápa kezdeményezéséről így emlékezett meg: — A szövetségi tanács mély megrendüléssel látva a jelen helyzetet, csatlakozik VI. Pál pápa javaslatához, és az új év napját a béke ünnepének nyilvánítja. Meg is tesz egyben mindent, hogy a béke ügye előrehaladjon. A békéért küzdeni kell. Nyugat és Kelet feszültsége ugyan már felengedett, de az északi félteke iparosított országai és a fejlődésben levő déli országok között ellentét van. Századunk második felének legfontosabb feladata, hogy ezt az ellentétet megszüntesse. Az afrikai állam, Elefántcsontpart elnöke a pápának küldött táviratában ezt írta: — Remélem, hogy az új esztendőben az okosság és a belátás megteremti a népeik által annyira kihajtott békét. Az okossághoz és a belátáshoz senki sem apellált olyan erővel, mint Szentséged legutóbbi üzenetében. A másik afrikai ország, Ruanda elnöke táviratában azon meggyőződését hangsúlyozta, hogy minden tisztességes ember érdeklődéssel fogadja a pápa békekezdeményezését, hiszen korunk legsúlyosab problémájáról van szó. Dominika köztársasági elnöke országának népéhez szólva a pápa kezdeményezéséről a következőket mondta: — A kormány örömmel fogadta a katolikus egyház fejének azt a kezdeményezését, hogy minden esztendő első napját a béke eszméjének szenteljék. Péter apostol utódjának a javaslata különös jelentőséggel bír számunkra. Ugyanis ezen a földön is testvérháború dúlt és megosztott bennünket. Adja Isten, hogy hazánk határain beült is mindnyájan megértsük a pápa békeüzenetét, és szívünkbe a megbocsátás lelke szálljon. Ragyogjon fel a mi látóhatárunk felett is a betlehemi ősi part, és ■oezesseTí valamennyiünket a teljes megbékéléshez. A holland kormányra csatlakozott a pápa javaslítoihoz. Újév napján nemcsak a hollandiai katolikus, hanem a protestáns templomokban is imádkoztak a világ békéjéért. A béke újévi ünnepe a Szent Péter bazilikában A pápa békefelhívásának visszhangja f) Katolikus hetilap 1968. január 14 XXIV . évfolyam 2. szám A holland zsinat első közgyűlése A Holland Pasztorális Zsinat döntő szakaszához érkezett. Az új esztendő első napjaira hívták össze az első plenáris ülést Amint már az előkészítő munkát, ezt is hatalmas érdeklődés kíséri világszerte. Maguk a hollandok a legnagyobb nyilvánosság előtt akarják lebonyolítani az üléseket ahogyan a felkészülést sem tartották titokban, sőt minden alkalmat felhasználtak a reformok terjesztésére és tevékenységük ismertetésére. A zsinat első nyilvános ülésére meghívták Európa érdeklődő, egyházi szakembereit és a sajtó képviselőit A holland zsinat nemzetközi nyilvánosságára jellemző, hogy a titkárság külön külföldi osztályt létesített, ezen belül sajtószolgálatot amely a legtöbb európai nyelven — magyarul is! — bocsát ki brosúrákat. Január 3-án, este fél kilenckor kezdődött az első nyilvános ülésszak Alfrink kardinális által celebrált szentmisével és megnyitó beszéddel. Csütörtök és péntek délelőttre és délutánra két-két ülést terveztek. A színhely ugyanaz a noordwijkerhouti szeminárium, ahol az Európai Püspöki Symposiont rendezték az elmúlt év júliusában. A nyilvános ülésnek, vagyis a közgyűlésnek, ahogyan ők nevezik, 150 résztvevője van: a püspökök, a Központi Bizottság 7 tagja (köztük 3 világi), a hét egyházmegye Pasztorális Tanácsainak küldöttei (minden egyházmegyéből 7 világi és 3 pap), 10 szerzetes a szerzetesrendek képviseletében, a nem-katolikus egyházak 11 képviselője és a Püspöki Kollégium által kinevezett szakértők. Az első közgyűlés tárgya: »■A hatalomról való felfogás és a hatalom gyakorlása az egyházi közösségben.« A cím mögött az a meggyőződés húzódik meg, hogy alapvetően fontosnak látszik a holland egyház kormányzásának nagyfokú demokratizálódása. Az első közgyűlés lényegében a holland egyház strukturális reformját célozza. A holland zsinat első »tárgya« talán éles teológiai vitákra is alkalmat szolgáltathat, a holland egyház vezetőinek és szervezőinek gyakorlati beállítottsága azonban (nagy részük pasztorálszociológus és pszichológus) nem anynyira az elméleti kérdésekre, hanem inkább a közvetlen teendőkre irányul. Csanád Béla Ottaviani utóda Seper Lapzárta után kaptuk a hírt, hogy Ottaviani bíboros (77 éves) lemondott és átadja helyét a Hittani Kongregáció élén Seper bíboros Zágrábi érseknek (62 éves).